Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-09 / 2. szám
X. évfolyam. Nagybán>^Pl917. január 9. 2. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI Az Országos Magyar Bányászati és Ko&ászati Egyesület Nagybányává EÖZGAZDASÁul HETILAP. Osztályának és a Nagybányai Ipartestfiíetnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8 —13 oldal terjedelemben. Felelős szerkes Dr. AJTAI HJ Lapki M Hermes könyvnyora ^tulajdonos : |Y GÁBOR. Nagybányán. SztrUosztős&g: Hunyady Jáno,s-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: .Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felöl, hol az előtlzetdasket ét hirdetőieket felveszik. A magyar király. Az ünnep, mely az országot beragyogta, szivünkből jött. Nemcsak az ősi hagyomány, nemcsak a köteles tisztelet, hanem a legfrisebben fakadt, a legbensőnkből kitörő bizalom az, mely a legnemesebb szándékoktól sugárzó fiatal erő felé fordul, melyet az ő jó sorsa s a miénk, életünk vezérletére emelt. Ami szava és tette az uj királynak elhangzik és végbemegy, amit akaratául jelez és szándékául éreztet: mind ettől a lélektől van áthatva. Nemcsak árnyék-király nem akar lenni. Mint ahogy királysága valóság, úgy valóság a mi ősi, a mi drága, a mi örök életre megfiatalodott Magyarországunk. S királyunk minden hatalma, trónjának minden ragyogása ennek a mi életünknek kezessége, — úgy, mint ahogy ez életnek zavartalan és kétséggel nem illethető teljessége hatalmat jelent a király, a Monarchia, a testvér Ausztria számára. A testvér Ausztria számára is. Amit mi a velünk egy testvér állam iránt érzünk: az a legbecsületesebb jókívánság legnagyobb ereje, erejének legteljesebb kifejlődése iránt. A változásokat is, melyek odaát a kormányzati széAen végbemennek, ezzel a szemmel nézBk. Ausztriában az történt, hogy alkotmánMs rendet akarnak, melyben kormányzat m népakarat együtt oldja meg az ősi áll Jfcs^ort elmérgesi- tett problémáit. Igazukwäjlf jól teszik — ez sehol sem tetszhetik^bban, mint azon a Magyarországon, ahot’a közvélemény vetette volt fel ezt az óhajtást, a maga nemzeti óhajtásaival együtt. Semmiféle — különben is átlátszó — beállítással és rémitgetéssel nem engedjük elhomályosittatni a valóságot, hogy ez az, ami Ausztriában történik, nem holmi „magyarellenségek". Egyfelől ettől sem ijednénk meg s furcsa volna, ha két és fél évi világháború után meg kellene ijednünk — másfelől pedig, ha még a- kadna Auszriában különc és alvajáró, aki ilyenre gondolna : épr n a leghatalmasabb akaratba, éppen a kormányváltozásban kifejezett rendszerbe, ennek úgy gondolataiba, mint embereibe ütköznék bele s ennek keménysége törné meg vagy térítené észre. Az osztrák renaissance, mely nem akar frázis maradni, hanem követeli a testté válást, azon épül, amit az uj külügyminiszter vallott nagyhatalmi felfogása rendíthetetlen alapjának a Magyarország és Ausztria közt való teljes egyenlőség alapján: Ez az, amit mi is akarunk s mélyen érezzük, tudjuk s a szerint is cselekszünk, hogy a legerősebb Magyarország is gyenge erős Ausztria nélkül. Ennek a világos igazságnak benn kell ragyogni a fényözönben, mely most néhány napra bearanyozza hadban álló hazánkat, Ígéretéül a fénynek, melynek, úgy reméljük és érezzük, korszaka virrad ránk s a fővárosból s a front mögül kisugárzik a vonalakra, hol drága fiaink s testvéreink állnak őrt a haza határánál, melynek ezt a boldoguló hatását megvédték és megszerezték. S mind e fény a Szent István koronáját váró ifjú királytól indul, ki maga gondoskodik róla, hogy a magyar állam e- gyeniőség, a magyar élet és jelentőség legfőbb őrének tekintsék. Soha a szent korona szentebb elhatározást nem koronázott be ! Románia. A hitszegő Romániát, kivel szerződésünk volt elérte végzete. A volt szövetséges pórul járt, a balga király a megvesztegetett Bratianu kormánnyal szalad Jassyba, de ott sincs nyugtuk. Ott sincs maradásuk, mert a villámgyors járású középponti hatalmak nemsokára ott lesznek. Alig néhány hét A háború. — Irta: Stefan Hoffmann. — Wesselynek, a főkönyvelőnek a családja vasárnap délutánonkint rendesen kávéházba ment. Az étkezés után Wessely ur azonnal eltűnt és mindenki tudta, hogy most az egész délutánt hátul a Förster-kávéház kártyaszobájában tölti el. Wes- selyné levetette köznapi ruháját és elővette a szekrényből a vasárnapi öltözetét. Félnégy óra tájban megjelent mindig Róza kisasszony. Wesselyné nővére. Felöltöztette a két gyermeket olyan csinosan, ahogy csak lehetett. Az idősebbiket, Emilt csak felül kellett vizsgálni és esetleg a nyakkendőjét kellett megkötni. Kilencéves volt már, hát nagyon jól tudott öltözködni. A kisebbik fiúval már sokkal több baja volt Róza kisasszonynak. A kis fiú inég csak öt éves, tehetetlen apróság volt, akinek — mert nagyon el volt kényeztetve — még fel kellett huzni a cipőket és harisnyákat is. A nagrá- got gondosan be kellett gombolni, meg kellett mosdatni és meg kellett fésülni. Az idősebbik fiú Emil, most vasárnap különösen gyorsan készült el az öltözködéssel. A gyermekszobából, ahol megnézte, hogy Róza néni készen van-e már Ferivel, a hálószobába rohant és utánanézett hol tart a mama a toilettejével. Valami nagyon siettette őt ma. Mikor a mama a tükör elé ült, — a gyerek tudta, hogy ez félóráig tart, — megkérdezte : — Nem mehetek előre a papához ? A mamának éppen a sütővas volt a kezében és nagyon haragudott a zavarás miatt. — Még elégetem magam ! Mars ki ! Ne zavarj ! Mindnyájan együtt megyünk ! Végre elkészültek mindnyájan. Még a kicsi is szerencsésen meg volt mosdatva és be volt gombolva. Csak a mama készült olyan nehezen. Róza néni a két gyerekkel tétlenül ült, a gyer- mekszobában. — Mindig olyan sokká kell várni a mamára — szólt Emi! bosszúsan. — Hiszen nem mulasztasz el semmit. Mit akarsz ? A háború híreit már olvastad az újságban. A többi lapokban ugyanaz áll. Róza néni akaratlanul is elmosolyodott, mikor a fiú komoly arcára nézett, mialatt a háborúról beszélt. Emil nem felelt. Mindenki ilyen átkozottul mosolyog, ha vele a háborúról beszélnek. Na, és nőkkel egyáltalában nem lehet a háborúról beszélni. Végre öt órakor megérkeztek a kávéházba. Zsúfolva volt. Gőz és füst, egymásbaolvadó hangok zűrzavara, minden aszlal elfoglalva. A fizetöpincér észrevette őket. — Erre nagyságos asszony. Itt van még egy üres asztal. Odavezette őket egy asztalhoz, amely a helyiséget a kártyaszobával összekötő folyosóban állt Az uzsonna után Wesselyné csengetett a poharakon az újságokat kérte. A pincérek, akik különböző irányokban robogtak ; alig hallgattak oda. Legkellemetlenebb dolga Emilnek volt, akinek széke a folyosó közepén állott. Minden pillanatban meglökte hátulról egy pincér. — Bemehetek egy percre a papához ? — kérdezte és közben egészen más terve volt. Megengedték neki. Az apróság átfurakodott a tömegen. „Jó napot“ köszönt az apjának, újra eltűnt a kártyaszobából és hol az egyik, hol a másik asztal mellett bukkant föl. Valamelyik asztalnál azt mondta : Szabad kérnem ? és megragadott egy angol lapot, zsákmányával visszament az anyjához. Leült a székre és nézte a képeket. Mindenesetre nagyon meleg volt a helyiségben, de Emil kis fülei égő pirosak voltak. Fölnyitotta a lapot és éppen a „Warren tábornok ostromolja Spionskopot“' cimü képbe inélyedt el. Az angolok folytonos hurrázás közben kapaszkodtak fel a meredek sziklákon. A következő oldalon a burok e- gyik tábori kórházának fotográfiája volt. A szóró-
