Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-04-16 / 16. szám

XL évfolyam. Nagybánya, 1918. április 16. 16. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos BagyarBányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. előfizetés! árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.90 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben Felelés szerkesztő-tulajdonos: Or. ÄJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. 5»rk.ntíi<,: Hiinyady Jinoa-a. 1«. hová a UpkSilaaényak kftldaadS Kiadóhivatal: .Hermes" könyvnyomda Nagybányán, Dógeafeld-háabaa a cinterem felöl, Hol aa elüllaetda.két <• hlrdetdaeket fel veealk. Az ellenség pusztulása. A nyugati fronton dühöngő csatától várják általában a döntést. A megsemmi­sítés rettenetes szerszámai állanak ott egy­mással szemben, melyeknek az a céljuk, hogy megváltsanak a háború iszonyatos­ságaitól. S a megváltás fájdalma megráz­kódtatja mindazokat, akikből a fásultság még nem irtotta ki végképpen az emberi érzést. Végnélküli, leírhatatlan nyomor, a legiszo­nyatosabb irtózat borította utón tör előre a megváltás. Az utolsó percig, mielőtt még annyi ezer élet eloltása, annyi millió aggódó szi- vetmarcangolása újból megkezdődött volna, nem tudtuk feladni a reményt, hogy ellen­ségeink mégis csak fel fognak eszmélni. — Mindennap, mely nem hozta meg a hirt „a világ legnagyobb csatájának" megkez­déséről, nagy nyereségnek látszott és arra a reményre biztatott, hogy Európa népei tán csak mégse rohannak őrülten vesztükbe. Józan ésszel nem hihettük, hogy bár­mi siker, bármi győzelem boldogságban, jól­létben, megelégedettségben és lelki meg­nyugvásban megtérithetné — akár csak részben és akár csak unokáinknak — azt a hallatlan áldozatot, mit ezért a győzele­mért hozni kell. Ha ellenségeinknek csakugyan kizáró­lagos joguk volna az emberiség felszaba­dítása és boldogsága kieszközölésére, ha tényleg csak ez és semmi más nem volna szándékuk, még akkor is bűnös őrület ezt az eszmét — mint a keresztes hadjáratok korában — tüzzel-vassal diadalra juttatni. A gondolat, hogy a nyugati fronton most minden pillanatban az emberiség legele­mibb követelményei ellen vétkeznek, hogy ott most az embertelenség a hazafiasság, a nemzeti becsület és az emberiség boldogu­lásának elengedhetetlen következménye, annyira őrült, hogy azt felfogni alig lehet. S hihetetlen, hogy találkoznak emberek, akik az oktalan mészárlásért felelősséget mernek vállalni, állítólag csak azért, hogy az unokák és dédunokák boldogulása biz- tositassék. Mi nem akartuk, továbbra sem akar­juk ezt a rémületes pusztítást. Az ellenség kényszerit a védekezésre és a védekezés során a támadásra. Pusztítanunk kell az ellenséget, nehogy ő pusztítson el ben­nünket. Szivszorongva lessük a híreket a dön­tő ütközetről. Győzelmünknek békét kell teremtenie, mert ellenségeink karddal vét­keztek és — a biblia szava szerint — a büntetést nagy vétkükért, kardtól kelt el­szenvedniük. Közalkalmazottal! mozgalma. Az állami és közigazgatási tisztviselők, tekin­tette! a végtelen drágaságra, országszerte mozgal­mat szerveznek, hogy sorsukon valamiképpen se­gítsenek. A mozgalom ezúttal a kisebb, 1X=»XI fizeté­si osztályú tisztviselők, az altisztek és szolgák kö­réből indult ki, mivel ezeknek a javadalmazásuk egyáltalán nem fedezi, még a legszükségesebb kö­vetelményeket sem. Ha figyelembe vesszük a mai árakat, a köz- alkalmazottak mozgalmát teljesen jogosnak tartjuk, mert kétségtelenül megállapítható bárki által is, begy ma a IX—XI fizetési osztályú tisztviselők; az al­Tragédia a gyárban. Jean Houdaille még gyermekkorában került a Tourenne-család vasgyárába. Ott tanulta meg a mesterséget s legénykorában is ott maradt, és ké­sőbb sem kívánkozott máshová. Nagyon szerette az öreg Tourenne apót, aki egykor maga is gyári munkás volt s a szorgal­ma révén vált később belőle gyártulajdonos. Mikor Tourenne apó meghalt, a fiára ma­radt a gyár. Az ifjú, aki maga is kitűnő szakemberré ké­pezte magát amerikai gyárakban, egyíől-egyik megtartotta a régi munkásokat, sőt a helyzetük javításáról is gondoskodott. Jean Houdaille nagyon meg volt elégedve a sorsával. Elegendő jövedelme volt már ahhoz, hogy megházasodhassék. Családot alapított; feleségül vette a szép Marian net s a következő évben még boldogabbá tette az életét egy szőke hajú leányka születése. Teltek az esztendők és Jean Houdaille bol­dogsága egyre növekedett. Leánykája mellé egy fiúcskát is adott neki az Isten. Vidáman dolgozott, fáradott a gyárban, mert tudta, hogy a munka u- tán milyen nagy boldogság vár rá minden este családjának körében. Mikor hazatért a munkából az ölébe vette a gyermekeit és játszott velük, mint­ha maga is gyermekké változott volna. Egy este különös hangulatban tért haza. Máskor az volt az első dolga, hogy tréfás szavakkal előhívja a kicsikéit a másik szobából, most azonban szótlanul húzódott meg az asztal sarkán, s a kezére támasztva a fejét, gondolatai­ba merült. — Beteg vagy, Jean ? kérdezte tőle a felesége. Jean szórakozottan felelte: — Ne háborgass most. Nagy eset történt a gyárban, gondolkodom, hogy mitévő legyek. Marianne busán ült le az egyik sarokba s türelmesen várta az ura rossz hangulatának meg­változását. Jean egyszerre nagyot ütött az asztalra, majd felugrott a helyéről s igy szólt a feleségéhez, nyo­mott hangon: — El kell mennem hazulról. — Hová? — A „két Holló“ korcsmába. Gyűlésünk van. Mi történt ? — kérdezte most Marianne megrémülve. Jean komoran felelt: — Az egész gyár munkássága sztrájkra készül. Én ott nevelkedtem abban a gyárban s szeretem, becsülöm a Tourenne-családot, de most le kell küzdenem ezt a ragaszkodásomat s ellen­ségévé kell lennem. Ezt kívánja munkástársaim ér­deke, mely egyúttal az én érdekem is. Nagy esz­mék vetődtek fel most a munkások lelkében: va­lamennyien összefogunk, hogy javítsunk az egymás helyzetén. — De hiszen te sohasem békétlenkedtél... — Most nem rólam van szó, hanem azok­ról, akiknek okuk van a békételenkedésre. Nekem is melléjük kell állanom... Felcsapta ezután a fejére a sapkáját és kiíe- ]é indult. Marianne utána sietett s kétségbeesetten, kér­te, hogy maradjon otthon. Jean Houdaille visszadörmögte az ajtóból: CTERNBERG K 150.­BESZÉLŐGÉPEI ujabbrendszerü . Üf. , * Ujtalálmányu tölcsérnélküli ______________________ R legjobbak ! „Etofon“ beszélőgép be­csukható tetőveP a |legtöké­BU DAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60 saját palota. Ielesebb Rendelésnél a pénz előre beküldendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom