Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-29 / 48. szám
NAGYBÁNYAI HÍRLAP Valaha azt mondták, hogy Oroszország és Anglia | sohasem .ütközhetik össze, mert az elefántnak nincs hol összetalálkoznia a cethallat. Nos: az , elefánt most mi lettünk. S nekünk van hol összetalálkoznunk a cethallal — ez a különbség. Lord Kitche- ner nyilván erre a találkozásra, készül, ennek, elé- ; be vágni utazik le Délkeletre. Mit tellet ellene ? Egyfolytában való ut Hamburgtól Kis-Ázsiá- ig: ez azt jelenti, hogy, ha akarjuk, egy belső vonal, egy belső harctér szárazföldön át és megza- varhatatlanul az Északi s a Keleti tenger partjától a Vörös tengerig. Ha visszaemlékszünk : mit jelentett az entente és óriás számbeli túlsúlya ellen és a mi javunkra, hogy gyorsvonati idő alatt dobhattunk katonát Antwerpentől Varsóig: kiszámíthatjuk, mit jelent ez az eshetőség vagy négyezer kilométernyi'’ átmérőn s megfelelő számú katonaanyaggal. Most, mikor az entente kétharmada kimerült és megtört. Most, mikor a jó pozíciók a mieink. Most, mikor ekkora erőbeli növekedést és egységbeli és tervszerüségbeli tökéletességet akkor produkálunk, mikor ellenségeink mindeji egyes még egyelőre elmaradt kár körül: mert már csak ilyen hasznaik és nyereségeik vannak : hajbakapnak egymással. Ök fogynak, mi gyarapszunk — s amellett ők megtépődnek, mialatt mi kiegészülünk. Abban a percben, amint mi száraz felől teljesen tudunk védekezni: hiába a tenger ura Anglia. S mint a huszárnak a sáncárokba : úgy kell tengeri világhatalmának leszállnia a hajóról s beál- Iania a rögös hadisárba. Asquith eldicsekedett, hogy hitte volna-e valaki, hogy Anglia ekkora sereget fog állítani ? ! 0. Mr. Ausqith : ez még semmi. De hitte volna-e Anglia, hogy ebben a háborúban nekie egyfelől a saját tőrében, másfelől a szárazföldön kell helyt- állania magáért ? hogy a háború tartalma, a vasutak hatalma kibujatja végre a szeget a zsákból és a világtörténelem fenségének igazat tesz s ezt a háborút annak kell megvívnia, aki szerezte és kereste ? Anglia Kitchenert : legjobb és legnagyobb katonáját küldi le Délkeletre. Igaza van, nagyon is igaza van. De akármekkora katona Lord Kitche- ner: mit tehet a világtörténelem ellen ? Mit jelent többet, bár Kitchener alatt is, ami négyesszövetségünk összefogó terve és ereje számára egy bármekkora angol expedíció, mint jelentett például a szerb-montenegrói haderő, mely most vonaglik a sarkunk alatt ? Az, hogy Hamburgtól Kis-Ázsiáig megnyílt a győzelem lehetősége, egyúttal jelzi is, hogy melyik részen lesz a győzelem ! fi felsőbányái pnlgármesteF Jitüntetáse. Mint múlt számunkban jeleztük, Farkas Jenőt, Felsőbánya város polgármesterét a király a királyi fauácsQsi címmel tüntette ki hosszas és közhasznú működése elismeréséül. A kitüntetés — habár első sorban Felsőbánya várost illeti, —- minket is érdekel, mert a testvér várossal a közös érdekek szálai sűrűn kapcsolnak egybe s azért Felsőbánya polgármesterének kitüntetése nálunk is általános örömet-okozott. Farkas Jenő tevékenységét nemcsak városa mél- | tány-olja, de távolabbi körökben is jól ismerik, önfelál- | dozó munkálkodása, körültekintő, éles látással páro- j sült tervszerű működése, a nép jóllétének megalapozása általánosan ismert volt s minden téren kellő eiis- j mérésben részesült. Farkas Jenő Felsőbányán született 1860 május 22-én; a középiskolát Szatmá- ron a kath. főgimnáziumban, a jogot Mármaros- szigeten Kolozsvárt és Budapesten, végezte. Állami szolgálatát Mármarosszigeten kezdte meg, mint pénzügyi fogalmazó ; majd később a véginségbe i kerülő szülővárosa polgármesteri székébe hivatott meg, melyre ifjúsága teljes erejével vállalkozott j s most már több mint 20 év óta zászlóvivője a ! város érdekeinek. Közigazgatási működése már az első évek-1 ben feltűnt az intéző köröknek; a megye látván erélyes, céltudatos1 intézkedéseit, hogy szorosab- j bán fűzze érdekeihez, tiszteletbeli főjegyzőnek választotta Farkas Jenőt. A felsőbányái Takarékpénztár megnyerte igazgatójául, a nagybányai bányakerületi egylet pedig elnökévé választotta, mint a M. K. E. keleti kárpáti osztály ügyvivő alelnöke végre megmentett egy nagy kört az idegen forgalomnak. Természetesen, liogy Felsőbánya kultur intézményei hamar igyekeztek a polgármestert ügyének megnyerni és Így lett elnöke a Középhegyi bányaegyletnek, a kaszinónak, a polgárikörnek, a guttini választmánynak, azonkivü! a felsőbányái r. kath. egyháznak elnöke. Egy se mostoha gyermeke, mindenütt a lényeget felkarolva, minden tekintetben előre viszi, néha a legsúlyosabb viszonyok közt is. Hogy mit tett Farkas Jenő mint polgármester ? Aki 26 évvel ezelőtt a piszkos, sáros, kövezetlen utcát Felsőbánya sötétségét ismerte és most befásitott, járdával ellátott, fényes villám világítással megvilágított, vízvezetékkel bíró várossal ösz- szehasonlilja, meggyőződik, hogy Farkas Jenő polgármester valóban óriási munkát végzett. Ő vitte azonkívül keresztül, hogy az elhagyott, félre eső Felsőbánya vasúttal összekötve ’lelt a világgal. Ő volt az, aki néni nyugodott, inig a nagyszerű Fel- söbánya-MáramaroSszigeti műutat ki nem építette és a Kisbányai és Kapni ki utat is járhatóvá, tétette. 0 létesítette vidékünkön irodalmi munkássága által a turistaságot, amely Felsőbányán egy kies menhefyet talált, de Ő volt az is,'aki a bányakár- pótlásban a város részére 400.000 koronát szerzett és a közös erdő ügyét dűlőre hozta, miáltal uj jövedelmi forrásokat teremtett. A nagyközönség már 1910-ben ünnepelte Farkas 15 éves polgár- mesteri jubileumát. Nagybánya és Vidéke Felsőbányával együtt elismerte sok oldalú tevékenységét s'zámt?lan üdvözlettel, azonkívül a polgárság díszközgyűléssel, tisztelői ajándékkal kedveskedtek, hogy kifejezést adjanak annak, mennyire méltányolják Farkas áldásos működését. A felsőbányái polgármesternek kitüntetése mutatja egyszersmind azt is, hogy Szatmármegye közigazgatási életének . irányítása szakavatott kezekben van, mert figyelemmel kiséri a szerényebb köröket is és figyelmezteti a felsőbb fórumokat a közérdek előmozdításában fáradozó egyénekre. Farkas Jenő kitüntetése alkalmából az ország minden részéből kapott üdvözletei. A sok száz sürgöny és levélből a legmelegebb szerelet és tisztelet sugárzik reá és közvetve szülővárosára is. A több száz üdvözletből álljon itt egy nehány : Nagyságos uram. Fogadja legőszintébb Szerencse kivánataimat. Nagybánya, 1915. november hó 20. kitűnő tisztelettel: Neubauer Ferencz miniszteri tanácsos. Kedves barátom ! A királyi tanácsosi címnek adományozásával O Felsége által történt legmagasabb kitüntetésed alkalmából, midőn őszinte örömmel üdvözöllek, egyben a legjobb szerencse kivá- nataimnak adok kifejezést. Őszinte régi híved : Felsőbánya, 1915. november 20-án. Bradofka Frigyes m. kir. főbányalanácsos. — Legfelsőbb helyről íőrtént kitüntetésedhez fogadd legszivélyesebb üdvözleteim. Nagybánya, 1915. november 20. Tisztelő hived Veress József m. kir. főbányatanácsos. — Nagyságos Polgármester Ur! E pillanatban olvastam, hogy Nagyságodat a közigazgatás terén szerzett érdemeinél fogva legfelsőbb helyről elismerés, kitüntetés érte. Őszintén gratulálok Nagyságodnak e kitüntetéshez, mely élénk tanúbizonysága annak, hogy Lehasaltak az árokba s lélegzetvisszafojtva várták a gyanútlanul közeledő kocsit. A kocsizür- gés mindig közelebbről hallatszott és jó negyedóra múlva már kibontakozott a poros országúton fölfelé baktató lovak körvonala. — Gyün ám ! — Pszt! — förmedt a beszélőre Csontos Gáspár. A sapkákat gyorsan megfordította, nehogy az ellenző csillanása elárulja jelenlétüket s lebuj- tak az árokba, hogy csak a szemüktől fölfelé látszottak ki a fűszálak közül. A kocsi lassú döcögőssel közeledett. A bakon egy kisorosz ült, a feje ide-oda lóbálódzott s a gyeplőszárat a lovaknak engedve, csendesen szundikált. Csontos Gáspárt csaknem a fráz törte ki a látottakra, alig birt magán uralkodni s mikor a kocsi melléje ért, mint a villám pattant ki az árokból, megragadta a szunyókáló ló kantárát és iszonyuat ordított : — Állj ! A ló fölhorkant, a kisorosz rémülten kapta föl a fejét s mikor meglátta a mellének szegzett hat szuronyos puskát, reszketni kezdett. Csontos rákiáltott az öregre: — Hová megy ? A kisorosz levegő után kapkodott s miután párszor keresztet vetett magára, akadozva hebegte : — Brusztinba. — Mit visz ? — Semmit instálom. Egy kis szénát — s mindig nyugtalanabbul tekintgetett hátra a szénával telt kocsira, mely mellett hat szuronyos puskával állt őrt. Csontos odaszólt az egyik bakának : —. Fogd meg a lovat! A baka megfogta a ló kantárát. — Majd megnézem mit takar a széna — mondta jelentőséggel teljesen Csontos s már közeledett is a kocsi felé. Az üreg, mintha tüzes vassal szúrtak volna beléje, hirtelen leugrott a kocsiról és Csontos elé ve'ette magát: — Ne nézze meg! ... Ne nézze meg! — könyörgött és kétségbeesve tördelte kezét. Csontos nagyot nézett: — Ehen! Hát nem csupán széna van a kocsin ! — s minthogy az öregtől nem birt egy lépést se tenni, odaszólt a kocsihoz legközelebb álló bakának : — Szúrj bele a szénába ! Az öreg halálra rémülten ugrott a szúrásra készen álló honvédhez, elkapta a fegyverét és reszketve rimánkodott: — Ne szúrjon bele, áldja meg a . . .! Csontos Gáspár még nagyobbat nézett, mint az előbb. Mi lehet ez? — gondolkozott egy ideig majd az öreg felé fordult: — Kövessen ! Az öreg kimeredt szemmel, mozdulatlanul állt: Csontos rákiáltott: — Értette, mit mondtam ! Az öreg szeme könnybe lábadt: — Hová kell mennem, könyörgöm ? — Majd megtudja. Az öreg sirva fakadt, jajgatott. Eresszenek szabadon, a jóságos Ég áldja meg magukat! Nem viszek én semmit, esküszöm az élő Istenre ! Csak haza megyek a falumba. Csontos kérlelhetetlen maradt, maga elé mutatott : — Előre! Az öreg fejcsoválgatva fogta meg a lova kan-
