Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-18 / 16. szám

2. nagybányai hírlap reméljük — a mi hadvezetőségünk is rö­videsen követni fog. És még valamit. Ne higyjék, hogy a ma divatja szép s, hogy ez a divatos fény­űzés csábító. Nem. De annái inkább föl- háboritó mennél nagyobb szenvedéseket állanak ki drága véreink a harctereken. A frontrój viszatérő tisztek kétségbe­esetten nyilatkoznak az itthoni állapotokról {nyugodjunk meg, a legénység is!) és olyan véleményeket is hallottunk, hogy »szégyen, ami idehaza végbemegy ; ilyen emberekért kell az életünket áldoznunk ? Csupa flaue és erkölcstelenség ... és milyen módon harácsoltak itt vagyonokat össze !“ És még máskép is. Hogy igazuk van, az bizonyos. És mi már csak arra várunk, hogy hazajöjjenek ezeknek az állapotoknak a megváltoztatá­sára. Földet a népnek. Ezt az indítványt tette pár nappal ezelőtt Szé­kesfehérvár nagynevű és éleslátása püspöke, P r o- h á s z k a Ottokár. A korszak alkotó indítvány rend­kívüli figyelemre méltó s mint ilyent, állandó fi­gyelemmel is kell kisérnünk. Aáert hiszen ha fi­gyelembe vesszük, hogy hazánk gazdasági alapját, kereskedelmének gerincét a fekvöség s ennek szak­szerű és célirányos művelése és kezelése képezi, okvetlenül nagy horderejét keli megállapítanunk a felvetett eszmének. Nincs kétség az iránt, hogy a nagytudásu püspök által érintett sok ezer holdat kitevő nagy kiterjedésű birtokok jelenleg is műve­lés alatt állanak, de hát valamennyien tudjuk azt, hogy a nagybirtokoknak számot levő része bérle­tek utján, hol igy, hol amúgy kezeltetnek. Sok e- setben még a legkitűnőbb kánáán is, — a rossz kezelés miatt elromlott és silány terméseket produ­kált. Ellenben, ha ezek a nagybirtokok észszerű feldarabolás folytán a kis gazdák kezei közé jutnának, szakszerűbb és gondosabb kezelés alá ke­rülnének és mint ilyenek, gazdasági életükben e- gész más állapotot teremtenének. De más felöl a föld — mint ahogy az in­dítvány mondja — tényleg a nép részére lenne biztosítandó annyival is inkább, mivel a most dú­ló világháborúban a földet, hazánk szent földjét és mindnyájunk édes anyját, katonáink védik éle­tüknek és vérüknek teljes feláldozásával és örökös kockáztatásával, ezért tehát nem csak méltányos, de kell, hogy az édes magyar hazai föld a népé legyen mindenkor. A hatalmas indítvány tehát, általában uj kor­szakot jelent és jobb magyar világ kezdetét he­lyezi kilátásba, Ija az illetékes tényezők a cselek­vés terére lépnek. A korszakalkotó javaslat benyújtása alkalmá­val Prohászka Ottokár a maga álláspontját, indo­kolását a következőkben ecsetelte: A nagy idők szociális ösztöne késztet arra, hogy rámutassak bizonyos elvekre, amelyeket itt, azt hiszem, mindnyájan vallunk. Ezek közé tarto­zik az, hogy mi a hazát, a földet nem nézzük por­tékának. Nekünk a föld egy irracionális forgalom, mi azt látjuk és azt érezzük, hogy ebből a földből nemcsak gyökerek hajtanak ki, de lelkek is és mi azt akarjuk, hogy a magyar fötdből magyar lelkek sarjadzanak. Minél tovább halad a gazdasági fejlődés, at­tól kell félnünk, hogy a munkást annál jobban ki­forgatják a földből. Pedig a föld a nemzeté, és az okos nemzeti politika mindig arra törekszik, hogy a föld a népé legyen és seittmiféle spekuláció ne tolakodjék a föld és a nép közé. Mi a mellett va­gyunk, hogy a birtok állandósuljon, mert batyuban nem lehet kultúrát hordozni. Láthatjuk, hogy a nemzet, mely sátor alatt éj, soha sem tudott kul­túrát teremteni. Ezek a kívánságok érlelték meg bennem azt, hogy a földet a nép számára kell biz­tosítani, mert kell, hogy mindenkinek legyen földje. Németországban ebben az irányban már sok mindent lettek s Ausztriában ist öbbet tettek, mint ná­lunk. Németországban is határozott lépések történtek a telepítésnek is gyakorlati életbeléptetése felé. Ná­lunk azonban hiányzik a praktikus mód, hiányzik a lehetséges ut megjelölése. A magyar nép tőké­ben szegény, de mégis földéhes, úgyszólván föld­mohó, úgy, hogy elrontja a gyomrát, a gazdasági gyomrát a földdel, mert tőkeszegénysége mellett többet vállal, mint a mennyit bir. — Ennek az áldatlan helyzetnek a megvál­toztatására és arra, hogy a földet biztosítsuk, voat- kozik az én indítványom. Nem kívánom, hogy rög­tön itt határozzunk. A kérdés sokkal terjedelme­sebb, sokkal nagyobb megfontolást igényel, sem­hogy itt most erről határozni lehelne. Azt indítvá­nyozom, hogy az elnökség küldjön ki egy bizott­ságot, az vegye fontolóra javaslatomat és iársa- dalmilag is indítson mozgalmat annak keresztül­vitelére. Az indítvány főbb pontjai a következők : Indítványozom, hogy bizonyos mezőgazda- sági területeket állam örökbérbe vegyen. Ez vonat­kozik 1. a hitbizományokra, 2. az egyházi javak­ra, 3. a közalapítványi birtokokra. — Azért nem szólaltam fel ebben a kérdés­ben a főrendiházban, — mert félek a politikától. Félek a párífegyelem nyaktillójától. A miről itt szó van, ez egy szent, elementáris szükségesség. Ami hőseink, akik Limauovánál és Doberdónál harcol­tak, nem mehetnek verklivel szét az országba, fél- lábon, mint Solíerino után mentek katonáink. (Nagy taps.) Ezek az emberek; nem középkori értelemben harcolnak a királyért, ezek önmagukért harcolnak és ha kiderül, hogy nem volt miért harcolniok, ez végzetes következméuynyei is járhat. A jövő katonai nevelése. A taktika és stratégia tudomány és művészet, tudása igen fontos tényező civilre és katonára egyaránt. — E tudomány fejlődése csak újabb ke­letű. A modern fegyverek a taktikán és stratégián módosításokat eszközöltek. E módosítás mértéke még nem áilapitíatoít meg. A bevehetetlen várakat a modern ágyuk és akna harcok megszüntették. Ma minden vár és minden állás bevehető. — Az egyik több, másik kevesebb áldozattal. — A mai bábomban főszerepet a nehéz ágyuk, az ásó és aknavetők, repülőgépek, kézibombák, léghajók, drótkerítések, tenger alatt járók és a kitűnő lövés viszik. Ma nem virtussággai, Iranern ésszel lehet győzni. Ma nem is kell mutassa a katona az el­lenségnek magát. Ma jó! takarás a fő. Ki jól ta­karni tudja magát, az ügyes katona. A srapnellbiz- tos fedezék csak fél munka, az vont csövű ágyuk ellen nyújt védelmet 1 méteres földtömegével. — A mozsár ágyuk elleni védekezés szempontjából mélyen a földbe kell 8—10 méterig leereszkedni. — Itt kell megvárni a pergő tüzet és a támadás megérkeztét. — De az időt se kell tétlenül nézni, folyton dolgozni kel! az aknákon a föld alatt. Jaj annak a félnek, ki pihen. Az levegőbe iépül. — A modern háború erős fizikumot kíván a pozíció harcostól. — A ki.iek erősebb a fizikuma, az győz az akna harcban. — Tehát gyerekek, öregek és urak nem valók pozíció harcra. Ide serény föld­munkások szükségesek. — Tehát nem a jó taktu- sos egreeirozás, nem a lépés tartás, nem a fegy­ver részek ismerete, nem a feleb!) valók neveinek tudása és magolása és nein fegyver forgatás ki­tűnősége a fontos, hanem az, a mit elhanyagoltunk a háború előtt: az ásás és örökös ásás. A csúszás és csúszás?. A lövés és lövés. — Tehát ásni,, csúszni, lőni és vívni kell elsősorban a közkato­nák. Azután jön a terep ismeret és terep felvéte­lezés. — Ezt is általánossá kell tenni a hadsereg­ben. — Végre jön a taktika és műszaki ismeret az altiszteknek és snballertiszteknek. Végül a stra­tégia a felsőbb tiszteknek. — Félie tehát minden régi czoffal. — Uj nevelés kell a jövő katonáinak I Szabó József. HÍREK. Kérdés. — Irta: Szabó Gizella. — Az okúiban még az Isten Úgy büntelé a világot, Ho^gy bocsátott rá vizözöní S eísöpré a romlottságot. Napjainkban a Teremtő Hova tovább látta. Nem volt elég a világnak Vízözöni átka. Fakasztotta hát a forrást Emberszivböl lenn a földön, És hagyja, hogy e forrásból Nagy végtelen tenger nöjjön. Csak azt nem értem én Az Urnák bölcs eszén : Noé bárka miért nem úszik A vérnek tengerén ? Miért engedi a Teremtő, Hogy vérözönjébe, Az ártatlan nemzeteknek Szakadjon a vére ? Személyi hírek. Robelly Tliaisz Fc- renezné a műit héten városunkba érkezett. Dr. Neubauer Ferencz kaposvári Ügyvéd rokoni lá­togatásra városunkba érkezett. Kinevezés. Az igazságügy miniszter Nagy Imre betétszerkeszlőt, városunk szülöttét, a békési járásbírósághoz segédhivatalt tisztviselőnek nevez­te ki. Katonai előléptetés. Csaba István huszár hadapródot, vármegyénk főispánjának fiát, zászlós­sá léptették elő. Előléptetés. A vallás- és közoktatási mi­niszter Th u r zó Ferencz, makói főgimnázium! tanáT, városunk szülöttét a VIIl.-ik fizetési osz­tályba léptette elő. ^ Választás. A szatmármegyei községi- és kői jegyzők egyesülete e hó 5-én, Szatmáron meg­tartott közgyűlésében főjegyzőjévé, K o m o r ó c z y Pétert, Kapnikbánya nagyközségnek általánosan el­ismert jelesképzettségii, agilis jegyzőjét választotta meg. . Boromissza Tibor megyés püspökünk e hó 8-án a Császár fürdőből teljes egészségesen hazaérkezett székhelyére. Mély megiüetődéssel jelent­jük, hogy állami elemi is­kolánk egyik buzgó és szorgalmas tanítónője Czá- rich Ida, tiszteletbeli igazgató e hó 15-én, életé­nek 57-ilc évében kinos fájdalom után elhunyt. Köztudomású, hogy a megboldogult, nemzetünk­nek legszentebb és legszebb ügyét: a nép neve­lés ügyét négy teljes évtizeden, keresztül szolgálta^ Czárich Ida.

Next

/
Oldalképek
Tartalom