Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-12-24 / 52. szám

2. 1918. december 24. Nagybánya város népéhez. Alakítsunk városi pártot. A háború mérhetetlen terheket és sok me­goldására váró feladatot rótt úgy az államra, mint a városokra. A pénzügyi és társadalmi kérdések egész tömegét úgy az állam, mint a városok váll­vetett munka, szervezettség nélkül megoldani kép­telenek lesznek. Mindenesetre előnyük lesz e nagy munká­ban azoknak a városoknak, amelyek fölismerve a helyzetet, korábban szervezik meg e nagy felada­tok megoldására társadalmukat. Ezt a célt óhajtja elérni sok városi polgár j egybehangzó véleménye alapján e felhívás, mely minden politikai pártszinezetnél- kül egy „Városi pártba“ akarja tömöríteni „Nagybánya népét“; abból a célból, hogy a városra váró s megoldást követelő összes kérdé­sek közmegnyugvással, egyetértéssel, igazán a köz javára legyenek megoldhatók. Tekintettel arra, hogy a jótékonyság terén is nagy munkát kell végezni, kívánatos volna, hogy a nők a férfiakkal egyaránt tagjai legyenek e párt­nak. Felhívunk tehát mindenkit, aki velünk egyet­ért, hogy 1918. dec. hó 29. napján d. e. 11 óra­kor a színházteremben alakuló gyűlésre megjelen­ni szíveskedjék. Nagybánya, 1918. dec. 18. • A városi párt szervező bizottsága. 1848—1849. 1918—1919. Irta: Bozsenik Béla. Eszébe jut-é mostanában néha-néha e sorok olvasóinak, milyen idők jártak 70 esztendővel ez­előtt? Bizonyára tudnak reá visszagondolni, hi­szen tanulták az iskolában, könyvekből ismerik azt a kort és öreg szüleik elbeszéléseit róla el-el hallgatták. Akkor is! 1848-ban és 1849-ben nagy na­pokat látott, legendás időket élt a magyar nemzet, : mint most az elmúlt háború alatt, majd a lezúgó !i forradalom hetében és a jelenlegi válságom órák- bán és pillanatokban, melyek szomorú kilátást ] nyújtanak a komor jövendőre. Akkor tavasz volt, nem mint mostan, ősz­utó és tél. Tavasz volt, balzsamos, langyos kikelet. A vizeképpen megszabadultak jégpáncéljaiktól. Fűben -fában megmozdult az élet. A kis ibolya az erdő 1 alján felébredt téli álmából, kinyitotta ékszínkék szemecskéií és mosolyogva fordította tekintetét az éltető Napisten felé. A százados börtönbe zárt nép feltörte koporsója fedelét. A husvét közeledeit ak­kor, a feltámadás ünnepe. Lehűltak a bilincsek, feloldódtak a megkövült karok. Kossuth Lajos hi­vó szavára a feltámadt, újjászületett Magyarország lépett a világ színe été, A szabadság szellője sut- | togva suhant végig a haza térségéin és a felsza­badult népek arcára piros rózsát csókolt. Hamar változtak az idők: közeledett a reak­ció. Vérzivatar szakadt az országra, fegyverrel kel­lett védelmeznünk szabadságunkat, jogainkat a re­ánk törő zsarnokság ellenében. Szomszédaink, a ji teslvérnépek, akiket felszabadítottunk, de akiknek ! miként most, akkor sem kellett a szabadság,"e- j| gyenlőség, testvériség, — csatlakoztak a zsarnok­ság pribékjeihez. Vérbe fűit szabadságharcunk. Bitófára kerültek vértanúink. A magyar Gotgotha vérfagyasztó jelenetét éppen a köztünk élő egyik polgártársunk örökítette meg halhatatlan ecsetjével. Az egész világ népei döbbenettel vették tu­domásul a magyar szabadság csillagának lehullá­sát, kialudását. A norvég nemzet költő-óriása, Ibsen Henrik, akinek (drámaírói világra szóló di­csősége a Shakespeare hire-nevével vetekedik, több költeményében magasztalta akkoriban a magyar hősiességet, Világos után elsiratta a tragikus bu­kást. Egyik versszakára emlékszem, mely elegikus csüggedező hangon imigyen szól: Nem zúg több csatazaj a magyarok földjén, j| Haldoklók sóhaja zord vészbe merülvén, Megtört ajkaikról panasz száll az égbe! Magyarok harcának vége immár, vége! Ugyanabban az időben éit a sociáldemokrá- j| Nagybányai Hírlap _________ * cia na gy filozófusa és a sociologiánek atyameste­re ! Aáarx Károly. Akkori Írásaiban szintén eisi- ratja a magyar népuralom bukását. Marx Károly az 1848—49-iki forradalomnak a demokrácia ügyé­re nézve nagy jelentőséget tulajdonított. Az elnyo­mott népek tölünk várták a világ szabadság eljö­vetelét, a megváltásukat. Annyira le voltak igáz- va, hogy még segítségül sem jöhettek. Azaz a legmelegebb rokonszenvvel viseltetett a magyarok iránt. Azt mondja: a magyar forradalom sokkal hatalmasabb volt; mint a párisi, berlini, bécsi vagy a milánói. Kárhoztatja a forradalmunk elten állásífoglaló délkeleti népek és egyéb nemzetisé­gek magatartását, viselkedését, akik az osztrák és orosz önkényuralom szolgálatába szegődtek, pe­dig a magyar államnak köszönik tétezésöket, mely- nyelvüket, vallásukat sohasem bántotta. A magya­rok nélkül a tőrök lárom alá kerültek volna, mint a Balkánon lakó fajrokonaik. Azt mondja Marx: ezen a területen a magyarság teremtett kultúrát, államegységet és vele szemben az abszolutizmus­sal összeesküvő nemzetiségek még létjogosultság­gal sem bírnak. Marx szerint a forradalom és az akkori köztársaság ügye a magyarok túlságos lo­vagiassága miatt szenvedett hajótörést, hogy Be­csig nem haladtak a magyar seregek és ott a for­radalmi párttal kezqt nem fogtak. Jeltasichot Marx egyenesen gazembernek nevezi és züllött nemze­teknek azokat, akik ellenünk támadtak. A 70 év előtti forradalom tavasszal született és vérbe fűlt. Mostan négy éves dúló háború u- tán, négy évig tartó vérzivatar után született meg az ország népeinek szabadsága, egyenlősége, test­vérisége, amely háromság az igazság, a béke ural­mát hozta meg a jogfosztott embereknek. Befeje­ződött a háború, megszűnt a rabság, Azt hittük, a béke kikötőjébe jutottunk és megbecsülik test­vérnépeink a kivívott népuralmat. És mit tapasz­talunk ? Kell e nekik a nyújtott demokrácia ? A történelem eseményei megszoktak ismét­lődni. Újra olyan időket élünk, mint 70 eszten­dővel ezelőit. Újból élethalálharcra készül a ma­gyarság, sőt már benne is van az élet-ha!ál-tu- sában a népköztársaság. A különbség annyi, hogy lábával belépett legújabb nagy képébe, — eskü­szöm, esküszöm minden erkölcsös és erkölcstelen múzsára, hogy megbosszulom, meg-bosz-szu- lom ... Ezen töröm a fejemet 1 És — záup! — nagyot kólintott ismét a taréjára. Ez a kitörés azonban már tetőfoka volt a dühnek, én tehát illő bátorsággal kiugrottam az ajtón. Bent a Mestert bizonyára elöntötte ez epe és azonnal jelentkezett a reakció, mert csend lett. Erre ismét bementem. A Mester a priccsen ke­resztül fekve, — fejjel lefelé — aludt. A kalapács nagy bután a padlón hevert. * A minap aztán egy este elfogott . a Mester. Jó kedve volt és kaján mosolygás ülte meg az arcát. — Gyere 1 — szóit és szeretettel megfogta a karomat, de ettől a szeretettől előttem Vénhus és Juh-Péter csillagaink táncot jártak az égen. Vitt sötét és gyanús utcákon keresztül, vitt kedvetlen, de akaratos ebek között, miközben állandóan fel­fogtam nadrágomat, nem azért, mert sár volt, ha­nem mert folyton néhai Pasteur tatánk és a sza­bóm jutottak eszembe. És egyszerre — hopp! — megálltunk egy müíermes pofáju ház előtt. Akkor vettem észre, hogy az a ház volt, melyet a Mester öt héttel ezelőtt requirálíatni akart. — Hallgasd csak! — szóit és én hallgattam. Belülről kevésbé ékes, de annál hangosabb gyer­meklárma és zsivaiy hallatszott. — Khóbi! Szaliii! Mhóriccc 1, hogy a frász thörje ki a nyakhatokat! — hangzott kifelé egy éles hang. — Ha-ha-ha 1 — jött erre szinte feleletül a Mester hangos kacagása, mire én csodálkozó ar­cot vágtam. — Megbosszultam, megbosszultam 1 — ne- j| vetett tovább kéjjel a Mester. — Ki lestem, hogy : a négy hét leteltével is üresen maradt a lakás. Jukat beszéltem tehát egy szegény lakás nélküli zsidóasszonynak a gyomrába és az hajlott is ér­dektelen szavaimra — elrequiráltata Ő a lakást. Be is költözött azonnal nyolc gyermekével és kaf- jj tános satukájávat. — Így ! — foiytatfa'nagy megelégedéssel, — j| kinevetem és bedresszírozom kissé az édes házi­urat, hogy ne irtózzék nagyon a művészektől és ne legyen antiszemita. — Hallod ? — mutatott ismét a ház felé, — hogy döngeti a nyolc lurkó a falakat? Ha-ha-ha- ha-haa 1 És ekkor a Mester mesmeg határozni kez­dett, miközben bohémes nevető görcsöket kapva, beled ült a ház előtti árokba. Kacagásaira a környék összes kutyái- hosz- szu vonításokkal feleltek, a közeli ablakok azon­ban elsötétültek. — Krízsán P. Pál. Hirdessünk a „Nagybányai Hirlap“-ban Fizessünk ' „Na_.tlyai Hiriap“-ra '1 m m a m M £3

Next

/
Oldalképek
Tartalom