Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-31 / 31. szám
X. évfolyam. Nagybánya, 1917. julius 31. 31. szám.x TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre S korona, félévre S korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NASY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felöl, hol az előfizetéseket és hirdetéseket fel veszik. A vasutasok. Az utóbbi időben több Ízben hangzottak el illetékes nyilatkozatok arról, hogy a vasutasok érdekében a kormány több értékes és hasznos intézkedést akar megvalósítani. Kétségtelen, hogy ezek az intézkedések olyan embereket érnek és támogatnak, akik a legnagyobb mértékben megérdemlik a legmesszebbmenő segítséget és támogatást. A magyar vasutasok a háború alatt kolosszális teljesítményt produkáltak. Tol- nay Lajos, a máv. elnöke, egyik nyilatkozatában azt beszélte el, hogy a személy- forgalom 37% százalékkal emelkedett u- gyanakkor, amikor a személyszállító vonatok száma 50%-kal csökkent. Hogy emellett a rettenetes külömbség mellett a magyar vasutak eleget tudtak tenni a követelményeknek, hogy a magyar,vasutak teljesítőképessége nem mondott egyszerűen csődöt, az egyedül a magyar vasutasoknak köszönhető. A magyar vasutasok a béke idejében is híresek voltak becsületes munkájukról, a magyar vasutak ellen a béke ideiben sem hangzottak kifogások és a német vasutak után első helyen álltak az egész kontinensen a vasutak közötti nivó dolgában. De az igények és követelmények, amelyeket a háború támasztott a vasutasok iránt, sokszorosan túlhaladták a békeidők követelményeit. Hogy a magyar vasutak a növekedett és szaporodott követelményeknek is eleget tudtak tenni, azt igazán csak a legnagyobb szeretettel és odaadással tudták keresztülvinni. Amikor az uj kormány tagjai szakmájukba vágó népjóléti intézményekkel kezdtek foglalkozni, természetes, hogy a kereskedelmi miniszternek eszébe jutottak a magyar vasutasok. Rettenetesen kimerítő szolgálat és a mai viszonyokhoz képest aránytalanul lehetetlen fizetés és javadalmazás határozza meg a magyar vasutasok mai helyzetét. Hogy konvertált kölcsönökkel, ideiglenes háborús pótlékokkal segitne a kormány a vasutasok helyzetén, az pillanatnyilag mellékes. Segiteni kell rajtuk. Minden fix fizetéses hivatalnok és alkalmazott mellett a legnehezebb, legszomorubb helyzete éppen a vasutasoknak van. De nemcsak azért van szomorú helyzetük, mert a javadalmazásuk nem tud lépést tartani a háborús drágasággal, hanem azért is, mert alig van fixfizetéses alkalmazott, akinek munkája és szolgálata még oly felelősségteljes és nehéz volna, mint a vasutasoké. Száz és száz ember élete van állandóan rájuk bizva, nehéz szolgálat, a hosszú munkaidő és a drágasággal való küzdelem gondja közepette is állandóan tiszta fejjel pontos figyelemmel kell dolgukat végezniük. Bármilyen lesz is a segítség, a legjobb indulattal kell kezelni a vasutasok dolgát. A segítségnek nem szabad pillanatnyinak lenni, mert a pillanatnyi segítség csak annál rossz'abbá és lehetetlenebbé teszi az ismét nehézzé váló helyzetet. Olyan segítséget kell adni a vasutasoknak, amely állandóan részesítse őket jótéteményben, könnyebbítse meg megélhetési gondjukat, tegye lehetővé, hogy tiszta aggyal, tiszta fejjel végezzék felelősségteljes munkájukat. A frontmögötíi országrész legvitézebb hősei kétségtelenül a vasutasok, akik minden erejük megfeszítésével, életüket a haza szolgálatában állították. Azoknak a vasutasoknak az emlékére, akik annak idején a nagy orosz betörés idején hősi halált haltak, komoly és tudatos segítségben kell részesíteni a háborúban kitartó munkás magyar vasutasokat. A szerencse fia. bán a pezsgő, vagy három szál cigány húzta a nótát. Mindenki a legjobb hangulatban volt. No, és mi volt a többi nyerességeddel ? kérdezték vidám hahota közben Petit. Epizód a nagy háborúból. Az ütegnél Barcsai Peíi zászlóst mindenki szerencse fiának nevezte. Jó modorú, vidám kedé- iyü, kedves fiú volt a kis zászlós. Az nap, midőn Peti szabadságáról visszaérkezett az üteghez a harctérre, ütegét kivonták a harcvonaiból és nyolc heti pihenőre hátra küldték őket. Természetes, hiszen szabadságról jött a Peti a frontra — mondta Sághy főhadnagy. A galíciai városkában nagyúri életet élt az üteg. Délelőtt egy kis gyakorlatozás, egy kis kiképzés. Délután jobban mondva este, még jobban mondva éjjel, pedig muri egészen záróráig. Fiuk, újságolta egy este a vacsoránál Peti zászlós, kihúztak egy sorsjegyemet. Bravó, gratulálok, kiabáltak az asztal körül. Na és mennyit nyerté! fiam, kérdezte jóságos hangon Baranyai százados. Eg^et, már mint egy hátas lovat. Tudniillik ez nem olyan sorsjegy volt, amin pénzt lehet nyerni, hanem lovakat. Erre iszunk egyet — kurjantott Vágó Pista — hadnagy, Peti zászlós kebel barátja. Nem sokára ott habzott gyöngyös poharakHallod-e zászlós, úgy látom, hogy te nem nagyon örülsz a nyereménynek, szólt a százados. Százados ur kérem alássan, feleli Peti, az i- gazat megvallva, még minden nyereményemmel rosszul jártam eddig. Hogy-hogy? Hangzott a kérdés. Hát először is kilenc éves koromban nyertem. Az apámtól kaptam egy koronát, hogy elmehessek a ligeti gyermek ünnepélyre, azzal a kikötéssel, hogy a húsz filléres belépőjegyen kívül nem költ- hetek semmire és a visszajáró nyolcvan fillért estére odaadom apámnak. Nem tudtam megállni, hogy ne vegyek egy tombola jegyet. Szerencsétlenségemre egy óriási marcipán tortát nyertem. Persze irtózatosan meg voltam ijedve. Elhatároztam, hogy megeszem a tortát és azt fogom hazudni, hogy elvesztettem a hatost. A kalapom alá véve csempésztem haza kincsemet. A hazugság nagyszerűen sikerült. Apám elhitte, hogy a hatost tényleg elvesztettem. Este azután, mikor lefeküdtem, neki fogtam a torta evésnek. Természetesen a felét sem tudtam megenni, ellenben éjjel olyan rosz- szul lettem, hogy orvost kellett hozzám hivatni és kisült a turpiság. A gyomorgörcsökön kivül még két pofont is kaptam. A második ízben már hetedik gimnazista voltam. Midőn egy nagyon szép selyem legyezőt nyertem egy majálison. Akkoriban egyszerre kél kis bakfisnak is udvaroltam. Persze egyik sem tudott a másikról. Mindegyik szerette volna a legyezőt. Én pedig nem mertem egyiknek sem oda adni, mert féltem, hogy a vetélytársnő megharagszik. Szerencsémre ott volt a majálison a nagymamám és annak adtam. Erre aztán mind a kelten megharagudtak és egyik sem állott velem többé szóba. Most is félek ettől a nyerességtől, — fejezte be elbeszélését Peti — pedig a sorsjegy társaság a ló helyett fizet szívesen ezerkétszáz koronát. Öregem — fordult diskréten Vágó Pista a zászlóshoz — légy szives adj nékem kölcsön kétszáz koronát. De "kérlek szépen rendelkezésedre állok vacsora után. Az úgynevezett vacsora természetesen egészen záróráig húzódott el és mikor Peti kifizette a cek- ket könnyebb lett vagy ötszáz koronával. Másnap egy tábornoki inspiciálást jelentettek be jövő hétre úgy, hogy a nyereményért Peti nem utazhatott el. Peti is már majdnem elfelejtkezett a
