Nagybányai Hírlap, 1919 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1919-10-07 / 40. szám
2. mindjárt csemege is. A csirke eleinte ápolásra szorul, mit a kellő példaszerű gondossággal teljesít is, de 3—4 hét múlva már megkeresi a maga élelmét s ha a legelő jó, elegendő napjában kétszer, sőt egyszer is etetni. Tápláléka szemes eledéi, rosta alja, . szem, aztán állati hulladékok mint csont darabkák, bél, máj stb. végül vizenyős takarmány mint főtt krumpli, gyümölcs, zöldség, salála stb. A többi aztán a szerint irányul, hogy mi módon akarják a tyúkot hasznosítani tojás hozamra, vagy hushozamra. Természetes, hogy a fajt aszerint kell kiválasztani, s a tenyésztést baromfi óllal is alkalmas helyiségekkel ellátni. A tojáshozam nagy hasznot igér. De a hushozam se marad hátul. A tyúkok hizlalása 3—§ hét alatt kész, de töméssel 21 nap alatt is. Világos tehát, hogy a tyuk rövid idő alatt és gazdagon fordítja vissza a ráfordított fáradságot is költséget. Trágyája pedig a galamb trágyával vetekedik, mert a legértékesebb foszfor és hidrogin tartalomban. Ha még hozzá veszünk, hogy a tyúkok életének megfigyelése és tanulmányozása a természet vizsgáló figyelmét és érdeklődését is bőven jutalmazza, a tyuktenyésztés olyan jövedelmi ág lehetne, me'y egy családot ellát foglalkozással, megmenti az élet gondjainak szertelen nyomása alól és még értelmiségének is bőséges teret nyit az érvényesülésre. És ezt megkezdheti aki akarja bármelyik félreeső falun, hol drága házbér és egyéb bérek nem nehezednek a vállalkozásra. ' Csak akarni kell és az élet követelményeihez okosan alkalmazkodni. Nem úgy mint a hogy mi szoktunk, mikor igényeinkből nem akarunk semmit se engedni, de azoknak kielégítését másoktól várjuk. A mindennapi kávét nagyon megkívánjuk, de azt úgy látszik elfelejtjük, hogy vége már a paradicsomi időnek, mikor füvek és fák bivalytejes kávét harmatoztak. A kávéhoz tej kellett, ehez pedig tejgazdaság és baromtenyésztés. De mi csak a kávét szeretjük forrón, a baromtenyésztést pedig hagyjuk másoknak, kik nagy büszkén szedik be a 3—4 koronákat egy liter vizes tejért. És nekik igazuk van. Mert ki van n>a meg kávé nélkül ? A A „nacscsága“ lehet cseléd nélkül, de házicseléd kávé nélkül? „Olyan nem létezik" — A történet kezd érdekes lenni . . . — Bejutván az orvos kabinetijébe, fölcsapja fátyolét, Alfréd szerfeletti módon eiá- mult, mikor Elvirát megismerte, aki erősen állította, hogy nagyon szenved egy meg nem határozható betegségben, mely sürgősen követel teljes megvizsgálást. Alfréd intésére lázasan működő kezekkel bontogatta és szedte le öltözékét — maga körül és egyúttal ruháiból pompás illatot árasztva, mely a kis terem minden zugát betöltötte, mámor érzetét idézve elő első sorban is a szegény, doktornál. — Ah 1 — Szenvedek, doktor ur! sóhajtotta folyvást a remek grófnő, mialatt csak vetkőzött — vetkőzött és süket maradt Alfréd szavaira, aki egyre-másra ismételte: Elég már, de már elég 1 és arra célozott, hogy a ulságos mesztelenség kompromittálja a grófnőt. Mikor az utolsó akadály is lehullott, az ellenállhatatlan szépségnek minden bája előt- bukkant, feltűnt a szégyenlős orvos szemébe. Úgy állott Elvira cipőben és harisnyában, mint mikor Vénusz a tenger tajlékábó először felmerült. Mellén csúcsíves rózsaszínű két kupola feszült előre, lejebb a karcsif 1 Nagybányai Hírlap H I R E K. Régi dekrétumok. A régiekről való további emlékezésünk tanulságait öregbítsük. Múlt és jövő igy egybe nő, — mondja a költő ! 1652. máj. 23. A város rendesen minden évben szokott készíttetni több, kevesebb számú ezüst, különféle mivü poharakat, serlegeket stb. „a város jövendő szükségére.“ Mely „jövendő szükség“ pedig az volt, hogy ha a várcs bárhol valamit kinyerni vagy valamely bajból kiszabadulni akart, ily esetekben egyezer, mint másszor ajándékozáson kezdette. Ezen ajándékok állottak a már említett ezüstnemüekből; ezek után következtek a bor, gyümölcs, gesztenye, violnig (kitűnő minőségű sajt), gyöngyházas kések, fegyverek etc. 1653. okt. 9. Giródtólfalui (másként Felsőmisztóffalu, Tejfelestótfalu vagy Misz- tótfalu) a régibb időben Omechin János nagybányai polgár által itten alapított ispotály (Xenociochinn) fentartására rendeltetvén s annak kezelése Nagybánya város hatóságára bízatván mint ilyen, mindennemű adófizetés alól felmentetett s egyéb jogokkal is felruháztatott, mely szabadalmakat nemcsak a megye korábban, de később a szepesi kamara is elismerni kényszerittetett. 1655. jun. 14. A tanács megengedi a Balás családnak, (Ferenc és János s ezek örököseinek), hogy a birtokukban lévő közös (ma városi tulajdont képező „Kis“) malomhoz uj vizvezető árkot — a máig is meglévőt — építsenek úgy azonban, hogy ezen építés se a város kőfalainak, sem pedig kastélyának veszélyére, kárára ne legyen. A vízvezeték azonban csak deszkából építtethetik. 1656. aug. 26. Rákóczi György fejedelem a városnak évekkel ezelőtt Korniss Zsig- mondtól vett volt zaz^ri malmáról azt állitván, hogy az a zazari határban van s a város azt csak zálogban bírja, a zálogsummának megtérítése mellett vissza akarja venni s a kővári várhoz foglalni, minek a város ellentmond. 1656. dec. 24. A megyei hatóság többször igyekezvén azon, hogy a városhoz tarderék, majd gömbölyű csípeje és tomporának kettős halma mintha elefántcsontból volna faragva. De ekkor még nem érte el a testiség győzedelmét. — Oh, oh 1 . . . — Alfréd tartózkodóan viselkedett, mialatt a vizsgálathoz előkészületeket tett a legnagyobb nyugalommal és szenthez méltó hidegvérrel. Fülét odatartotta e rózsás göni- bölyüségekhez, melyek büszkén meredezteir, feléje a hallgatózás céljaira. De a szobor két karja egyszerre remegve magához ölelte az orvost és gyöngéd hangon sóhajtozta újból meg újból: Szenvedek, nagyon szenvedek! — Ej, ej! — Alfrédnak gyors és elhatározó diagnózist kellett csinálni: tény, hogy hamar volt szükség az első .injekciót alkalmazni, aztán a másodikat és a többit, mert gyor- sa'n kellett segíteni. Tény, hogy a kezelésnek meg volt Elvirára a kívánt hatása, mert Alfréd még öltözködés közben megkérte a kezét és most nőül vette. — Bizonyos, hogy a szerelmi kálváriának ez a második megjárása mostan jól végződött Elvirára nézve, nem úgy mint az első az öreg gróffal. 1919. október 7. tozó falukat a maga hatósága alá vegye úgy közigazgatás, mint törvénykezési ügyekre nézve, mi ellen a város a fejedelemhez folyamodott orvoslásért. E folyamodás következtében Rákóczi György fejedelem megparancsolja Rozsályi Kun István fő- és Szilágyi Ferenc alispánoknak, hogy ezután „a város falainak árkálására ki ne menjenek“, hanem azon árkolást, szabadalmak szerint a város hatóságára bízzák, hadd árkálják a falukat magok a városiak s büntessék azokat, kiket arra érdemeseknek találnak. 1657. dec. 21. A városnak rendes „föld alatt való“ vízvezetéke lévén egészen be a város piacára, annak felügyelőéül állandó és fizetéses csaíornamestert tartott; ennek évi fizetése 25 frt. volt. ez évben a város a csatorna építése fentartására 25 frt. 40 dnrt. költött. 1660. jul. 20. Minthogy a város a nádor által az I. Lipót iránti hüségeskii letételére már egyszer felhivatván meg nem jelent, eme napra ugyancsak a nádor, gróf Wesselényi Ferenc által egy igen fenyegető és határozott levélben, ugyancsak eme hüségeskü letételére másodszor is felhivatott; egyszersmind a nádor a legszigorúbban parancsolja, hogy mint a féle suttyomban hallgató és sok pénzű város, mely oly nagy sarcot is (10000 tallér) ki tudott fizetni, — „mennél több húsnak, lisztnek, sernek, bornak szerit teheti, vecturájával együtt tartsa készen, ha magának alkalmatlanságát nem kívánja s hogy magának más urat választott." A Cionista Szervezet Nagybányai Csoportja egy uj fázisához érkezett? ameny- nyiben a kebelébe tartozó „Hakoach“ sportklub javára előadó-délutánt rendezett. Evvel az uj generáció a cionista-eszméhez való ragaszkodást fényesen beigazolta. Az előadódélutánt az „Eskü“ nyitotta meg, amelyet Glück Miklós vezetésével megalakult énekkar adott elő. Vértes Adolf a ^Szervezet társelnöke meleg szavakkal mutatott rá a sportklub nagy fontosságára s kérte a zsidó társadalmat ezen ügy támogatására. Sichermann Vilmos műegyetemi hallgató, aki maga is résztvett a legutóbbi pesti zavargásokban, azokat ismertette, elmondotta benyomásait s rámutatott arra, hogy az antisemitizmusnak jogalapja az assimilációs politika, a gerinc-' télén zsidó-vezetők gyáva viselkedése. Felhívja a jelenlevők figyelmét az öntudatos zsidó munkára, szervezkedésre a hitközség életén belül s kívül. Dr. Pogány Dezső a zsidó őröknek a $port iránti szeretetéről beszélt. Lautmann Ernő a Hakoach elnöke megköszöni a jelenlévők szives megjelenését. Dr Erdélyi Dávid a- szervezet lelkes tagja buzdító beszédet intézett az ifjabb cionistákhoz, mire a „Hatikvah“ énekkel fejeződött be az előadás. Mindjárt előadás után tartotta meg azután a „Hakoach“ nagy érdeklődés mellett első írainingjét a vásártéri pályán.
