Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1918-01-29 / 5. szám

2.

1918. január 29.

vannak és lisztjüket az előirt mennyiségekben rendesen megkapják.

Egyedül Nagybánya város közellátottjai azok, akik a lisztjüket éveken keresztül rendetlenül és sok esetben levonásokkal. kapták meg, de hogy miért, és, hogy erre mi szolgáltatja az okot? előttünk teljesen ismeretlen.

De legyen az ok bármilyen is, még sem szolgálhat alapul arra, hogy 14000 ezer ember mindennapi kenyeréről ne úgy történjen a gondoskodás mint bár melyik más hatósági körletben, miért is tisztelet- teljes kérésünk az, hogy Nagybánya város közönségének liszt ellátási ügye mielőbb véglegesen szanáltassék:

HilátH az általános béliére.

Ha szemügyre venni akarjuk az általános békére nyíló kilátásokat, csak tényekkel szábad számolnunk. Sokkal helyesebb a tényeket ridegen mérlegelni, mint vérmes reményeknek adni helyet, így legalább nem érhet bennünket csalódás.

Azt látjuk, hogy a nyugati antánt hatalmak az Oroszországgal folyó béketárgyalásokfól távol tartják magukat. Ez ugyan még nem bizonyítja, hogy az általános béke megkötésére semmi hajlandóságuk nincsen, mégis valószínűnek látszik, hogy a megegyezéses békének még nem hívei és azt velük rövid időn belül megkötni nem lesz lehetséges.

Vegyük csak sorra a nyugati antátországo- kat és vizsgáljuk meg, minők ott a békekilátások ?

Tekintetünk legelébb Olaszországra esik. Annak idején, amikor hadseregeink áttörték az iscmzői frontot, nem látszott lehetetlennek, hogy Olaszországban oly belviszályok fognak kitörni, amelyek a békét siettetik. Ez azonban nem történt meg. Gyors változást ott csak valamely előre nem látható nagy esemény idézhetne elő.

Ami Franciaországot illeti, bebizonyult, hogy a „vén tigris“ Clemenceau fogai, melyekkel ellenségeit. szét akarja marcangolni, még nem hul- hattak ki. Franciaországban a „hazafias felbuzdulás,, a mértékadó körökben nemhogy ellanyhult volna, de még fokozódott is. A franciáktól nemragadja meg a kedvező alkalmat, elszalasztja a legjobb üzleteket. Nem érti meg, hogy egy asz- szonynak lehetne előkelő hajlamai és szükségletei.

Doroulard-t e megjegyzések vérig sértették.

Eh, mit 1 Pattant fel haragosan - te mindig az előkelőséget emlegeted. Hol szerezted az előkelő hajlamokat, talán otthon, a szüléidnél, s ha igen, teremt úgyse megadhatták volna a módot hozzá, hogy azokat kielégithesd.

Izabelle elsápadt.

Szememre hányja a szegénységemet. Gyáva, ostoba, sokat törődik maga a finom neveléssel, bánja is maga, hogy van-e a feleségének műveltsége, szép társadalmi állása, oklevele vagy nincs. Hozomány kellett Volna magának, pénz, egy pénzes zsák, igen, az kellett volna magának 1

Vigyázz 1 ordította Duroulard, Vigyázz az Istenért térj ki, jobboldalt, térj ki.

Az asszony eszét veszítve, hirtelen kanyarulatot tett, s lebukott gépéről az ut közepén. Az automobil, mely telj es sebességgel vágtatott, ösz- szezuzta a fejét...

Duroulard sokáig siratta lzabellet. Furdalta az önvád, hogy ő volt felesége gyilkosa. Hiába próbálták barátai szórakoztatni, vigasztalni. Minzeti kívánságaikról, köztük első sorban Elszász- Lotharingiai visszahóditásáról való lemondást ma még várni nem lehet. A nép és a katonaság u- gyan torkig van a háborúval, de a francia nép hangulata mégsem érett- még annyira, hogy a breszt-litowszki tárgyalások elveinek alapján békéről lehetne vele beszélni. Inkább az a benyomásunk, hogy a katonai diktatúrának sokkal több ott a kilátása, mint a békének.

Látszat szerint még ennél is kevesebb valószínűsége van a békének Angliában. Az angol politika intézői kitünően értenek ahhoz, hogy a valódi tényállást, a harctéri helyzetet és az erőviszonyokat tendenciózusan kiszínezzék. Meglehetős bizonysággal lehet feltételezni, hogy az angol nép nagy tömegeinek halvány fogalmuk sincs arról, minők a tényleges erőviszouyok. Londonban egyre fáradoznak annak bizonyításával, hegy A- merika teljesen pótolni fogja a hasznavehetetlenné vált orosz gőzhengert. Az angol államférfiak eldicsekednek a gyarmátokban, Mezopotániában és Kisázsiában elért sikerekkel, mélyeknek jelentőségét érdemen felül felfújják és kötik magukat, ahhoz, hogy békét csakis az ő haditérképük de I nem a Breszt-Lifovszkban tett kijelentések alapján fogadhatnak el. E mellett azonban már az angol nép is keservesen érzi a közélelmezés napról-nap- ra szaporódó nehézségeit.

A nyugati antánthatalmak tengeren túli szövetségese, Amerika, még fegyveresen nem avatkozott a háborúba. Reklámerika hirkürtjei szerint azonban ott nagyban folynak a háborús készülődések. Mindazonáltal Wilson niég úgy látszik, nem határozott, hogy melyik frontra küldje az a- merikai hadseregeket. Amerikának bizonyára érdeke, hogy a háborús készülődéseket minél tovább kinyújtsa. Időközbért az amerikai emberba- rát'és igazságért rajongó idealista élvezettel szemléli a gyönyörtefjes látványt, hogyan pusztítják egymást Európa népei és szívják egymás vérét, életerejét, hogy végül teljesen megtörve és kimerülve a háború befejezése után az egész földtekét Amerika egyeduralmának legyenek kénytelenek át engedni. Ez sokkal kellemesebb és előnyesebb kilátás, semhogy az elnöki székben ülő tiszteletreméltó tanár ur a további pusztulást időelőtti béketárgyalások megkezdésével megakadályozza, noha már odáig is elment, hogy béke feltételeit elmondotta.

Az általános béke megkötésére tehát még türelemmel várnunk kell. Ez mindenesetre szomoNagybányai Hírlap

____________

den idejét fiának szentelte, s egyre csak ezt sóhajtotta. Szegény kicsi asszony oly ideges volt, nem kellett volna feleselnem vele. Én, csakis én okosztam a halálát.

Nem, nem, hiába vádolod magad, csittilgat- ta egyik gyermekkori pajtása, egy normadiai ügyvéd. A katasztrófának egyedül a soffőr volt az oka. Neki kötelessége lett volna megállítani a gépet, a- mikor látta, hogy egy szé^> asszony jön vele szemben az utón, vagy ki kellett volna kerülnie. Be kellenne őt perelned, kártérítést kell követelned. Én jártas vagyok ezekben a dolgokban, térj eszedre és engedd meg, hogy, megtegyem nevedben a szükséges lépéseket.

Duroulaid eleinte habozott, de végre mégis hajlott barátja szavára abban a reményben, hogy könnyít lelkiismeretén.

Ha az Ítélet a kezemben lesz, legalább tudni fogom, vétkes vagyok- e.

Pár hónap múlva kezében volt az ítélet, mely igy hangzott:

Tekintetei arra, hogy a boldogult Duroulard- né megszerezte a polgári' iskolai tanárnői oklevelet s mint ilyen joggal igényt tarthatott egy állami vagy városi intézetben jól javadalmazott állásai és elszomorító megállapítás, de az ellenséges kormányokban uralkodó hangulat helyes megítélése mellett nem zárkózhatunk el előle. Ismételjük : jobb az igazságot felismerni, mint indokolatlan optimizmussal oly reményeket táplálni, melyeknek rövid időben való teljesülése minden valószínűség szerint a lehetetlenségek közé rartozik.

HÍREK.

Valamikor...

A nagy harang hivó szava A fülembe csendül néha zsongva. Elviszi a lelkem haza,

S újra megyek Veled a templomba. Imádkozom együtt Veled,

S a kedves múlt lelkemben feléled ... Eszembe jut, hogy Te voltál,

Ki e dalra tanítottál:

„Valamikor öleltelek,

Szerettelek, csókoltalak Téged“ ...

Álmaimban újra hallom A cigányt, mint táncütemre húzza S inig én édes álmot alszom,

Magyar nótát sir zokog a húrja,

S azt hiszem, hogy újra járom A táncot a bálteremben Véled.

Pedig ez csak csalfa álom Ködbe veszett menyországom : „Amikor még boldogságom Üdvösségem szép szemedben égett."

S én csak alszom egyre mélyen Álmaimban ott vagyok szobádban S azt az időt újra élem,

Mikor Hozzád mindennap eljártam Eldudoltunk csöndbe ketten,

Elringatott zongorádnak bús dala ; Akkor még vigadtam, ma már Csak zokogni tudok, habár:

„Dalos madár volt a kedvem, Felhőtelen volt szerelmem valaha.“

Újra éltem álmaimban,

De az álom bús valóra válott.

Lelkem Nálad, testem itt van. Megsiratom a tovatűnt álmot.

Eltűnt, vége, messze széled,

De lelkemben él a nóta dallama,

ra, s igy férje halála esetén olyan anyagi helyze ben lehetett volna, mely megengedte volna neki, hogy abból tisztességesen eltarthassa magát és gyermekét, tekintettel arra, hogy a nevezett gyermek, ha apja eltalálna halni, meg lenne fosztva azon eszközöktől, melyek megélhetéséhez és iskoláztatásához szükségesek ; tekintettel arra, hogy stb. stb. a törvényszék a következőképen ítélt:

„De Toururneville márquies a Z-468. számú autómobil tulajdonosa, akit részleges felelősség terhel beállott szerencsétlenségben tartozik a Duroulard családnak fizetni 178 ezer frank kártérítést“ Könnyek csordultak ki Duroulard szemeiből, mikor e hivatalos írást olvasta. Letörölte a cseppeket s ajkai e szavakat mormolták:

Szegény Izabelle ! nem élvezhette a hozományát, de áldozni fogok emlékezetének.

Valami gyönyörű síremléket állitsz neki nemde? kérdezte egyik barátja. Nem arra gondoltam, felelte Duroulard. Izabelle kimondhatatlanul rajongott az automobilokért. Hátha vennék egyet. Ön ismeri a legjobb cégeket. Melyik ajánlja a legjobb automobilokat ?---- - 0->—75g^gK<g^53E*- -< -0-------