Nagybányai Hírlap, 1917 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-12 / 24. szám
2, Nagybányai Hírlap A nyugdíjasok megélhetéséről. Állatni kormányzatunknak a napokban megjelent rendeleíe szerint az összes állami alkalmazottakról gondoskodás történt még pedig oly formán, hogy bizonyos összegű ruha segély utaltatott ki számukra. A segély nem megfelelő ugyan, mert a mai viszonyok szerint, mindenféle élelmi és ruházkó- dási cikk, mérhetlen magas árra emelkedett. Köztudomású, hogy a legolcsóbb 15—20 krajcáros kartonnak az ára, ma 7 korona körül jár. A közönséges parchett vagy flanel), hasonlóképpen. Egyebekről pedig nem is szólunk. Tehát világos, hogy a kiutalt segélyek, még részben sem fedezik a hivatalnokok szükségleteit. Ám de ez is valami. A nyugdíjasok még ennyit sem kapnak. Róluk eddig még szó is alig esett. Pedig már általánosan el van ismerve, hogy a nyugdíjasok ama nagy részének, kik csekély nyugdijukon kívül alig rendelkeznek valamivel, végtelenül reá vannak szorulva a támogatásra. A nyugdíjasok megélhetési ügye nem taszi- gálható állandóan félre, és nem szolgálhat indokolásul az, hogy ők keressenek maguknak, reá érnek, nincs már hivatalos teendőik stb. Ezek a gondolatok, ezek az érvek nem fedik a szomorú valóságot. Mert, habár akadnak is soraikban né- hányan, kik vagyoni állapotuk, vagy kielégítő mellékfoglalkozásuk folytán nem is küzdenek éppen a nehéz megélhetési viszonyokkal, mindazonáltal ez juságot és szépséget sugározva maga körül, mint egy tündér, rózsaszín csipkék felhőjében, A blúza vörös atlaszból volt, ezüsttel díszítve, nyakán és karjain pedig különféle hamis gyémántékszerek csillogtak. Carambino maga gondos kézzel rendezgette a rövid tüllszoknyát, megerősített egy rózsacsokrot egyik vállán és megigazitotta a haját. Azután megcsókolta leányát és néhány könnye; ejtett kopott karmantyújára. Paola rálépett a bejárat melletti kis, gyantás deszkára és úgy kapirgált rajta, mint a tyuk a szemétdombon. Azután megcsókolta az apját és kezet nyújtott neki. Carambino papa kiegyenesedett, ajkai köré kiült az ismert artista-mosoly és bejárat felé indult. A zenekar valami tomboló négyeszenét játszott, a függönyt félrehúzták a műlovarok díszruháikban a bejárat két oldalán sorfalat álltak és Paola atyjának karjain belépett, mosollyal köszöntve a közönséget. Egy pillanatig a fénytől vakítva, zavartan állott meg, megijedve az emberfejeknek körülötte tornyosuló falától. Aztán visszatért a bátorsága, kecsesen ugrott fel a lóra, könnyedén elrendezgette rózsaszín szoknyáját és nyugodtan ülve játszott, ezüstfogantyus lovaglók sorfalat álltak és Paola atyjának karján berobogott a közönség sorain, mig a ló lépésben haladt a korlát mellett. Egy aranygombos, kék egyenruhás kis fiú járkált a sorok között és drótkosárban apró csokrokat kínált megvételre. nem tudható be az összesség rovására, mert a legnagyobb részük olyan, kik közszolgálatban létük alatt mit sem gyüjthettek, mert hiszen nálunk a fizetések mindig olyanok voltak, hogy abból — aki tisztán csak arra volt utalva — megélni is a- iig volt képes, nem, hogy félre is tegyen valamit belőle. A nyugdíjasok ügyével pedig megkell barátkozni és pártolni kell azt. Keresni kell egy olyan modus vivendit, amely lehetővé teszi, hogy az állam kincstár ereje minél kisebb mértékben legyen megterhelve, de azért a nyugdíjasoknak is jusson valami. Eléggé szerencsés megoldási módnak mutatkoznék például, ha a még dolgozni képes egyéneket beosztanák a maga ügykörébe bizonyos napi dijak mellett. Szóval juttatnák őket olyan kereset forráshoz, mi által csekély nyugdijukhoz kereshetnének még valamit. Segélyt vagy drágasági pótlékot tehát csak az olyanoknak lenne kénytelen az állam minden ellenszolgáltatás nélkül adni, kik teljesen munkaképtelenek. Ezeknek száma pedig semmiesetre sem lenne oly nagy, hogy az állam teherviselő képessége ez által figyelemre méltó módon terheltetnék meg. Gondolkozzunk és elmélkedjünk tehát eme súlyos problémán is, de nem nagyon hosszadal- masan, mert a helyzet súlyos és halasztást alig tűr. Nagyon egyszerű csokiok voltak, örökzöldből, festett mohából és tarka szalmából, összeállítva, de világításnál elég szépek voltak. Mialatt Paola körüllovagolt, az első sorban, ahol a kaszinótagok ültek, egy fiatalembert látott állni, kezében egy csokorral. Milyen jól ismerte őt ! Egy nappal előbb a próbán látta már. Az istállókon ment keresztül és megállt a müvészbejárónál és a függönyt kissé félrehúzva, benézett a cirkuszban és szemtelenül szerelmes pillantást vetett rá. Paola elvörösödött egyszerű, szegényes ruhája miatt — kék gyapjubluz volt rajta és valami piszkos tüllszoknya — és gyorsan kilovagolt. A direktor akkor azt mondta, hogy gróf és biztosan az is. Hiszen olyan elegáns és szép. Drága prémeskabát födte karcsú alakját, arca finom volt, de nagyon halvány és kis, szőke, szépen ápolt bajusz árnyékolta be finom hajlású ajkait, amelyek közül kissé fájdalmas vonás honolt. Most ott állt és ugyanazzal a szerelmes pillantással nézte őt, mig a csokrot a kezében tartotta. Az biztosan Paoláé ! Szive hevesen dobogott a gyönyörűségtől. Hiszen ő előkelő, szép férfi volt és az az első csokra lesz. Carambino papa, ki eddig magasan, mereven tartott fejjel és stereotip mosolyával lépdelt a ló mellett, csattintott egyet ostorával és a ló galoppra kapott. HÍREK. Személyi hirek. Dr. F a b ó Zoltán a szatmári kir. ügyészség vezetője, a helybeli kir. járásbíróság büntető ügyvitelének megvizsgálása végett városunkban tartózkodik. Csaba Adorján vármegyénk közszeretetben és nagy tiszteletben álló főispánja, a múlt hetekben beállott kormányváltozás folytán, díszes állásáról lemondott. Végtelenül sajnáljuk a nemes lelkű és puritán jellemű férfiú távozását, mert hét éves vármegyei kormányzósági ideje alatt, pártatlanságával becsületes és tiszta kormányzásával megszerezte a vármegye közbecsülését. Plachy Gyula kir. tanácsos, nagykárolyí pénzügyigazgatónak királyunk őfelsége, a miniszteri tanácsosi címet és az V. fizetési osztály jellegét adományozta. Kinevezés. Szaucsek István róni. katli. orgonista-kántort, Szaucsek Dániel állami iskola- igazgató fiát, aki már régóta a fronton küzd drága hazánkért és kitüntetésben is részesült, a múlt hét folyamán tüzér zászlóssá nevezték ki. Közélelmezési hirek. Hatósági libák még mindig kaphatók a közélelmezési hivatalban kilógrammonként 5 K. 40 fillérért. — Lisztkiosztás a jövő hét közepén, valószínűen szerdán és csütörtökön lesz. Rekvirálni fogják az élőmarhát. Illetékes oldalról egy közleményt kaptunk, melyből azt olvassuk ki, hogy odafönnt megelégelték az árak ____________________1917. junius 12. Paola felemelkedett, kecsesen állott az ezüstös nyergen és néhány merész gyakorlatot végzett, a közönség viharos tetszés — zaja közben. Mialatt előtte ellovagolt, a fiatal ember előrehajolt és biztos kézzel dobta Paolának a csokrot. A leány mosolyogva kapott utána. De ugyanabban a pillanatban a ló nagyot rántott magán, Paola elvesztette az egyensúlyt, fejjel nekiütődött a korlátnak és eszméletlenül esett össze, csokrát görcsösen szorongatva kis kezeiben. Mindez egy másodperc alatt történt. A közönség ijedten kiáltott fel. Carambino papa félőrülten rohant leányához és néhány artista segítségével kivitte őt. A zene elhallgatott és a helyiséget tompa zaj töltötte meg, amilyen a tenger moraja a viharban. Az elegáns fiatalember felállt és elment. Sápadt arca még halványabb volt, mint máskor. ' Künn, az akrobaták szőnyegén fekült Paola lezárt szemekkel, a csokrot görcsösen mellére szorítva. Az apja sápadt arca olyan volt, mint egy halálfej, az anya zokogva térdelt a leány lábainál. Körülöttük álltak a művészek, köztük Mister Bott- le, az öreg bohóc. A kis Paolát valamikor karjain hordozta, mert már akkor ismerte az anyját, amikor mint elviiágzott kifestett szépség Mr. Carambinonak nyújtotta kezét. Az a buta csokor az oka az egész bajnak — mormolt. ÓVÁS! Rájötem, hogy az általam gyártott „MömAfflO-GLUBSFEOláLITÉ11 -szivarkahiivelynek utánzatai vannak forgaiomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és aláírásom pontos megfigyelése. A védjegy
