Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-08 / 32. szám
IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. augusztus 8 * 32. szám. i 9ÍC aj y*. ■ -" Nagybányai Hírlap TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS KÖZGAZDASÁG HETILAP. Az Országos magyar Bányászati és Kohászati Egyesölet Nagybányavldéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dp. AJTAI NAGY GÁBOR. Lapkiadó: Megjelenik minden kedden 8 — ia oldal terjedelemben. Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-háíban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Az élelmicikkek árát városunk hatósága a múlt héten maximálta s az erre vonatkozó hirdetményt, melyet lapunk más helyén közlünk, rendőrségünk ki is szegeztette. Az árak szabályozása tehát megtörtént, most már csak a rendeletnek betartását kellene ellenőrizni, mert ha ez nem történik meg, a kiszegezett hirdetmény csupán a hirdetési táblákon fog ékeskedni, ellenben az árak mint eddig, úgy ezután is csak emelkedni fognak. A feltétlenül szükséges ellenőrzés rendőrségünk hatáskörébe tartozik, itt azonban az a lényeges akadály forog fenn, hogy rendőrségünk létszáma a háború miatt és Halmai Imre elhalálozása folytán leapadt, ellenben a reá háramló feladatok a háború miatt megsokszorozódtak. A jelenlegi létszámmal tehát ezt az igen fontos és lelki- ismeretesen teljesítendő funkciót is elvégezni lehetetlen. De mert a maximálásról szóló rendelet végrehajtása és annak éber figyelemmel való ellenőrzése városunk közönségének a legkézenfekvőbb vitális érdeke, ennélfogva annak ellenőrzéséről a legrövidebb idő alatt feltétlenül gondoskodni kell. Kormányunk rendeletéi az ide vonatkozó kivételes intézkedések végrehajtásának módját, formálitásait nem határozzák meg, csupán azt a kötelességet Írják elő, hogy a rendeletek ellen vétők megbüntettessenek. Az eljárás formalitása tehát a végrehajtó hatalomnak szabad mérlegelésére van bízva, e tekintetben tehát a kitűzött cél elérése fogja szentesíteni az eszközöket. A kitűzött cél nem lehet azonban más, mint az, hogy az adás-vételek több szem által figyeltessenek, továbbá, hogy az áruknak és élelmicikkeknek a falukra történő kiszekerezés utján, egyes nyerészkedni kívánók által, valamint városunk egyik-másik utcáin s a kapuk alatt összevásárol hatók ne legyenek, valamint ne történhessék az sem meg, hogy az áruk városunkból vasúton, postán vagy más alkalmatosságon idegen helyre elszállittassanak és végül, hogy a kofák csak a szabályrendeletben meghatározott időben vehessenek. Az adás-vételek ellenőrzésére ideiglenes tiszteletbeli alkapitányokat kellene alkalmazni. Ilyen állásokat kreálni lehetne o- lyan formán, hogy a képviselőtestület engedélyével városunk intelligensebb férfiai felkéretnének, hogy akiknek elfoglaltságuk megengedi, jelentkezzenek tiszteletbeli alkapi- tányoknak a háború tartamára. A jelentkezőket a képviselőtestület tiszteletbeli alka- pitányokká megválasztaná és felváltva belehetne őket osztani arra, hogy a piaci árulásokat és vételeket, a városunkba vezető szekér és gyalogutakat, valamint a vasúti és postai küldeményeket ellenőrizzék. Ehhez az ad hoc intézményhez krimi- nálista telentum, avagy jogi képzettség nem szükséges, mivel rendőrségünk vezető kapitánya egy-két precendens megmagyarázásával bő utasítást adna. A büntetés kiszabása pedig tetten kapás cimén, a helyszínén élő szóval történne és pedig nem pénzbüntetésben vagy elzárásban nyilvánulna az, hanem egyszerűen csak abban, hogy a magasabb áron eladott vagy eladni megkísérelt áru, vagy pedig a faluról becsempészett, vagy a városból kicsempészni szándékozott portéka, azonnal elkoboztatnék s azonnal a Vöröskereszt kórházába szállíttatnék. A büntetések végrehajtásában se- gédkezésre - a rendőrlegény hiány miatt, ki lehetne rendelni egy néhány gyógyulás utján levő katonát, kik az elkobzott árukat be is szállítanák a kórházba vagy azokat megfelelő módon értékesítenék. Például milyen megnyugtató intézkedés lenne az, a- mikor a piacon levő rendőralkapitány a magas áron árulót rajta csípné, (vagy nála valaki bejelentené) a portékát azonnal ösz- szeszedetné a katonával s azonnal, a megszabott áron a kórház javára eladatná. A hatás egy pár hetivásár leforgása után bizonyára érezhető lenne. Az ármegállapításra vonatkozó rendelet betartása a fent elsorolt módon kellően lenne ellenőrizve és semmi nemű törvényA század kakasa. Bizony ha nem lett volna velünk a kis Bartók Istók szabó! Nem lettünk volna olyan vígan. A bevagonirozásnál szomorú hangulat uralkodott, nem egy harcteret már megjárt vitézünk fejét lógatva szortyogtatta pipáját, miközben már a maga módja szerint áldotta a muszkának „anyját-apját“, Asszonyok, leányok állottak a katonákkal zsúfolt vonat mellé és úgy siratták párjukat, rokonukat. Bartók Istók is ott állott egy csinos kis menyecske mellett és vigasztalgatta, hogy ne sírjon. Úgy látszott, hogy Istók barátunknak sem volt valami rózsás kedve, de egyszerre olyan hangos és hamisítatlan kukorékolást vágott ki, hogy mindenki elmosolyodott és szomorúságát félretette. Bartók Istók ettől kezdve nagy kegyekben részesült. De meg is érdemelte, mert kukorékolni pompásan tudott. Lehet, hogy szabó mesterségét sem folytatta olyan sikerrel, mint kakas pályáját, akár melyik orfeum színpadán felléphetett volna művészetével. A legénység körében óriási sikerekben volt része, de ki is élvezte népszerűségét és minden alkalmat megragadott, hogy habárainak számát növelje. Minden állomáson, melyen vonatunk megállott, Istók kidugta sovány fejét a kocsi ablakából és egy szép hosszút kukorékolt, vonatunk elindulásánál szintén. Különben kukorékolt mindig amikor csak tehette ha indulást jeleztek, ha parancsot kaptunk a megállásra, ha szállást kaptunk, ha a menagí megérkezett, a takarodó u- tán, valamint a reggeli ima eltrombitálása után, egyszóval mindig. Azt hittem, hogy egészen a legmagasabb virtuozitásig fejlesztette kukorékolási talentumát. Egész áriákat fújt ki magából és kutya legyek, ha nem volt felismerhető, hogy Istók barátunk milyen állapotban lévő kakast imitál. Mi emberek legalább tökéletesen megvoltunk elégedve Istók hangversenyével, de egy községben való átvonulásunkkor az összes kakasokat becsapta Istók úgy, hogy valamennyi elkezdett kukorékolni. Embereink a hasukat fogták nevettükben. Kapitányunk pedig valami jóféle cigáróval ajándékozta meg századunk művészét. Derék parancsnokunk nem győzte később Istókot dédelgetni, és látszólagos gyüngeségét az egvbegyült tisztek előtt mindig magyarázgatta: „Uraim, nem is képzelitek, milyen pompás ember ez a kis schneiden Nem is hiszitek, hogy legénységünkre milyen jó hatással van az az ártatlan kis komédia, nézzétek meg, az emberek arcát, konstatálhatjátok, hogy egy sem lesz, aki legatább is el ne mosolyogná magát.“ Napokig feküdtünk a lövészárokban tétlenül. Kapitányunk egyszerre csak magához hivatta Bartókot és igy szólt hozzá: „Hallgas ide fiam, valószínűleg tudod, hogy néhány perc múlva meg- sturmuijuk a muszkát. Már most ha abban a pillanatban, mikor azt hallod, hogy „Sturm" elkukorékolod magad, kapsz tőlem tiz koronát. Istók mindent megígért és boldogan várta helyén a vezényszót. Az izgalom egészen lázassá tette, tudni nem tudta, csak érezte, hogy az ő mostani működése többet jelent, mint máskor. Érezte, hogy most becsületről van szó. Valóságos lámpaláz fogta el. Szemei előtt fátyolos lett a nyári táj és úgy érezte, hogy torkát valami óriási kakas tartja karmai közt. Sturm ! Hurrá, hurrá ! ordított a legénység és rohant szívdobogással az ellenség leié. A hátbor-
