Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-08-22 / 34. szám

Nagybányai Hírlap 1916. augusztus 22. o 4« vén semmi nemű túl díjazásban nem ré­szesül, illetményei ugyanazonosak a hábo­rú előtti időkben volt illetményeivel, csu­pán háborús segélyt kapott mint olyant, melyet a kivételes helyzet folytán kellett fenntartása érdekében részére juttatni. De más részt az is köztudomású, hogy az állam a maga alkalmazottjait a legnagyobb kiszámítással mentette fel és csak a telje­sen nélkülözhetetlent illetve csak az olya­nokat hagyta itthon, kiket alkalmi munka­erőkkel sem lehet pótolni. Ezen körülmény folytán az állami hivatalok alkalmazottjai létszámának 60—70°/0-a katonai szolgála­tot teljesít. Ezeket a katonai szolgálatot tel­jesítőket pedig azoknak kell helyettesíteni, kik itthon hagyattak, tehát az ilyen termé­szetű felmentettek tulajdonképen jutalmat, vagy kitüntetést érdemelnének inkább azért, amiért odaadó és hatványozattabb munkál­kodásuk révén lehetővé teszik azt, hogy kartársaik az állami-igazgatás más ágaza­tában használhatók. A felmentések jogcímét és milyensé­gét továbbá az abból eredő jövedelmet a megadóztatás céljából tehát pontosan a hely­zet különleges voltánál fogva kell megálla­pítani mert hát nem elégséges csupán an­nak a konstatálása, hogy valakit felmen­tettek, hanem meg kell vizsgálni azt is, hogy a felmentett minő munkásságot fej­tett ki és kinek javára. A hadinentességidij is méltányos, és így visszatetszést még az sem szülhetne, ha az alkalmatlanoknak . találtak is mega­dóztatnának, mert hát az itthon maradás előnyeit tekintve, még a felmentetteknél is kellemesebb a helyzetük. Ha tehát a had­mentességi törvény szerint, a be nem so­rozott egyén 12 évig had mentességi dijat köteles fize ni, miért nem lennének meg­adóztathatok azok az 50 évet be nem töl­portugálok veszítenének. Remélhetőleg a háború már nem tart sokáig és az összes papák, bácsik, rokonok és fivérek egészségben térnek haza. Ked­ves Hindenburg ur, ha találkozik az apámmal vagy a bátyámmal, legyen oly szives és adjon nekik Vaskereszíet és mondja me§ nekik, hogy üdvöz­löm őket. Önnek és az egész hadseregnek kelle­mes karácsonyi ünnepeket és boldog uj évet kí­vánok. De nemcsak gyermekek, hanem asztaltársa­ságok, egyletek, városok keresik fel Hindenburgot írásaikkal, úgy hogy például az újévi üdvözleteket nagy ruhakosarakkal szállították Hindenburg dolgo­zószobájába és adjutánsai valósággal képtelenek reá, hogy mindezt a sok levelet felolvassák. Szász­ország belügyminisztériuma kénytelen volt ez el­len az anomália ellen hivatalos kommünikében szót emelni. A kommüniké a maga szárazságában is jellemzi Hindenburg népszerűségét és a követ­kezőképen hangzik : „Rosszalással kell megállapítanunk, hogy a keleti főhadiszállásra való céltalan irkálás már va­lóságos sporttá fajult. Senkinek sem lehet kifogá­sa az ellen, ha kivételes esetekben vagy ünnepé­lyes alkalmakkor valaki Hindenburgnak hódol, azonban egy törzsasztal Hindenburgot levelező-la­tött egyének is, kik a bemutató szemléken alkalmatlanoknak lettek nyilvánítva. A szőlőbirtok vagyonadója. Az adójavaslatok ellen elhangzott felszólalá­sok között igen figyelemreméltó a Magyar Szőlős­gazdák Egyesületének a képviselőházhoz intézett memoranduma is, amelyben a viszonyok alapos ismeretével mutatja ki, hogy helytelen és igaz­ságtalan dolog volna, ha a javaslatok törvényerő­re emelkedése után a szőlőbiríokok vagyonadóját ahhoz nem értő közegek becslése alapján vetnék ki. A szőlőbirtokot értékelni ugyanis végtelenül nehéz. A szőlő egy valóban óriási befektetést i- génylő földterület, amelynek a haszna azonban sokkal kétségesebb, mint bármely más mezőgaz­dasági művelés alatt álló területé. Homoksivata­gokból varázsolt drága pénzen szőlőbirtokokat egy­részt a földbirtok szerzési vágy, amely benne élt még a városi emberben is, másrészt az a saját­ságos tulajdonsága a magyar embernek, hogy leg­jobban szereti mindig a maga termését, a maga termékét fogyasztani. Ha tehát csak a befektetést tekintjük, minden magyar szőlőbirtok valóban kin­cseket ér. De, hogy a szőlőt vagyonnak lehessen tekinteni, ahhoz igazán már sok kétség fér. A sző- lőkulturával járó és évről-évre növekedő költségek annak dacára, hogy a szőlőterületek ma is értéke­sek és egykönnyen még nagy hasonlat magyaráz­za meg a dolgot. A szőlő körülbelül olyan va­gyonértéket képvisel, mint a dúsgazdag bankár pénztárszekrényében fekvő értékpapírok között azok a részvények, a melyeket részint luxusból, részint könyörületből, de még inkább azért vásárolt ösz- sze tulajdonosa jóval az árfolyam értéken alul, mert esetleg valami véletlen szerencse folytán a részvények is visszanyerhetik értéküket. A legtöbb szőlőbirlok egy-két holdas. Ezre­ket költött rá a tulajdonosa, nyári lakot építtetett a szőlő legszebb helyére, ámde minden dolog az­zal a gondolattal történt: nem bánom ha ráfize­tek is, csak annyi bor teremjen, amennyi magam­nak elég. Az ilyen birtokokat tehát nem lehet még csak összehasonlítva sem megadóztatni. A szom­szédságban levő szőlőt nem kantil alapon műve­lik, ott csak haszonra törekszenek. Sajnos, a leg­nagyobb fáradtság, a legtöbb áldozat sem hozza meg a kívánt hasznot, de a szomszéd szőlő még is csak szőlő, ellenben a másik szőlő csak egy pon értesiii, hogy poharát épp most ő rá ürítette, hogy egy kuglizóklubb jelenti neki, hogy arcképét megvette, az kíméletlenség. Mert azt, aki keleti ha­tárunkon áll őrt, nem szabad nagy munkájában semmiségekkel zavarni. Amikor tudjuk, hogy Hin­denburg környezetének naponta olyan papiroshe­gyen kell keresztülesnie, amely egész a szoba mennyezetéig ér, megállapíthatjuk, hogy ennek a dolognak végét kel! vetni. Aki a marsall iránti háláját ki akarja fejezni, tegye azzal, hogy had­seregének működését, bizalommal, nyugalommal, takarékossággal támogatja otthon. Ennek Hinden­burg mindenesetre jobban fog örülni, mint min­dennapra egy '/aggon képeslapnak.“ De nemcsak ezek a ievelelc, hanem más is mutatja Hindenburg népszerűségét. Számos ve­rekszik nevéért, tortákra teszik a monogrammját, parfeitkból kialakítják bajuszos arcát, szivarokon, cigarettákon, tollszárakon, gyapju-alsóruhákon lát­ható az arcképe. Vannak természetesen komolyabb jelei is Hindenburg nagy népszerűségének. Ezek közül a legértékesebb természetesen az, hogy számos né­met egyetem diszdoktorrá avatta. A boroszlói e- gyeteni, az államtudományi doktori címet, a kö- nigsbergi Albertus egyetem, a hittudományi dok­kis pihenőhely, ahol leglöbbnyire a rabszolga mun­kában elfáradt városi ember, visszaálmodja azt a falusi csendet, amit fiatalabb korában könnyelmű­en elhagyott. Nagyon óvatosnak kell tehát lennie, aki a szőlőbirtokokat mint vagyonértéket meg akarja be­csülni. A svájczi stílusban felépített présházak még nem jelentik azt, hogy a körülötte fekvő szőlők valóban vagyont is képviselnek, mert a vagyon né­zetünk szerint az, ami hasznot hajt. Aki a szőlőt fel tudja becsülni, annak tisztában kell lennie el­sősorban a szőlőművelés évről-évre szaporodó ter­heivel és azzal a körülménnyel, hogy a legtöbb szőlő bizonyos esztendő múlva megérett a kivá­gásra és a krumplival való beültetésre. Csak is néhány lelkes embernek köszönhetjük azt, hogy a mostani nehéz viszonyok közt Magyarországon még van szőlő. Ezt kell kiindulásul venni, amikor a szőlő vagyonadójáról van szó. HÍREK. Hadnagyi kinevezés. Ő felsége a király Kupás Gyula városi közgyámot, tart. hadapródot hadnagygyá nevezte ki. Áthelyezés. A Vallás- és Közoktatásügyi miniszter Szentpétery Sándorné, Kandó Ka­talin óvónőt Nagykárolyba és Pap Irén nagyká­rolyi óvónőt Nagybányára helyezte át. Címadományozás. Király Őfelsége P r i lí­rád ny Kálmán vasúti- és hajózási biztosnak a vasúti és hajózási felügyelői címet adományozta. Esküvő. W a I d n e r Zoltán ni. kir. kohó- mérnök és Hullán Erzsiké 1916. augusztus 27- én tartják egybekelésüket Alsó-Fernezelyen. (Min­den külön értesítés helyett.) A király születés napja. Királyunk Ö fel­ségének legmagasabb születés napja alkalmából e hó 18-án d-e 9 órakor ünnepélyes istentisztelet volt a róni. kath. plébánia templomban, melyen az összes állami és közigazgatási hivatalok testü­letileg jelentek meg. Az ünnepélyes szentmisét Szeőke Béla tartotta nagy segédlettel, a művelők énekkarát pedig Német Béla főgimn. tanár vezet­te. Ugyanebből az alkalomból a Vöröskereszt Egy­let is sikerült ünnepélyt rendezett a saját kertjé­ben. melynek bevezetéséül Németh Béla főgim. tanár vezetése alatt férfiakból és nőkből álló ve­gyes kar a Himnuszt énekelte el. Majd Révai Károly gyönyörű alkalmi költeményét adta elő nagy tori címet, a danzingi technikai főiskola pedig a mérnök-doktori címet adta neki. A boroszlói egyetem értékes latin diplomá­jának magyar fordítása igy hangzik : Hindenburg Pál ur táborszernagynak, a had­művészet zseniális mesterének — mely művészet joggal neveztetik, a politikai tudomány főágának — aki Isten kegyelméből az északi Faraó seregét a mazuri tavakba, mint egy második Vörös-ten­gerbe sUiyezíeífe, Keletporoszországot meg felsza­badította és két uralkodó seregeinek élén Szilézi­át megvédelmezte, ami nélkül a boroszlói egye­tem ma nem állana fenn, az államtudományi dok­tori címet adományozzuk.“ A diszdokíorságon kívül számos város dísz­polgárrá választotta Hindenburgot, többek között Posen, Boroszló Königsberg stb. Mindezek az adatok csak részletek, jellem­vonásai Hindenburg népszerűségének, de ezt bi­zonyítani nem lehet és nem is kell. Hindenburg neve, arca, gondolkozása, emberi mivolta, ma nyi­tott könyv és ebbe a könyvbe belepillant minden­ki, aki ma e két birodalomban él. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom