Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-03-20 / 12. szám

2, 1917. március 20. lyen a bab, borsó, lencse és a burgonya. Kevésbbé bírnak fontossággal azok a termények, amelyek téli eltartásához a különböző konzerváló anyagok szük­ségesek, mint a zöldbab vagy ugorkához az ecet. vagy egyebekhez a cukor. Saját érdekünk, hogy igy cselekedjünk és a hüvelyeseket száraz termény­nek, a többieket pedig téli elvermelésre, főzésre vagy savanyításra termeljük. Nem alkalmas a mostani idő a kísérletezé­sekre sem, ismeretlen növények és fajták termelé­sére, ha ilyeneket az eladó cégek még olyan nagy lármával is hirdetnek. Mert hát ha nem válik be az ilyen termény, ez akkor nemcsak hiábavaló költség és munkaveszteség az egyesek kárára, de ez már mindnyájunk rovására van. Termeljünk csak vidé. künkön jól tenyésző és ismert terményeket a fent említettek közül és főleg nagy mennyiségben. De rossz gazda volna és kárát vallaná, ak* ebben a túlzásba menne, aki sokat akarna földje nagyságától és termő erejétől többet «zeretne kap­ni, mint amennyit az megteremni képes. Rablógaz' dálkodást semmiért se folytassunk, mert ez nagyon megbosszulja magát. A többtermeiés elve nem ab* bán rejlik, hogy adott nagyságú földterületen ősz“ ízezsufolva vessünk vagy ültessünk. Éz nem több termelés, hanem csúfos kudarc lesz. —• Hogy a növények jó! tenyésszenek és fogyasz­tásra alkalmas részük teljesen kifejlődjön, — egy neme a többfermelésnek — ahhoz szükséges, hogy a föld teljes termőerőben legyen, tehát trágyázzunk és alkalmazzunk szükség szerint műtrágyát és min- ben egyes termény a neki szükséges területen álljon • A kapzsiságból vagy tudatlanságból sűrűn vetet* vagy ültetett növények gyenge,fejletlen termést ad~ nak. Szóval a termesztés szabályait fokozotlanjart" suk szem előtt és hagyjuk el a kísérletezést alkal­masabb időkre. Eltekintve attól, hogy az Országos Közélelme­zési Hivatal elnöke, a földmivelésügyi miniszter is, most külön rendeletben utasította a törvényhatósá­gok első tisztviselőit, hogy gondoskodjanak min­den alkalmas területnek megmiveléséről és erre a lakosság figyelmét kölön is hívják fel, ilyen rende­tet nélkül is kell, hogy minden ember kivegye ré­szét a nagy munkából, ami ezekben a nehéz idők­ben szinte több mint kötelesség teljesítés. Ez lé­tünk vagy nem létünk felett döntő munka. Zeppelin első kísérletei. Zeppelin nem törődött azzal, hogy mit tar­tanak róla az emberek. Sokkal nagyobb gondot okozott neki az anyagi eszközök előteremtése. Sa­ját vagyona erre nem nyújtott módot. Legelőször tehát a porosz hadügyi minisztériumhoz fordult, amely azonban tervét, bírálat és véleményezés cél­jából, éppen — Helmholtznak adta ki. Reménye­it veszedelem fenyegette, mire felkereste tudós el­lenfelét és legalább annyira vitte nála, hogy Helm- holtz Zeppelin tervének kivitelét nem tekintette tel­jesen kilátástalannak. Helmhollz közben meghalt és más szakemberek véleményét is kikérték. Ezek azonban Zeppelin terveit hiányosaknak találták, el­lenvetéseikkel minden felvetését megdöntötték és végül olyan kedvezőtlen előterjesztést tettek, hogy a hadügyi minisztérium rövidesen kijelentette Zep­pelinnek. — A dologgal nem kiváltunk tovább foglal­kozni ! A tudósok valamennyien Helmholtznak arra a régebbi álláspontjára helyezkedtek, hogy a leve­gő ellenállása és a súrlódás a nagy léghajó épí­tését lehetetlenné teszi. Ez a vélemény tudományos körökbén meggyökeredzett és állandóan meghiúsu­lással fenyegette Zeppelin fáradozásait. Csak egy férfi volt, aki bízott Zeppelinben, talán azért, mert hosszú éveken át alaposan meg­ismerhette. Ez a férfiúba württenbergi király volt. Azonban hiába tartott ki mellette a hatalmas párt­fogó, hivatalos helyről az elutasítás makacs ma­radt és igy már csak egy mód kínálkozott arra, hogy tervét megvalósítsa. Elhatározta, hogy a nyil­vánossághoz fordul és a német nemzet áldozat- készségét nyeri meg. Felhívást bocsátott ki, hogy léghajója anyagi eszközeinek az előteremtésére tár­saság alakuljon. A vállalat létre is jött. Természe­tes, hogy itt is sok akadály tornyosult eléje. A hadvezetöség rendeletét adott ki, hogy a német hadsereg tisztjeinek Zeppelin kilátástalan kísérlete­iben részt venniük nem szabad. Végre azonban a szükséges eszközök mégis együtt voltak és ami­kor Württemberg királya a Bódeni tó mellett meg­felelő területet bocsátott rendelkezésére, a kormá­nyozható léghajó építését meg lehetett kezdeni. A sok nehézség leküzdése hosszú ideig tar­tott é3 Zeppelin csak 1899-ben foghatott munkához. A Bódeni tavon 95 úszó pontot horgonyoz­tak le, amelyekre óriási csarnokot, hangárt építet­tek. Az építés azért történt vizen és nem szára­zon, hogy a hajócsarnok a szelek járásával min­dig íordulhassson a szél irányában álljon meg. Ha tehát a léghajót kihúzták belőle, a szél soha­sem érte széles oldalfelületeit, hanem hosszirány­ban suiiódott végig rajt?. A csarnoknak ezért moz­gékony alapon kellett állania, hogy a szél tulaj­donságaihoz mindenkor alkalmazni lehessen. Ez lehetővé teszi, hogy a léghajó felett az épitők és ne a szelek uralkodjanak, azonkívül megóv a bal­esetektől. amelyek az esetleges szélviharokból szár­mazhatnak. A vizen azonban a csarnok állandóan változtathatja a helyét és nincs kitéve annak, hogy szilárdan lerögzítve, leépítve, az elemek meglepő rohamának áldozatul essék. Amellett a viz kényel­mes és minden oldalról könnyen megközeüthető kikötőhelyet biztosit. 1900-ban, tehát tiz évvel azután, hogy ter­vét megpendítette, Zeppelin léghajója elkészült. Hossza 128 méter, átmérője 11 méter volt. Vázát alumíniumból, a legkönnyebb fémből szerkesztet­ték. Töltésre vizgázt használtak. A legkönnyebb gáz alkalmazása arra szolgált, hogy a léghajó könnyen felemelkedhessek. Magának a léghajónak pedig olyan berendezése volt, amely minden tekin­tetben kitünően bevált és tulajdonságaival minden­képpen célszerűnek bizonyult. Ha egy gázzal megtöltött léggömb valamely helyen megsérül, az egész gáz gyorsan kitódul be­lőle és a léghajó a földre zuhan. Amint a hajók sülyedesét azzal igyekeznek megakadályozni, hogy a hajótörzset egymástól vízmentesen és teljesen el­zárt rekeszekre osztják, — akként Zeppelin lég­hajóját 17 egymástól független göinbtokbó! állítot­ta össze. Ha egy hajón lék ütódik és igy az e- gyik rekeszbe viz tolul. Mégis biztosan és nyu­godtan továbbszeli a hullámokat, mivel a többi rekeszek sértetlenek és a viz, a léken keresztül, nem áraszthatja el az egész hajótestet. Éppen igy van ez a Zeppelinnél is. A léggömbnek mind a 17 tokjában külön gázzal megtöltött gömb foglal helyet. Ha az egyiknek vagy a másiknak a bur­kolata megsérül, a benne levő gáz kiáramlik u- gyan, azonban a többi 16 gömbben továbbra is megmarad a gáz és igy a léghajó is tovább úszik a levegőben. Két, vagy több ilyen gömbtok is meg­sérülhet anélkül, hogy ezért a léghajó akárcsak sü- lyedne is. Lent, a léghajó testének a fenekén, bár nem szabadon, hanem szilárdan hozzálügzitve, két, szintén alumíniumból készült csónak (gondola) függ, amelynek kettős fenekű űrét vízzel töltik meg. A két gondolát folyosó köti össze egymás­__________Nagybányai Hírlap___________ sal , úgy, hogy az egyikből a másikba kényelmes az átjárás. Hogy az emelkedés vagy az aiászállás szabályozható legyen, arra valók voltak a gondo- ák kettős fenekében elhelyezett víztartók és azok a szelepek, amelyekkel Zeppelin első léghajóján a 17 rekesz között ötöt felszereltek. Az emelkedés és a sülyedés azonban leginkább a léghajót elő­rehajtó benzinmotorok segítségével történt, amelyek az egész gömbtestnek olyan mozgást kölcsönöztek, hogy az úgynevezett magassági kormány — beál­lítása szerint — a léghajó orrának emelkedését vagy sülyedését szabályozhatta. Ezenkívül egy suly- szerkezet is ugyanezt szolgálta. Ha a súlyt a lég­hajó orra felé húzták, az lehuzódott és az egész hajó iránya a föld felé fordult. Ha pedig a súlyt a hajó hátsó részére vonták, úgy ez a rész húzó­dott le, aminek következése a hajó orrának ma­gasabb fekvése, fölfelé való iránya, tehát emel­kedése. 1900 Julius 2-ika az örökké emlékezetes nap, amelyen Zeppelin legelőször szállt fel léghajóján. Este félnyolckor száz katona kivonta a hangárból, rátették egy uszájhajóra, amelyen mélyen beevez­tek vele a tóba, ahol a lehorganyzó köteléken fel­engedték, amig mintegy 12 méternyire emelkedett a viz színe fölé. Erre Zeppelin kiadta a parancsot: — Oldjátok el a köteleket! A csavarok forogni kezdtek, a léghajó orra felfelé irányult és az egybegyűlekezett, hatalmas tömeg harsány éljenzés közben az óriási léghajó a magasba emelkedett. Állandóan szél ellen úsz­va, 400 méternyi magasságot ért el. Az első pró­ba után csakhamar ismét földre szállt és éjfélre ismét a csarnokban volt. Amit az első felszállás­tól vártak, megtörtént: a levegőben derült ki, mi­lyen javításokat kell még elvégezni a gépen. A ja­vítások, változtatások hamarosan elkészültek ugyan, de a második felszállást elhalasztották októberig, mert egy alkalommal a léghajót lehonyzó kötelé­kek a csarnokban meglazultak, a léghajó nekicsa­pódott az oldalfalaknak és egyes részek súlyosan megsérültek. Amikor azonban újból felszálltak raj­ta, a kormányozható léghajó másodpercenként ki­lenc métert haladt, ami óránként 32 kilöméteres sebességnek felel meg. Ez már nagy eredmény volt és a legszebb reményekre jogosított, mert hi­szen meg kell gondolni, hogy sem a vezetőknek, sem a munkásoknak nem volt kellő gyakorlatuk, a beépített motorok a viszonyokhoz mérten gyön­gék voltak. Stephenson első gőzmozdonya is csak 20 kilómétert tett meg óránként, mig ma a leg­gyorsabb gyorsvonatnak óránként 100 kiióméter a sebessége. Zeppelin most már erkölcsi sikerhez is ju­tott. Hinni kezdtek benne az emberek. Természe­tes, hogy még mindig akadtak, akik többet adtak papíron tett számításaikra, mint magára a kísérlet­re és annak tanulságaira. Azonban azok, akik e- gyetlen hiteles bizonyítéknak a gyakorlati kísérle­tet tekintették, valamennyien Zeppelin pártjára ál­lottak. Természetes, hogy ezek között is akadtak kételkedők, főként egyetlen pont miatt. Eddigi fel­szállás után Zeppelin mindig vizen kötött ki és. igy az lett az általános vélemény, sohasem tud majd szárazföldön leszállani. A léghajó és a gon­dola az aluminiumvázzal szilárdan egybekapcsoló­dott, tehát a leszállásnál, a földdel való hirtelen érintkezés, szinte összeütközés következtében a váz összenyomódhatott, a hajótest pedig megsérülhe­tett. Zeppelin ugyan az ellenkezőjét állította, mi­vel azonban állítása bizonyítására kísérletet nem tett, a kételkedők továbbra is bizalmatlanok vol­tak és kitartottak a maguk igaza mellett. Zeppelin sokkal nagyobb bajnak tartotta, hogy léghajóján csupán 16 lóerős motor dolgo­zott, azonbán minden fáradozása, hogy a megfe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom