Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-04-16 / 16. szám
XL évfolyam. Nagybánya, 1918. április 16. 16. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos BagyarBányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. előfizetés! árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.90 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben Felelés szerkesztő-tulajdonos: Or. ÄJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. 5»rk.ntíi<,: Hiinyady Jinoa-a. 1«. hová a UpkSilaaényak kftldaadS Kiadóhivatal: .Hermes" könyvnyomda Nagybányán, Dógeafeld-háabaa a cinterem felöl, Hol aa elüllaetda.két <• hlrdetdaeket fel veealk. Az ellenség pusztulása. A nyugati fronton dühöngő csatától várják általában a döntést. A megsemmisítés rettenetes szerszámai állanak ott egymással szemben, melyeknek az a céljuk, hogy megváltsanak a háború iszonyatosságaitól. S a megváltás fájdalma megrázkódtatja mindazokat, akikből a fásultság még nem irtotta ki végképpen az emberi érzést. Végnélküli, leírhatatlan nyomor, a legiszonyatosabb irtózat borította utón tör előre a megváltás. Az utolsó percig, mielőtt még annyi ezer élet eloltása, annyi millió aggódó szi- vetmarcangolása újból megkezdődött volna, nem tudtuk feladni a reményt, hogy ellenségeink mégis csak fel fognak eszmélni. — Mindennap, mely nem hozta meg a hirt „a világ legnagyobb csatájának" megkezdéséről, nagy nyereségnek látszott és arra a reményre biztatott, hogy Európa népei tán csak mégse rohannak őrülten vesztükbe. Józan ésszel nem hihettük, hogy bármi siker, bármi győzelem boldogságban, jóllétben, megelégedettségben és lelki megnyugvásban megtérithetné — akár csak részben és akár csak unokáinknak — azt a hallatlan áldozatot, mit ezért a győzelemért hozni kell. Ha ellenségeinknek csakugyan kizárólagos joguk volna az emberiség felszabadítása és boldogsága kieszközölésére, ha tényleg csak ez és semmi más nem volna szándékuk, még akkor is bűnös őrület ezt az eszmét — mint a keresztes hadjáratok korában — tüzzel-vassal diadalra juttatni. A gondolat, hogy a nyugati fronton most minden pillanatban az emberiség legelemibb követelményei ellen vétkeznek, hogy ott most az embertelenség a hazafiasság, a nemzeti becsület és az emberiség boldogulásának elengedhetetlen következménye, annyira őrült, hogy azt felfogni alig lehet. S hihetetlen, hogy találkoznak emberek, akik az oktalan mészárlásért felelősséget mernek vállalni, állítólag csak azért, hogy az unokák és dédunokák boldogulása biz- tositassék. Mi nem akartuk, továbbra sem akarjuk ezt a rémületes pusztítást. Az ellenség kényszerit a védekezésre és a védekezés során a támadásra. Pusztítanunk kell az ellenséget, nehogy ő pusztítson el bennünket. Szivszorongva lessük a híreket a döntő ütközetről. Győzelmünknek békét kell teremtenie, mert ellenségeink karddal vétkeztek és — a biblia szava szerint — a büntetést nagy vétkükért, kardtól kelt elszenvedniük. Közalkalmazottal! mozgalma. Az állami és közigazgatási tisztviselők, tekintette! a végtelen drágaságra, országszerte mozgalmat szerveznek, hogy sorsukon valamiképpen segítsenek. A mozgalom ezúttal a kisebb, 1X=»XI fizetési osztályú tisztviselők, az altisztek és szolgák köréből indult ki, mivel ezeknek a javadalmazásuk egyáltalán nem fedezi, még a legszükségesebb követelményeket sem. Ha figyelembe vesszük a mai árakat, a köz- alkalmazottak mozgalmát teljesen jogosnak tartjuk, mert kétségtelenül megállapítható bárki által is, begy ma a IX—XI fizetési osztályú tisztviselők; az alTragédia a gyárban. Jean Houdaille még gyermekkorában került a Tourenne-család vasgyárába. Ott tanulta meg a mesterséget s legénykorában is ott maradt, és később sem kívánkozott máshová. Nagyon szerette az öreg Tourenne apót, aki egykor maga is gyári munkás volt s a szorgalma révén vált később belőle gyártulajdonos. Mikor Tourenne apó meghalt, a fiára maradt a gyár. Az ifjú, aki maga is kitűnő szakemberré képezte magát amerikai gyárakban, egyíől-egyik megtartotta a régi munkásokat, sőt a helyzetük javításáról is gondoskodott. Jean Houdaille nagyon meg volt elégedve a sorsával. Elegendő jövedelme volt már ahhoz, hogy megházasodhassék. Családot alapított; feleségül vette a szép Marian net s a következő évben még boldogabbá tette az életét egy szőke hajú leányka születése. Teltek az esztendők és Jean Houdaille boldogsága egyre növekedett. Leánykája mellé egy fiúcskát is adott neki az Isten. Vidáman dolgozott, fáradott a gyárban, mert tudta, hogy a munka u- tán milyen nagy boldogság vár rá minden este családjának körében. Mikor hazatért a munkából az ölébe vette a gyermekeit és játszott velük, mintha maga is gyermekké változott volna. Egy este különös hangulatban tért haza. Máskor az volt az első dolga, hogy tréfás szavakkal előhívja a kicsikéit a másik szobából, most azonban szótlanul húzódott meg az asztal sarkán, s a kezére támasztva a fejét, gondolataiba merült. — Beteg vagy, Jean ? kérdezte tőle a felesége. Jean szórakozottan felelte: — Ne háborgass most. Nagy eset történt a gyárban, gondolkodom, hogy mitévő legyek. Marianne busán ült le az egyik sarokba s türelmesen várta az ura rossz hangulatának megváltozását. Jean egyszerre nagyot ütött az asztalra, majd felugrott a helyéről s igy szólt a feleségéhez, nyomott hangon: — El kell mennem hazulról. — Hová? — A „két Holló“ korcsmába. Gyűlésünk van. Mi történt ? — kérdezte most Marianne megrémülve. Jean komoran felelt: — Az egész gyár munkássága sztrájkra készül. Én ott nevelkedtem abban a gyárban s szeretem, becsülöm a Tourenne-családot, de most le kell küzdenem ezt a ragaszkodásomat s ellenségévé kell lennem. Ezt kívánja munkástársaim érdeke, mely egyúttal az én érdekem is. Nagy eszmék vetődtek fel most a munkások lelkében: valamennyien összefogunk, hogy javítsunk az egymás helyzetén. — De hiszen te sohasem békétlenkedtél... — Most nem rólam van szó, hanem azokról, akiknek okuk van a békételenkedésre. Nekem is melléjük kell állanom... Felcsapta ezután a fejére a sapkáját és kiíe- ]é indult. Marianne utána sietett s kétségbeesetten, kérte, hogy maradjon otthon. Jean Houdaille visszadörmögte az ajtóból: CTERNBERG K 150.BESZÉLŐGÉPEI ujabbrendszerü . Üf. , * Ujtalálmányu tölcsérnélküli ______________________ R legjobbak ! „Etofon“ beszélőgép becsukható tetőveP a |legtökéBU DAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60 saját palota. Ielesebb Rendelésnél a pénz előre beküldendő.