Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-13 / 15. szám
.4 NAGYBÁNYAI HÍRLAP 1915. április 13. Háborús est Husvét másodnapján ismét ünnepi arcot öltött a Lendvay-szinház. A Vörös- Kereszt egylet rendező bizottsága, — élén Dr. Kádár főorvossal, — megismételte a múltkori Háborús estet egy kis műsor' változással. A közönség a jótékonycél érdekében megtöltötte a házat ugyannyira, hogy minden hely el voltf oglalva. A műsor egyes pontjairól márj múlt alkalommal megemlékeztünk, a műsor újabb darabjából most ismét a teljes elismerés hangján kell szólanunk. Takács 'Iltis egy szép költeményt^olvasott föl; j Szent m iklósy Dusi és Stella Aranka egy poétikus páros jelenetet adtak elő nagy rutinnal, igen ügyesen, melynek rendezéséért az oroszlánrész Síeli aJSándort ilieti. A két bájos leány zajos tapsokat aratott, melyre' teljesen "rá is szolgáltak. Bán híd i Géza pompásan adta elő Zichy Géza gróf gyönyörű költeményét Mi ke Imre rutinos zongora kísérete mellett. Weisz Margit ez alkalommal uj darabot játszott zongorán, egy mesteri magyar ábrándot mesteri teknikával. Jan- csovics Jolán és Gurszky Gábriella kettős éneke most is mély hatást váltott ki! Az élőkép ezúttal is pompásan sikerült. Utoljára hagytam báró S y n t i n i s Ilonka szavallatát. Amikor először hallottam Felsőbányán, megírtam a lapban, hogy nekünk Felsőbányára kell mennünk, hogy Syntenis Ilonkát fölfedezzük. Úgy látszik, ez sikerült is. Mert mostani szereplése maradandó emléket hagy maga után. Kiss Menyhért szép versét, „A censtochovi legendát“ adta elő oly erővel, művészi felfogással, lengyel nemzeti érzéssel, hogy a hallgatóság szemében megcsillant a könny, Ó- riási tapsvihar keletkezett nyomában s a bájos leánynak nyolcszor kellett a lámpák előtt megjelennie. Gyönyörűséges előadását nem egy hamar fogjuk elfelejteni. Az est bevétele: eladott jegyekből .. . 428 K 40 f jegymegváltás és felülfizetés ... 71 K 22 f összes bevétel 499 K. 62 f Kiadás ... 89 K 62 f marad jövedelem : 410 Korona melyből felerész a megvakult katonáknak, fele pedig a Vörös Félhold egyesületnek küldetik meg. A háborús est és a „Nagybánya“ kritikája. A háborús est egyik bájos szereplője arra kérte lapunk szerkesztőségét, hogy a „Nagybánya“ csütörtöki számában megjelent súlyos kritikával szemben védjük meg rendezőjüket, aki oly meleg érdeklődéssel és fáradtsággal munkált közre a nemes cél érdekében. Sajnos eme kérésnek nem tudunk'eleget tenni. Nem tudunk pedig azért, mivel köztudomású, hogy az általunk is igentisztelt rendezőjük, városunkban az egyedüli rendezéshez értő férfiú, tehát védelmünkre még a „Nagybányáival szemben sem szorulhat. Hiszen úgy is tudjuk, hogy ha valami kifogásolni való fordult is elő, az nem ő rajta múlt. Leginkább a közönség vessen magára, ha nem hallja a színpadi párbeszédet ; mert nálunk az a szokás, — amit mi is már számtalanszor ostoroztunk — hogy csapkodjuk a székeket, elkésetten jövünk a terembe, beszélgetünk, köhögünk, krákoguuk,(szóval mindent elkövetünk, hogy az előadókat tulharsogjuk. Azért a „Nagybánya“ tévesen intézte megrovását a rendező höz, aki erre ugyancsak rá nem szolgált. Ezt nemcsak mi — de az egész közönség is, — vallja. Sajnáljuk, hogy a „Nagybánya“ elszólta magát, mert ezután aligha akad még valaki, aki a rendezés fáradságos munkáját magára vállalja. Országos állatvásárok vámegyénkben. Április 8-án Kirátydarócon, 12-én Nagykárolyban és Szinérváralján. 13-án Érendréden, 16-án Csen- gerben, 19-én Mátészalkán, 26-án Avasujvároson, 27-én Szatmár-Németiben ; május 3-án Misztótfa- luban, 7-én Magyarberkeszen, 10-én Felsőbányán, Nagypaládon, Sárközön, 11 én Szamoskrassón, Aranyosmegyesen, 13-án Jákon, 14-én Kővárhosz- szúfalun. Egy honvédtiszt leveléből. Egy levelet olvastunk, melyből sokaknak okulására idézzük ezt a gyönyörű részletet: „Mi itt a végeken az eredeti lelkesedéssel szolgáljuk a hazát s fő, hogy oda haza is mindenki önzetlenül, kitartással és türelemmel teljesítse szent kötelességeit, bármeddig is tartson a harc. Nemzedékek részére szerezzük meg a szebb, boldogabb, igazabb jövőt. A múlt minden mocsokjának el kell égni a háború szent tiizében. S ezért nem hiába ömlik a vér, annak nyomán becsületes, derék, boldog nemzedékek fognak születni, kik az apák példáján becsülettel és önzetlenül fogják szolgálni a hazát. Az a sok meleg, piros vér talpra állítja a jelen, satnyulás- nak indult nemzedéket s jaj, ha egys zer haza j u t u n k, a gonoszoknak, a hitványoknak, kik a j e I e n nagy idők f o r ro ír gó kohójából nem tudnak szivet és lelket meríteni.“ E szépséges sorokhoz mi is csak annyit fűzünk : „ Jaj a gonoszoknak, a hitványaknak, a gyáváknak !“ Levél oroszfogságból. Egy felsőbányái fiú — Boden lösz Antal, — még augusztus hónapban, — orosz fogságba esett s azóta aggódó szülei mitsem hallottak felőle. A tél folyamán a fiú barátai azt beszélték, hogy elesett s el is temették. Most aztán a 9-ik hónapban értesítés jött tőle. Levelet irt Rozdolinból Szibériából, melyben tudatja fogságát s értesíti szülőit, hogy elég jól megy a sora. Több felsőbányái fiúval van együtt Rozdolinba. A levelet magyarul irta s az orosz cenzúra minden változtatás nélkül engedte át .. . Mozi. Az elmúlt hét mozi előadásai nagy közönséget vonzottak a színházba. Valóságos ünnepi előadások voltak. A Projektograf-cég gyönyörű képeket küldött. Első rangú volt Antonius és Cleopatra klasszikus története, mely szépségben vetekedik Ouó Vadissal. Ilyklaszikus darabokat szívesen néz meg a közönség s különösen a tanuló ifjúságnak tanulmányul szolgálhat. Adakozás. A hadsegélyző pénztárába újabban adakoztak: Főgimnázium tanári kara és szolga személyzete április hóra 101 koronát. Éhez a- dott: Dr. Rencz János, Dergáts Sándor, Bozsenik Béla, Fülep Imre 12—12 korona Borbás Géza Rácz Miklós 10—10 korona. Demeter Dezső, Németh Béla 8—8 korona. Papp Endre, Dr. Pé- chy Alán 5—5, Gáspár Albert 3, Szigyártó Lajos Varga Zsigmond 2—2 korona. A főispán űrtől a Mándy—Illés adománya 100 korona. Égly Mihály márc. ápr. hóra 10 korona Fuchsz Benjámin febr. márcz-ra 10 K. Géressy János 20 K. Lakos Imre április hóra 5 K. Lovag Berks Lajos vezértörzsorvos április hóra 10 K. Nagy kitüntetés. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat pályabirái Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt az állami nagy aranyérmet I v á n y i Grünwald Béla festő művésznek Ítélte, “Fürdés után“ cimü gyönyörű női aktcsoportjáért, amely úgy a kritikának, mint a nagy közönségnek egybehangzó ítélete szerint páratlan szépségű. Ferenczi Károly. A napokban döntött a pályabiróság a 4000 koronás társulati nagy dij felett amelyet Ferenczy Károly kitűnő festőművészünknek Ítélt oda a „Pieta“ cimü olajfestményért. A művész a nagybányai festőkolónia vezetője és tanára a Képzőművészeti Főiskolának: Uj táblabiró. Lapunk zártakor úgy értesültünk, hogy Ő Felsége a király, Szentmi klossy József itteni vezetőjárásbirót Ítélőtáblái bíróvá nevezte ki I Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter Bőit ner Károly halmii kir. járásbirót saját kérésére Nagybányára helyezte át. Egyről-másról. Föltétien bizonysággal állítom, hogy az állatok rendes állati nyelven értekeznek egymás közt. Kutya — kutyával, macska — macskával. Saját nyelvét minden állatfaj megérti. Azt azonban már nem állítom, hogy a kutya megérti a macskát vagy viszont. De még azt is akceptálom, hogy hosszas e- gyütt lét után a kutya és macska is megérti egymást. Honnan veszem azt a meggyőződést, hogy az állatok értekeznek egymás közt ? Tapasztalatból. A mi az én házamban történik, az nem közönséges dolog. Ezt ajánlom a természet tudósok figyelmébe. Ugyanis, a mostani drágaság s a nagy szegénység mián egyes kutyatartó gazdák az utcára kergetik szerencsétlen ebeiket, mert otthon nincs mit enni. Hadd keressenek utón — útfélen hulladékot a nyomorultak. Szörnyű is a helyzetük s a kinézésük e. szegény állatoknak. Csak a csontjuk és bőrük. Szánalmas külsővel kóborolnok mindenfelé s lesik az elhullatott morzsákat, melyek fölött néha egész harcok keletkeznek. Van azonban a kutya — társadalomban is egypár eszesebb sze- mesebb legény, melyek röstellik a nyilvános utcai kéregetést, inkább betérnek valamelyik nyitott kapun s ott settenkednek a konyha körül, sőt leggyakrabban a konyhában s hozzá jutnak tartalmasabb koszthoz. Ez az eset van nílam. Pár hét óta — mint azt már megírtam nemrégen, — egy nagy sárga kutya jár be hozzám pontosan minden délben ; lefekszik a konyha egy zugába s várja a neki kijáró egy tál ételt. El is látom bőségesen. Azóta jobban néz ki, vidám, illedelmes mondhatnám : szefetetreméltó. Délután összeszedi sátorfáját s tovább megy. Valamelyik nap a múlt hetekben, másod magával állított be. Hozott egy kis sovány kávébarna kutyácskát magával. Oly keservesen könyör- gött, hogy annak is enni adtam. Látszott rajta, hogy szoptat, kölykei vannak, így ment ez napokig. A múlt héten már harmadmagával jött ebédre. Egy sárga róka formájú kis kutya is csatlakozott hozzájuk. Tanult, müveit állat : szolgálni tud s két első lábát esdeklően fogja össze mintha imádkoznék. Tegnap előtt már négyen voltak vendégeim. Egy kis koromfekete kutya egészítette ki a társaságot . . . Hohó! Ez már igen sok ! Ilyen drága világban 4 kutyát etetni nem futja . . . Adtam annak is, de már egynek — egynek kevesebb jutott. Már most mi következik mindezekből ? Határozottan az, hogy az első kutya — vendégem elbeszélte a szives vendéglátást egy pár pajtásának s azok eljöttek meggyőződést szerezni a valóságról. Ezt az esetet másképpen magyarázni nem lehet . . . Föltétien bizonyossággal állítom, hogy a kutyák értekeznek egymás között, mert másképpen hogyan tudnák azt, hogy nálam állatszeretet van s hogy kis leányom utolsó falatját is megosztja az éhezőkkel. * * * A posztócsalók s a papirbakkancsok után most kipattant a lósorozók gazsága is. Milliókra menő csalásokat követtek el nálunk a galíciai menekült kaftánosak, kikhez csatlakozott egy nehány jó magyar nevű hazánkfia is. Csak úgy hamarjában, az eső házkutatásra egy félmillió korona
