Nagybányai Hírlap, 1918 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1918-09-10 / 37. szám
\ 1918. s-zepteyt bér 10. eok- és nyuirágásból, kapaütésíől stb.-böl), kenje be azután az alább ismertetett kátránnyal. A sebek bevonásához használt anyagnak o- lyannak kell lennie, hogy az eső le ne moshassa j s a fát ne bántsa. Ilyen anyag lehet az u. n. ol- I tóviasz is, de jobb, ha azt kátrányból olyan módon készítjük, hogy egy vas- vagy cserépedényt 2/s-nyira bármiféle (fa- vagy kőszén-) kátránnyal megtöltünk s azt szabadon, nyílt tűz fölött addig ; melegítjük, mig jól meg nem sűrűsödik. E mele- , gitésnek célja, hogy elpárologhassanak a kátrányból azok a részek, a melyeknek a fára nézve e- setleg romboló hatásuk lehetne. Az igy elkészített j sűrű, de kényelmesen kenhető kátránnyal bevon- í juk a sebet, hogy a kátrány a felszínét teljesen védje. A seb eme bevonását’ semmi esetre sem : szabad elmulasztani; aki ezt elmulasztja, az el legyen készülve arra, hogy abban a sebben, a melyből a vértetüt ma kiölte, két hét múlva újabb és nagyok véríetü foltot talál. A vértetü felette szapora rovarfaj. Évenkint 12—14 nemzedék? van s egy-egy vértetünek 30—40 utóda lehet, még pedig mind nőstény, j mely hímet nem ismer, hanem párosodás nélkül \ eleveneket szül s a ma született vértetü már 12 | nap múlva maga is szaporíthat. Ez a gyors szaporodás teszi a vértetüt a fák . veszedelmes ellenségévé és ez teszi kötelességünkké azt is, hogy a vértetves fáinkat többször tisztogassuk végig. Nem szabad tehát azt hinnünk, hogy a sebhelyeknek kátránnyal való téli bekené- sével munkánknak már végére értünk. Ez végzetes hiba volna, mert a munka javarésze csak e- zután következik. Egy hét múlva az irtás után, de minden esetre még a fák fakadásának közvetetten megkezdődése előtt ugyanis végig kell vizsgálnunk megtisztított fákat s ahol kezdődő újabb vértetü- folt van, azt most is úgy kell irtani, mint az első esetben. Ezen tisztogatást azután annyiszor ismételjük, mig a vértetü fánkról egészen el nem pusztul. Az első évi irtás sok munkával jár ugyan, de ne feledjük, hogyha ez alapos volt, akkor egy vagy két évi munkával teljesen kiirtjuk a tetüt; de ha ez csak kapkodás volt, akkor örökké nyakunkon lesz a vértetü. Vigyázni kelj arra, hogy vájjon a vértetü nem mutatkozik-e nyáron mára hajtások hegyein, a fattyúhajtásokon (koronában és a tő alján), vagy a hajtások szemein is, Igaz, hogy a magasabb j fákon ezt nehezen lehet meglátni, mert az ember szeme olyan messzire nem lát e! ; de ne feledjük el, kogy ha a faderék és az esetieg rajta növő fattyúhajtások tiszták, valamint ha a koronának az a része is tiszta, a melyet alulról megvizsgálhattunk : akkor föltételezhetjük, hogy a fa tiszta és munkánk sikerült! De még ne nyugtasson meg bennünket végleg, hanem állandó teendőnk azután is az legyen, hogy a fákat a vértetü dolgában mindig a legéberebb figyelemmel kisérjük s a hol a vértetünek csak valami nyoma akad. hogy azt rögtön és már csirájában folytsuk el. Igen vérletves és öreg fát legjobb teljesen kivágni és elégetni, hogy helyére azután uj és e- gézséges fát ülteshessünk. Ha azonban a fa dert- ka még jó, vagy a fa még általában fiatal, akkcr nem kell az egész fát kiirtani, hanem csak a lo- rona ágait kel! levágni s a koronát ilyen módon Nagybányai Hírlap 2. felújítani. Ez a korona felújítás természetesen leg- j inlc. ) a tavaszi íakadás idejéig végezhető. Az j igy dujitolt fák dereka azonban szintén alaposan megtisztítandó a vértelvektől. Uj fák beszerzésekor vigyázzunk, hogy azok ■ vértetvesek ne legyenek, vagy vértetves helyről ne. származzanak.'Az idegenből hozott fácskáí ta- i nácso az ültetés előtt 3—4 rész vízzel hígított petróleum-emulzióval lemosni, lekefélni s ültetése után folyton szemmel kisérni, hogy nincs-e rajt« valami gyanús folt? Ha vértetüt találunk a hozott fácskán es vidékünk e rovartól még mentes, szed- ; jtik inkább ki és égessük el, hogy róluk a tetü í vidékünkön el ne terjedhessen. Vértetves fáról oltóvesszőt, vagy szemzőhajtást szaporításhoz használni egyáltalán nem szabad. A szemzővesszőn ugyanis nagyon nehéz a vértetü szerfelett parányi foltjait meglátni. Vértetves vidéken sohasem szabad a fán — J még pedig valamint a gyümölcsösben, úgy a fa- | iskolában sem — semmiféle sebet nyitva hagyni, j hanem rögtön be kell azt tapasztani, hogy oda a vértetü le ne telepedhessék. E szerint mind a metszéskor, mind az oltáskor keletkező sebeket, | valamint továbbá azokat is, a melyeket a vihar j okozott, rögtön be keil kenni kátránnyal. Ha azt látjuk, hogy a tavasz folyamán, vagy későbben is, itt-ott újabb vértetüfolt van, pl. valamely vékonyabb ágon, hajtáson, a hol a vértetü" foltot kátránnyal csak nehezen lehetne bekenni, akkor az ilyen fertőzött részt (pl. fattyu-vagy tő- sarjat) vagy egyszerűen levágjuk és megsemmisítjük, vagy ha a folt kisebb, azt valamely zsíros, olajos anyaggal (repceolajjal, terpentinolajjal, hal- zsírral, esetleg sűrű faggyúval, kissé higitott kenőszappannal) bekenjük. A fő, hogy a nyáron szórványosan mutatkozó vértetü-foltokról soha se feledkezzünk meg. Ennyiből ál! a vértetü irtása, mely kitartó és alapos munkát és éber meg gondos ellenőrzést követel. A ki mind a kettőt lelkiismeretesen megteszi, az a bajtól megszabadul; aki pedig csak látszatra dolgozik, az nemcsak kiirtani nem fogja a vértetüt, hanem még el is szaporítja. E közlemény szives átvételét kéri a helyi lapoktól a G. E. Magyar pénz Ausztriának. Szenzációsnak látszó kis hir futotta be az elmúlt héten a magyar sajtót. E hir szerint a magyar bankok pénzfölöslegükből többszázmilliós kölcsönt bocsátottak az osztrák bankok rendelkezésére. Hogy mik voltak az okai és az előzményei ennek a nagy kölcsönnek, azt e pillanatban ne kutassuk, de tulajdonképen ez a része a dolognak nem is fontos. Fontos az a tény, hogy a magyar gazdasági élet ilyen csodálatos fejlettségről, érettségről és tökéletességről tehetett tanúságot. Egészen bizonyos, hogy még néhány évvel ezelőtt ilyen eseményre senki nem számított és a legnagyobb, legszélesebb látkörü emberek sem mertek arra gondolni, hogy osztrák bankok kölcsönért fognak fordulni Magyarországhoz, az pedig teljesen a fantáziák birodalmába tartozott volna, hogy a magyar bankok az osztrákok kölcsön iránti kérését teljesíteni is | tudják. Mindenesetre rendkívül örvendetes és a legnagyobb önérzettel eltöltő esemény ez, mert a magyar kereskedelmi életnek, a magyar köz és nemzetgazdaságnak fényes bizonyítványt állit ki. De ugyanekkor, mikor igy meg lehetünk e~ légedve a mai helyzetünkkel, amikor megállapíthatjuk, hogy valóban igen nagy és tekintélyes a- pénzbőségünk az ország piacán, ugyanakkor mégis kissé gondolkozóba kell. hogy ejtsen mindenkit, ez az esel. Gondolkozóba kell, hogy ejtse a legridegebb anyagiassággal gondolkozó embereket is az, hogy nem volna-e valóban hasznosabb, ha gazdasági és pénzügyi szempontokból teljesen ö- nállóak lehetnénk. Nem akarunk e helyütt psliti- zálni, hiszen csak a politikusok dolga azt a vég- eő fokon eldönteni, hogy meg lehet-e csinálni az önálló vámterületet és az önálló magyar jegybankot, de még a hatvanhetes alap legszigorúbb híveinek is kötelességük egy-egy pillanatra megállni ennél a nagy kérdésnél. Az osztrák pénzpiac Magyarországhoz fordult pénzért és mi tudtunk nekik adni. Tudtunk adni dacára annak, hogy úgy gazdaságilag mint pénzügyileg teljesen egymás mellé vagyunk kapcsolva. Tudtunk nekik adni, dacára annak, hogy mindenünk közös velők és u- gyanebből következik az, hogy mikor egyforma feltételek mellett, egyforma vámterületen vezetjük az üzleteinket, mi felre tudunk belőlük rakni valamit és az osztrákok nem. Kétségtelen, hogy ez a tény a magyar nemzetgazdaság és a magyar közgazdasági élet nívójára igen jellemző és fontos. Mert ezzel egyszersmind bebizonyosodik az is, hogy a magyar nemzetgazdasági élet, amely főleg a nyerstermények bázisain épül fel, olyan erőre tett szert a háború folyamán, a mely erőt mindenesetre tekintetbe kell majd venni a háború u- táni Európa közgazdasági életének kialakításánál és megalapozásánál. Ugylátszik az a sok hősi vér, amely a Kárpátok oldalán és a Karsztok ormain elhullott, még sem hullott hiába. Valamint, amit eddig el sem képzeltünk, mégis elért ez a rettenetes vérzivatar. Elérte azt, hogy a jövőbe immár bátran nézhetünk bele, elérte azt, hogy az ország meglepő e- rőről tud tanúságot tenni, elérte azl, hogy Ausztria fordul Magyarországhoz kölcsönért, és hogy mi tudunk is neki adni. Csak egy szerény közgazdasági hir ez, és mégis e szerény közgazdasági hírben, mintha egy uj és boldogabb korszak első trombitahangját hallanék. HÍREK. A főszámvevő-választás. Laptársaink álláspontjából úgy hámozhatnék ki, hogy a pályázók érdeke egyenlő a város érdekével is! Pedig mégis csak a város érdeke a fő. A fő, hogy a megvált s/. tan dó fős/ánivevő mindazon kellékekkel rendelkezzék, melyek Öt hivaíása betöltésére kifogástalanul képessé teszik. Egyik laptársunk Vajay- v a 1, a másik dr. Poszvékkal foglalkozott. M a lapunk múlt számában elfoglalt objeciiv álláspontra való hivatkozással köteleségünknek tart— in . hogy a/, igazság és egyforma bánásmód kedvéért Lévay Béla személyével foglalkozzunk! A „Nagybánya és Vidéke“ átvette lapunknak a íőszámvevri- választása ötletéből megjelent
