Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-02 / 18. szám
Á 916 V IX. évfolyam. Nagybánya, 1916. május 2.-------------------- --------3^------------—J----- -*>■ --- * 18 . szám. TARSAIlAXiMI ÉS S2ÜÉSPmO£>A^MI IIETIIjAP Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre S.50 korona; egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden kedden 8-13 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAI HAGY GÁBOR. Lapkiadó: Hermes könyvnyomda Nagybányán. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendő1Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Dégenfeld-hátban a cinterem felől, hol az előfizetéseket és hirdetéseket felveszik. Hogy állunk a békével? Az elmúlt pár hét leforgása alatt sok szó esett a békéről, különösen, amióta a német birodalmi kancellár és az angol miniszterelnök nyilatkozatai elhangzottak. Némelyek a békét a közeli jövőbe, mások pedig pár év leforgása utánra várják. Véleményem szerint nekünk ezzel az eszmével alig érdemes foglalkozni, mert mint teljesen beavatatlanok, igen keveset tudunk megállapítani. Sőt a vele való foglalkozás egy kissé hátrányos is, mivel a béke lehetőségébe szinte bele érezzük magunkat, s csak természetes, hogy kissebo javulásokra, kis- sebb győzelmekre már nem is reagálunk, hanem bizonyos apáthia fogja el szivünket és egyeseknél még bizonyos fokú csiigge- dést is szül. Csüggedésre pedig nekünk, központiaknak okunk egyáltalán nincs, mert amint egy pillantást vetünk a térképre, azonnal láthatjuk, hogy dicső hadseregeink húsz havi tevékenysége annyira szép, hogy ennél fenségesebb eredményt felmutatnunk lehetetlen is. Hiszen látjuk, hogy rajvonalaink, amelyeket dicső hadseregeink, ellenségeinknek a leghevesebb módon, alegmodernebb eszközökkel rendezett, deffenzivájuk dacára is kiküzdöttek, már mindenütt mélyen ékelődnek be ellenségeink birodalmába ugyany- nyira, hogy meghódított területeink két-há- rom ország terjedelmének is megfelelnek. Ez a fenforgó örvendetes hadi eredmény tehát bennünk csak örömet gerjeszthet, de csiiggedést nem. A béke-kötés bekövetkezése vagyis annak lehetővé tétele rajtunk, mint központi hatalmakon nem áll egészen. A mi vezető köreink azt, ami reájuk háramlóit, lelkiismeretesen megtették. Ez tökéletesen kifejezésre is jutott a német birodalmi kancellárnak az egész világ előtt — tehát a legnagyobb nyilvánosság fülehallatára — tett ama nyilatkozatában, hogy kész bármely pillanatban az entente vezetőségével tárgyalásokba bocsátkozni és a legkulánsabb békét megkötni. Ennek, a nagy nyilvánosság előtt is nagyon jól ösmert nyilatkozatnak mi lett a következménye? Egy teljesen rossz indulatu angol visszautasítás, párosulva ravasz féremagyarázással és nyilván azzal a te- denciával, hogy meg is félemlitse azokat a szövetségeseit, kik a békekötésbe már bele is mennének. Sőt ami a legnagyobb szemtelenség, a béke megkötésének olyan elvi alapot szabott, — amilyent még a német birodalmi kancellár sem említett dacára annak, hogy a győztes felet ő képviselte. Szóval az angol miniszterelnök többet követel még annál is, mint amennyit csak fényes győzelmük esetében követelhetnének ők. Ne menjünk messzire, maradjunk csak szerény kis városunkban, hiszen vannak nálunk is számosán katonák, kik a nagy küzdelemben közvetlenül is részt vettek s kérdezzük meg bármelyiket, hogy mit szólana ahhoz, ha a béke kötés alkalmával visszaadnók Montenegrót, visszaadnók Szerbiát, a németek is mindent visszaadnának stb. Bizonyosan, még a veresviz legtetejében lakó közember is csak azt felelné, hogy egy ilyen béke a legnagyobb szégyen és gyalázat lenne! Már pedig a nemzetnek hü fiai, és dicsősségen harcoló hős katonái azért harcoltak teljes önfeláldozással, azért küzdöttek utolsó leheletükig, hogy ellenségeinknek — a minket, győzteseket megillető követelések, kárpótlások és költségek hang nélküli tűrése és megfizetése után — még a maradékai is örökidőkre emlékezetükbe véssék, hogy ne bánsd a magyart! Tiszteld a németet és becsüld meg szövetségeseiket! Ezek a körülmények tehát azok, amelyek miatt mi központiak nem tudjuk mikor köthetjük meg a békét, mert dacára annak, hogy a kígyó testét teljesen összetörtük, összevagdaltuk, az még mindig mozog, sőt fulánkjait állandóan öltögeti reánk. Össze kell tehát törnünk a fejét is, hogy örök időkre ártalmatlanná tegyük. Ha figyelemmel olvassuk lapjainkat s az entente lapokbóli szemelvényeket, kétségtelenül meggyőződhetünk róla, hogy az angol kivételével, már összes ellenségeinket levertük, megvertük és kimentettük. Hiszen már a hatalmas francia nemzet is muszka segítséggel, átszállított muszka hadsereggel pótolgatja saját hadseregét, hogy a kemény ostromot nehány héttel tovább bírja. Ez pedig nem egyéb, mint a már elérkezett halálos órának, az agóniának injekciókkal való eltolása, meghosszabbítása. A béke megkötésének tehát egyedüli akadálya az angol hetvenkedése. De legyünk nyugodtan, ott kapja ő meg a megfelelő ütést és vágást, ahol nem is gondolja. Sőt mi több, már kezdődik is ez az ütés, mert mikor e sorokat irom, már az írországi felkeléshez hozzá járult a kút el amarai hadsereg fogságba jutása is. Ez pedig a távirat szerint csak csekély 13000 ember. Bizodalmunk legyen tehát dicső hadseregeinkben, annak nagy reményekre jogosító vezerőségében. És ha ők nem csüggednek, nem zúgolódnak sőt mindig job- ban-jobban megújuló lelkesedéssel teljesítik szent kötelességeiket, akkor nekünk nincs okunk, annál inkább jogunk a türelmetlenkedésre. Nagy és fényes győzelmeket ezután már ne várjunk, mert ilyenekre a hadvezetőség sem törekszik, van már nekünk hódított területünk a soknál is több, ilyeneknek célja ma már nem lehet. Ma már csupán álló harcot folytatunk és ha ezek közepette elfogunk pár száz drb. ellenséget, puskát s egyéb hadiszereket, sokkal többre haladunk vele, mint ha nehány száz négy- zetkilóméter olyan területet foglalunk el a melyen nem csak minden a földig le van rombolva, de azon még egy csirke sem található. Az elmondott körülmények között tehát nekünk a felkínált alapon békét kötnünk lehetetlen, mert ön magunk gyaláz- nók meg nemzeteinket, diadalmasan győző hadseregeinket. Folytatnunk kell tehát a harcot mindaddig, mig a hitszegőt, az ál- nok hetvenkedőt, hasonlóan a többiek mintájára összetörtük, S amint a gorlicei áttörés óta, vagyis tizenkét hó leforgása alatt birodalmakat seprtünk és foglaltunk el, bizonyára pár hónapok leforgása alatt a legutolsót is sikerülni fog olyan helyzetbe keríteni, amelyből csak egy tisztességes béke felajánlása és megkötése után kerülhet ki. Legyünk tehát teljesen nyugodtak, a békének mielőbb el kell következnie. Mi csak teljesítsük kötelességeinket, hogy di-
