Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-09 / 2. szám

Nagybányai Hírlap 1917. január 9. 9 alatt kiűztük az oláhokat hazánkból és az egyesült Mackensen-Ludendorf seregek gyorsvonatsebes­séggel hajtják maguk előtt a rendszertelenül mene­külő sereg roncsokat. Nem volt hihető Romániáról, hogy beáll el­lenségeink táborába. A San-Stefano-i béke meg­kötése után Károly király igyekezett Németország és a Monarchia barátságát megnyerni, miután az oroszok oly pimasz módon becsapták Romániát és elvették tőlük a termékeny Beszarábiát. A né­metek segíteni akartak a Hohenzollern királyon és a berlini szerződésben elismerték a „Román ki­rályságot“ 1881 május 22.-én, meg is koronázták Károlyt román királynak. Károly király élete végéig igyekezett velünk jó viszonyban maradni, mert belátta, hogy igazi érdekei nem az oroszhoz, hanem hozzánk fűzik. 1912. megújították a kereskedelmi szerződést, mely most már szövetségesi szerződés volt Románia és az Osztrák-Magyar Monarchia között. A szerződés­ben Romár.ia kötelezte magát, háború esetén fegy­verrel segít meg bennünket ellenségeink ellen. 1914-ben Károly király meghalt. Azt rebes­gették annak idején, hogy a békehajlamu királyt orvul meggyilkolták, hogy tehetetlen unoköccsét ültessék a román királyi trónra. Károlynak ugya­nis nem volt fiú gyermeke és igy testvérének fiát Ferdinándot adoptálta, hogy halála után ismét Ho­henzollern üljön a román trónon. Ferdinánd 1914. október 10.-én foglalta el a román trónt. Utalkodásának elején gyengének és tehetetlennek mutatkozott. Önálló akarata sohasem volt. Még porosz katonatiszt korában mindig jó, de legtöbbször rossz befolyások hatása alatt állott. Házassága révén pedig inkább entente párti lett. Felesége, aki angol hercegnő volt, teljesen ural­kodik felette. Az egykori edinburgi hercegi leány tulajdonképen az uralkodója Romániának és nem Ferdinánd. Természetes, hogy a többszörösen meg­vesztegetett sajtó és kormány, orránál fogva vezet­te Ferdinándot. Bratianu és pártja a királyné se­gítségével végre megnyerte tervének a gyenge jel­lemű királyt, és 1916. augusztus 27.-én megüzen­jék a háborút a Monarchiának. Hogy mennyire al­jasak és piszkosak ezek, jellemző, hogy a hadü­zenetet vasárnap este 9-kor kézbesítették a bécsi külügyminisztériumunkban. Másik jellemző adata a san egymás mellett álló ágyakon feküdtek a se­besültek a fájdalomtól eltorzult arccal, bekötött fej­jel, vagy karral. Egy nagyon szép fiatal hölgy is volt a képen, amint egyik sebesült búr fölé ha­jolt és érverését figyelte. A sebesült katona pedig hálás pillantással nézett rá. Talán ebben a pil­lanatban hal meg, — gondolta Emil —- . . . Egy pincér megint meglökte a széket. Emil észre sem vette. A következő oldalon egy sikföldi csata ké­pe volt. Az egész környék lőporfüsttel volt teli. Minden bokor mögött, elbújva a fűben egy félsza­kasz kémlelt, előrenyujtott fegyverekkel. — Hát semmiféle divatlapot nem lehet kap­ni ? — szólt Wesselyné a fizető pincérnek. A fi­zető elsiet előtte, bólint a fejével és ismét eltűnik a tömegben. — Mit olvasol, Emil ? Megint valamit a há­borúról ? Ha jó gyerek volnál, már rég kerestél volna nekem is valamit. Emil hallja, feláll, leteszi a lapot a székre, ráteszi a kalapját annak jeléül, hogy ezt nem sza­bad onnan elvenni. Megint átsiklik az egész ká­véházon, Egyik teremből a másikba, aszfaltól-asz- talhoz. Diadalmasan öt lappal megrakodva tér vissza. A mamának odaadja a „Bazár“-t és a „Divat Ujság-“ot. Maga mellé egy székre leteszi a „Daily Graphic“-ot, a „London News“-t és román hadüzenetnek az volt, hogy Bratiánu az nap hozzája forduló bukaresti német és osztrák­magyar nagyköveteknek azt válaszolta kérdéseikre, hogy legyenek egészen nyugodtak, mert Románia egyáltalában nem gondol a háborúra. Ekkor már tulajdonképen Bécsben volt a hadüzenet, csak a bécsi román nagykövetnek az volt a parancsa, hogy várjon vele este kilencig. Ugylátszik, hogy most elérték megérdemelt sorsukat az oláhok és nemsokára Szerbiával és Montenegróval lesznek egyenrangúak. — Visszaemlékezés. Valami különös megmagyarázhatatlan érzés­sel léptünk bele az újévbe. Ismét egy évvel öre­gebbek lettünk. Vájjon mit hoz a jövő ? Ismét egy évet hagytunk magunk mögött. Egy eseményekben gazdag esztendőt. Mi minden történt a „múlt“ év­ben ? Lássuk csak! Január. Az orosz fronton január 1 -töl 18-ig a leghevesebb harcok voltak. Pflanzer-Balíin sere­ge vitéz módon verte vissza a beszarábiai offen­zívakat. Az oroszok beismert veresége legalább ötvenezer ember. A francia fronton három kilométer szélessé­gen mintegy másfél kilométer mélyen vonultak vissza a franciák. Az olasz fronton. Az olaszok hevesen támad­ták Görzöt, de eredménytelenül. Montenegró kapi­tulált. Nikita elszökött országából. Elfoglaltuk San Giovanni di Meduát. Február. Az orosz fronton nagy havazások miatt nagyobb hadiesemények nem történtek. Az angolok súlyos vereséget szenvedtek 1- pernnái. A németek közelednek Verdunhöz, ami Párisban rendkívül nagy izgalmat okozott. Az olasz fronton gyalogságunk előrenyomult a Monte San Michelénél. A Mive nevű német cirkáló rövid idő alatt hét angol hajót sülyesztett el. Csapataink előrenyomultak Albániában. Az olaszok súlyos vereséget szenvedtek Durazzónál. Március. A Sztripa mentén hős honvéde- ink nagy diadalt arattak. A németek előrenyomultak a Maas balpartján. „Leslies Weekly-t. Mindenki olvas. A mama a „Bazár“-t, a „Divat Ujság“-ot. Emil pedig a „Da­ily Graphic“-ot tanulmányozta. — Emil! Ferinek is megmutathatnád a képeket, Emil a legnagyobb kézséggel vállalkozik reá. Elő­veszi azt az újságot, amit először olvasott és meg­magyarázza az öccsének azt. Hurrázás közben mászták meg az angolok a meredek sziklákat. Azután jön a kórház. Emil kérlek I egy pillanatra hagyd abba . . . Talán megtalálnád valahol a „Wiener Mode“-t. Emil ránéz az anyjára és elmegy. Minden széket, ahol újságok fekszenek, felkutat. Üres kézzel jönn vissza — Köszönöm — szólt a mama, éppen most kaptam meg a pincértől. — Egyszerre észreveszi, hogy kalapja egyedül fekszik a széken. Könnyek szöknek a szemébe. Heves lesz a haragja és gör­csös zokogásban tör ki. De Emil, a pincér majd visszahozza neked a lapokat. Én nem is láttam, hogy elvitte őket. — Na most légy megint jó. Légy okos, adj kezet! Nos mi lesz ? kérdi a mama mégegyszer. Most maga fogja meg a kis fiú kezét. Ismét köny- nyek szöknek a szemébe, és ahelyett, hogy ott hagyná a kezét, villámgyorsan ráüt. A mama ma­gánkívül van. — Jó, menj előlem 1 Ülj le 1 És Emil érzi, hogy borzasztó zivatart jeleznek ezek a sza­vak. Nagyon hosszú háború kezdődött a mai napon. Az olaszok újabb csatába kezdtek az Ison­zónál. A tolmeini hídfőt csapataink elfoglalták. A német buvárhajók nagy sikerrel működnek a ten­gereken, Több hadiszert szállító hajót elfognak sértetlenül. Csapataink Valona alá érkeznek. Április. Az oroszok folytatólagos offenzi- vájuk véglegesen megakadt. Hindenburg a Narec- tónál újabb győzelmeket aratott. Oroszország se­gítő csapatai ellenére a németek Verdunnél nagy fölényben vannak. Az olaszok nagy harcokat folytatnak a Coli di Lana hegység bukásáért. Amerika rendkívül éles hangú jegyzéket küld Németországnak az elsülyeszlett Sussex hajó ü~ gyében. Az entente a korfui szerb csapatokat elszál- littatja Görögország területére. Az entente erős pressziót gyakorol Görögországra, hogy oldalukon lépjen aktiv térre. Májú s. Nagyobb orosz csapatösszevonások történnek a volhiniai és a beszarábiai fronton. A németek kemény harcot folytatnak. Fland- rictól le egészen a Mass vidékéig. Károly trónörökös vezetése alatt Dél-Tirolbart nagy offenzivát kezdünk. Az olaszok nagy vere­séget szenvednek olasz földön. Arsierot és Arsia- got elfoglaljuk. Németország mérsékeli a buvárhajó harc he­veségét. Az egyesült bulgár és német haderők nagy erővel támadják az entente Balkán csapatait a Rü­pel szorosban. J u n i u s. Bruszilov seregének támadása ma­ga után vonja József Ferdinánd csapatának visz- szavonulását. Az oroszok elfoglalják Luckot, erre Bukovinában visszavonulunk, sőt Kolomea feladá­sa után Kelet-Galiciából is visszavonulunk. Kirli- baba miatt nagy harcok folynak. A németek elfoglalják az erősen védett Va- ux erődöt. Az emlékezetes skagerakki tengeri csa­tában az angol hajóhad súlyos vereséget szenve­dett. Kitschener lord halála teszi örök emlékezetűvé az angolok előtt e hónapot. Az entente ultumátumot küld Görögországnak. Julius. Csapataink az erős orosz nyomás 1 alatt a Stiipától visszavonultak, Brodyt kiürítettük. Az oroszok újra a magyar határon vannak. Hű szövetségeseink török segítő csapatokat külde­nek Galíciába. Megkezdődik a rémes erejű nagy angol-fran­cia offenziva az Ancre és a Somme között. Az en­tente súlyos vereséget szenvedett az egész vonalon. A Deutschland német tengeralattjáró minden baj nélkül Amerikába kiköt. Az egész világ han­gos az ünneplések zajától. A szerb Suinadija hadosztályt heves harcok után a bolgárok Pijar falunál teljesen széjjel for­gácsolják. Augusztus. A keleti front, Hindenburg és Károly trónörökös egységes vezetése aíatt meg­kezdik az offenzivát. Zaloscenái a központi hatal­mak seregei diadalt aratnak az újonnan kinevezett Ruszky orosz fővezérségei fölöt^ A német császár Hindenburgot kinevezi vezérkari főnöknek. Az angol-franciák 300.000 embert vesztettek ebben a hónapban. Pérounet tönkre lőtték és Ma- urepast elfoglalták, az óriási áldozathoz képest az eredmény nevetségesen csekély. A Deutschland haza érkezett Németországba. A mi katonaságunk sikerrel bombázza az olasz partokat. A német-bolgár haderők Szaloniki felé vo­nulnak. Az olaszok is segítő csapatokat küldenek Szalonikiba. A románok hadat üzentek és a hadüzenet után azonnal betörnek Erdélybe, efloglalják Bras­

Next

/
Oldalképek
Tartalom