Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-09-10 / 37. szám
XL évfolyam. Nagybánya, 1918. szeptember 10. • \y ■ ,V V i * TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZfJAZDASAél HETILAP. áz Országos ffisgyarBányászati és Kohászati Fgyesölet Nagybányaviáéki Osztályáaak Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 8.50 korona; egy szám ata 2© fillér, megjelenik minden kedden 8 — 12 o‘da! terjedelemben Felelős szerkes/.tö-tulajdonos: Br. fijTftí «18Y ©áiOH. Lapki<Kió: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Sz.rkesatíísí&sr: Hunyady János-H. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes" könyvnyoaada Nagvbányán,^)Dégenfeld-íiáaban a cinterem ialől, bel az eleflaetéaeket év hirdetéseket fal veaeil: 9 pánszlávizmus Bsszeealása. Egy revolver dördült el Pétervár utcáin és véres sebbel találva esett össze az orosz forradalom egyik kétségtelenül legnagyobb vezető alakja. Majdnem azt mondhatnék, hogy az egész orosz forradalomnak minden eddigi eredménye dőlt romba. Lenin volt a lelke az egész orosz forradalomnak. Trockij volt a gyakorlati ember, ő volt az, aki a tárgyalásokat, a dolgokat vezette, azonban Lenin volt az agyvelő, a tervező erő mindenben, amit az orosz eddig produkált, ő vezette tulajdonképen a bresztlitovszki tárgyalásokat és mindenben, ami az orosz forradalomban történt, benne volt a keze és az agya intézett mindent. És ez az ember, aki mindent produkált, ez az ember, aki mindent vezetett most véres ágyon fetreng. Két szociálfor- radalmárnő követett ellene merényletet s úgy látszik a merénylet eredményes is volt. A legnagyobb kérdőjel ebben az e- gész szomorú és megrázó esetben az, hogy tulajdonképen nem is érthető és nem is tudja senki, hogy a szociálforradalmárok- nak mi a terve, mi a szándéka. Ez az o- rosz párt épp úgy nem akarja a háborút többé Németországgal mint a bolsevikiek, épp úgy a béke jelszava van ezeknek a zászlajára Írva mint ahogy ezt hirdetik a bolsevikiek is, miért kellett tehát Hirbac- hot meggyilkolni, miért kellett Helfferichet halállal megfenyegetni és miért kellett most Lenin ellen ezt a merényletet elkö= vetni. Teljesen zavaros és lehetetlen viszonyok azok, amelyek Oroszországban uralkodnak és e zavaros viszonyokkal szemben a német és osztrák magyar diplomácia, sőt még a rendkívül ügyes és agyafúrt angol diplomácia is teljesen tehetetlen. Az az Oroszország, amelyet mindig és mindenki agyaglábu kolosszusnak tekintett. ngylátszik valójában önmagában fog összeomlani. A rettenetes világháborúnak I ez az egyetlen pozitív eredménye. Összeomlott a Középeurópát, sőt egész Európát évszázadokon át fenyegető rém, az orosz nagyhatalom, amely eddig a pánszlávizmus támogatója és védőbástyája volt. És amikor ezt a tényt konstatáljuk, akkor ezzel kapcsolatban megállapíthatjuk azt, hogy a harctereken ugyan folyhatik még a rettenetes tusa mig elkövetkezhetik a diplomaták zöld asztal melletti nagy mérkőzése, a középeurópai hatalmaktól a - zonban a győzelmet már nem lehet elvitatni. Mert a pánszlávizmus idézte fel a vén Európára ezt a rettenetes küzdelmet, amelyet most vívunk és mi a pánszlávizmussal álltunk harcba 1914 augusztus elsején, A' pánszlávizmus pedig ha nem is örökre — de hosszú időre feltétlenül összedőlt. Az angolok még kiabálhatják, hogy elis- j merik önálló nemzetiségnek a cseh tótokat, még szervezhetnek cseh nemzeti gárdát, de már a pánszlávizmusnak semmiféle komoly és erőteljes támasza nincs a világon, mert Oroszország valóban nemcsak érdekből, hanem faji együttérzésből támogatta e pánszláv mozgalmat, Anglia azonban csak politikájának segédeszközéül használja a cseh-tótokat. Lenin megsebesülése és ami körülötte történt, csak megerősít bennünket abban a tudatban, hogy Oroszország és vele a pánszlávizmus hosszú időre elvesztette minden erejét, évtizedeknek, sőt esetleg évszázadoknak kell addig eltelniök, amig újra lábrakap, ha egyáltalán nem élte túl magát. Ugyanakkor tehát, amikor Lenint mint embert minden részvétünk és sajnálkozásunk veszi körül, ugyanakkor nyugodt diadalérzet kell, hogy eíömöljék rajtunk a- zért, mert a Lenin elleni merénylet csak újabb bizonyítéka az immár elvitathatatlan győzelmünknek. A vértetü irtásáról. — Befejező közlemény. — A vértetü az aiinafára azért 'veszedelmes, mert sebein állandóan tanyázik és megakadályozza teljes behegedésüket. Ha elszaporodik, feltfán- dorol az ágak felsőbb részeire, a vesszőkre s a hajtásokra is, azokat megszurja s a vessző vagy hajtás héja a tömeges vértetü ‘szúrása következtében megreped, ha pedig nem reped meg, akkor ezen a helyen kisebb dudorodás nő. Ez a du- dorodás később azután elhal és kiszáradhat még fa nyár folyamán, de a jövő tavaszig minden e- setre elpusztul s akkor ezeken a dudorodásokon és a repedés szélén is a vértetü még nagyobb tömegben telepszik le s a támadást még nagyobb erővel folytatja. Az igy megtámadott gally és ág, habár félig-meddig életben marad is, tele van du- dorodásokkal és soha be nem forradó sebekkel, melyekben a vértetü tanyázik. Az ilyen sebhelyek addig, mig a fa életben van, évről-évre nagyobbodnak, növekednek és ökölnyi nagyságot is elérhetnek. A megtámadott vessző, gally és ág télen részint a fagytól, részint az ólmos (ónos) esőtől könnyen tönkremegy és a vértetütől megtámadott fiatal almafa 5—6 évi kínlódás után rendszerint elpusztul. Megtörténik ugyan az is, hogy az e- rősebb, nagyobb fa nem pusztul el egészen a vértetü támadásai folytán, de akkor csak sínylődik és nem fog többé jól teremni. A vértetü ellen való védekezés megkezdésére legalkalmasabb ugyan a téli idő addig, a mig a fa meg nem lombosodik, de azért hozzá lehet és hozzá is kell fogni a védekezéshez azonnal, mihelyest bizonyos, hogy almafáinkat a vértetü bántja. Lássuk már most magát az irtást. Ha a fa igen nagy mértékben meg vagy támadva, első dolgunk legyen, hogy a véríetves á- gakat, gallyakat és fattyúhajtásokat, a melyeket a vértetü végig borit, vágjuk le és távolítsuk el o- lyan helyre, a hol azokat el lehet égetni. Ha valamennyi vértetves fáról az ilyen tönkretett ágrészeket eltávoliíottuk, következik a íade- | rékon és a megmaradt ágakon levő sebhelyek ki- I tisztítása. Aki gyökeresen akarja orvosolni a bajt, í az tisztítsa ki éles késsel legelébb a seb szélét, belsejét, azaz távolítsa e! onnan a már elszáradt részeket. Mind a simára kitisztított sebet, mind, általában minden tisztogatásra esetleg nem szoruló kis, vagy nagy sebei, származzék az akár a vértetütől, akár bármely más okból (rovarrágásból, törésből, rossz metszésből, a fa tövében poNBERG EGEDÜ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RAKOCZÍ-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka. K30. - Hangverseny hegedű, mesés jóhangu ...............................K 60.Von ó . K 8.—. K 12—, K 15.Rendelésnél a pénzeiére beküldendő
