Nagybányai Hírlap, 1916 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-02 / 18. szám
9 nagybanyai hírlap 1916. május 2. cső hadseregünket fenntarthassuk. Szántsunk, vessünk. Tegyünk félre minden kényelmet. Divatnak hódolni szokott hölgyeink a békéig mondjanak le a felesleges drága dolgokról s valamennyien úgy dolgozzunk mintha örökké élnénk és úgy imádkozzunk, mintha már ma meghalnánk. Újból a nemzethez! Küzd 2 esztendeje már, hogy dicső katonáink érettünk küzdenek a harctereken. Nincs az a fáradtság, szenvedés, melyet e hosszú idő alatt el ne szenvedtek volna, csakhogy megkíméljenek bennünket attól a rettenetes csapástól, mely ellenségeink győzelme esetén érte volna hazánkat. Az oroszoknak a Kárpátokban, a szerbeknek a Sze- rémségben végbevitt pusztításait dízzük csak emlékünkbe, ha azt akarjuk megtudni, hogy mitől szabadítottak meg bennünket dicső katonáink. Életükkel, vérükkel, szenvedéseikkel áldoztak értünk a mi hős katonáink. Ezzel szemben nézzük, vájjon mit áldoztunk mi, akik itthon maradtunk. Bizony a mi áldozatunk az övékhez képest vajmi csekély. Az, hogy távollétok alatt munkánk egy kissé megszaporodott, hogy talán egy s más dologban hiányt szenvedünk, igazán semmise katonáink áldozatához képest, mert könnyen elviselhetjük. Sokat, nagyon sókat kell tehát tennünk, hogy méltók legyünk érettünk harcoló hőseinkhez, hogy mi is viszonozzuk valamivel azt a nagy áldozatot, melyet érettünk hoznak. Ha ők azt kérnék tőlünk, hogy mindenünket adjuk oda nekik, amiért megvédtek bennünket, még az sem volna teljesíthetetlen kívánság. De katonáink ezt nem kívánják. Mindössze azt kívánják, hogy róluk ne feledkezzünk meg. Ha néha gondolunk rájuk vagy küldünk nekik valamit a harctérre, evvel még nem teszünk eleget kötelességünknek. Nem, mert nekünk kell arról gondoskodnunk, hogy ruhával, élelemmel, fegyverei stb. jól el legyenek látva. Mindezekre most az állam újból kölcsönt kér polgáraitól és nekünk ezt a kölcsönt, mint már háromszor tettük a háború alatt, meg kell adnunk, mert annak minden fillérje a harctéren levő véreink javát szolgálja. Most tehát, mikor ismét a nemzethez fordul az állam kölcsönért, újból mindenkinek oda kell adnia megtakarított pénzét. Nagynak és kicsinynek egyaránt kötelessége ez. A kisemberek is a- kiknek csak pár koronájuk van, teljesíthetik ezt a kötelességüket, mert a pénzügyminiszter 50 és 100 koronás járadékkölcsönnel ismét lehetővé teszi, a kisösszegü jegyzéseket. Hogy pedig ezekből a kis összegekből milyen sok millió gyűlhet össze, azt leginkább bizonyítják a hitelszövetkezetek hadiköl- csön gyűjtései, melyek az első három hadikölcsö- nél közel 200,000 kisember jegyzéséből mintegy 200 milliót gyűjtöttek az államnak. Most is cselekedjünk úgy, mint a három elsőnél. Ha csak 50 vagy 100 koronánk van, akkor annyit, akinek többje van, az többet jegyezzen a hitelszövetkezeteknél, melyek a kisösszegü jegyzéseket gyűjtik. Fel tehát mindnyájan ! Ne hiányozzék senki! Gazdag, szegény egyaránt tegye meg kötelességét a haza s értünk küzdő hőseink iránt, mert csak mindenkit úgy áld meg a magyarok Istene, ahogy a haza iránti kötelességét teljesiti! Kárpáti hősök emlék ünnepe. Ma, hogy egy éves múlt áll mögöttünk, midőn vissza tekinthetünk a múltba, azaz a történetbe lehetetlen, hogy abból okolást és bizalmat ne merítsünk. 1915 év május elejére esik a gorlicei nagy front áttörés, mely csekély megszakításokkal őszig tartott. A frontális csata mozgó csatává változott, melyben az átkaroló vagy repülő hadosztályoknak igen lényeges szerepök volt. Sokáig nem állhatott ellent az ellenség, meri a mi csapataink hátba kerültek. Alig volt megállása az ellen félnek, mig a íroni vonal egyenes nem lett. E dicső csatákat megelőzte és előkészítette a kárpáti téli és tavaszi csata. Itt őrlődött fel az orosz tartalék. Itt fagytak és nyomorodtak millió számra az orosz harcosok. Itt estek el legjobb aktiv tisztjeik. A japán háború tapasztalt katonáiból kevés maradt. Megőrölte a harc, a betegség. Nálunk is áldozatot kívánt a gigászi mérkőzés. De ki látott háborút áldozat nélkül? Áldozat nélkül nincs győzelem ! Győzelem nélkül nincs haza ! — Csapataink, amint Galíciában küzdöttek értek el sikereket kezdetben. — De mozgó háborúban, egy kevés időre orosz straíégusok fölénye emelkedett ki. A győző csapatoknak vissza kellett vonulniok, nehogy átkarolás és bekerítésnek legyenek kitéve. A visz- szavonulás utóvéd csatákkal történt a Kárpátokban Itt megállapodtak, visszanyomták az ellent, de mikor a nagy hó leesett, megint megroppant másodszor a frontunk és erre következtek az örök emlékezetes csaták, ha ekkor a harmadik roppanás következett volna be, az orosz hordák elárasztották volna szép Magyarországot. Füstölgő romok és szét- dult családi fészkek, ártatlanok kiomlott vére, középkort hoztak volna hazánkra. Ebből izleltetőt mi is, de leginkább a németek Memelnél kaptak, mikor 80 ezer polgári lakós áldozatul esett az orosz hódító erkölcsnek. Ilyen fellegek tornyosultak felettünk. A vezérkar biztatott hogy ne csüggedjünk. — A németek is átjöttek a Kárpátokba harcolni és átkűzdeni a rettenetes hegyi csatát. — Ekkor Boroevics, Botmer, Hoffniann, Szurmay, Pflanzer, Linsingen Pu- halló és Marvitz tábornokok mint csapatvezérek, eléviilhétetlen érdemeket szereztek. — A katonáink hazafias lelkesedése és bátorsága nem ismert határt. Tavaszkor sok csapat, az élelemben dúskált és nem takarékoskodott s mire az élelem a frontra került, alig maradt valami. — A vérhas, a hastífusz, a foltos tífusz, a kolera, a bujakor, a fagyás, a kősziklák szerte robbanó törmelékei, a cudar kárpáti fagyos szél, a nyitott fedezék, a folytonos harcok, a tömérdek szenvedések mind classicus példái ? magyar kitartó erénynek, a hazaszeretetnek, a jellemességnek és a becsületnek. — A kárpáti hősi harcok páratlan katona vezetőket képeztek, azok egész hadsereget a maguk hősies kitartásukra neveltek. Ezzel a hadsereggel, már többet se az orosz, se szerb, se a montenegrói, se az olasz nem birt és nem is fog bírni! — Ma már az ellenfél minden gyengéjét, harcmodorát is az ellen védekezés módját ismerik, hadseregünk felszerelése ás fegyelme mintaszerű. Ma már meg- ingathatlan a bizalmunk a mi végső győzelmünkben, még akkor is, ha az ellenfél a világ minden színes és nem színes népét ellenünk sorakoztatja. Mindezen határtalan bizalmukért legyenek áldottak a Kárpátokban hősi halált halt magyarok és németek emléke. — Virágozzék a nemzetben ebből a hősiességből örök szeretet és hála a hősök és rokkant katonák iránt. Áldás szálljon az orvosokra, kiknek sikerült a hadi betegségek ellen, leküzdésben a tudományosságról és kiválóságról — nemcsak mi, de az ellenfél csodálatát kivívni. — Kárpáti harcokban fakadt a győzelem forrása, mely folyóvá alakult, hogy majd folyam és tenger legyen, és meghozza végső döntő győzelmet, a döntő győzelem a békét. — Hogy mi nem kívántuk a háborút kétségbe vonhatatlan, mutatja az, hogy elegendő, fegyver, lőszer, ágyú, tenger alatt járó és repülő gép nélkül mentünk a háborúba, mig az ellen nagyszerűen felkészült, ma már semmiben hiányt nem szén védünk és teljesen készen vagyunk,, rajtunk a pokol kapui sem vesznek erőt. Szabó József. HÍREK. Székelyek a Kárpátokban. — Irta: Szabó Gizella. — Bátor szívvel lankadatlan Harcolunk a Kárpátokban. Jöhet az orosz-tatár had, A mi karunk ki nem fárad. Ki nem fárad, verünk téged, Negyvennyolcért adunk néked ! Fejünk felett felleg halad, Az arcunkba eső szakad, Szakadhat a jégeső, szél, De a székely soha se fél. Soha se fél, elver téged, Negyvennyolcért majd ád néked ! A sziklákon mi árny lebeg ? Vak Bottyánok és Mikesek. Rákóciak ősi kürtje, Harsog a nagy csatatiizbe. Azt harsogja : verjünk téged Hej ! te orosz adjunk néked. Jó Istenünk, légy te velünk, Kobi'a mi ősi hegyünk. Reá tört az orosz horda, De nem adjuk soha oda. Soha ! Mindig verünk téged ! Negyvennyolcért adunk néked ! Kárpátokról reánk lenéz Dicsőségteljes ezerév. Mi kezdjük az újabb ezret, Hozzuk rá a dicsőséget. Hej! te orosz majd meglátod, Negyvennyolcat, hogy megbánod ! Kinevezések. Vármegyénk főispánja dr. Bíró Elemér, dr. Nagy Barna, dr. Veréczy Ernő szatmári ügyvédeket tb. főügyészekké, D e m- kő Sándor közgyámot tb. tanácsossá, Horváth Sándor rendőrtisztet tb. fogalmazóvá, O I á Miklós és C i z e k János rendőriruokokat tb. rendőrtisztekké nevezte ki. Kitüntetés. Pap József helybeli kereskedőt az ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Ez már a második kitüntetése a vitéz őrmesternek. A király jegyzése a hadikölcsönre. Becsből jelentik : Királyunk a negyedik magyar hadi- kölcsönre tízmilliót jegyeztetett. Tarnay hangversenye. A kitűnő zenetanár hangversenyét e héten pénteken tartja meg a rokkant katonák javára. A jobb helyek elővételben már csaknem mind elkeltek. Siessünk magunkat biztosítani, hogy e kedves családias estélyen jó helyet kapjunk. A legnemesebb cél az, melyért most nagy élvezetben lesz lészünk. Jegyeket még előlehet váltani a r. kaih. plébánián és pénteken este 6 órakor a pénztárnál. Eljegyzés. Hullán János kir. bányatanácsos, a fernezelyi kohó hivatal főnökének bájos leányát Erzsikét, Waldner Zoltán abrud- bányai s. kohómérnök eljegyezte. Eljegyzés. K o m p á s z Béla vasúti moz- monyvezető eljegyezte, Virág István polgártársunk kedves leányát: Veronkát. Tiszti vizsga, ifj. Beregszászy Kálmán egy éves önkéntes, a tartalékos tisztivizsgát, Nagyszebenben szép sikerrel letette.
