Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-04-23 / 17. szám
2. 1918. április 23. remteni a lázas munkára kész, dolgozni a- karó és tudó országunkban. Oly kormányzati érát kell tehát teremteni, amely megnyugvást és bizalmat tud ébreszteni ebben a politikailag annyira egymás ellen küzdő államban. Ha politikai konszolidáció még a háború után sem lesz idehaza, ha a pártok ezután is személyi harcok és egyéni érdekküzdelmet fognak folytatni, ez az ország sohasem lesz képes megfelelni hivatásának, sohasem fogja teljesíteni feladatát s elérni a célját. *Uj felfogást kell bevinni a korhadt politikai keretek közé, amiként a társadalom és közgazdaság minden terén is modern átalakulások vannak folyamatban. Csupán e tényezők harmonikus működése teremtheti meg hazánk biztos és szép jövőjét. B hözniymazoM nyomora. Erről a témáról, már hetek óta Írnak úgy a fővárosi mint a vidéki lapok, mert ezek kivétel nélkül meg vannak arról győződve, hogy az előállott viszonyoknak legsajnálatra méltóbb áldozatai a közalkalmazottak. Ezzel szemben nagy sajnálattal tapasztaljuk, hogy dacára a végtelenül súlyos állapotnak, a kormány részéről mi intézkedés sem történt. Pedig ennek már nagyon megérkezett az ideje. Csak tanácskoznak, de talán nem is erről, hanem más egyebekről. A közalkalmazottaknak eme ügye pedig, — a fontos hadi érdekeket nem számítva — a legégetőbb, tehát a legsürgősebb is. Figyelembe vehetnék az illetékes faktorok, hogy a háború által okozott különleges helyzetekben és viszonyokban mindenki eltudott helyezkedni, mindenki keresett és talált magának olyan megélhetési forrást, amely biztosítja a fentartást, sőt a háború által okozott hátramaradást, károsodást is kitudja köszörülni, nem egy pedig valóságos nagy vagyonra is szert tesz. Ellenben a közalkalmazott az egész háború alatt csak küzdött a fenntartás kérdésével, és csak amikor már fuldokolt, nyújtottak számára egy kis kenyérmorzsát. Az előállott viszonyokban a közalkalmazott nem tudott elhelyezkedni. Uj, megfelelő keresetforrást nem kereshetett, ilyent nem alapíthatott, mert kuldus volt mindig, de állását sem hagyhatta el, mert akkor mindentől elesett volna. Nem maradt tehát hátra más mint az, hogy állandóan harcolt a jól megérdemelt száraz kenyérért s ha kapott valamit jó volt; ha nem, akkor is dolgozott tovább, nem káromkodott hangosan, hanem csak tűrt s várja mai napig is azt, amit már mások nagyon régen megkerestek. De menjünk tovább. Ez a helyzet még átmenetinek sem minősíthető. Egyáltalán nem mondhatjuk, hogy a háború végeztével, ez a nyomorúságos állapot is megszűnik. A közalkalmazottra nézve sohasem fog megszűnni. Ez az osztály teljesen tönkre ment. Gyermekeinek nevelését megszüntette, mert azokért a kosztpénzt nem tudja miből fizetni, ő maga családjával együtt talpig lerongyolódott, fehér neműi foltos rongyokká válla k, felszerelési eszközei és bútorai, ha azokat el nem adta, teljesen tönkre mentek, mert összes jövedelme, még a legfontosabb élelmicikkeit is csak a legszükségesebben fedezte, tehát éhezett, koplalt, amennyit kitudott birni, de ruhát vagy fehérneműt szerezni még a legcsekélyebb mértékben is teljesen képtelen volt. Ezt a csapást közéletünk mindenik rétege ismeri és a közalkalmazottak panaszát, kérését meg is érti, nem azonban azok, kiknek hivatásukul a- datott, hogy ezen a nyomorúságon segítsenek. Pedig ez kár, és a magyar nemzetre nézve nagy csapás, mert a magyar nemzetnek ép a gerince lesz tönkre téve. Ezért a nemzeti csapásért a felelősség aztán nem a közalkalmazottak nyakába lesz var- randó,, hanem azokéba, akik az e tekintetben reájuk háramló kötelességet teljesíteni elmulasztják! _____________Nagybányai Hirlap HÍREK. Kinevezés. Rumpol d Károly 62. gy. ez- redbeli önkéntest zászlóssá léptették elő. Az uj zászlós a tizenegyedik „isonso“ csatában tanúsított hősiességéért a nagy ezüst vitézségi érmet is megkapta. Királyi kitüntetés. Őfelsége a király Wenk Gyula m. kir. erdőszámtanácsos és F ü 1 ö p Andor m. kir, erdőszámvizsgálónak a háború tartama a- latt kifejtett buzgó szolgálatuk elismeréséül a 111-ik osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozta. Rézgálicz kiosztás. A polgármester tudatja az érdekeltekkel, hogy a rézgálicz kiosztás május első napjaiban lesz. Katonai hangverseny. Az 5-ik gyalogezred szombaton este meglehetősen sikerült hangversenyt rendezett a Lendvay színházban. Annak, hogy az estély csak meglehetősen sikerült, nem a bányai publikum az oka, hanem a rendezőség. Számosán voltak, akik tudomással sem bírtak róla, de örömmel elmentek volna, mert hiszen a háború árváiról volt szó. Lapjaink se voltak jól informálva mert egyik laptársunk telt ugyan előleges jelentést a humánus ügyről, de a többieknél lefújták, ezért vált tehát a siker olyanná, mint a milyent egy sebtiben kiakasztott plakáttól is csak a legjobb e- setben lehet várni. A rendezőségnek korábban kellett volna az e tekintetben szükséges tevékenységet megkezdeni s akkora várt eredmény nem maradt volna el. Ennek dacára is a páholyok megteltek és a földszinti ülőhelyek is eléggé el voltak foglalva. A hangverseny félkilenckor vette kezdetét V o j n á r János tisztán és jól érthető szavalatával. Ezután következett Gábor Andornak „Dániel ne bőgj cirnü jelenete, amelyet Pro h ászka Sári és Magyar Géza adtak elő nagy tetszéssel. A 3. szám zongora szóló volt, melyet jeles képzettséggel és kiváló technikával Gábor Inka oldott meg. A következő számban Villányinak „Atak“ cirnü jelenete került színre, amelyet Vojtiár Mariska, R u n y a y Sándor és V o j n á r 1. eléggé ügyesen mutattak be. Az 5-ik számban Lengyel Antal gimnáziumit anuló hegedült egy,,Hubay"t Soltész Elemér kifogástalan zongora ki sérete mellett. Ebben a számban örömmel konstatáljuk, hogy a kis Lengyel igen szépen halad a muzsika terén, és ha. pályát nem fog téveszteni, D rum ár László nyomdokain haladva, a „művészek hazájának“ csak gyarapítani fogja hírnevét és dicsőssé- gét. Az utolsó előtti számban Márton Irma polgári iskolai tanítónő került a függöny elé, aki Sajó S. Lövésén cirnü költeményét szavalta el mély érzéssel és nagy hatással. Az utolsó számul beígért mü- dalok elmaradtak, helyettük egy igen talpra esett szavalatot kaptunk, amelyet a közönség hálásan köszönte meg. A hangverseny szereplői valameny- nyien megállották a helyüket. A közönség is hálás volt: a nő szereplőket csokorral tüntette ki, sőt Márton Irma polgári iskolai tanítónőnek négy hatalmas csokorral is kedveskedett. Taps is volt bőven még pedig a Márton Irma számánál és a Lengyel Antal hegedű szólójánál annyi, hogy ez utóbbiaknak repetálniok is kellett. Végül nagy elismerés illeti Németh Béla főgimnáziumi tanárt, aki az igen rövidre szabott idő alatt is ennyire kiadós hangversenyt tudott produkálni. Az iskolai év bezárásának sorsáról a fővárosi lapok legutóbb azt írták, hogy a ministeri- um úgy intézkedett; miszerint az elemi iskolák kivételével, a tanintézetek junius 15-én fejezzék be az iskolai évet. Az elemi iskolákra azonban a tavalyi rendelet az irányadó. Bánásmód a hadi foglyokkal. A honvédelmi miniszter a hadügyminiszterrel és az érdekelt minisztériumokkal egyetéríőieg rendeletet adott ki, az Oroszországból, Ukrajnából, Finnországból s általában az Ausztria és Magyarország és Németország által megszállott orosz területekről származó hadifoglyokkal való uj bánásmódra vonatkozólag. Főbb rendelkezései a következők : Az Oroszországgal és Ukrajnával kötött béke következtében az innen származó hadifoglyok még nem tekinthetők szabadoknak, mert a hágai egyezmény ezt nem, hanem csak mielőbbi hazaszállításukat kívánja, eddig az időpontig pedig bizonyos szabadság-korlátozásokat reájuk nézve megszüntetni nem lehet. Hazaszállításuk is csak fokozatosan, a közgazdasági viszonyok figyelembe vételével és a szállítóképesség arányában történhetik. Addig mig itt tartózkodnak, természetesen részt kell venniük a köz munkájában. Azok a munkaadók, akik az uj rendszabályok mellett hadifogjaikat nem akarják megtartani, 1918 április 15-től május 1-ig terjedő tizennégy napos felmondással élhetnek s ezt az illetékes hatóságnak bejelentvén, fogjaikat másutt fogják alkalmazni. A foglyok ellátását illetőleg különös gondot kell fordítani arra, hogy a hadifoglyoknak egészséges és kiadós élelem jusson. A munkaadó arra nincs feljogosítva, hogy a hadifogolytól távozása alkalmával neki adott ruhát visz- szavegye, kivéve ha a fogolynak megfelelő saját vagy kincstári ruhája volna. A díjazást illetőleg a hadifogolynak ugyanolyan napszámbérre van igénye, mint a szabad munkásnak, ki ugyanabban a szakmában, ugyanazon a helyen s ugyanabban az időszakban do!go/.ik. A készpénzben fizetendő napszámbér minimuma mezőgazdasági alkalmazásban napi egy korona, más alkalmazásban napi két korona. Az olyan hadi fogoiyíói aki az uj rendelkezés éleibe lépése után megszökik vagy általában a kiterjesztett egyéb szabadsággal visszaél, a fizetés egy időre egészen hazabocsátásig megvonható. A hadifogoly szabad mozgás tekintetében tulajdonképen csak a vasuíhasználatban van korlátozva a- mennyiben kisérő nélkül nem utazhatik. A hadifogolynak reggel hat óra előtt és esti kliens óra u- tán szállásán kell lennie, nyilvános felvonulásban részt nem vehet. A hadifoglyot szökés vagy munka helyének bármily okból történt önkényes elhagyása esetén megtorló illetve korlátozó intézkedésnek fogják alávetni és az utolsók között hazájába szállítani. A hadifogoly kérheti, hogy csak akkor küldessék vissza hazájába, ha olt a viszonyok rendezettek lesznek, továbbá kérheti, hogy az országban maradhasson. A munkaadó köteles az ilyen kívánságot a katonai parancsnoksággal és az elsőfokú közigazgtási hatósággal közöni. Az ittmaradó hadifogoly katonai szolgálatra nem kötelezhető. Házaságkötés, tulajdonszerzés, a család ideszálli- tása iránt való kérelem írásban adandó be a legközelebbi közigazgatási hatósághoz. Azok a hadifoglyok, akik a magyar vagy osztrák honos vagy Bosznia-Hercegovinában illetőséggel biró nőt akarnak elvenni, a döntést itt kell, hogy bevárják. Koszorú megváltás. A Nagybánya és Vidéke fogyasztási Szövetkezete, az elhunyt O b 1 a- t e k Béla igazgatósági tag ravatalára szánt koszorú megváltásáért 200. koronát adományozott a helybeli főgymnázium Berks Lajos alapjára.
