Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-04-16 / 16. szám
2. tisztek és szolgák megélhetése lehetetlen. Az'elviselhetetlen'drágaság nem mai keletű, hanem három év óta uralkodik. A közalkalmazottak a legutolsó három^év alatt semmi nemit ruhát vagy lábbelit számottevő módon nem szereztek, mert összes jövedelmük a legfontosabb élelmicikkek beszerezésére is csak a legszükösebben és a legkörülményesebb beosztással volt elegendő. A nagyobb családu közalkalmazott pedig adósságba jS kénytelen volt belemenni, mert magát másként fentartani nem tudta. Napjainkban, amikorra az élelmi cikkek árai már a., legmagasabb fokra emelkedtek, a kisebb közalkalmazottak megélhetése lehetetlenné vált. Javadalmazásuk ima, már a legfontosabb fenntartási cikkekre sem elegendő, mert ők fizetésüknek 70—100 % -ánál többet nem kapnak, ellenben ma, a legközönségesebb mindennapi szükségletet képező cikkek legtöbbje ötvenszeres árra emelkedett. Tudjuk azt is, hogy a közalkalmazottaknak javadalmazásuk még a háború előtt is nagyon szűkös volt, akkor is állandóan kérnök kellett, amig szerény sorsukon ilyen és amolyan pótlékokkal segítettek valamicskét az illetékes tényezők. Tehát ha már a háború előtt is szűkös annyagi viszonyok között éltek, milyenek közé juthattak ma .amikor az ára mindennek 1000 %-al emelkedett. És különös állapot, hogy a közalkalmazottak még ma sem éppen az élelmi cikkek megszerzéséért mozgatódnak, hanem csak a ruha neműik j megszerzéséért. Ez a mozgalódásuk ha a fenntebb elmondottakat figyelembe vesszük valóban iudo- kolt is. Ma már mindenből ki vannak fogyva, ma már a kifordított ruhák is felmondották a szolgálatot, fehérneműik annyira elrongyolódtak, hogy azokat már javítani, foltozni sem lehet, lábaikon az utolsó foltozott cipőjüket viselik, stb stb. Ám de ezen súlyos állapotokkal szemben erejük és szolgálati viszonyuk sokkal intenzivebb módon van igénybe véve, mert minden közalkalmazottnak nem csak az ön, de a katonai szolgálatot teljesítő 1. 2. esetleg 3 társáért is dolgoznia kell. Ezért kétségtelenül meglehet állapítani, hogy kívánságuk jogos alappal bir ts miist ilyen feltétlenül és azonnal teljesítendő. A közalkalmazottak tehat vagy természetben kiosztandó ruhával látandók el családtagjaikkal egyetemben, vagy pedig olyan pénzsegély utalandó ki részükre, hogy abból úgy a maguk, mint a családtagjaik 'számára szükséges ruhák megszerezhetők legyenek. Azonban lényeges úgy az egyik mint a másik esetben az is, hogy a kiutalások mielőbb megtörténjenek, mert a helyzet kétségbe ejtő és mint ilyen halasztást nem tűr. Lovag Berks Lajos dr. Futó fűzként terjedt a szomorú hir pénteken korán reggel, amely szerint L. Berks Lajos | dr. vezértörzsorvos meghalt. Sokan, különösen is- í merősei körében, kétkedéssel fogadták a leverő hirt, mert még előtte való napon is fent járt, s megszokott társaságában is megjelent. A szamoru valóságot azonban mihamarább megerősítette a hivatalos aktus, amelyszerint a középületekre kitü- zettek a gyászlobogók. Városunk társadalmát szerfölött nagy veszteség érte, mert — habár az elhunyt a korosabb férfiak sorába tartozott — ennek dacára halála napjáig tevékeny szerepet töltött be. Mint ember, köztiszteletben és általános sze- refetben élt, állandóan vig kedélyű és a közügyek iránt élénken érdeklődő egyéniség volt. Városunkba 1911-be mint tábornoki ranggal nyugdíjazott vezértörzsorvos került és mint agg legény élt haláláig. Az elhunytat elő kelő és nagy kiterjedésű család gyászolja. Temetése vasárnap délelőtt 7a 11 órakor volt igen nagy részvét mellett. A gyászba borult család a következő szomorú jelentést adta ki ; Lovag Berks Leó és dr. lovag Berks Aurél fivérei gyászba boiult szívvel tudatják összes rokonaik nevében is forrón szeletelt bátyjuknak, a gyöngéden szerető nagybácsinak és mindenkoi igazszivü hű rokonnak: Római szent birodalmi lovag dr. Berks Lajos a Vaskorona-rend és a Ferencz József-rend lovagjának, a hadiérem, a Vöröskereszt Il-od osztályú hadidiszitményes díszjelvény és több-rendbeli hadi kitüntetés tulajdonosának, nyugalmazott cs. és kir. vezértörzsorvos- na)<, több tudományos társulat tagjának és a nagybányai Vöröskereszt-egylet városi választmánya elnökének folyó évi április hó 12-én hajnalban, élete 75-ik évében váratlanul bekövetkezett elhunytál. Istenhez költözött kedves halottunk hült tetemét f. évi április hó 14-én vasárnap d. e. 11 órakor fogjuk a róm. kalh. egyház szertartása szerint Rák-ulca 7. számú gyászházban leendő beszerelés után az anyaföldnek visszaadni, az engesztelő szentmise-áldozatot pedig április hó 15-én d. e. 10 órakor mutatjuk be a Mindenhatónak a helybeli plébánia templomban. Az elhunyt kívánsága az, hogy ő miatta egy száll virágot se áldozzunk az enyészetnek. Áldás és béke poraira! Nagybánya, 1918. április hó 12-én. Dr. lovag Berks Lothar és családja. Lovag Berks Lajos öccse és neje: szül. Oblatek Juczi, Berks Emmi, Berks Erzsiké húgai. Berks Nóra, Berks Évike, Berks Judit unokahugai. Lovag Beks Leóné szül. Barll Mária sógornője. Lovag Berks Lajos dr. elnöke volt a nagybányai Vöröskereszt Egyesületnek is, mely egyesület mély gyászának érzetéből szintén adott ki gyászlapot, amely a következő.: A nagybányai Vöröskereszt-egyesület választmánya mély megilletődéssel tudaija, hogy az e- gyesületnek nagyérdemű és buzgó elnöke, lovag dr. Berks Lajos, a vaskoronarend és a Ferencz József-rend lovagja, a Vöröskereszt II. oszt. hadi- ékitményes díszjelvény tulajdonosa, nyug. cs. és jkir. vezértörzsorvos f. évi április hó 12-én a köz- Jó érdekében kifejteit áldásos és tevékeny éleiének 75. évében elhunyt. Egyesületünk mindenkoron kegyelettel gondol azokra a nagy szolgálatokra, melyeket az elhunyt a világháború évei alatt érdekében oly eredményesen kifejtett. Nagybánya, 1918. évi április hó 12-én. HÍREK. Felmentés, dr. Ajiai Nagy Gábort, városunk főjegyzőjét, aki 1914. évi augusztus havától 1918. április 16. Nagybányai Hírlap A becsületem kívánja, hogy együtt tartsak munkástársaimmal. Azután elment. * A „Két hollódban nagy volt az izgatottság. A gyár munkásai hevesen vitatkoztak az asztalok körül. Mozgalmuk vezetője ott szónokolt közöttük s ég felé emelt karokkal kiáltotta : — Nem hagyjuk magunkat kizsákmányolni 1 A munkások kimondották a sztrájkot s másnap már üresen maradt a gyár. Az ifjú Tourenne makacs ember volt s nem engedett abbeli meggyőződéseiből, hogy ő emberséges módon gondoskodik a munkásairól. Megkezdődött tehát a harc közötte és munkásai között. így telt el egyik hét a másik után. Jean Houdaille nem panaszkodott. Egy ideig összegyűjtött pénzecskéjéből táplálta a családját s amikor már semmije sem maradt, meg kellett elégedniük a sztrájk-pénztárból kapott néhány frankkal. Szűkösen, nyomorogva éllek és várták az események fordulását. Egy este egyedül üldögélt otthon a gyermekeivel Marianne. Egyszerre kinyílt az ajtó s belépett a szobába a gyáros fiatal neje. Marianne elébe sietett s csodálkozva állt meg előtte. Tourennené megölelte Mariannet, azután szánakozva kérdezősködött tőle gyermekeinek állapotáról. — Sokat szenvednek a kicsikék is — mondotta könnyezve. — Nem úgy van már, mint régen volt, a sztrájk előtt. Tourennené jólelkiien mondotta most: Éppen azért jöttem, hogy segítsek az ártatlan kicsikéken. Jeant mi nagyon szeretjük, hiszen gyermekkora óta a mi gyárunkban dolgozik. Nem is ítéljük el mostani ellenségeskedéséért, hiszen neki együtt kell tartania a többivel, mert ellenkező esetben magára vonná a társainak rettenetes haragját. Hogy mennyire szeretjük őt most is, be akarjuk bizonyítani azzal, hogy a sztrájk ideje alatt gondoskodni fogunk gyermekeiről. Jöjjön velem, kedves Marianne, a gyermekekkel együtt, majd uj ruhát adok szegénykéknek. Marianne zokogva ragadta meg Tourenné kezét! — Köszönöm, köszönöm. Hát nem haragszanak ránk ? ... * Jean egész nap nem volt otthon. A “ Két hoIló“-ban egész estig tartott a munkások tanácskozása. Egyszerre rendőrök fogták körül a korcsmát s Jeannak alig volt ideje, hogy a hátulsó ajtón elmenekülhessen. A rendőrséget az a hir riasztotta fel a munkások ellen, hogy a sztrájkoiók egy része elakarja pusztítani a gyárt, mert Tourenne boszuból idegen munkásokat fogadott. Jean futva igyekezet hazafelé. Feleségét és gyermekeit nem találta otthon s a szomszéd lakóktól megtudta, hogy Tourennené vitte őket magával. Egyszerre rémült kiabálás hangzott fel hozzá az utcáról. Kitekintett az ablakon s megrémülve vette észre, hogy a távolból a gyár felől füst emelkedik a levegőben. Ég a gyár! — kiáltotta kétségbeesetten. A felesége és két gyermeke olt volt az égő épületben. Rohant most kifelé s a lépcsőn két rendőr állta útját. Érte jöttek, hogy letartóztasák. Kétségbeesetten félretaszitotta a rendőröket s lefutva a lépcsőn az utcára, meg sem ált az égő gyárig. Jól ismert ott minden zugot s keresztültörve a tömegen, felrohanta lángok között Tourenne lakásába. Az egyik szobában ráakadt a feleségére és a gyermekeire, akik a füsttől és a hőségtől elalél- tan feküdtek a padozaton. Felkapta az ölébe a gyermekeit, de e pillanatban megszólalt Marienne : Előbb őket mentsd meg. Jót tettek velünk ... S a szomszéd szoba felé mutatott. Jean betekintett a szobába s megpillantotta
