Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1916-07-11 / 28. szám

2. i\AGYBANYAI HÍRLAP 1916. julius 11. tál, ne hagyj el ezután sem bennünket. S amint áldásodat adtad mezeinkre, add ál­dásodat hősiesen harcoló édes véreinkre. Díszítsd fegyvereinket fényes győzelmeink maradandó békéjével, hogy minden időben hálatelt kebellel imádjuk a te atyai jósá­godat. üz állami alkalmazottak háborús pátiéiról. A múlt héten nyert elintézést ez a fontos té­ma, melylyel hazánk összes lapjai, úgy a főváro­siak mint a vidékiek, állandóan és nagyszeretettel foglalkoztak. i A megoldás tehát megvan. Közvetlenül érde­kelt körökben azonban a panaszok e megoldás da­cára sem szűntek meg, mert véleményük szerint a kisebb fizetésű alkalmazottak a megoldás keresz­tül vitelénél nem kapták meg azt a szükséges per­centet,' amelyre a megélhetés szempontjából nekik okvetlen szükségük van. A hibát vagy elnézést abban találják, hogy az ilyen dolgok elintézésénél őket soha meg nem kérdik, panaszukat, érveiket meg nem hallgatják, hanem a „rólatok nélkületek“-elvénél fogva hatá­roztak még ebben a (egyitálisahb ügyükben is. A kis fizetésű alkalmazottakat a most meg­állapított 35°/o-os pótlék egyáltalán nem elégíti ki, mert ők ugyszámitották ki, hogy a legszigorúbb élelmezés és fentartás mellett is a törzsfizetés 40%-ára és a családi pótlékuknak 30%-ára fel­tétlenül szükségük van. Ezért tehát úgy találják, hogy a 35%-os pótlék egyáltalán nem elég annyi­val is, mert amikor ők a 40°/°-os pótlékkal szem­ben a magasabb rangosztályu alkalmazottaknak csak 20%-ot találtak meg felelőnek, ennek dacá­ra a mostani megállapításnál a magasabb fizeté­si osztálynak a 25%-ot 5%al felemelték, ellenben a kis hivatalnokokét 5%-al leszállították. Az arány­talanság tehát nagy, holott a kis hivatalnoknak és családjának ép oly joga van a megélhetéshez mint a nagynak különösen ha figyelembe vesszük, hogy a napi munkája is nem csak több, de az nagyobb fizikumot is követel. Szembeötlő különösen a visszásság az aláb­— De hát az istenért, mi történt ? Miért vág ilyen kétségbeesett arcot, Józsi ? — Talán rosszkedvű a papa ? — Nem, hanem a mama jókedvű. — Nos és ? — Azt mondta a papa, hogy menjek a ma­mához, azzal beszéljek családi ügyben. — Helyes, hisz ez nagyon jól van 1 Menjen azonnal a mamához. — Ma nem merek. Majd holnap . . . vagy jobb lesz holnapután . . . vagy talán a jövő héten. — Hogyis ne I Csak maradjunk a holnapnál. Ebben maradtunk. A huszonnégy óra alatt csaknem megölt a bizonytalanság. Másnap csaku­gyan beállítottam a mamához, aki délceg, impo­záns asszony volt és e percben úgy járkált a szo­bában, hogy lépésétől döngött a padló és a sze­me villámlott. Illendően kezet csókoltam. Hidegen engedte ezt megtörténni. — Hozta Isten 1 — mondotta. — Jól tette, hogy eljött. Piroska is itt lesz tüstént. Hohó, gondoltam, ez elég jól indul. Neki rugtattam. — Azt, a mi engem idevezetett, talán sejti, nagyságos asszonyom. Megengedi, hogy nyíltan beszéljek ? Száját bigyesztette keserűen. bi számadatoknak egy más mellé való helyezé­sével : Egy öt tagból álló családos Állami alkalma­zott, kinek évi 2000 korona a fizetése és 600 ko­rona családi pótléka van, fog kapni november 1-től egy évig 700 K. háborús pótlékot és semmit egye­bet. Egy magasabb állami alkalmazott, kinek ugyan­csak 5 tagból áll a családja és ugyancsak élvez 600 K. családi pótlékot de jelenleg is élvez, mond­juk 6000 K. évi fizetést, az fog kapni a 25% fe­jében a 6000 K. fizetéséhez még 1500 K-t. A kis tisztviselő tehát, aki 35%-ot kap ugyan, még is csak 700 K-t kap akkor, amikor a nagyobb csak 25%-ot nyerve 1500 K-hoz jut. Ebben nyilvánul tehát az aránytalanság, ellenben ha kaptak volna a nagyok csak 20%-ot vagyis 1200 K-t. és kap­ták volna meg a kisebbek a 40%-ot vagyis a 800 K-t, még sem lett volna akkora aránytalan­ság, dacára annak, hogy még mindig 400 K. kü­lönbözet mutatkozik. A megállapítás szerint azon­ban még a fele pótléknál is kevesebbet kapnak. Ez a fele pedig, még a legszigorúbb számítás mellett sem alkalmas arra, hogy a kis tisztviselő legsilányabb megélhetését és ruházkodását bizto­sítsa akkor, amikor az eladó az összes élelmi, ru­házati és egyéb fenfartási cikkeket ugyanannyiért adja el, mint a magas tisztviselőknek. Mi tehát teljesen méltányoljuk a kis tisztvi­selőknek azt a minden tekintetben indokolt állás­pontjukat, amelyszerint a családos kisebb állami alkalmazottak a családi pótlékuknak 40%-át is okvetlenül megkapják. Ebben a tekintetben a már folyamatban levő mozgalmukat tovább is folytatni fogják mind ad­dig, mig az illetékes tényezők benem látják azt, hogy nagy tévedést követtek el akkor, amikor az erősen forszírozott 40%-ot a kis tisztviselőknél 35°o/-ra szállították le a nélkül, hogy azt más utón pótolják. Ezt a helyzetet tehát mi is nagyon tartha­tatlannak találjuk, ezért az újból megindított moz­galmaikkal erőssen rokonszervezünk s azokat min­den erőnkből pártoljuk és támogatni is fogjuk. Adakozzunk a rokkant katonák javára. — Megengedem-e ? Nevetséges. Maga talán azt hiszi, hogy törődnek azzal, megengedek-e én valamit, vagy sem ? — Hogy én . . . hogy azt . . . dadogtam. Homlokomat kiverte a forróság. Szépen va­gyunk itt is. A mama is észrevette zavaromat, mert nyájasabb hangon ezt mondotta: — Nos, hát mi közlendője van ? Újra neki fohászkodtam, de alig értesült arról hogy valami családi ügyről van szó, közbevágott: — Kérem, ez a férjemre tartozik. 0 a csa­lád feje. — De . . . hebegtem. — Kérem, csak tessék a férjemhez fordulni. A szobájában megtalálhatja. Most úgyis éppen jó kedve van! Nekem is elég volt ennyi. Kétségbeejtő hely­zet 1 Kitől kérjem meg hát Piroska kezét, ha itt örökké jó kedve van mindenkinek ? Piroska ismét izgatottan várt. — Mi történt ? — Semmi. — Semmi ? Hát ma sem kérte meg a ke­zemet ? — Lehetetlen, Piroska a maga kezét meg­kérni, mert most már a mamának is, a papának is jó kedve van. lilik, nem illik? Ha ismerőst Játsz sietni az utcán, ne állít­sad meg és ne tartóztasd fel csupán azért, hogy megkérdezd tőle, hogy: — Hogy van ? Hogy van ? Emiatt ugyan kár pár percet is elrabolni és neki bosszúságot okozni. Ha szinleg meg is kö­szöni a szives érdeklődést, de belül bizonyosan a pokol fenekére kíván, hiszen azért siet, mert ke­vés már az ideje és egy csepp szüksége sincs ar­ra, hogy veled eszmecserét folytasson hogyléte- felől. Különösen tarsd be ezt azokkal szemben, a- kik hivatalba, vasút- vagy hajóállomásra, ebédre,, vagy vacsoríra sietnek ! Akiről pedig tudod, hogy valami találkozóra igyekszik és mégis fönntartod, az intelligenciádat, az úri gavallérságodat önmagad szállítod le a zu- lukafferek nívójára. Ha valakit sétálni látsz egy leánnyal, neter- jezd róluk mindjárt azt a hirt, hogy ezek már je­gyesek 1 Gondold meg, hogy a XX-ik században élünk, a jegyesi viszony nélkül is sétálhatunk ! Ha valamelyik hölgynek érdekes arc és haj­színe van, ne fogd rá azonnal, hogy festi magát, vagy a haját, elvégre e szép arcszin lehet ám ter­mészetes is. Világért se terjessz nőkről rossz híreket. Jus­son eszedbe, hogy az a hölgy, akiről te kelle­metlen dolgokat mondassz, vagy az anyja, nővé­re, vagy a felesége leánya, vagy a menyasszonya,, vagy legalább is valakinek az ideálja és mivel­hogy bizonyára neked is van vagy anyád, nővé­red, vagy feleséged, leányod, menyasszonyod, vagy legalább is ideálod, gondolj arra, mielőtt rosszat mondanál, egy nőrői, mennyire bántana téged is, ha egy hozzádtartozóról rossz híreket terjeszte­nének. A moziban ne akarj nagyon szellemes lenni és nem okvetlen szükséges a képeket frivol meg­jegyzésekkel kisérned. Jusson eszedbe, hogy a né­zőtéren ülnek olyan nők is, akik még innét van­nak a nászuton és se némileg, se nemileg nincse­nek annyira fel világosítva, hogy a te frivol meg­jegyzéseid kárt ne tennének a lelkűkben. Ha egyik ismerősödet előtted ismeretlen nő­— Olyan nagy baj az, ha valakinek jó ked­ve van ? — Hja, néha . . . — De már most mit csináljunk ? — Az én leleményességem véget ért. Piroska indulatosan toppantott a lábával. — Maga gyáva! Az bizony meglehet. Valami nagyon megható lehetett az arcom a beismerés alatt, mert Piroska elérzékenyedett, hoz­zám simult. Félénken fölnézett reám. A szobában volt egy kakukos óra s a kakuk éppen szólni kez­dett. Az ablak alatt volt egy rózsatő, egy kinyílt tejes rózsa éppen ránk mosolygott. A fejünk fölött függött kalitkájában egy rabmadár, az éppen csat­togni kezdett. Átkaroltam Piroskát és magamhoz vontam, ő vállamra hajtotta a fejét. Oly szép volt sápádt, önfeledt, szerelmes arca . . . Ebben a percben kinyílt az ajtó és látható lön a jókedvű mama alakja rajta. * Most is csodálkozunk Piroskával azon, hogy elviseltük azt a vihart, a mely a jelenetre fejünk fölött elvonult." Piroskával, az én kis feleségem­mel, akinek különben — most szintén éppen jó kedve van.-----------

Next

/
Oldalképek
Tartalom