Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-02-05 / 6. szám

XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. február 5. 6. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBányászatl és Kohászati Egyesüet Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési őrak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre I.SO korona ; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. 5:orke..ztősé£: Hunyady JánoB-u. 14. az., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-h&zban a cinterem felől, hol az eiőilzetézeket és hlrdetésakegfei veszik. Czernin nyilatkozata. Jótállók és kezeskedem, ezek voltak a legfontosabb és legmesszebbhangzó sza­vak, a melyeket Czernin gróf, a monarchia külügyminisztere a béketárgyalásokról el­mondott. A külügyminiszter kijelentése és nyilatkozata éppen a legkedvezőbb idő­pontban érkezett. Az egész monarchia né­pe - nem szégyen és szabad elmondani — óhajtva várja már a békét, és a leg­nagyobb meglepetéssel, mondhatnék rémü­lettel fogadta azt az újabb akciót, amelyet a nagynémetek indítottak az annexiómentes, megegyezéses béke ellen. Nem szabad megtörténnie, hogy ma a háború negye­dik évében, amikor a monarchia népe már tufontul eleget tett a haza iránti kötelessé­gének, megvédte a haza határait, és híven kitartott szövetségesei mellett, idegen cé­lokért tovább harcolna. A mi álláspontunk, királyunké, külügyminiszterünké és egész népünké, a komoly, megegyezéses béke, akiknek álláspontját azonban úgy lát­szik időnkint újból és újból hangsúlyoz­nunk kell. Hindenburg mondta a háború első é­Az arany. Én is ott álltam a tömegben, a templom e- lőtt Érdeklődéssel néztem az orkideás szekereket, amelyek a halottaskocsikat megelőzték. A fiatal munkásleányok, akik eddig elnevetgéltek, most egy­szerre nagyon elkomolyodtak, hogy a ritka virágok­nak ezt a halmazatát látták. Szerették volna, ha e virágokat nyomban apró csokrokba kötik és a csok­rocskákat szétosztják közöttük. Csak egy volt köztük, aki megjegyezte : — Kár tenne! Megfigyeltem, hogy a vagyon és fényűzés i- ránti tisztelet még nem halt ki teljesen. Vannak még emberek, akik nem kivánják, hogy a versai- lesi parkot darabokra szedjék és munkáskertekké alakítsák át. A rikkancsok nagy hangon — és tiz centi- meson — árulgatták a kiváló halottnak végrende­letét, akinek most adóztak a végső tisztességgel. A gyászfályollal bevont zászlót meghajtották a ko­porsó előtt, mert hogy egész franciaország gyászolt... Most egyszerre váratlanul egy ember kiáltoz­vében, hogy az idegek győznek. Idegekkel még bírjuk, energiánk sem gyöngült meg, de szivünk-lelkünk kívánja és várja a mi­előbbi békét. A nép, a tömeg lelke ma már csillapíthatatlan. A háború minden ó- vatos, komoly és céltudatos rendszabály ellenére is előidézte azt a képtelen hely­zetet, hogy a legszükségesebb élelmiszerek is csak igen kis mennyiségben kaphatók és igy hiába bírják idegeink tovább a háborút, lehetetlenség annak továbbvitele. Hogy mennyire nem a felelőtlen té­nyezők és az ország népességének legalsó rétege gondolkozik igy, azt éppen Czernin gróf jótállása és kezessége bizonyítja. A monarchia hódítani nem akart! Meg akarta mutatni, hogy szembe tud szállni azokkal, akik őt tekintik a huszadik szá­zad „ beteg emberének“ a hogy még nem régiben Törökországot nevezték; meg a- karta mutatni, hogy határait meg tudja védeni, hogy van ereje és ezen a réven van joga az önállósághoz és a fennmara­dáshoz, mindezeket meg akarta mutatni és meg is mutatta. Kétségtelen, hogy kifelé a legjobb hatással volt ez a mi eddigi erő­próbánk. Elismertettük a monarchia erejét ni kezdett : — Várjanak! Várjanak! Tévedés van a do­logban 1 És előre akarta vetni magát. De a rendőrök és a katonaság nem engedte, hogy eleget tegyen vágyának. így be kellett érni vele, hogy a karjá­val hadonászott és hogy kiabált. De hát a temeté­sen nem volt valami mélységes az áhitat. Így az ő hadonászását se vették észre és a lármája se i- gen ütötte meg senkinek fülét. Pedig váltig ismé­telte : — Várjanak! Várjanak! Tévedés van a do­logban. A szertartás pompásan, fejedelmin folyt to­vább. A koporsóvivők beszállították a holttestet a templomba, ahol imával várták és szent hangver­sennyel. — Tévedés! Téve vés ! — hajtogatta még egy­szer az a sovány arcú, világos tekintetű alak. Megkérdeztem tőle : — Kedves uram, miért emlegeti, hogy téve­dés van a dologban ? Azt felelte, nem árulhatja el titkát itt, ahol a rendőrök is meghallhatnák. Lesnek rám — vallotta meg. Vannak, akik nemcsak szövetségeseinkkel, hanem ellen­ségeinkkel is. A monarchia felosztásáról már elvben lemondtak az ellenségeink leg- háborusabb áliamférfiai is, csak még a fel­tételek és a részletek közé bujtatnak el egyet-mást, de úgy hisszük csak azért, hogy legyen miből engedni. És talán e mai álláspontjuk már le­hetővé teszi azt, hogy remélhessük az o- rosz külőnbéke mellett az általános békét. Lehetetlenség, hogy a népek ellenére ezt a háborút az entente áliamférfiai tovább folytassák. Caillaux letartóztatása Francia- országban, már a teljes bomlásnak, a kor­mány részéről való teljes fejetlenségnek a jele. És az is, amit Caillauxról imák, azt mutatja, hogy Franciaország sokkal mesz- szebb tart a háborúba való belefáradás utján, mint gondolnók. Hogy Caillaux mert már arra gondolni, hogy hirtelen elfogatja Poincarét és Clemencaut, és főleg, hogy a tervét a lapok megírhatják, oly végső fel­bomlást mutat, amelyet sehol a háborús­kodó országok között nem találhatunk. Már pedig, ha a vitézül harcoló, min­den vérét és aranyát odaadó Franciaország ilyen helyzetben, ilyen állapotban van, ak­tömlöcbe szeretnének juttatni. És szólt, invitált, jöjjek vele a Champs-Ely- séesre. Ott leültünk az Alphonse Daudet szobrá­nak közelébe, aki ha jól tudom, soha se volt a becsületrend nagykeresztese. — Uram — jelentette ki előttem az ismeret­len — nem tüzelt soha gyűlölet amaz aggastyán ellen, akit az imént temettek. Bízvást elismerhet­jük, hogy kiváló tulajdonságokkal volt ékes és sen! i se teheti fel rólunk, hogy ezt hízelgésből mondjuk, mert hiszen nincs mit várnunk a nagy­lelkűségtől. Az, aki a megalapítója volt a világáru- háznak, bizonyos fokig lángelme lehetett. Aki egy­szerű kereskedősegédből igy fel tudta küzdeni ma­gát, kiérdemli bámulatunkat. Nagy erények szük­ségeltetnek hozzá, hogy aki nem született bele a vagyonba, megtanulja a módját hogyan kell fel­halmozni a nagy, az óriási tőkét. Egy pénzem­ber ismerősöm, akinek közel milliárdja van, sze­reti hangoztatni, hogy csak az első öt millió meg­szerzése nehéz; 5, hogy szüleitől örökölte ezt az összeget, játszva százszoroszta meg. Az a férfiú, akinek temetése most Páris-szerte megakasztja a kocsiforgalmat, egyetlen sou nélkül született, mé­TERNBERG „HE0E°Ü, _________________________ hangja paratlan! BU DAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ............................... Vonó . K 8.—. K 12—, K.30­K 60.- K 15.— Rendesnél a pénz előre beküldendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom