Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-06-22 / 25. szám
TÁnSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéiii Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Vili. évfolyam. Nagybánya, 1915. junius 22 Hí ii 2* l 25. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Szerkesztőség: Hunyady János-u. U. sz., hová a lapközlemények küldendők I' 'munkatárs RÉVAI KÁROLY. Kiadóhivatal: „Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. Gyer mekvédelem. — A Stefánia — szövetség. — — Jó és rossz együtt járnak a világon, mint a fény és az árny. A jónak az árnyékát l.'tjuk a denevérszárnyu ivezeten mindenütt, a hol valami emberi jóság foglalja le a tért, de hála Istennek, megfordítva is ott, a hol rossz van, nyomban fölkel, kifakad a-jóság, nem mint belőle való, hanem mint ellene reagáló napsugár, fényesség. Mindnyájan érezzük, hogy kettős jóságnak hősiességéből élünk: a harcmezők áldozatkészségéből, de élünk az irgalmas jóságnak hősiességéből is. Annak az elsőnek tere a harctér, ennek a másiknak a szomorú, fájdalmas, szenvedő élet. Az első az életet veszi, igaz, hogy odaadja a magáét is, de úgy adja oda, hogy egy élet helyett odaad akár százat, akár ezret. Ez a másik, a szeretet nem ad a máséból, de ad a magáéból,ez nem veszi el a másét, hanem odaadja a magáét. Látom, megálljuk helyünket": látom, hogy a magyar hadsereg, mint szürke acélfolyam, a- kárcsak egy tüzvészes ár messze kicsap a határokon át. Látom, hogy inig magyar e- rekben a lelkek hevülnek, addig ez a hősiesség ki nem fogy. De nem csak ott csinálnak világtörténelmet, hanem a békének, szeretetnek erős, kitartó, csendes, zajtalan munkájában is. Hála Istennek, e^en másik téren, az áldozathősiesség praktikus terén is megálljuk helyünket. Hogy mit tett Magyarország, hogy mi történik ebben az országban ? Egy újságnak bármiféle foszlányát is olvasom, munkában látom a jótékonyságot. Ez a hevület olyan, mint a gót dómok festései : akármilyen az alak, a j háttér mindig aranyos. Ebben a nagy időben nem elég vérrel festeni, vassal küzdeni ; a hátteret mindig nemzeti hevület aranyozza be. • Az emberéletet oly mohón pusztító háborúban fokozottabb mértékben kötelessége az államnak és a társadalomnak, Rogy a fejlődő emberéletet a jövő számára megmentse. Ennek a kötelességnek tudata érlelte meg az anya- és csecsemővédelem országos szervezésének gondolatát. Ezért alakult a Stefánia szövetség. A Stefánia-szövetség azonban nem tekintheti feladatát befejezettnek, ha nem tudja, hogy az első életévét betöltött csecsemő az ő védőszárnyai alól hová kerül. Kétségtelen, hogy a legnagyobb veszedelem a csecsemőt élete kezdetén fenyegeti, de azért sok baj érheti a gyermeket még addig, mig felnőve, maga veheti át sorsának intézését. Kell, hogy a gyermek védelmet találjon élete további folyása alatt is, a védelemre szoruló gyermeket valósággal kézről-kézre kell adni a gyermekvédelem hatalmas szervezetében. Össze kell teliát majd a hivatottaknak foglalni a gyermek- védelemmel foglalkozó hivatalos és magán tevékenységet, kezdve az anya- és csecsemővédelmen és folytatva egészen addig, mig a gyermek az életbe kilép és ebből a sokfelé ágazó tevékenységből kell megépíteni a magyar gyermekvédelem hatalmas palotáját. Ennek az épületnek lenne egyik alapköve az anyák és csecsemők védelmével foglalkozó Stefánia-szövetség. Idei termésünk. A májusi szárazság után bekövetkezett kiadós meleg esőzések a vetések fejlődésére kitűnő hatással voltak, úgy hogy azokon a részeken, hol a csapadék mennyisége nagyobb volt, a jó terméskilátásokba vetett remények nemcsak megerősödtek, hanem meg is növekedtek. Megnyugvásul szolgál, hogy a javulások éppen azokon az országrészeken jelentékenyek, amelyek a gabonater„ANAóyBÁNyAI HÍRLAP"TÁRCÁJA A viszontlátás. Évek óta úgy éltek egymás mellett a házastársak, mint két idegen ember. Miért ? Tulajdonképpen már egyikük sem tudott róla pontosan számot adni. Ez az elhidegülés lassan, fokozatosan köszöntött be, anélkül, hogy eleinte észrevették volna. A férjnek megvoltak a saját érdekei, a hivatása, a barátai, a szórakozása, a klubja, az asszonynak szintén. Ami őket összetartotta volna, a gyermekük, néhány hetes korában meghalt. így azután olyan házaséletet éltek, amely csak külsőleg volt az, belső kötelék nem erősítette meg és csak rabjai voltak a házasságnak. A szivükben nagy ür tátongott. De ez az ü- resség gyötörte őket és ez a szenvedés titkos vágyakat szült bennük. Nem egymásra újra rátalálni, hanem a vágyat, hogy egymástól magszabaduljanak. Mert az volt a csodálatos az ő viszonyukban, hogy azt hitték, ha már szeretni nem tudják, muszáj gyűlölniük egymást. Ez a gyűlölet napról-napra keményebbé tette azt a kérget, amely szivüket borította. A szivük még melegen vert, de nem akarták meghallani, így lettek aztán zárkózottakká egymással szemben. És nem volt olyan rossz, amit az egyik a másiknak ne kívánt volna! Ekkor jött közbe váratlanul az a nagy esemény, amely minden emberrel éreztette valamiképp a befolyását — a háború. Anélkül, hogy bevallották volna úgy a férfi, mint az asszony megrettentek, mert végre beteljesedett, amit már oly régen kívántak: megszabadultak egymástól. A férfi mozgósítási parancsot kapott, be kellett vonulnia ezredéhez. — Vájjon örüljek-e ennek? — kérdezte önmagát a férfi. És egyáltalában nem tudott rá o- lyan könnyen válaszolni, mint hitte. Mert amilyen örömmel állott a haza védelmére, épp oly kellemetlenül vegyült örömébe a megbánás, a bűnösség érzése. Szeretett volna sok-sok szeretetteljes, meleg szót mondani a feleségének. De elnyomta a vágyat. Álszégyenből és dacból elnyomta, mert úgy gondolta, hogy az asszony az, akinek az első lépést meg kell tennie. Az asszonynak, aki hiszen nem tudhatta, hogy látja-e még valaha az életben a férjét. Az asszony lelkében hasonló érzelmek vi- harzottak. És megkérdezte önmagától, vájjon az elmúlt években szólt-e hozzá csak egyetlen jó szót is ? — Nem! — felelte rá nyomban a lelkében rejtőzködő gyűlölet. — De ha elesik ? — aggodalmaskodott jobb érzése. — Számodra már úgyis rég meghalt, — válaszolta ismét a gyűlölet. — Vagyis helyesebben te haltál meg már rég az ő számára! És igy történt, hogy hidegen búcsúztak el és nyugalmat, egykedvűséget szintéit mind a kettő, mig belül kiabált, zokogott a telkük. Az elválást követő hetekben nagy változás állott be az assz ny lelkében. Most egyedül volt és ilyenkor az embernek van ideje elmélkedni. Az élete úgy állt előtte, mint egy nyitott könyv. Lapozgathatott benne és összeadhatta mindama rosszat, amiben férjétől része volt És aztán össze keresgélte mindazt a jót, amiben ő a férjét részesítette. De ime, nagy csodálatára nem talált semmit. Bárínennyire keresgélt is. És megijedt, mert belátta, hogy minden tett, amely nem jó, szükségszerűen rossz kellett, hogy legyem Ebből azt következtethette csnpán, hogy sok rosszat tehetett az urának. És egyszerre egész más világításban tűnt fel előtte az élete. Ha az élete olyan üres, szeretetet
