Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-10-30 / 44. szám

X. évfolyam. Nagybánya, 1917. október 30. 44. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Lz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. » Kifizetési árak : Egész évrr 6 korona, félévre- S korOna negyedévre í’.SO korona; egy szám át a 20 fillér, tíegjflenik minden kedden 8 - sa oldal terjedelemben Felelős szerkesztő-tulajdonos : Dr. AJTftl NAGY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Aaerkr*?. tőség: Hunyady János-u. U. sz., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, Ital az előfizetéseket ás hirdetéseket fel veszik. Hz ország izsleiKná legelső és legfőbb tárgya a liszt és mint ilyennek -a kezelése sok munkába és hor­ribilis költségekbe is kerül. A felmerülő és a horribilis kéltséget — ha annak jelenlegi kezelési módját a- laposabb bírálat alá veszszük — számot­tevő módon lehetne csökkenteni. A jelenlegi kezelési szabályok szerint a városok lisztjeiket csak nagy ritkán kap­ják a saját területeiken fekvő malmokból, ez által a liszt állandóan szállítás tárgyát képezi. A városunkban dolgozó malmok őr­leményei innen más városokba szállíttat­nak, viszont a részünkre szükséges lisztet pedig más városokból szállítják ide. Ez a feltűnően visszás állapot tehát mielőbb megszüntetendő lenne, vagyis ke­zelési szabályként azt az eljárási szabályt kellene alkalmazni, hogy a Nagybányán termelt liszt legelső sorba, Nagybánya szük­ségletét fedezze és a fentmaradó menynyi- ség pedig Nagybánya legközelebbi vidé­kének szükségletét. Zárassák ki tehát az az eset, hogy a nagybányai őrlemény Nyí­regyházára, Nagyváradra viszont a debre­ceni, békési vagy tudom is én melyik távolabb fekvő helyi pedig Nagybányára utaltassák. Ha kezelési szabályként az lesz meg­állapítva, hogy az őrlemények legelső sor­ban a helyi és a legközelebbi helyiségek szükségleteinek fedezésére fordítandók, nyomban megszűnnek a tömérdek liszt szállítások. Vagyis megszűnnek országszer­te a ki és berakások - tehát az eddig erre felhasznált munkaerők országszerte fel­szabadulnak ; ' megszűnnek a vasúti kocsiknak or­szágszerte erre a célra történt igénybe vé­tele — tehát több kocsi jut a hadvezetőség szolgálatára és az áruk szállítása sem tör­ténne a jelenlegi szégyeletes lassúsággal; megtakarittatnának a ki és berakodás­sal felmerült összes költségek ; megtakarit­tatnának a vasúti fuvarköltségek és végül ki lennének zárva a sok szállítással felme­rült rengeteg megdézsmálások és egyéb veszteségek. Az „átmenet“ kérdőjelei. Az átmenetgazdálkodás problémáival hóna­pok óta egy lépést sem jutottunk előre. A kormány most készül megszervezni az intézményt, mely hi­vatva lesz a súlyos kérdéseket tanulmányozni és még nincs semmiféle Útmutatásunk, mely a prob­lémák tömegében irányt jelezhetne. Skandálhatjuk tovább az iskolában tanúit verses sort: „Mit, ki, miként, hol, mért, mikor és mely eszközök által ?„ Igaz : sokszor esik meg, hogy egyszerre több fogas kérdés elé vagyunk állítva, de mindig se­gítségünkre jön elhatározásunkban, ha meghatá­rozott cél felé törekszünk. Sok ut vezet Rómába, de nem válogatunk, ha tudjuk, hogy — Rómába kell érkeznünk. És bármilyen nehézségeket támasz­tott a háború, boldogulni tudnánk, ha megmond­hatnék, hog/ a nehézségek legyőzésével mit aka­runk elérni. Az átmenet problémái egyszerű szám­tani műveletek, volnának, ha a mai zűrzavarból a béke előtt fennállott helyzetre kellene „átmenni“. Csakhogy nap-nap után tapasztaljuk, hogy a régi állapot halomra dőlt s egyhamar helyre nem állít­ható. Át kell mennünk a háború gazdasági romja­in, de nem tudjnk : hová ? Nem tudjuk még, hogy milyen gazdasági helyzet fog kialakulni a háború után s bajos megjelölni az utakat, amelyeken ha­ladunk, illetve haladnunk kell, amikor azt sem tud­juk, hogy Romába vagy tán Stockholmba akarunk- e érkezni. Az átmeneti gazdálkodás értelnie és felada­ta : fokozatosan előkészíteni bizonyos átalakulást, egyengetni az utakat, melyek valamely cél irányá­ban vezetnek. De milyen átalakulást készítsünk e- lő és milyen cél felé egyengessük az utat? A gazdasági élet államosítása s a termelés nagyobb koncentrációja lesz a jövőbeli állapot szig- naturája ? A háborús helyzet kényszere valóban ezt a módszert juttatta túlsúlyra, midőn az áru- és terményforgalmat háborús központok által bo- nyolittatta le. Azonban annyi hiba és tévedés tör­tént a központosítás terén, hogy ma széles körök ennek a módszernek megszüntetését hangoztatják és azt, hogy az egyéni kezdeményezés, vállalkozó versengés elemi erőit, amelyek az elmúlt század Az első napok. — Irta ; Szigeti J. József. — Az anyakönyvvezetőtől karöltve mentek egy­szerűen bútorozott egy szobás lakásukba. Nem várta őket még cseléd sem. A szegény ember ezt a fényűzést sem engedheti meg ma­gának. Az asztalt a férfi terítette meg, mielőtt ha- zuró! távozott egyedül, hogy amikor oda másod­magával visszatér, legalább az fogadja őket a nagy naphoz méltóan. Hideg sült volt az aszta­lon, pár darab cukorsüteménnyel, és a viz mellől még egy üveg vörös bor sem hiányzott, meg egy kis virágcsokor, mintegy jelezve, hogy az egymá­sért régen sóvárgó szivek egyesülése uj élet ta­vasza, virágillatos terhes boldogság. Óh mennyire vágyódtak e boldogság után 1 De szegények voltak mindketten és csak nagynehe- zen tudtak annyit félretenni, hogy vágyukat meg­valósíthassák. Sokáig tartót, mig tellett erre a sze­gényes bútorra és a házassággal járó többi költ­ségekre. Csak még a házasság inegáldására szük­séges összegecske hiányzott, mikor már türelmük­nek vége szakadt. Örök hűséget fogadtak hát a polgári hatóság előtt, azt határozva el, hogy majd mikor újra összekaparithatnak egy pár koronát, mennek a papjukhoz. Ez a kénytelen vallástalanság zavarta csak előbb a nagy boldogságukat és szinte zugólódtak hogy a szegény ember előtt még az Isten házát is bezárják, mikor telt szívvel, hálás imával men­ne oda megszenteltetni szeretet szive örök frigyét. De az e miatti keserűségüket eloszlatta a tu­dat, hogy végre együtt lehetnek kettecskén, egy­másra tekintettek, egymást becézgető üdvössé­gükkel. A terített asztal még érintetlen volt, és a férfi szinte sértődetten pirongatta a kipirult asz- szonykát: Édes ! talán megveti az én szerény asz­talomat ? Az asszony csintalanul mosolygott. Most még a maga jussa a kínálás. Azért mégis oda ment és megszagolta a vi­rágokat, aztán visszatipegett a férfiúhoz, és hízel­kedve, őt czirogatva suttogá: Mily ügyesség, mily figyelmesség együtt! A férfi gyönyörrel ölelte keblére és karjára A „MOD1ANO-CLUBSPECIALITÉ“ SODORNI VALÓ SZIVARKAPAPIRNAK ÁRA ma 1 KÖNYVECSKÉBEN 60 LAP VAN. 30 fillér Minden könyvecskén rajta van a védjegy m és a gyáros aláírása

Next

/
Oldalképek
Tartalom