Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-31 / 31. szám

2. Nagybányai Hirlap 1917. julius 31. A béke ösvényén. A világesemények külső képe úgy fest, mint­ha ezidő szerint nem közelednénk a békéhez, sőt mintha az utóbbi időben fellángolt nagy békevágy­nak keserű csalódásokba kellene fulladnia. S mi mégis azt tartjuk, hogy a béke útban van. A vi­lágesemények külső képe bármilyen sötét is, a sö­tétségen keresztül tör a világháború bórzalmait fel­váltó béke közeledésének sugára. Nem a dolog külsőségeiből, hanem azok belső természetéből kell megítélni a helyzetet. Az uj orosz offenziva egy­általán nem arra vall, hogy Oroszország nem akar­ja a békét, hanem csak annak bizonyosága, hogy az angol hatalmi befolyás kierőszakolta ezt az of- fenzivát. A háború és béke szempontjából sokkal jelentősebb az, hogy Stockholmban minden zava­rok és bonyodalmak dacára is nagyszerűen érik a nemzetek közt való megértés áldásos gyümöl­cse. A béke ügye lassan, de mégis előhalad. És akármilyen harcias lárma zúgja is át a háborús­kodó világot, ez a harcias lárma rikító ellentét­ben van az egész emberiség vágyaival, törekvései­vel s azzal a nagy és általános igazsággal, hogy az emberiség már megundorodott a hiábavaló vé­rengzésektől, pusztításoktól és vágyva-vágyik a bé­ke után. Nyilvánvaló, hogy a háborúskodó hatal­mak is keresik a béke útjait, keresik a nagy vi­lágkatasztrófából való kiszabadulás roppant prob­lémájának megoldását. A diplomatákat még fogva tartja a hatalmi féltékenységek ereje, de a népek és nemzetek millióinak lelkét más érzések, elmé­jét más felfogások töltik el. Kétségtelen, hogy a háborús uszítások ideje már lejárt s a meggyötört világ haragos indulatai lázadoznak mindazok ellen, akik még mindig a háború szenvedését akarják rá­borítani az emberiségre. Ma még a háború foly-. tatásában a maguk hatalmi érdekeit kereső ténye­zők bűnös törekvései érvényesülnek a rettenetes vérontásokban, de erősen közeledik az a pillanat, amikor az ideiglenes hatalmi tényezők számításait tönkre teszi a népek s nemzetek akaratos elhatáro­zása, mely mindennél erősebb s hatalmasabb s az orosz forradalom tanulsága szerint a népek erejé­től s teirorismusától függ a diplomaták csalafinta mesterkedésének eredménye. Mi magyarok, kiknek érdeke s javunk a bé­lóról, midőn két nap múlva a sorsjegy igazgató­ság értesítette a boldog nyerőt, hogy a ló étkezé­sére napi ötven koronát költenek, vagyis eddig há­romszázötven koronába került és ha két hét alatt nem viteti el a nyereményt, úgy a ló — hogy úgy mondjuk, teljesen felemészti magát. Nosza Peti azonnal bérelt egy kis homokfu­tót, hogy a szomszéd városból elhozza a nyere­ményt. Élvezettel fogta be a vasderes paripát miután kifizette az immár 500 koronára felgyülemlő tar­tásdijat és elindította. Egy darabig a nyeremény gyönyörűen trappolt a poros utón. Már majdnem otthon voltak, egyszerre csak megbolondult a bes­tia és neki vitte a kocsit egy fának. Természetes, hogy a könnyű kis kocsiból nem maradt egy da­rab sem, a vasderecsnek meg kitört a lába. A sze­rencsefiának nem történt baja, de a nyeresség egy kissé sokba került: Vacsora ............ 500 korona kö lcsön............. 300 „ lótartás............. 500 „ kocsi .... . . 600 „ összesen: 1900 korona. Azóta a szerencse fia minden nap imádko­zik, hogy többé ne nyerjen. ke megteremtésével van öszsekapcsolva, őszintén törekszünk is a békére s jóleső örömmel látjuk, hogy jó királyunk s külügyminiszterünk is hatá­rozottan törekszik a béke létrehozására. De a stock­holmi konferencián is ily irányú törekvéseket lá­tunk. Az orosz delegátusoknak az osztrák Adlerrel s a magyar demokrata Weltner Jakabbal folytatott megbeszéléseiből annyi került nyilvánosságra, hogy az oroszok a nemzetközi szociálista konferencia összeülését szorgalmazták. Ebben pedig nagy erő rejlik s ha a szociálismus le nem tér az emberi­ség közös javát szem előtt tartó céljáról, úgy a né­pek e képviselőinek nagyobb súlyúk lehet a béke ügyében, mint a hatalmas ágyuk rettenetes dör­renésének. Igenis a béke felé megyünk ! Az ut azonban még véren, halálon, öldöklésen át vezet, de mint­ha már csillogna a messze távolban a megértés és békülékenység világitó tornya, mely hívja, csábít­ja a már mindenéből kifogyni akaró, szenvedő em­beriséget. A fajok, a nemzetek különbözők, de a lélek egy, a keletszibériai s a művelt francia em­ber lelkében egy óhaj él, egy kívánság erősödik, a béke galambjának megjelenése. A kudarc, a veszteség, annak megértése, hogy erőszakosan mégsem lehet intézni a történelem fej­lődését meg fogja érlelni, általánossá fogja tenni a béke gondolatát s a kifáradt emberiség hozzá­foghat a rombadöntött kultúra restaurálásához. Stockholmban pedig ez év aug. 15-én a vi­lág haviselő s semleges népeinek küldöttei nem­zetközi békekongresszusra fognak összejönni. Ar­ról fognak tanácskozni: milyen utón, milyen esz­közökkel és feltételekkel lehet leggyorsabban véget vetni a világháborúnak. Bizalommal és remény­séggel üdvözöljük ezt a tanácskozást, bár annak résztvevőit nem a kormányok küldték ki, nem is a törvényhozó-testületek választották. De igenis egy hatalmas elem, mellyel a háború előidézői alig­ha számoltak s ez a nép, a különböző államok proletárságának szervezetei s pártja. Az orosz mun­kások és katonák tanácsa is, Németalföld s a Skandináv államok küldöttei együttes felhívásban fordulnak az entente s a központi hatalmak álla­mainak munkásaihoz a félszázados jelszóval: „Min­den Ország proletárjai egyesüljenek." S mig e tör­ténik az alsóbb rétegekben, a felsőbb régiókban is meg van a reactiója : kormányok buknak, ve­zető államférfiak távoznak, hogy helyett adjanak az általános vágy képviselőinek, a béke jövendő létre hozóinak. A dolgozó s szenvedő nép érzései, vágyai teljesítőinek személyeit látja az uj kormá­nyokban. Oroszország kezdte a foiradalmi átala­kulás jelszavát valóra váltani s több, kevesebb mó­dosítással minden hadviselő államban követésre talált. A német parlement többsége is a nép bé­kevágyának hatása alatt áll s ezért távozik Beth- man Hollweg kancellár is. A békepolitika tehát utat tör magának min­denütt. A népek békevágya oly erős, hogy oszta­nia kell annak a ködnek, mely a diplomácia mun­káját körűi veszi. Elérkezett az ideje annak, hogy a népies békeactiók mellett most már a hivatalos diplomába is tevékenységet kezdjen s mi ezt lát­juk az uj kormányokban s szentül megvagyunk győződve, hogy az uj kormányok vezetőit áthatja az a kontinentális áramlat, melynek jelszava : a mi­előbbi béke. M. D. HÍREK. Kinevezés. A vallás-és közoktatásügyi mi­niszter G e 11 é r t Arankát állami tanítónővé ne­vezte ki. Kinevezés. A vallás-és közoktatásügyi mi­niszter Mihályi Pált a borpataki iskolához taní­tóvá kinevezte. Áthelyezés. A vallás-és közoktatás ügyi mi­niszter Zseleznyákné F e re n c z y Laura borpataki állami tanítónőt Tyúkodra helyezte át. „ . , . , , I Nagy részvéttel közöljük,­Puskás Antal. J . bJ ... ,. ... ,. n J I hogy ifjabb ditrói Pus­kás Antal nyug, kir. pénzügyi felügyelő e hó 25- én hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése szom­baton délután ment végbe nagy részvét mellett. Az elhunytat kiterjedt előkelő úri család gyászolja^ A kiadott gyászlap a következő: „Boldogok azok,, akik az Urban alusznak el.“ Özvegy ifjabb ditrói Puskás Antalné, született Röszner Vilma úgy a maga, valamint gyermekei, unokái és a kiterjedt rokonság nevében mélyen lesujtot lélekkel tudatja, hogy a jó fiit, szerető férj, gondos apa, melegszí­vű rokon : ifjabb ditrói PUSKÁS ANTAL nyugal­mazott m. kir. pénzügyi felügyelő, hosszú és kí­nos szenvedés után, a halotti szentségekkel meg­erősítve, életének 73-ik évében, folyó hó 25-én délelőtt örökre elpihent. Megboldogultunk hült te­temeit folyó hó 28-án, szombaton délelőtt 11 óra­kor fogjuk a felsőbányai-utcai 133. számú gyász- házból a róm. kath. temetőbe kisérni és örök nyu­galomra helyezni, jó telkéért az engesztelő szent­mise áldozatot ugyanazon napon reggeli 8 órakor fogjuk az Urnák bemutatni. Nagybányán, 1917. jú­lius 25-én. Legyen csöndes az álma ! özv. idősebb* ditrói Puskás Antalné szül. Kurovszky Mária mos­tohaanyja. ditrói Puskás Tivadar feleségével szül. Razgha Margittal és gyermekeikkel, d. Puskás E— rica Szerencsy Edéné gyermekeivel, legifjabb d. Pus­kás Antal feleségével Folkusházy Annával és kis fiukkal, özv. d. Puskás Gézáné, menye gyermeke­ivel, Vagner Rezső veje, gyermekeivel, gyermekei, d. Puskás Géza férj, Ember Károlyné, d. Puskás- József, d. Puskás Aranka, férj. Kovács Pálné, d. Puskás Ferenc, d. Puskás Etelka, férj, Csajkovsz— ky Endréné, d. Puskás László, mint testvérei csa­ládjukkal. özv. Lovrich Gyuláné nagynénje csa­ládjával, Erdődi Ignácz, Csüdör Lajos, özv. Csü— dör Ferencné mint unokatestvérei és unokatestvér özvegye családjukkal, özv. Komócsy Józsefné szül. Röszner Adél leányával. Röszner Valéria sógornői. Gyászhir. Részvéttel közöljük, hogy Ko­vács Ferenczné szül. Bendli Margit a múlt hé­ten hosszas szenvedés után elhunyt. Érdekes levelet olvastunk a Nagybánya: és Vidéke utolsó előtti számában, a melyet a szegélyes asszonyok irtak a szerkesztőségnek. Ön magától értetődik, hogy a segélyes aszzonyok pa­nasza nem lehet más, mint az általánosan ismert drágaság, azonban egy körülmény az általános helyzetre való tekintettel is nagyon megragadta a figyelmünket nevezetesen pedig az, hogy a panaszt meghallgató, az egy kiló lisztért 7 koronát kizsa­roló rablót „nem megmondtam már ma­gának, hogy vidékinek áruljon, aki nem jelenti fel" ki jelentéssel traktálta. A levélnek ez a része ólom súllyal nehezedik közé­letünkre s ezért reméljük is, hogy a közzé tett le­vélíróinak és a panaszt meghallgatnak kilétéről meggyőződést kívánnak szerezni azok, akiknek ez; érdekükben áll. Élelmezési rendetlenségek. Talán egy vá­ros sincs, a hol a lakosság annyira kivolna szol­gáltatva a háború legnagyobb ellenségének : a nye­részkedésnek, a szívtelenségnek és a nem törő­désnek. Ez stratégiai szempontból a front megettí lakosságra, az államra öreg hiba. Az élelmezés kér­dését, mint a stratégiai kérdést, katonai parancs­nokság alá kell helyezni. Olyan törvényt kell al­kotni, mely szerint ki maximális árakat áthágja, vagy be nem tartja, vagy elrejt valamit, az azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom