Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-22 / 34. szám
IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. augusztus 22. e, ■ \ 916jl 24 \ íf ij* g #/ A V gySr 34. szám. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestűletnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-w oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dp. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady Ján03-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: .Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-házban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Felmentettekről. Az utóbbi időben felvetődött az az eszme, sőt már a képviselőházban is tétetett a felől indítvány, hogy a katonai szolgálat alól felmentettek, felmentésük címén megadóztassanak. Az eszme helyes és igazságos. Mert a felmentettek, mivel katonai szolgálatot nem teljesítenek, bizonyos előnyben részesülnek azok felett, akik akár a fronton akár pedig más módon katonai szolgálatot teljesítve a haza védelmében testi erejükkel, — még pedig számtalan esetben testi épségük és életük veszélyeztetésével, — részt vesznek. A felmentések megadóztatásánál tehát alig- alig merülhet fel igazságosabb eszme. Ám de mint minden más esetnél, úgy ennél az esetnél is a tárgyi igazság és a méltányosság szolgáljon irányadóul különösen pedig azért, mivel ha ezt a szőnnyegre keriiit dolgot alaposabban boncolgatjuk, igen problematikusnak mutatkozik. Figyelembe kell vennünk ugyan is azt, diogy a felmentések, habár állami és közérdekből történtek és történnek is, mindazonáltal a felmentés folyamányaként a bizonyos előnyök, hol az egyik, hol a másik irányban mutatkoznak. Ezek folytán tehát a felmentés megadóztatása alapjául nemHindenburg népszerűsége. — Irta: Radó István. — Elvitathatatlan tény, hogy Hindenburg ma a legnépszerűbb ember a kettős-szövetségben, de tény az is, hogy Hindenburg neve még az ellenséges országokban is a legtiszteltebb nevek közé tartozik. Hindenburg azoknak a ritka embereknek e- gyike, akik három nap alatt megszerezték a halhatatlanságot. Nincs olyan nap, hogy a német, osztrák és magyar sajtó hasábos cikkeket ne hozna róla ; ahol arcképét vétetik — színházakban, mulatóhelyeken — ott felállással és zajos tapssal ünnepli a közönség a háború legnagyobb hősét. Népszerűségére azonban mi sem jellemző jobban, mint az áradatként hozzáérkező levél, a- melyet a német lakosság minden rendű és rangú tagjai imák neki. E levelek között természetesen legkedvesebbek, legbájosabbak és Hindenburg népszerűségére legjellemzőbb azok, amelyeket iskolás leányok Írnak neki. A königshüttei iskola tanítónője néhány ilyen leveleket egy berlini szerkesztőség rendelkezésére bocsájtott. A kis leányok nagyobbrészt Königshüttében (Felső-Sziléziában) lakosak azt kell figyelembe venni, hogy a felmentett egyén élete vagy testi épsége lett megmentve a koczkázattól, vagy pedig, hogy a felmentett a katonai súlyos szolgálattétel nyűgétől lett megkímélve, hanem első sorban azt kell figyelembe venni, hogy a felmentettnek itthon maradása és szolgálatának, működésének illetve rendes foglalkozásának akadálytalanul történő teljesítése és folytatása folytán előállott haszon kinek a javára esik. Mert az kétségen kivid áll, hogy a felmentésből folyólag, habár az, állami és közérdekből is történik, bizonyos, sőt sok esetben búsás haszon is háramlik egyesekre. Például vegyünk első sorban egy olyan vállalatot, amely a hadsereg részére bizonyos dolgokat szállít. Ennek alkalmazottjai, — legalább is olyan mennyiségben a mennyire erre szükség van, felmentetnek. E felmentés alapja lóképpen állami érdek ugyanide kisérő körülményül ott mutatkozik az a tekintélyes haszon is, melyet a hadsereg szállító cég a fel mentetteknek a- kadálytalanul történő munkálkodása révén zsebre rak. Ebben az esetben tehát ha a felmentett meg lesz adóztatva azon a címen, hogy ép bőrrel került ki a nagy mérkőzésből, minden bizonnyal és annál inkább megadóztatandó a felmentett munkának, amelyet tudvalevőleg szintén veszélyeztetett az orosz invázió. K. Edit igen udvariassan igy ir a marsallnak : Igen tisztelt Hindenburg Ur! Ön már nagyon öreg és mégis oly sok oroszt ejlett foglyul. Én nagyon örülök, ha az oroszokat elfogják. Naponta imádkozom, hogy ne veszítsünk. Ha az Isten mindig ilyen nagy győzelmekkel ajándékoz meg bennünket, akkor bizonyára nem fogunk veszteni. Amikor 10.000 oroszt ejtettek foglyul, nem volt előadás az iskolában. Ezt csak önnek és kitűnő katonáinknak köszönhetem. Most is a nagy győzelmek után szünetelt az előadás. Kérem szépen fogjon el nemsokára megint oroszokat és ne hagyja magát kérem agyonlőni a bolond oroszoktól, önt is üdvözlöm sokszor. Ugyancsak sok és kedves naivitás van a következő levélkében is ; Hindenburg! Mindnyájan nagyon hálásak vagyunk, hogy kergetted az oroszokat Poroszországból. Éljen a legmagasabb kegyből Hindenburg tábornok. Csak püföld jól el az oroszokat, hogy majd ne kezdjenek megint háborút. Sajnos, az én bátyám nem kerül már a harctérre. Mindig azt mondta ; Csak rajta az oroszokra. Csak rakd el jának gyümölcsét élvező vállalat is, sőt véleményem szerint a felmentett adóját nyugodtan lehetne a munkás biztosítási dijakhoz hasonlatos módon a vállalatra kiróni, amely vállalat csak a felét lenne jogosult a felmentettektől visszaszerezni. Vannak továbbá olyan felmentettek is, kik saját maguk húznak tekintélyes jövedelmet felmentésük révén. Ilyenek például a fontos élelmiszer kereskedők, vagy ezekhez hasonló más közérdekűnek látszó foglalkozású iparosok, gazdálkodók, kik itthon maradásuk folytán foglalkozásukat minden fennakadás nélkül űzik és még esetleg a rendesnél is nagyobb forgalmat produkálnak. Ezek hasonlatos képen a találandók- hoz mérten megadóztatandók. Ellenben vannak olyan felmentettek, kik mint nélkülözhetlen állami alkalmazottak lettek felmentve. Ebben az esetben a megadóztatás már úgy az alkalmazó hatóság mint a felmentett egyént illetőleg feltétlenül mellőzendő. Egy részt azért, mert az állami hivatalok, mint az állami élet fontos gépezetei, a tovább való működésűket fel nem függeszthetik, a közügyek ellátatlanul nem maradhatnak, igy tehát a felmentést kérő hivatal, adóval meg nem róható. Viszont a felmentett sem róható meg adóval mert hiszen a felmentése réjól az oroszokat és az angolokat. Boldog karácsonyi ünnepet és jó vacsorát kívánok neked. Még naivabb egy nyolcéves kisleány levele, amely a következőképen hangzik : Egy kis oroszt kérek Öntől. Hogy néz ott ki a harctéren ? Megsebesült már Ön ? Azt hallottam, hogy Ön ügyes. Sok katona van még Oroszországban ? Remélhetőleg nemsokára béke lesz. Kérem Írjon minél előbb. Más kisleányok levelükben megköszönik, hogy atyjuknak nem kellett a harctérre menni.- Amikor az ágyudörgés Künigshüttében is hallható volt — irja az egyik leányka — valamennyi barna és szőke leányka félve gondolt Hindenburg urra és az kívánták, hogy ő jelenjék meg, hogy tiltsa el az oroszokat a lövöldözéstől és büntetésből sokat fogságba ejtsen. Vannak természetesen komolyabb és meg- hatóbb levelek is, mint például a következő: Kedves Hindenburg ur! Mindenekelőtt köszönöm Önnek a győzelmet, hogy az oroszokat elverte. A jó Isten védelmezze meg Önt és az egész hadsereget és adjon Önöknek szerencsét mindahhoz, amit Ön kíván. És mindig örülök, hogyha uj győzelemről jön hir. Nagyon örülnék, ha az oroszok, franciák, angolok és