Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-09-24 / 39. szám
XI. évfolyam. Nagybánya, 1918. szeptember 24. 39. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS K Ó Z 6 A Z D A S Á «* I HETILAP. ás Grsságes üagyarBányássati és Kohászati Egyesület Nagybánya.vidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. KweanuBflKSBes Plőtizetésl árak : Egész évre 6 korona, félévre S korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám áia 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos: Br. A JVAI NASY SASUK. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán Huuyidy János-u. 14 sí., kova a lapkézUnáayak kkld«ad< t Kiadóhivatal: „Hermss* kŐHyv nyomda NagyhÍByáa,^D*g*afaia-kiiba.s a cinterem felól, hot >i előfizetéseket da hirdetéseket fel veeztk Békefuvalmak. A legutóbbi napokban az őszi szellővel egyidejűleg más légáramlatok is felülkerekedtek. A nyugati nagy csata véres fázisai közepette egyszerre és egymásután szólalnak meg a mi áliamférfiaink és az entente vezető emberei, és mindegyikük a béke forró kásáját kerülgeti. Ugylátszik, hogy végre a háború ötödik esztendejében kezd mégis felébredni a megéités sírba zárt szelleme. Mindenfelől más és más hangok kerekednek, mindenfelől a béke lehetőségeit mérlegelik és úgy látszik e mérlegeléseknek lassanként talán mégis lesz pozitív eredményük. Óriási haladást jelent már az is, hogy az alldtutschokat, a háborús uszitókat Németországban is le lehetett szerelni és hogy a német kormányberkek felől megindult az egészséges béke légáramlata. Ma a háború ötödik esztendejében már mindenkinek be kell látnia: a harcok és a fegyverek nem tudják eldönteni végleg a háború és a nemzetek sorsát. Ma már be kell látni, hogy minden nagyszerű hadigépezetnek hosszabb vagy rövidebb idő alatt megjelenik az ellenszere és védelmi eszköze, be kell látni, hogy nincs oly harci taktika, amelyet az ellenfél hosz- szabb vagy rövidebb idő alatt fel ne ismerjen és amely ellen eredményesen védekezni ne tudjon. Kétségtelen tehát, hogy mindazoknak, akik csak egy kissé józanul nézik az eseményeket, arra kell most már törekedniük, hogy a háború döntő fázisában ne csak a fegyverek csörömpöljenek és az á- gyuk dörögjenek, mert a fegyvercsörgés és ágyudörgés még évekig eltarthat anélkül, hogy a népek sorsán pozitive javíthatna. A fegyvercsörgés közepette teljes lehetetlenség meghallani a népek igazi őszinte szavait és igy végeláthatatlan küzdelem e- lőtt állhatunk anélkül, hogy bármi eredményt tudnánk végül felmutatni, azon szomorú eredményen kiviil, hogy egész Kö- zépeurópa elpusztul és elsorvad. Ez nem lehet célja sem a középponti hatalmaknak, sem az ententenak, de lehet esetleg célja Amerikának. Wilson eddigi kijelentéseiből azonban — ha azoknak hinni lehet — azt látjuk, hogy Wilson féltékenyen vigyáz arra, hogy Európaellenes szándékokkal ne lehessen gyanúsítani. Ha tehát igy van a dolog, és igy kell lennie, mert különben az összes vezető államférfiakat lelkiismeretlenséggel kellene vádolnunk, akkor kizárt dolog, hogy a háborút tovább, esetleg a végtelenségig folytassák. Csak a békeoffenziva és a békebeszédek tudnak ennek a háborúnak véget vetni. Más megoldás nincs. Ezt kezdik belátni úgy a mi oldalunkon, mint hál 'Istennek az entente oldalán. Már most csak az a kérdés, hogy az entente nem fogja-e a mostani időt mégis alkalmasnak találni arra, hogy a nyugati harctéren fegyveres erővel küzdje ki a döntést. Nem tudjuk, de hinnünk kell, hogy Wilsonnak, aki már hetek óta készül Európába, személyes megjelenésével mégis sikerülni fog az ententenak a legutóbbi tagadhatatlan győzelmektől elvakult vezető embereit egy kis józanságra birni. Annyit bizonyossággal megállapíthatunk, hogy kevés alkalmasabb pillanat volt a mainál arra. hogy a békéről komolyan beszélgetni lehessen, és talán nem kell nagy optimistának lenni, ha azt hisszük, hogy a háború vége immár belátható közelségbe jutott hozzánk. Foch tábornok a legnagyobb határozottsággal hangsúlyozza állandóan, hogy még tél előtt ki akarja erőszakolni a döntést, mert nem akar még egy téii hadjáratot, megakadályozására azonban nincs más mód, mint az, hogy békét kell kötni. Erre pedig az entente kénytelen lesz magától rájönni, mert a fegyveres döntést valószínűleg még Foch tábornok zsenialitása sem tudja ily rövid idő alatt keresztülerőszakolni. ilz I. osztályú heresefi sdú, mint községi adó. Az 1918. évi IX. t.-cz. az I. osztályú kereseti adót, a mely eddigi egészben állami adó volt, részben a községeknek és városoknak engedte át. A községeket illeti e törvény szerint az 1875. évi XXIX. t.-czikk 2. és 7. §-ának a)—d) pontjai alatt felsorolt 1. osztályú adóalanyok kereseti adója. A községeknek és városoknak adóznak tehát a jövőben: a mezőgazdasági, gyári, kereskedelmi, ipari és házi, vagyis mindennemű cselédek, továbbá a gyárakban, kereskedelmi és iparüzletekben és vállalatokban alkalmazott segédek és segéd- munkások, ha fizetésük a havi 80 K-t nem haladja meg vagy ha darabszámra dolgoznak ; végül a napidijasok, évi vagy havi állandó fizetést nem huzó dijnokok és általában az Írásbeli, számviteli vagy felügyelői teendőket állandó alkalmazás nélkül végző, valamint az olyan egyének, a kik foglalkozásuknál fogva sem a felsorolíek közé, sem a kereseti adó III. vagy IV. osztályába nem tartoznak. Annak megjegyzése mellett, hogy az idézett szakaszok a) b) és c) pontjai alatt felsorolt mindennemű cselédek, segédek és segédmunkások a- dóját, az 1875. évi XXIX. t.-cz. 11. §-a értelmében, a munkaadók tartoznak az adópénztárba befizetni, jogukban állván azt az illetők béréből, illetve fizetéséből levonni, rá kívánunk mutatni arra, - a községeket és városokat, miként a múltban az államot károsító — anomáliára, a mely. 1898 óta a gyári és ipari segédek és segédmunkások adóztatása körül pénzügyminiszteri rendeleietek alapján, de törvényellenesen gyakorlatban van. Az 1875. évi XXIX. t.-cz. ugyanis adómentes gyári és ipari segédeket és segédmunkásokat nem ismer; de nem ismer olyan munkást vagy segédet sem, a kinek I. osztályú kereseti adójáért a munkaadó szavatossággal nem tartoznék. Az 1883. évi X. t.-cz, is csak a tisztán testi munkával járó és semminemű szakképzettséget nem i- génolő napszámosságot mentette föl a kereseti a* dó fizetése alól. És az 1898. évig a törvényes jogszabályoknak megfelelően tényleg az összes gyári és ipari segédek és segédmunkások, tekintet nélkül arra, hogy fizetésüket napi, heti vagy havi részletekben kapták-e kézhez, avagy darabszámra vagy szakmánybán (akkord) dolgoztak, törvényszerűen adó alá vonattak és az adófizetés tekintetében munkaadóik szabatossága is szabályszerűen érvényesíttetett. Az 1898. évi 76,785. számú pénzügyminisz. S TERNBERG BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. HEGEDŰ hangja páratlan! Kitűnő hangú, szép munka. K30. — Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ...............................K 60.— Vo nó . K 8.—. K 12—, K 15z— Rendelésnél & pénselőre bekfildendó
