Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-01-29 / 5. szám
XI. évfolyam. Nagybánya, 1918, január 29. 5. szám/ Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: De. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. 9 közélelmezési Biinisteriumnali bátrak vagyunk nagybecsű szives figyelmébe ajánlani Nagybánya város liszt ellátási ügyét, mivel Nagybánya város közönsége a folyó hóra még a legkisebb, 7 kilós fejadagnak is csak a felét kapta meg. Ennek oka — mint illetékes helyről tudjuk — az, hogy több liszt január hóra kiutalva nem lett. Próbáljuk keresni, kuttatni, de nem sikerül megállapitanunk olyan okot, mely azt követelte, hogy Nagybánya város közönségének január havára csak 31/2 kiló liszt jusson fejenként. S különösen nem tudjuk megállapítani azért, mivel tudomásunk szerint, más ellátási hatáskörökbe tartozók minden akadály és nehézség nélkül kapták meg még a 7 kilósnál is magasabb fejadagokat. Pedig Nagybánya város közönsége a személyenkinti 7 kilós a- dagokra nagyon reá van utalva, mert mint felvidéki városnak a lakosai, csak iparosok, kereskedők és hivatalnokok, akik é- lelmi cikkeknek termelésével nem foglalkoznak. Vidékén is csak amolyan szegény sorsban élő emberek laknak, akiknek 1-2 Sz«rka»KtŐ4£|{: Hunyady János-u. 14,'sz., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: »Herme«“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-há2ban a cinterem felől, hol az előfizetlseket ta hlrdetáaeketifcl vetette. köblös földjük csupán a saját fenntartásukra szükséges élelmicikket termik meg szűkösen. Ilyen körülmények között tehát a városnak 14000 lakosa csupán a közellátásból nyerhető lisztre a legszigorúbban reá van utalva. Lencsét, borsót, babot, kölest, tejet, tojást, stbt. amelyek kivétel nélkül szükségesek volnának, a város közönsége teljesen nélkülözi. Egyedül a burgonyából oszt a helybeli közellátás oly-olykor néhány kilót, de nem ritkán ez is elmarad, mert a kiutalás ezen a téren is nagyon szűkösen és hosszadalmasan történik. Tudomásunk szerint, ha a nemzet áldozat készségéről volt szó, városunk mindig legelői járt és ma is ott jár; mint hadtáp terület szintén első rangú módon állotta meg helyét. Adókivető, sorozó és requiráló bizottságok szintén elismerőleg nyilatkoznak rólunk, és ezek dacára mégis mi vagyunk azok, akiknek a minden napi kenyeréről ennyire hiányosan történik a gondoskodás. Nehezen tudtuk magunkat elhatározni e cikkünk kibocsátására, ám de ameny- nyiben a városunkban uralkodó nagy nyomorról közvetlen tudomásunk és tapasztalataink vannak, felelősségünk súlya sarkalt bennünket arra, hogy a mind jobban rosszabbá és elviselhetetlenné váló helyzetünket a legilletékesebb fórum előtt felfedezzük. Mérlegelni tudjuk azt is, hogy ilyen kérdéseket tárgyalni, ezekkel foglalkozni a jelenlegi helyzetünkben — amikor politikai horizontunkon a derű kezd kibontakozni, nem ildomos cselekedet. Ám de mérlegelésünk közepette városunk közönségének vitális érdeke feltétlenül csak azt követelte, hogy az élettel folytatott titáni küzdelmét, kérő szavainkkal a. legilletékesebb fórumnak tudomására hozzuk. Megkellett tennünk ezt azért is, mert városunkban a bányakincstár ellátásában; állók óra pontossággal kapják meg minden hónapban még a 7 kilónál is jóval magasabb fejadagokat, ezeken kívül pontosan kapnak főzelék nemüeket valamint olyan dolgokat is, amelyek az élet fenntartását nagyban megkönnyítik úgy annyira, hogy amazok még takarékoskodni is képesek. A vidék valamint a szomszéd városok hatósági ellátottjai szintén tűrhető helyzetben A hozomány. A Caemból Prouviile-ba vezető országutoii egymás oldalán kerekeznek Mr. és Mm.-e Duroulard. A férj a vidéket bámulta, átkozta a számtalan automobilt, melyek irtózatos port vertek fel, beszenyezlék a pázsit üde zöldjét és a szép szilvák dús lombozatát. Éppen felért egy kapaszkodó tetejére, mikor őrült váglatással megint egy töff- töff száguldott el mellette: Megint egy 1 kiálltolt, fel Duroulard, — Oh! Ezek az átkozott szörnyetegek. Tönkreteszik az egész vidéket! Lélegzeni sem lehet már a gyönyörű Nomadiában. Őnagysága, aki egy kicsivel később jutott fel, nagyokat lihegett és kesernyés hangon vágta oda férjének : Igazad van, lélegzeni sem lehet már. De ez a bicikli is utálatos találmány ám, az ember halálra fárad, izzad, tönkreteszi az arcbőrét. Ah 1 ha le nem mondtam volna az első eszmémről ... Az első eszmédről, kedvesem ? Ugyan mi volt az ? Miért nem szóltál ? De látom, egészen egészen ki vagy merülve. Pihenjünk egy kicsit, itt nyugodtan elbeszélgethetünk. Leültek az ut szélén. Őnagysága mogorva képet vágott, ránézett férjére, a vállát voaogatta, végre nagy gyorsan kivágta: Hisz jól tudod, mit akartain. Nézd azt! S rámutatott egy szürke felhőre, mely e percben tűnt fel az országút kanyarulatánál, gyorsan közeledett és elvágtatott a szemük előtt, mintegy szélvésztől hajtott porfergeteg ... Doroulard ur hallgatott, a szemeit dörzsölte és lerázta ruhájáról a port. Felesége meg újra kezdte fitymáló hangon : Szegény barátom, igazán nevetséges vagy. Csak a szegény gyalogosokat és kérékpározókat piszkitják be, csak őket öli a benzinbüz. Látod ezeket, akik a finom bőrpárnán ülnek kényelmesen, nem bántja semmi, teli tüdővel szivják a tiszta levegőt, megittasodnak a gyönyörtől. A fiatal asszony remegett, szemei ragyogtak s mohón sóvárogva nézte a kocsikat, melyek vil- láinsebesen zakatolva, berregve száguldtak tova. Doroulard mosolygott. Örvendek ennek a vallomásnak, mondta. — Tudod kedvesem, mennyire szeretném minden vágyadat teljesíteni, de .. . Neni,jnen\— kiáltott fel Izabella, te nem akarod. Tele vagy előítélettel az autombil iránt, ostoba előitéletiel, azért nem veszel egyet. Csak az tart vissza. S nekem tűrni kell szeszélyeidet, kell, hogy mindig én legyek az áldozat Doroulard ingerülten szakította félbe : Hagyjuk e meddő vitákat. Őrültség a mit tőlem kívánsz. Jól tudod, hogy anyagi helyzetünk nem engedi meg ezt a'Tényüzést. Majd ha gazdagabbak leszünk. De elég volt ebből... folytassuk sétánkat. Nyeregbe pattant s megindult Neje kelletlen, bosszúsan követte. Nemsokára újra felvette az elejtett beszélgetés fonalát s azt erősitgette, hogyha nincs elég pénzük, annak Doroulard az oka. Nem S TERNBERG BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. HEGEDŰ hangja páratlan! Kitűnő hangú, szép munka K.30— Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ....... K 60.— Vonó . K 8i—, K 12.-, K 15.— Rendelésnél a pénzedére beküldendő.
