Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-02-05 / 6. szám

2. 1918. február 5. kor bizonyos, hogy nem sokáig vonja to­vább Anglia igáját. Anglia pedig egyedüh háborúskodni nem tud. Czernin ma egyelőre csak az orosz különbékére vonatkozólag mondta, hogy jótállók és kezeskedem arról, hogy mi raj­tunk nem fog meg hiúsulni a béke. De remélnünk lehet, hogy nemsokára elkövet­kezik Czernin nyilatkozata az általános bé­ke szempontjából is. Czernin nyilatkozata kétségtelenül megnyugtatta a monarchia népét, és vall­juk be ősszintén, erre a megnyugtatásra, szükség is volt. A kardcsörtetésnek ma már helye nincs, ma a békés munkának kell már megkezdődnie, és ennek a bé­kés munkának ugylátszik egyik legértéke­sebb előharcosa éppen Czernin gróf. Lerongyolódunk. Régen volt jó idők emléke kisért bennünket, ha ruhásboltot látunk, vagy ruhatárunkból egy ke­véssé használt ruhadarabot előveszünk. Istenem, midőn karácsonyra, újévre egy-egy uj rend ruha, uj cipő, csizma került reánk ünneplőül, mily bol­dogan visiteltünk benne, egész kedélyvilágunkat hangolta lüktetőbbé s egy-egy fess pár látása bol­dog büszkévé tette a korzó híveit. Hej azóta de nagyot fordult a világ. Szomorúságba, szenvedé­sekbe temetkeztünk, s az emberi szenvedés, ez a nagy jellemalakiíó művész, annyira megnövelte az embertársainkkal való együttérzést, hogy a nyo­morúság s szenvedés láttára sok nemes sziv tette kezét a szenvedés üterére azáltal, hogy olcsó, vagy ingyenes ruhában részesítette a szükölkö- dőket. Uj ruhát most nem is vehetünk, mert nincs. Ami megvan, az megfizethetetlen. Sokan abban bíznak, hogy a béke ezt is meghozza, pedig nem igy áll a dolog. A háború után évekig nagyon nehéz lesz a szükséges mennyiséget a gyapjúból, gyapotból, kender és lenből, jutából, selyemből beszerezni. Ezentúl is pótló anyagokra leszünk utalva s habár a tapasztalat azt bizonyította, hogy a fejlődési lehetőségek ezen a téren határtalanok; mégis a legnagyobb takarékossággal kell bánnunk a szövőipar termékeivel. Németország több mint 600 millió márka értékű nyersgyapotot és 120 millió márka értékű cérnát és kész fonalat használt föl évenkint. A háborút követő első években ennél sokkal kisebb mennyiségre lehet csak számítani, A gyapotot ter­melő országokban munkáshiány van, azonkívül nem tudják pótolni, vagy csak igen hiányosan a gyapottermő földek trágyázásához szükséges káli­umot, melyet eddig Németországból vettek. A há­ború után hajóhiány is lesz, tehát a szállítás is nehézségekbe fog ütközni. A gyapjúból sem kerülhet elegendő a világ­piacra. A háború, illetve a hadsereg ellátása a juhok nagymérvű leölését tette szükségessé. Évek telnek bele, mire a világ juhállománya ismét ak­kora lesz, mint volt a háború előtt. A selyem beszerzésére nem kedvezők a ki­látások, Németország a háború előtt 115 millió márkáért, Franciaországtól 25 millió márkáért vá­sárolt nyersanyagot. A háború alatt mivel a tüze­lő anyagban óriási hiány állott be, Olasz és Dél- franciaországban kivágták az eperfákat, ami a se­lyemhernyók nagy mérvű tenyésztését megaka­dályozta. Most tehát Németország Japánra és Du­nára van utalva, de hogy a távol keleten milye­nek lesznek a beszerzési viszonyok azt ma még sejteni sem lehet. Kendert és lent eddig maga Németország is csak keveset termelt, a háború utáni viszonyo­kat véve tekintetbe, ez a kis mennyiség szóba sem jöhet. Fő bevásárlási forrása Oroszország volt, amelyiől évenkint 200 millió márka értékű lent és kendert vásárolt. Most félni lehet, hogy az oroszországi gazdasági viszonyok munkáshiány és a népesség csökkenése következtében a kender és a len termelés már is hanyatlásnak indult. A nagymértékben csökkent termeléshez járul még, hogy a háború után a kereslet mindezekre ____________Nagybányai Hírlap___________ az anyagokra nézve jelentékenyen emelkedni fog Mindez tehát szükségessé teszi, hogy úgy Német­ország, mint középeurópa legtöbb állama papi­rossal, csalánnal és más pótlóanyaggal,!segítsenek magukon a háborút követő első években. HÍREK. Szerelem. Tudod-e édes, hogy mi az élet? Nélküled pokol, mennyország véled. Hát a szerelem tudod-e mi ? Remények nélkül remélleni, Fájdalom, a mi édes, felejtő, Gyönyörűség, mi kétségbeejtő, Boldogság, ami búban fogamzik, Bánat, amiből öröm patakzik ; Napsugárt szőni zord éjszakából, Mézet sajtolni fanyar indából, Jégsivatagban halálraégni, Sírni — és mindig mosolyban élni, Kárhozni, ami üdvösség lenne ! Szemedbe nézni, s elveszni benne! Bállá Miklós. Kinevezés. Dr. P a p p Dezső ügyvédet, ki a 15-ös nehéz tábori tüzér ezrednél szolgál, zász­lóssá nevezték ki. Kinevezés. A kir. igazságiigyminister B u- d a y József hajdúnánási írnokot a nagysomkuti járásbírósághoz telekkönnyvvezetővé nevezte ki. Kitüntetés. Ő felsége a király dr. S z e n t- miklósy Ödön 62. csász. és kir. gyalogezredbeli főorvosnak az ellenség előtt tanúsított bátor és vitéz magatartásáért a signum landist adományoz­ta a kardokkal. A vitéz főorvosnak eme kitünte­tése még 1914 évi keletű, de mert másféléven keresztül oroszhadi fogságban volt, ezrede e szép kitüntetést csak a napokban kézbesítette. Eljegyzés, dr. Bernhardt István városi tiszti orvos múlt hó 27-én eljegyezte őzv L é g- ner Jánosné leányát: Mariskát Budapesten. gis most aranyhegyeket hagy maga után. És ez gyönyörű ! — Nem gondolja-e — kockáztattam meg én — hogy egyesekben varázslatos rejtelmes ha­talom lakozik, amelylye! magukhoz vonnak min­den kincset ? Hasonlatosak ezek a mesebeli tör­pékhez és akik a föld alatt sétálgatnak, élnek és születésüktől fogva urai, gazdái, a drága érceknek. — Távol legyen tőlem az ilyengyülöletes gon­dolat ! — felelte ez a különös ember. — Nem hisz-e ön inkább az egyéni erőfeszítés, az egyéni tulajdonságok értékében ? Nem gondolja-e, hogy az akarat termékeny valami ? Mit, ön az ösztön­ben és véletlenben bizik? A resteknek doktrinálja ez I Meglátja, ön sohase jut maid előkelő pozí­cióhoz ebben a világban ... — Fájdalom, félek tőle, hogy igaza van. — Hála Istennek — folytatta — vannak még emberek, akiket nem lankasztottak, nem lohaszto- tak el a tunya elméletek. Tudja-e uram, hogy jó­magam például évek hosszú során fáradtam, dol­goztam a könyvtárakban és laboratóriumokban ? Tudja meg, az egyedül való halandó áll ön ellőtt, 1 az, aki megfejtette, kihámozta a nagy alkimisták titkát. Igen, én felfedeztem a tudományuk értelmét, rájöttem arra, amire ők maguk soha; főztem a tégelyekben, végigcsináltam kísérleteiket és egy­szerre láttam, amint egy szőke hab jelenik meg a tégelyben, a hab lassan-lassan lehűlt és szilárd ala­kot öltött. És a szilárd alak nem volt egyéb, mint — szinarany. Felkelt s nagy léptekkel járt fel-alá. Hado­nászott a karjával. Sietve az órámra néztem. — Szent Isten, már félegy van, kedves ba- 'rátom és éppen mára barátaimhoz vagyok hivata­los. Bocsásson meg, ha ilyen hamar búcsút ve­szek öntől. Lecsillapult és vállat vont. — Ön fél tőlem, ugy-e ? Bolondnak hisz. Pedig tudnia kelle, hogy a fémek elváltoztatását a hivatalos tudósok nem tartják lehetetlenségnek. Nos, én megvalósítottam ezt a lehetőséget. Veszek egy szardiniás skatulyát és átváltoztatom arany levelek­ké. Nos, mit szól hozzá ? — Oda vagyok a bámulattól! — Köszönöm. Ezerszer is meg akartam győ­ződni felfedezésem értékéről, mielőtt titkomat a kortársak tudomására hoznám." De ezer kísérlet végeztével nem vonhattam kétségbe tovább, hogy a természet csakugyan rám bízta egyik leggyönyö­rűbb titkát. Az evőeszközeimet, az óráimat, a kilin­cseimet, lakatjaimat, mindent, ami fémből való volt 1 a lakásomon, már arannyá változtattam. És amikor mindezzel meg voltam, találkát kértem attól a hí­res férfiútól, akit most temetnek. Fogadott és so­hasem feledem akkori beszélgetésünket: — Uram — mondottam neki én udvariasan — visszaadom Önnek a szabadságát. Tudja meg, ön nem rabszolgája többé a vagyonának. Nem kell tovább is aljas hízelgéssel vádolnia barátait. Majd megcsinálhatja ön is azt a próbát, amelyre Athéni Timont a gonosz végzet kényszeriteíte ... Az arany elveszítette minden értékét. Költség és fáradtság nélküli aranyat gyártok amennyit csak akarok. Parancsolja-e, hogy még ma este szolgál­jak önnek néhány tonnányi arannyal ? Szívesen küldöm önnek ezt a csekély ajándékot, hisz nekem semmibe se kerül. .. Erre nagyon elsápadt. Csengetett és meghagy­ta lakájának vezessen ki. Néhány nappal később becsuktak a bolondok házába. Az orvosok, akik­kel alkalmam volt beszélgetni, a legnagyobb jóa­karattal voltak iráHtam. Kértek, éljek hideg zuhany­nyal, mert ez a mód kiválóan alkalmas arra, hogy frissen, épségben tartsa értékes agyamat. Tudták rólam, hogy józan értelmű vagyok, hiszen más­különben nem adtak volna vissza családomnak. Csak éppen, hogy nem volt még alkalmam az e- gész világgal megismertetnem bámulatos felfede­zésemet. Az emberek még mindig azt hiszik, hogy az arany értékes jószág. Dolgoznak, küzdenek érte, hogy szerezzenek maguknak néhányat a sárga ér­mék közül. Hahaha! Kacagtató 1 Holnap megtud­ják az igazságot és akkor nem hajolnak le többé egy-egy hitvány aranyért. Mint ahogyan nem ha­jolnak le egy kavicsért; — és az állam, meg a magánbankok kincse egyszeriben nem lesz egyéb, mint értéktelen por. A bankjegyek nem érnek majd többet, mint ma a színes reklám-cédulák. Csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom