Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-24 / 52. szám
IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. december 24, 52. szám. Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Eobászati Egyesület Nagybányavldéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes* könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-háibaa a cinterem felöl, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Karácsony. Istenünk jóságos kegyelméből ismét üdvözölhetjük a karácsonyt; a szeretetnek szent ünnepét. Sajnos, hogy ez a mostani szent karácsonyi ünnepünk immár a harmadik mint olyan, melyet az öldöklő világháború véresre fest. Nyugodt lehet azonban lelkiismeretünk, mert nem mi akartuk igy. És nem rajtunk múlott az sem, hogy az idei karácsonyunk is megtagadja legszebb hivatását, az általános szeretetet. Sőt ha figyelembe vesszük az elmúlt hetekben történteket és sziveinkre tesszük kezeinket, még talán azt is nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy mióta a világ fenn áll, ily átkos karácsonyt nem ért az emberiség, mert ezen a karácsonyon nagyon sok szívből és nagyon sok ajakról millió és millió átkok szóródnak azokra a bizonyos férfiakra, kik az általunk felvett megengesztelődésnek és áldásos megbékü- lésnek kerékkőtőjeivé szegődtek. És méltán! jnert alkalom adatott számukra, hogy legyen immár vége a kilátás nélküli ember Nem is sejted. Te nem is sejted, nem is álmodod, Hogy én te rád most mennyit gondolok. Hogy én ezerszer érzem csókos ajkadat, Mig az egy lopott, édes csökot ad. Ég az ajkam mint kit láz gyötör S mig a lelkemről vágyak árja tör; Vágyakat ölök; kívánva téged Fájó szivemre bús danát vérek. Kacagsz te édes, inig én szenvedek 5 mig veled minden, de minden nevet, Az én lelkem majd busán ténfereg Miként az őszi sodrott levelek. Éder Imre. Esik az eső. Esik az eső lassan szitálva, A fák sudara vizcsepptől ragyog. A felhős égnek bús Kárpitjára, Fáradtan nézek: szomorú vagyok. Hiányzik a fény a nap sugara Lelkemre derűt nincs aki hintsen Olyan mesze vagy arra nyugatra Bajvívó, délceg daliás kincsem. Ha úgy hirtelen ide toppannál... Ha itten volnál egész mellettem. gyilkolásnak. És ők, még mindig nem a- karják belátni, hogy gyalázatos céljuk, a - mely szerint minket és hű szövetségeseinket elsöpörni és megsemmisíteni akartak, erőnkön és kitartásunkon teljesen és örökre megtörött. Ezt tudják és érzik már nem csak a központi hatalmak népei, de megállapították már az ántántnak is azok a szerencsétlen alattvalói is, akiket a kérlelhetetlen nagyzási hóbortban és kiengesz- telhetetlen bosszúban leledző hóhérjaik minden siker és eredmény nélkül a vágóhidakra hajtanak. Pedig a saját népük és alattvalóik is már számtalanszor kifejezést adtak a béke utáni vágyakozásuknak, Írtak, gyüléseztek de mind hiába, mert a gyilkos cenzúra és a végtelen hatalomnak i- szonyu tultengése lenyűgöz, leköt, elseper, elnyom és megsemmisít minden olyat, amely a béke iránti vágyat és törekvést csak a legcsekélyebb módon is élesztené vagy bármily csekély módon is támogatná. De mindezek dacára vigasztaljon bennünket és az egész emberiséget az a tudat, hogy miként minden jónak, minden szépnek és minden nemes dolognak egyHa megölelnél, meg is csókolnál Jaj! mit mondanék — el is felejtem. De bár ömölne felhőszakadás — Üvöltő szélbe bősz vihar Zúgna Ott hol mi volnánk, ott nem volna más Csak meleg napfény abba’ a zugba. — Éder Imre Román tisztek Bukarest elestéről. Nem messze a front mögött alkalmam volt néhány fogoly román tiszttel beszélgetni. Körülbelül két hete már fogságba estek, és igy a legújabb hírekről abszolút nincs tudomásuk. Mintegy tiz tisztet találtam együtt. A három aktiv tiszt — egy főhadnagy és két hadnagy — vitte a vezető szerepet. Meg kell vallani, hogy mindhárom kifogástalan eleganciával volt öltözve és mozdulataik és modoruk is a világfiról tettek tanúbizonyságot. Egy tartalékos hadnagy, ki civilben doktor juris volt az egyedüli, aki a német nyelvet tökéletesen beszélte. Egy másik viszont, aki valaha Sinayában állomásozott, némileg törte a magyar nyelvet. A töobiek a román nyelven kivül csak franciául tudtak, de azt annál tökéletesebben. A doktor jurissal kezdtem beszélgetni, aki elmesélte, hogy a háború őket teljesen váratlanul érte. Nem koron végének kell lenni, úgy vége lészen a hatalom végtelen iszonyú tultengésének, a hatalmasok engesztelhetetlen bosszúvágyának és vele együtt a világrengető iszonyú vérontásnak is, mert nincs olyan földi erő és nem létezik olyan földi hatalom, amely az igazságot keresztre feszíteni, annál inkább azt megsemisiteni bár milyen viszonyok között is képes legyen. A nemzetközi béke alapjai. Soha amióta a világ áll, nem voltak oly erős békemozgalmak, mint az utóbbi évtizedekben. Minél jobban látták a nemzetközi viszonyok ismerői a világháború veszedelmét, annál komolyabban i- gyekeztek a világbéke eszméjét megkedveltetni és módokat találni az eszme megvalósítására. Így jöttek létre a különféle békligák, a nemzetközi rendszeres békekongresszusok és végre a hágai békekonferenciák az ő államképviseleti szervezkedésükkel. S ha ezen sokoldalú és nemes törekvések ellenére a rettegett világháború mégis kitört, akkor önként is felmerült az a kérdés, hogy nem kell-e a békemozgalmak társadalmi és állami intézőinek ezentúl szilárdabb alapokat keresniük a világbéke biztosítására ? Mindenekelőtt bizonyos, hogy állandó békét igaz az, hogy a nép akarta volna a háborút Csak az entente párti sajtó és a megvesztegetett oroszpárti politikusok vitték bele Romániát a háborúba, ők (már mint a tisztek) egyáltalában nem szeretik Oroszországot és csakis Franciaország iránti szimpátiából mentek szívesen a háborúba. Mert Franciaországot nagyon szeretik. Hiszen testvérországunk „mondta büszkén, ragyogó szemmel a kis román tartalékos hadnagy. A román katona — folytatta tovább a román — elsőrangú katonaanyag. Vakon engedelmeskedik a parancsnak. Sajnos csak nagyon gyengén van kiképezve, de ez nem az ő hibája. Néhány nappal ezelőtt egy orosz tábornok kijött állásainkat inspiciálni, de ezzel nem lett jobb. így voltunk mindennel. Az önök hadi prakszisukat nem tudtuk utolérni néhány nap alatt. Erdélyi látogatásunknak mi sem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget és tudtuk, hogy ez nem siker, hanem csak taktikai okokból vagy tudom is én, miért jutottunk a látszólagos diadalhoz. Amikor a központi hatalmak elkezdték atá- madásaikat, a meglepetéstől szólni sem tudtunk. Teljesen tanácstalanul állottunk. A németek és társaik lőttek bennünket fegyverrel, ágyúval, géppuskával és mi teljesen védtelenek voltunk ezzel szemben. Mintha nem tulajdonítottam volna nagy jelentőséget, kivettem egy magyar és egy német uj- ságpéldányt, magam elé tettem és vontatott han-
