Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-04-23 / 17. szám
XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. április 23. 17. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBányászati és Kohászati Egyesülőt Nagy bányavidék! Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: lir. AJTA! SÍA8Y GÁ30B. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Himyady Jánoa-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: »Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. A háború után. A háború miatt megszakadt kereskedelmi forgalom, nagyon természetesen, nem éledhet fel egyszerre. Sokkal mélyebben sebesült meg a világforgalom, semhogy rövid időn belül kiépülhetne. Tehát a béke első korszakára senki se várjon gyökeres változást e tekintetben, noha a kereslet ó- riási lendületet fog mutatni, az áruk hiánya s a rendezetlen hitelviszonyok s pénzügyi differenciák miatt nem lesz elegendő a kínálat. Mert azt a komplikált és hatalmas ipari mechánizmust, amelyet a háború a maga szükségletére átalakított és igénybevett, nem lehet egyik napról a másikra visszaállítani. De a modern kereskedelem a kölcsön rendszerén épül fel, és pedig bizalmi alapra helyezkedik, de a béke első idején aligha lesz még meg a forgalomhoz szükséges és elegendő bizalom. Annál inkább nem, mert egész Európa elszegényedve kerülvén ki a háborúból, minden államnak szüksége lesz a saját termékeire, nem lesz tehát fölöslege, amelyet a világforgalomba bocsáthatna. És nemcsak nagy embertömegek tőkéje, ingatlana, hanem a vasutak, hidak, hajók is elpusztultak, de elveszett mintegy tizenkét millió ember munkaereje is, ilyen s ekkora veszteségeket nem egykönnyen pótolhatni. Ez a veszteség nemcsak a hadviselő államokat érte, de a semlegeseket is: mindenüket elhordták, megvették a hadviselők. Tehát egész Európa leszegényedett, kifogyott mindenből. A rekonstruálás munkája tehát nagyon nehéz lesz. De meg kell lennie, mert az emberek élni akarnak s fejlődésük nem szünetelhet. Ez a természeti törvény reánk is vonatkozik. Magyarország a fenti következtetés meg egyéb okok alapján egyedül és pusztán a saját erejére lesz utalva, hogy egyrészről háborús veszteségeit kiheverje, másrészről pedig hogy jövő életét megalapozza. A termelés minden ágán roppant feladatok várnak nálunk, de legtöbbet kell produkálnia mezőgazdaságunknak, ami az adott viszonyokból következik. Mellette a- zonban nagy jelentőséget képvisel az ipartermelés intenzivebb fejlesztése; a magunk erejére utalva iparunknak mindennel el kell látnia minket, ami rendkívül nagy feladat. Szerencsés geográfiai helyzetünk, természeti kincsekben bővelkedő földünk azonban segítségünkre lesz. De nemcsak a gazdasági és természeti erőktől függ e feladatunk teljesítése és elérése. Főképpen a munka lesz az, amire első sorban szükségünk van. Az a hadviselő állam heveri ki legjobban és a leghamarább a háború károsságát, a- mely a legtöbbet fog dolgozni. Nekünk pedig van dolgos kezünk, nem szorulunk idegenre. Másodsorban a pénznek lesz igen fontos szerepe ez újjászületésünkben. A bankoknak, a legnagyobbtól a legkisebbig, jut az a feladat, hogy tudatos és tervszerű, egyöntetű támogatással siessen az uj termelési lehetőségek alapozásához. De a politikai rendszernek, a kormányhatalom helyes, bölcs és békésen fejlesztő irányításának fontosságára is reá kell mutatnunk. Elképzelhetetlen, hogy az ország minden e- rőfeszitése, törekvése, vállvetett munkássága eredményes lehessen, ha a kormányzati rendszer gyenge, kuszáit, nincs összhangban a közfelfogással, nem ismeri fel feladatait s nem tud politikai békét is teVirág nyíláskor. A midőn már rügybe szökött minden fü, fa bokor, a szív tavasza is megnyilatkozik hisz „a virágnak sem lehet megtiltani“... a balzsamos levegőt szomjazza az ember, a mely olyan csábos, olyan andalító. Ki menni a „zöldbe“ erre vágyik örege, apraja ... gondolni egy merészet és nagyot, csak pillanat müve. Egy nemes célt szolgált az a született terv: hogy felölelni a természetet — szedni sokat, megrakni a „süveg“ szélét, kitűzni a vállra, a derék övét körül rakni csokrokkal, telhetetlenségig —természetes „ibolyával“ Örömmel pillantottam meg, — hogy amint egy kiránduló csapat vonul fel, mintegy hivó- lag tekintve rám ... de ennek már nem is lehetett ellentállani — mondom : „indulj vig sereg, dalok kedvelt serege“, elég szép számmal, huszonegyen, de meg is feleltek ennek a számnak, mert kicsinyeskint a zsebből kidugta a fejet majd a zöldász — valamint a királyok stb.... s menetelés közben járta a huszonegyes, kedélyes hangulattól kisérve ... egy pár kocsi is el vágtatott mondván : köd előttem, köd utánam, Isten veled unalom .. . Végre minden fáradság nélkül a kis „Abá- zia“ enyhe levegőjén találtuk magunkat, a jó „Reichl bácsi“ olyan aranyos volt, fürdésre nógatott bennünket, az idő jó — a viz meleg, rohanni akartam a kedves élvezetet igénybe venni, de leszavaztak. — Engedve az „arany tanácsnak“ hogy még korán márciusban — igy a márciusi ibolya csokorba szedése izgatta mindanyit, a minek emberül meg is feleltünk, az egész „domb oldal — nem csak rózsabokorral“ volt tele — de kék és fehér ibolyától volt illatos, számtalan család a konpáni- án kívül ott hajuldozotf kis csemetéivel szedve mohón kosárkába, végül megharsant a jelszó „sorakozni az uzsonához.“ Még a zenepaviilon olyan megrakott asztalt nem látott, a legkényesebb Ízlésnek megfelelő kedvenc ételekkel dúsan terhelt asztalt körülülve, állva mindenki tetszése szerint hozzá fogott egymásnak súgva: „ide pislogass angol“... Miután farkas étvágyunk a nagy munkában igen fokozódott, sörben, borban hiány nem volt, a jó hangulatot hatalmasan fokozta az a jó érzés, ami egy illemtanban olvasható, hogy : addig egyél mig szusszal kibírod.“ Kabátokat, kendőket, indulás, a kedv csapongó. Dalra fakadt minden ajk, rózsaszínben láttuk a világot, — „felcsaptunk a rózsaszínhez — danolva teljes erőnkből, hogy : „Ki lopta el szememnek álmait, Ki rabla el magamtól engemet.“ Jónak láttuk egy kis stációt tartani a legközelebbi állomásnál, Koczogó, öt perc! jól is esett egy kis pihenő — dacára, hogy mindenki kocsival érkezett meg, hogy a sok jó meg ne ártson szeget-szeggel, a három a táncból, huszonhárom is lett, — közbe fűszerezve, a mese szép dalokkal, a társaság főlvátva játszott a zongorán, néhány szalon fiú pedig derekasan kitett magáért a leánykáknak örömére. A mese, szép dal, mit élvezni engedett a god- viselés most is a fülemben cseng. — Minden pillanat jól ki volt használva, szem előtt tartanám a jelszót, hogy az idő drága és, hogy minden órádnak leszakaszd virágát,. . . bucsuzkodás közben még attól volt hangos a kis lak, hogy : — nem nem — nem, nem, nem I Alig jutottunk ahhoz a szóhoz, hogy Bodog ünepeket szívből kívánunk. Tritoma Uvária. TERNBERG harmonika ________________________ hangja nagyszerű ! BU DAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, három váltós, aczélsarku...............................K 50.— Még fin omabb, orgona hangú ...............................K 80.— 2soros, 21 billentyűs, finom K 120.— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
