Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-18 / 16. szám
/ TARSAUAIjMI É1S SaíÉJPIPlODA^MI ÜBTJTIjAP Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestfiletnek Hivatalos Közlönye. . Előfizetési éráit: Egész évre G korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. 'Megjelenik minden kedden 8 — iá oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. 5zerkesztőség: Hunyady Jánoa-u. 14. az., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, hol az alőlizetéaeket ét hirdetéseket felveazlk. Hóbortok mindig voltak és ha elvétve valahol erős kézzel léptek föl ellenük, gyakran még azokat is hallottuk zúgolódni, akik azelőtt a hóbortokat kárhoztatták. Mégis a német hadvezetőség erélyes állásfoglalását a női divathóbort elfajulása ellen, meglehetős egységes vélemény kiséri, amint azt most már meg lehet állapítani egy kis lapszemle után. A háború elején nem volt női divat. Vagy jobban mondva, a női divat leegyszerűsödött, kerülte a feltűnőt szabásban, díszben egyaránt. Azóta azonban sok minden megváltozott. Megváltozott az élet és a halál fogalma s megváltozott ezzel az emberek fölfogása is a legtöbb dologról. Hányi-veti mondások, nyegle kijelentések, amelyek a „régi jó időkben“ szájról-szájra jártak s nagy sikereket arattak, valahogy elfelejtődtek. A halál olcsó, az élet pedig drága lett s ennélfogva érdemes arra, hogy megbecsüljük. Csakhogy a régi hibák épp itt bújnak ki, mert az élet érdekét csak most tanultuk ismerni annyi rettentő áldozat és nehéz, keserű megpróbáltatás után. Az élet megbecsülése pedig inkább külsőségeknél nyilvánul. És itt ezeknél a külsőségeknél jegyezzük föl, hogy a női divat hihetetlenül nagy úrrá lett. Hogy igy történt, abban legnagyobb része volt annak Budapesti és a wieni élet. Egy nagyobb ameiikai lapból vettük e cikket, melyet egy Budapestet és Bécset járt tagja irt lapja részére. Szerbiából Magyarország fővárosába: Budapestre utaztam. Annyit mondhatok, hogy a miná- lunk (már mint Amerikában. A szerk.) elterjedt hírek a legnagyobb hazugságok. A város képén egyáltalában nem látszik meg a nagy háború. Néhány évvel ezelőtt már jártam ebben a városban és határozottan állíthatom, hogy pompásan fejlődött a gyönyörű város. Sajnos, épen vasárnap érkeztem Budapestre és igy nem a hétköznapi képéről számolok be. Nagy örömömre szolgált, hogy a „jól értesült“ angol és francia hírek mennyire nem felelnek meg a valóságnak, midőn a Monarchia nyomoráról beszélnek. Egy elsőrangú vendéglőben ebédeltem meg kitünően. Igaz, hogy számításom szerint körülbelül harminc százalékkal emelkedtek az árak a békeárakhoz viszonyítva; de hia könnyelmű és felszínes gondolkozni nemtudásnak, amely a kárpáti harcok idején már Budapestről is menekülni akart, a gorlicei áttörés után pedig egyszerre rózsaszínben látta a világot és csak fanyalogva nyúlt a kukorica-kenyér után, a megpróbál- tató lemondásokat pedig úgy értelmezte, hogy azok csak a szegény embert illetik... A női divat pedig ... azt mondják, a háború hozza ezt magával. A nők mindig szépek akartak lenni, még a háborúban is. Istenem, mikor olyan sok a katona!.. . Nem érzik, hogy micsoda erkölcstelenség van ebben ? — mondják viszont mások és ökölbe szorul a kezük, arra gondolva, hogy asszonyok, akiknek férje valahol fogságban sinylödik, vagy éppen a fronton fekszik egy sáros árokban; leányok, kiknek fivére, atyja, vőlegénye, vagy kedvese áll a halál előtt, — soha olyan cifrán, fölcicomázva nem járkáltak, mint éppen most, a világháború viharának legborzasztóbb dühöngései közepette, amikor órák, vagy félórák jelentik ezer, meg ezer ember halálát, vagy kínos rokkantságát. A háborús idők divathóbortjai, amelyek a múlt év tavaszán kezdték fejüket felütögetni, bizonyára nem az idők komolyságát mérlegelő és gondolkozni tudó agyakból szakadtak reánk. Hiúság, veszély s egyéb beteges és ostoba bolondériák csaszen nálunk Amerikában nincs háború és az étlapok nálunk is emelkedtek legalább ugyanannyival ha nem többel. Gyönyörű idő volt és igy elhatároztam, hogy délután egy kiránduló helyet fogok felkeresni. A villanyoson olyan tömegekben utazott ki a közönség, hogy majdnem lehetetlen volt az utazás. Végre kijutottam a „zöldbe“ egy jobb vendéglő helyiségbe mentem, hol a közönség egy nagyon jó katonazeneknr hangjai mellett szórakozott. A város lakosságának minden osztálya képviselve volt itt. Sok üdülő katonát láttam családjával. Hazugság, hogy itt oly nagy tömeg sebesült katona volna. Tagadhatatlan, hogy sok a sebesült, de korántsem annyi, mint Párisban, hol igazán ellepik az utcákat a rokkant katonák. Az a hir, hogy Budapesten csak lóhust esznek, olyan buta entente híresztelés, hogy legokosabb kinevetni e buta, rosszakaratú állítást. Este egy színházban voltam és onnan egy éjjeli szórakozóhelyet kerestem fel. Ezeken a helyeken, csak a jókedv és a pénz van képviselve. Egy nagyon kellemes nap patostul kergetőznek azokban a sokszor kedves, de szűk kis koponyákban, amelyek egy léha és könnyelmű világ egészségtelen párázatában fejlődve, nem tudtak más életcélra akadni, mint a férfiaknak tetszeni. De miért kellett az innen kiinduló hóbortoknak olyan hirtelen és nagyarányú elterjedtségre találni, amikor a magyar nők nagy része oly sok példáját adta eddig is az okos, nemes és önfeláldozó belátásnak? Tudjuk, hogy a tetszeni vágyás a vad népek asszonyaiban is él és a nemből eredő, örökké érvényesülni akaró, sokszor erőszakosan előtörő tulajdonság. De a mai kor asszonyának és leányának tudnia kell gondolkozni, számolni és — lemondani is. A mai kor nőinek más céljuk is kell, hogy legyen, mint csak a férfi. Ama nagyon sok érvényesülési lehetőséget térit a nők elé, használják ki azokat teljes mértékben, hogy erős munkásságukkal eliminálva a a fölösleges vágyakat, teljes mértékben, méltóak legyenek azokhoz a férfiakhoz, akik életük árán is megtartoiták nekik e földet s az azon való könnyebb életet . . . Az, hogy sem mérséklet, sem belátás nem volt nőinkben, akik a divatok hóbortjait úgy juttatták érvényre, hogy azok szinte arculcsapásai voltak a jelen véres áldozatainak, teljesen indokolttá tette a német hadvezetőség közbelépését, amelyet — emlékével távoztam el Budapestről. Az osztrákmagyar államvasutak egy második osztályú kocsiján érkeztem meg a Monarchia másik fővárosába : Wienbe. Autón robogtam szállodámba, hol legnagyobb előzékenységgel igyekeztek kiszolgálni. Minden kérésemet a legnagyobb készséggel teljesítették. Ebéd előtt egy kis sétát tettem a városban és itt sem tapasztaltam valami változást. Ép úgy, mint Budapesten, a közönség itt is ellepte az utcákat. Az üzletek épen úgy mint békében, mindenütt tele vannak vásárló emberekkel. Az egészben csak azt a változást találtam, hogy mig azelőtt asztalomra helyezték a kenyérszeleteket, addig most csakis jegy ellenében szolgálják ki az éttermekben a kenyeret. Az előirányzott kenyérporció azonban olyan bőséges, hogy untig elég egy jó étvágyú ember részére. Azt hiszem, — miután saját szemeimmel győződtem meg, — hogy Ausztria- Magyarország mindenféle tekintetben könnyen kibírja a nagy háborút egész a győzelemig.
