Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-20 / 12. szám
X. évfolyam. Nagybánya, 1917. március 20. 12. szám. Ifaf fiáifai Mir lap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁG HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. ■©lőfizetési árak: Egész évre ® korona, félévre 3 korona negyedévre („50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő V . Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házbaa a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Március hónapja a természet ébredése, a kikelet érkezése. Nekünk Magyaroknak azonban ennél is több. Nekünk Magyaroknak ebben a hónapban sarjadzott ki szabadságunk fája és gyarapodott, rügyezett, virágzott. A március tehát örök ünnepünk. Ezt minden évben hazafias ösztönünknél fogva megünnepeljük. Szép is volt, lélek emelő is volt legelső márciusunk. Szabadságunkról volt szó. Ki is vívtuk pár nap alatt a szabadság, a testvériség és az egyenlőség magasztos elvét és ami a fő, egyetlen csep vér nélkül! Márciusi örömünket azonban keserűség követte. Mintha a sors is megirigyelte volna ami vérnélküli szabadságunkat. Jöttek a komplikációk, a sötét napok s Magyarország tiszta kék ege beborult. Fegyvert kellett ragadni a még csecsemő korát élő szabadságunk megvédelmezéséért s küzdeni mind addig, mig a moszkovita had legyűrte dicső sorainkat. Mai márciusunk hasonló. Ámbár most nem csak szabadságunk, de egész nemzeti létünk forog kockán. Ma ezt kell minden erőnkből és összes tehetségünk megfeszítésével védelmeznünk. Ma is ugyanazzal az ellenséggel küzdünk, de azzal a különbbséggel, hogy most nem csupán ezzel az eggyel, ha nem majd nem az egész világgal. Legelső márciusunk után elérkezett a kiengesztelődés, a megbékülés nagy napja, ezért most is be kell annak következnie. Szívós, kitartó és bosszú álló ellenségekkel állunk ugyan szemközt, de akaratuk és törekvésük megfogtörni a mi érc- keménységü kitartásunkon. Némelyek ezt sablonszerű feltevésnek, megszokott kijelentésnek tekintik az ellenséges oldalon, ám de nem igy van. Mi ennek a feltevésnek bekövetkezését ösztön- szerüleg érezzük és magunkat már szinte bele is találjuk. Belé találjuk magunkat pedig azért, mert az eddigi eredményeknek más befejezése nem is lehet, összes veszteségeinket kihevertük és ezeken felül ellenségeinket a legderekasabban megvertük sőt többeknek országukat is elfoglaltuk és azokat birtokunkban tartjuk. Ezeket tudva és érezve azt, hogy e- rőnk, teljesitő képességünk és felkészültségünk ép most a legtökéletesebb, teljes bizalommal tekintünk a világháborúnak győzelmes befejezése elé.. A diadalmas befejezés pedig már nem sokáig várat maga után. Tudjuk nagyon jól, hogy ellenségemnek nem csak ember anyagai vannak kimerülve, de a hatásos és célirányosan vezetett buvárhajóharc óriási sikereket produkálva, napról napra közelebb vezet a mindenki által óhajtott békéhez. És, hogy ez igy van kézenfekvőén bizonyítja Amerikának határozatlansága, mely hetek óta nem tudja magát elhatározni arra, hogy ellenünk törjön pálcát. Miért ? Egyszerűen azért, mert tudja,' hogy közbelépésével ellenségeinknek mit sem fog használni. Ellenben könnyen megtörténhetik az, hogy közbelépésével ön magának árthat sokat. És, hogy Amerikának ez a feltevése nem alap nélküli, bizonyítják az oroszországi állapotok, melyek ma már Oroszországnak állami formáját és dinasztiáját is veszélyeztetik. TermeljUnb tayhaiiErti Ktntyft! — Irta; Füredi Jenő áll. főkertész. — * Amire 1914-ben, a háború kezdetén talán senki sem gondolt, hogy ez a titáni küzdelem ilyen sokáig tart, ez, a háború időbeli tartama ma szinte kívül esik a közfigyelmen. Éppen a hosszt! időtartam és az, hogy most már nagyon is érezzük ennek hatását, a háború telhetetlen kívánalmainak hasonló mértékben való kielégítése képezi úgy az egyes emberek, mint a kormány egyik főgondját, mert ettől függ a háború végső győzelme. Ez pedig létkérdésünk. Mint illetékesek nyilatkozatából tudjuk, a háború katonai szempontból eddig reánk nézve kedvező, sőt, ebből a szempontból részünkről megnyernek mondható. De ez egy ilyen világháború végső eredményéhez még nem minden. A háborút gazdasági téren is meg kell nyernünk, tehát lépést kell tartanunk a katonai műveletekkel a polgári szolgálatokban és ezt a gazdasági harcot még az eddigiek után fokoznunk kell. Ebben az a tény késztet a legintenzivebb harcra, hogy saját énünkért kel! harcolnunk, a legnagyobb ellenség ellen, a gyomor mindenre képes kényszere ellen. A mindinkább hangoztatott ,,Nincs“-et kell le győzni. Ebben a kérdésben nem lehet a kedvező helyzet megteremtését mint a kormány kötelességét magunktól elhárítani, ebben harcban a haza minden egyes polgárának fokozott mértékben kell részt venni. Itt első sorban a mezei és kerti gazdálkodás terén kell a harcot felvenni, a többtermelés elve alapján. Egy uj gazdasági munka időszak előtt vagyunk, a közelgő tavasz kezdetén és ebben az eddigieknél is többet és tökéletesebbet kell termelnünk, mert csökkent az egyéb élelmicikkekben való készletünk. A gazdálkodásban csökkent az emberi és állati erő, a vetőmag készlet stb. ezeket a fogyatékosságokat kettőzött akarattal, kitartó munkával és helyes beosztással kell pótolni. Különös és eddig — sajnos — csak kevés ember által kellőkép felismert jelentőségű tett a konyhakerti zöldségtermelés. Sok közfogyasztási táplálékunk pótlására és helyettesítésére a zöldségfélék és konyhakerti vélemények alkalmasak. De most ebben is el kell hagyni minden kevésbbé fontos termény 'mivelését, mert nincs sem időnk, sem helyünk a karfiol, bimbós kel stb. termelésére, hanem teljes erővel a főtáplálkozási cikkeket tömegtermeléssel termeljünk. Ezek a téli fejes és kelkáposzta, karaláb, tök» paradicsom, hagyma, a gyökérfélék és legeső heA világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahiivelye: „mODIANO-CLUBSPECIALITÉ“ Védjegy. Vigyázat: MT Utánzatok vannak forgalomban! ~wn Sodorni való papír ára 20 fillér.
