Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-29 / 48. szám

1915. november 29.

NAGYBANYAI hírlap

3.

Polgármester Ur a kezeihez a nép által helyezett hatalmat minő szvirális érzékkel tudja kezelni s megtudja mindenkor találni azt a helyes utat, mely a törvények teljes tiszteletben tartása mellett a gondjaira bízott lakosság boldogulásához vezet.

Vajha minden városnak oly sikerült választása lenne mint Felsőbánya sz. kir. r. t. városnak. Még egyszer szívből gratulálva maradtam Szatniár, 1915. november hó 19. őszinte tisztelője: Riszdorfer Imre. gazd. egyl. s. titkár.

Királyi tanácsosi kinevezésedhez őszinte örömmel gratulálok. Főispán. — Nagykároly.

Kitüntetésedhez örömmel gratulálok. Hará- esek László, miniszt. taflácsos dohány jőv. i- gazgató.

Királyi tanácsossá történt kinevezése alkalmából, úgy a magam, mint a városok Országos Kongressusa nevében őszinte örömmel gratulálok Bárczy polgármester. —

Királyi tanácsosnak történt kinevezésed alkalmából őszinte szívből gratulál Csaba Adorján.

Királyi kitüntetésedhez legmelegebben gratulálunk Isten éltessen kedves családoddal együtt. Lovrich Gusztáv, neje, Pista, Józsi, Gyula. —

Legfelsőbb kitüntetésedhez igaz szívből gratulál, Wagner Sándor k. tanácsos polgármester Losoncz.

Szívből jövő jókivánátokkal üdvözöllek legfelsőbb kitüntetésed alkalmából Csesznék Gyula, K. tanácsos, polgármester Beszterczebánya.

Kedves Barátom ! Legfelsőbb kitüntetésed alkalmából örömmel és szívből üdvözöllek, Szívélyes üdvözlettel vagyok őszinte igaz híved Horváth Kálmán, kit. tanácsos. Selmecz és Béiabánya sz. kir. bányaváros polgármestere. —

Kedves barátom ! Legfelsőbb kitüntetésed alkalmából őszinte szívvel gratulál és legszivélyesebb baráti üdvözletét küldi, régi- barátod, Budapest, 1915. november 19. felsőbányái Lassner Gusztáv ny. m. kir. Államrendőrségi főtanácsos.

Kedves Jenőm ! Fogadd kitüntetésedhez régi kamarásod legőszintébb szerencsekiváuatait; élj oly boldogan, mint amily szivesen emlékszünk Stáczió utczában töltött szép időkre; üdvözöl őszinte híved Dr. Kaldrovits Géza a Magyar Jelzálog hitelbank helyettes igazgatója. —

Budapest. Mint fáradhatatlan munkálkodásodnak ismerője szívből üdvözöllek, kitüntetésed alkalmából, Váradhy Lajos. Városok lapja főszerkesztője titkár.

tárát és sírva indította el a lovakat, közben folyton vissza-visszatekintgetett, hogy a mögötte menő katonák nem nyúlnak- e bele a szénába. Csontos Gáspár büszke öntudattal lépkedett a kocsi után és mosolyogva súgta oda társainak :-T-- Tudjátok, mi van a széna között? . . . Dugáru, hadidugáru 1 A gazember átcsempészte a csapatunkon, oszt most az oroszoknak akarla szállítani. Azért jajgatott, ha a kocsi felé közeledtünk, félt, hogy fölrobbanik vele együtt . . . Látjátok, hogy pislogat hátra ? . . . Majd megtanítjuk a rókát dugáruzni.

Ezen közben a hét magyar megérkezett az öreggel és a titokzatos kocsival a helyre, ahol a zászlóalj pihent. Csontos egyenesen az őrnagyhoz rohant és csillogó szemmel jelentette:

— Őrnagy ur alássan jelentem, egy kisoroszi fogtam, aki hadidugárut szállít az oroszoknak.

— Miféle hadidugárut ? képedt el az őrnagy.

— Még nem tudom, de bizonyos, hogy dugáru van a kocsiján, mert valahányszor a kocsi felé közeledünk, eiibénk ugrik, oszt se megnézni, se a széna közé bökni nem enged.

— Az nem úgy van ! vörösödik el az őrnagy.

Szatmár. Kitüntetésednek szívből örül és Istennek további áldását kéri életedre és működésedre Bodnár György tanfelügyelő. —

Kedves Jenő ! Az „Est“ fo'lyó hó 20-iki számából örömmel olvastuk királyi tanácsosi címmel történt kitüntetésedet. E legfelsőbb helyről jött magas kitüntetésedhez meleg baráti szeretettel gratulálunk s kívánjuk, hogy a Gondviselés tartson meg szeretett városod szolgálatában jó egészséggel igen sokáig. — Szives barátsággal Aranyosme- gyes, 1915. november 21. Hubay Zsigmond, Böszörményi Zsigmond.

Brassó, Kitüntetésedhez szívből gratulál Dózsa János szakisk. igazgató. —

Nagykárolyban átutazóban olvastam kitüntetésedet. Örömmel és tiszta szívből gratulálok. Ma- kutz Gyula. —

Kedves Barátom ! Királyi kitüntetésedhez szívből gratulál, tisztelő, híved : Czier Ferencz plébános.

Kitüntetésed alkalmából meleg barátsággal köszönt, Nagybánya, 1915. november 20. tisztelőin ved : Szabó József m. kir Főerdőtanácsos. —

Marosvásárhely, Kitüntetésed alkalmával meleg barátsággal üdvözöl : Barndy Bernády György főispán. —

Budapest, 1915 November 19. Kedves bátyám / A jól megérdemelt legfőbb kitüntetésedhez igaz örömmel gratulál tisztelő híved : Harner Ferenc szék. föv. tanácsos.

Kedves barátom ! Kitüntetésedhez őszintén gratulálok. Sivélyeseu üdvözöl igaz híved, Debre- czen 1915. november 21 Sziklai Emil m. kir. főerdőtanácsos.

A hivatalos lap mai száma hozta hírül, hogy Nagyságodat a király kegyelme, a királyi tanácsosok sorába emelte s ezzel egyet a körünkből leg magasabb kitüntetésére érdemesített. Kitüntetés érte ezzel egyik ős bányavárosunkat, szép Felsőbányát ! dicsőség érte evvel a „Nagybánya vidéki bányaegylet,, amely Nagyságodban érdemekben dús elnökét tiszteli, de közvetlenül egyesületünknek is jutott a kitüntetés fényéből, mert Nagyságod mint a Nagybánya vidéki Osztály alelnöke egyesületünk vezetőinek egyike! kinek szives jóa- karatu támogatását továbbra is kérjük.

Egyúttal kérem fogádd az én legőszintébb, szerencsekivánataimat is, és engedd, bogy az e- gyesüleí nevében tolmácsolt üdvözléshez szerény magam is csatlakozzam az öreg bányász igaz Jó szerencsét kívánással.

— Át kell kutatni a kocsit és öt perc múlva jelentést várok.

— Igenis! — szalutált Csontos és visszament a kocsihoz :

— Lerakni a szénát — intett a társainak.

A hat baka már indult is, hogy a kocsira ugorjon, de az öreg kézzel lábbal védekezett, kiabált, könyörgött. Két baka lefogta. Ebben a pillanatban a kocsin megmozdult a széna és a széna közül kiemelkedett egy szép, fiatal menyecske, j

A hat baka Csontossal egyetemben a kocsilőcsbe kapaszkodott, hogy el ne essen. A menyecske mosolygott, az öreg összekulcsolta a kézét és könyörgött:

— Ne bántsák, instállom ! A feleségein. így hordozom már napok óta, nagyon féltem, tetszik tudni a katonák ... a kato . . .

Csontos elvörösödött, aztán elsápadt. A sátorból kihallatszott az őrnagy nyugtalan hangja!

— Mi van a hadidugáiuval ?

Csontos szégyenlősen lépett az őrnagy elé s inig félszemével a mosolygó menyecskére sandított, keményen jelentette :1

— Jelentem alásán a dugártí nem hadi.

Budapest, 1915. november hó 19-én.

Megkülömböztetett tisztelettel ;

Litschauer Lajos

m. k. főbányatan. titkár.

Üdvözölték még ezeken kívül a következők: Smaregla Mihály, Burdács János, Hegedűs Ferencz Dr. Mátéffy Ferencz, Dr. Kádár Antal, Puskás Antal, Dr. Siposs Aladár, Dr. Adler Adolf Szakács Emil Özv Lir Istvánná, Z. Knöpfler Gyu- íáné, Tomasovszky Imre, Halmai Imre, Biró Vilmos, id. Kárpáti Endre, Plachy Gyula, Hollos Oszkár, Hollos Jakab, Dr. Tibor Dezső, Pálffy Mór, Tóth Károly Füstös Kálmán, Altmann Ferencz, Dr. Mártonffy Bogdán, Kupás Mihály, Révai Károly és családja Husovszky Gyuláné, Oláh László, Dr. Stoll Tibor, Merza Dezső, Pály Ede, Fizély Sándor, Kilián Béla, Jékly Károly, Haranth Gyuláné, Palmer Kálmán, Tury József, Dr. Mol- dován Ferencz, Szmik Antal és Steinkogler János. Dr. Tímár, Diczig Béla, Münich Sándorné, Winkler Jenő, 1. Berksz Leo, Dr. Gondos, Mán Lajos, Szmik Lajos, Debreceni István, Dr. Dereáno, Kunczly Sándor, Bállá Jenő, Szabó Sándor, Ho- léczy Gyula, Unger István, Mike Imre, Soltész Gyula, Tóth Mór stb.

Bendinerék hangversenye.

Az egyszer elhalasztott hangversenyt Bendinerék múlt héten, kedden tartották meg jótékony ezélra, óriási részvétlenség, rossz zongora, szereplő és programm változtatás mellett.

Most ilyenkor tűnik ki, mit tesz az, ha valaki nálunk hangversenyt rendez, legyen az művész, műkedvelő vagy csak rendező. Közönségünk a művészt lebecsüli, a műkedvelőt agyon kritizálja, kedvét szegi, a rendezőt agyon gyötri. Most értjük csak boldogult Schönherr Antalnét, midőn ő egy hangverseny zongorát akart Nagybányának ősszehangversenyezni, hogy ha majd a városban nevesebb művészek foidulnak meg, akiknek zongora kell. hogy művészetüket teljes pompájában kifejthessék, hogy ha majd Nagybányának müértő közönsége lesz, hogy ha majd nem tátongó üres terem előtt a részvétlenség ijesztő hidegségében kell lejátszani magas műsort, ne kelljen az utolsó perczig is szaladgáltok a művészeknek zongorát kölcsön kérni, de legyen egy hangverseny zongora, amely nem mindenkié, hanem ahhoz csak hozzáértő ülhessen, hogy a művész átadhassa e mellett szivét, lelkét a közönségnek, hogy ne legyen kedvetlen, mint jó Bendiner volt a kaszinói zongora mellett.

Hát városunk zenei izlésérg annyira kényes közönsége hol volt a hangversenyen? Talán mert már hallotta Bendinert, vagy a Kreutzer sonátát és ezeket elég egyszer hallani ? Hát azok a kedves kis és nagy zongorázni és hegedülni tanuló növendékeknek nincs szükségük arra, hogy halljanak művészi dolgokat ? Hja a háború és a nagy drágaság most visszatart mindenkit, a rendkívüli kiadásoktól ; a terem hideg, páholy nincs és aztán nem értem, amit előadnak 1 Ez a fő kifogás. És a háború és nagy drágáság mellett őrülten rohanunk a moziba, a zsúfolt terem felmelegszik a kilehelt párától és a kéteshirü mozi szkeccselő művészek jól megnevettetnek és elfelejtjük, hogy éhezünk, de hogy hogy lehet étlen-szomjan Bendinert meghallgatni, hogy lehet Bethoven soha el nein múló szellemének hódolni, az a mi eszünkbe fel nem hathat.

Ez előtt husz-liarmincz esztendővel Budapesten is tir^s házak előtt hangversenyeztek a művészek, ma már a filharmonikusok hangversenye csaknem tisztán bérlő közönség előtt folyik le. Valósággal ki kell erőszakolni egy-egy jegyet ne-