Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-12-24 / 52. szám
XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. december 24. 52. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos MagyarBányászatl és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre B korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám át a 20 fillér. Megjelenik mlndenkedden 8 - itt oldal terjedelemben. Feielös szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybáuy&n. Szerkesztő«^: Hunyady J&nna-u. 14. sz., hová a lapkSzleményak kQldendfl Kiadóhivatal: „Hermes* könyvnyomda Nagyb&ynán Dégei feld-házban a cinterem felöl, liol az előfizetőieket da hirdetéseket fel voaxlk. Karácsony ünnepén, évezredes létünk legszo$iorúbb és legke- servesebb karácsonyának most reánk virradó ünnepén a szép) híves patakra szom- juhozó szarvasnál is jobban szomjazunk, epekedünk az emberiségre megváltást hozó általános békesség után, a nemzetek lelkét felajzott indulatok elcsendesülése, a békés és boldogító, nemes munkálkodás elkezdése után! A nemzetek sorsát magasabb erők in- ézik ; higyjük rendületlenül, hogy ezek az erők a helyes kiegyenlítődést és a nemzetek között való békés együttműködés rendjét megfelelően biztosítani fogják ! Magunk között pedig, a saját magyar nemzetünk kebelében jusson eszünkbe, hogy a francia királyok arról voltak híresek, hogy semmit se felejtettek és semmit se tanultak. Az itt viharzó, a letűnt rendszer bűneit hánytorgató szemrehányások tengerén felejtsünk mi el mindent ! Felejtsük el, hogy eleddig különbségek, ieküzd- hetetleneknek látszó különbségek voltak az egyes társadalmi rétegek tagjai s az országos életben a haza polgárai között! Felejtsük el, hogy voltak urak és parasztok, munkások és herék, nemzet és nemzetiségek, kiváltságosak és jogtalanok etc.; felejtsük el, hogy hosszú éveken keresztül patakokban folyt a vér; feledkezzünk meg végre minden gyűlöletről! És tanuljunk ! Tanuljunk a legnagyobb embertől, tanuljunk az Istenembertől, a Krisztustól! Tanuljuk meg, hogy minden pár potestasnál nagyobb a szeretet ereje! Tanuljuk meg, hogy amikor egyenlőségről beszélünk: ez a dolgozó, a törekvő, a becsületesen, kitartóan és hűségesen munkálkodó emberek egyenlősége. Tanuljuk meg, hogy amikor testvériségről beszélünk: ez minden embernek egymásra utaltsága, egymás érdekeinek hathatós támogatása és a magukéval legalább is egyenlő értékű istá- polása s akkor magától jön a harmadik nagy jelszó: a szabadság. És ha nem is vonjuk bele go idolkodásunkba a históriát, a geográfiát, de vonjuk bele azt az egy fogalmat, a mely előtt mindenkor meg kell hajolnia földrni- vesnek és ipari munkásnak,^katonának és papnak, tisztviselőnek és szabad pályákon lévőknek, magyarnak, németnek, oláhnak tótnak, szerbnek, római vagy görög, ágostai vagy helvét hitvallást követőnek, unitáriusnak és zsidónak s ez a fogalom az egymáshoz tartozás, az egymásra utaltság fogalma, a melyet, a mikor olykor imádkozunk, igy fejezünk ki: hazaszeretet! Mert ha egy egység is lesz az egész, világ, ha csak „ember“ lesz mindenki — és a csak ebben a kapcsoletban nem kicsinyítés, de a legmagasabb tökéletesülés jele legyen — megmarad és meg kell, hogy maradjon a gyermek megkülönböztetett szeretete a szülőjéhez, ahhoz a szülőhöz, a kinek minden gyermeke egyformán kedves, a polgár megkülönböztetett szeretete a hazájához, ahoz a hazához, amelynek minden polgára egyformán kedves: megmarad a Respublica Hungáriáé ! * I ízléses levélpapirosak a „Hermes“ pa- pirkereskedésében kaphatók. A „NAGYBÁNYAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Barátom, a Mester. (Nyögés az életből.) — Humoreszk. — (Ez Ő) Wilson képű barátom ; a Mester fene-gyerek. Bohém ő az agysejtjeitől le a tyúkszeméig, bohém jobbra, bohém balra, bohém vízszintesen és ferdén, bohém keresztül-kassul. Kacag ott, ahol más sirni szeretne, tréfál akkor is, ha más dühöng, szóval Ü legtöbbször rózsaszínre meszeli magának az eget. És ha néha-néha az élet neki is sajgó in- jektiólcat ad, akkor is bohémesen csapkod, akárcsak a népszerű ladányi „menkü.“ De hiszen — miért festegessem ? — ismerik kérem mellébe nőtt vállcsontjaiiól, művésziesen meghajlott hátáról, kacskaringós hajáról és kissé elkarikásodott lábairól. Mert — ugye bi- zony 1 — bohém lélek bohém külsőt is kíván. Vele történt az alábbi életnyögés. (Bosszuálás.) Öt héttel ezelőtt meglátogattam a Mestert. Amikor megláttam, diszkréten keresztet vetettem. | Asztala mellett ült. Arca bőszült, haja felkuszálva, I halántékain kötélvastagságu erek. Melle meztelen, karjain a hálóing válláig feltürve. És — uram segíts! — óriási fakalapáccsal ütügette fonadásos kopasz homlokát. — Aggyisten Mester! — szóltam, sandán keresztet vetve ismét, — hát Te micsoda fakir kínokhoz dresszirozod magadat ? — Mit? szólt, miközben pillantásai alatt olvadni kezdlem, mint az idei hó, — hát nem látod, marha? — Látom, de nem* értem, — feleltem visz- sza és az ijedtségtől a*szemein felakadt. —•' Nem érted ! ? — üvöltött- ő, ismét na-; gyot ütve koponyájára a kalapáccsal. — Hát egyszerűen töröm a fejemet... E feleletre engem görcsök vettek elő, általános nyilamlásokat kaptam, mire ő — látván kin- j jaimat, — önmagához következetesen megnyugodott és teljes átérzéssel röhögni kezdett. Alig pár perc múlva azonban ismét kitöri i| rajta a dühöngés. Eszébe jutott a fenti fejtörésre okot adó téma, mire én óvatosan egy szegletbe I húzódtam. — Képzeld 1 — kiáltotta, a kalapáccsal re- j| ám veszedelmes testgyakorlatokat végezve, — nem tudtam azt a jó üres lakást elrekviráltatni. A tulajdonos a bíróságnál azt adta elő, hogy a testvére menyének a kereszlfia egy hónap múlva haza jön és annak kell a lakás. A biró persze neki Ítélte. Itt a Mester nagyot fújt és a kalapáccsal leülötle a szekrényen álló Luna-szobor fejét. — De nem ez a baj! — üvöltött tovább mindig vésztjóslóbban, — hanem, hogy az a Fü- ligszáj Andris a tárgyalás után azt üzente nekem, hogy ő úgy irtózik minden művésztől, akár egy jeruzsálemi hitsorsoslól és csak ezért nem engedte át nekem a lakást. Juj! azt a hónaljmunkás bálványát a ... Ekkor a Mester már borzasztó bizalmas közelségben a be nem biztosított orrom előtt gesztikulált, mire én párisi jassz módján, a fal mellett elcsúszva hirtelen az ajtónál teremtem. — De esküszöm — folytatta, miközben jobb TERNBERG HEGEDD ____________________ 1 hangja páratlan ! BU DAPEST, VII , RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka. K30. — Hangverseny hegedű, mesés jóhangu...............................K 60.— Von ó . K 8.—. K 12-, K 15.ftefidolésnél & pénz előre beküldésié.
