Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-31 / 13. szám
VII. évfolyam. Nagybánya, 1914. március 31. tahsadüllmi ejís szíiexe’Iieí.oíid.zzlx.íivix Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre G korona, félévre S korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos : Szerkesztőséi: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Dr. AJTAI NAGY GABOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház —-------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ---------Sz ekfű-szál! — Levél a szerkesztőhöz. — Felsőbánya, 1914. március 27. Ha egyéb dolgaim engedik, a történelemmel szeretek foglalkozni s különösen a II. Rákóczi Fe- rencz és az 1848/9-iki szabadságharc korával. Engedje meg tisztelt Szerkesztő úr, hogy lapjában, melynek hü olvasója vagyok, én is észrevételeket tegyek arra a mozgalomra, mely a császári Szekfií Gyula Rákóczit gyalázó munkájának megjelenése alkalmából megindult. Én nagyon megörvendtem, mikor a könyv először kezemben került, mert azt hittem, hogy újabb adatokat fogunk kapni a nagy Rákócziról s korántsem gondoltam, hogy egy magyar történetíró, ha még annyira is császári hivatalnok, képes lesz Rákóczi ellenfelei adatainak fölhasználásával és a maga idétlen logikájával a nagy fejedelem szent emléke ellen törni. A dolog azonban oda fejlődött, hogy most már e könyvéit felelősségre akarnak vonni olyanokat f's, kiknek a könyv kiadásában részük nincs, így csak a legelfogultabb és legádázabb politikai ellenfelek vonhatják bele ebbe a kérdésbe gróf Tisza István személyét. Hiszen már magában azon körülmény igazolja gról Tisza Istvánt, hogy ő eszközölte ki 1904-ben a királyi kéziratot, mellyel Rákóczi hamvainak haza szállítása elrendeltetett. És hogy lehet föltételezni is elfogulatlanul (rosz- szabb kifejezéssel élni nem akarok), hogy az a gróf Tisza István, ki Rákóczi hamvai hazaszállításának elrendelését kieszközölte, most azon igyekeznék, hogy Rákóczi szent emléke meghurcoltas- sék, illetve bemocskoltassék. Külömben gróf Tisza István mellett szól Berzeviczy Albertnek, kit ellenfeleinek is mint becsületes és igazmondó embert kell ismerniük, — a képviselőházban f. hó 19-ikén tartott beszéde, melyben elmondja, hogy a szóban forgó könyv már azelőtt megiratott és sajtó alá adatotl, amikor még gróf Tisza István nem is volt miniszterelnök. Mindezeknél fogva mérget vehetünk reá, hogy gróf Tisza Istvánnak a könyv megjelenésében semmi része nincs s annak megjelenéséről is csak legfőlebb annak kiadása után vett tudomást. Thallőczy Lajost is, kit különben jó hazafinak ismerünk, lehet és kell menteni. Igaz, hogy mint az a gyönyörű császári Szekfiiszál előszavában mondja, az adatokat Thallóczy közbenjárásának és hozzávaló személyes jóindulatának köszönheti. De ez még semmit sem bizonyít. Mert én nem tudom föltételezni, hogy az a Thallóczy, a ki a nagy Fejedelem és bujdosó társai tetemeinek összeszedésénél úgy Konstantinápolyban, mint Kisázsiában jelen volt, a hamvakat haza kisérte s ezzel egy nagy fáradságos, kimerítő utat tett, hogy mondom, ebben a Rókóczy gyalázó munkában Thallóczynak közvetlen része lenne. Lehet, hogy a császári Szekfüszál egy igen jó és szorgalmas hivatalnok s. azért Thallóczy segített neki abban, hogy a kért adatokat megkaphassa. Azonban biztosra vehető, hogy Thallóczy a munkát el sem olvasta, bízván annak Írójában : tehát Thallóczyt leg- föllebb abban lehet hibáztatni, hogy a munkát elolvasás nélkül kiadásra ajánlotta, ha ugyan csakugyan ajánlotta. Nekem meggyőződésem, hogy ő legfeljebb az iró mellett, kit szorgalmas és megbízható embernek ismert, — tehetett ajánlatot. Berzeviczy Albertet sem lehet elitélni, hisz az majdnem lehetetlenség, hogy ő a mellett az országos nagy munkálkodás mellett, melyet véghezvisz, minden akadémiai kiadványt azoknak megjelenése előtt megbíráljon. Ebben a tekintetben csak azokat az akadémiai tagokat lehet elitélni, kik a munka megbirálásával megvoltak bízva s azt kiadásra ajánlották. És ezeket kár volt Berzeviczy Albertnek is védelmébe venni. Már most térjünk magára a munkára. Az, mint elül is említettem, adatait — majdnem mindet a nagy Fejedelem ellenfeleinek feljegyzéseiből veszi. Neki semmit sem élnek a Beniczky Gáspár, szatmári Király Ádám napló feljegyzései és Mikes Kelemen levelei, sem a külömben gúnyos és meg- szólani szerető Saint-Simon Lajos lierczeg Rákócziról szóló jellemzése, sem a kortársaknak adatai A „NAGYBÁNYAI NIRLAP“TÁRCÁJA Gyermekkori emlékeimből. — Irta : Révai Károly. — Gyermekkorom verőfényes napjai a Székelyföldön, Gyergyóban zajlottak le. Szentmiklós, Szárhegy, Dilró, Remete, Borszék, Tölgyes, mind megannyi édes emlékezetű helyek! Mindegyik községhez köt engem valami, amit — ha a Mindenható kegyelme engedi, — lassanként elmesélek. Sok dologban meg kell erőltessem emlékező tehetségemet ; nem csoda ! Egy félszázad von fátyolt a múltra. ' De csodálatos, hogy mégis az 50 év előtti eseményekre jobban emlékszem, mint arra, ami tegnap történt. Például : élénk emlékezetemben van, amikor 1861-ben kigyult a házunk s boldog- emlékezetű rokonunk, szentkatolnai Cseh Lajos, a későbbi kolozsvári bányaigazgató segített az oltásban. Előttem áll az a szomorú pillanat is, amidőn 1861-ben édes apám meghalt. Most is látom szenvedéstől megkínzott arcát a koporsóban. Emlékszem tisztán, a dán hadjáratra, amikor kis városunkban lovasok robogtak végig s hangos kürtszóval fújták a sorakozót. Emlékszem mikor a Búcsúi tetőn, Parajd mellett 1861-ben rablóbanda vett körül bennünket. Nagybátyám megvendégelte őket az erdő mélyén s ők bántatlanu! engedtek tovább utaznunk Gyergyóba. A kőniggréci dolgok már aztán oly világosan állanak előttem, mintha csak most történtek volna ; pedig annak is 48 esztendeje már. Mint emlitém, gyermekkoromat Szentmiklóson és vidékén töltöttem el. Rokonoknál laktam, kik úgy neveltek, mintha édes gyermekük lettem volna. Öreg nagybátyám kincstári főerdész volt; az erdész is atyafiságban állott velünk. Az ő házuknál láttam azt hogy mit tesz hűségesen, becsülettel szolgálni az államot. Nagy emeletes ház volt a csász. kir. erdőhivatal. Az emeleten mi laktunk, a földszinten voltak az irodák, két cseh szolga, Ignác és Johann felügyelete alatt. Egyik napon az emeleti lépcső alatt játszadoztunk unokatestvéremmel, amikor azt láttam, hogy Ignác egy öreg zsidót vezetett föl az emeletre nagybátyámhoz. Mi, gyermekek ösz- tönszerüleg féltünk a hosszú, göndörhaju zsidóktól, kik kopottas zöld kaftánban, prémes kucsmában jártak. Elbújtunk a lépcső alatt, nehogy meglásson. Fölment az emeletre Ignác vezetése mellett. Csak akkor mertünk kibújni, mikor lépteik már elhangzottak. Néhány perc telt el. Egyszerre isz- szonyu ordítást és zuhanást hallottunk. A zsidó az emeletről közénk hullott s utána mindjárt arany és ezüst pénzből egy záporeső. Lehetett vagy 200 darab. Hugocskámmal kétségbeesetten menekültem ki az utcára. Csak nagy későre kerültünk haza, de még akkor is vert a szivünk, mint az űzött galambnak. A lépcsőn és lépcső alatt már nyoma sem volt az előbbi szörnyű eseménynek. Bent a szobában nagybátyám feküdt a pamlagon halál- sápadtan; mellette nagynéném és gyermekei hideg vizes ruhával borogatták halántékát. Egyszerű történet volt. A zsidó, ki az erdőkincstár vállalkozója volt, megakarta nagybátyámat vezstegetni egy zacskó arannyal és ezüsttel. Nagybátyám rövid utón végzett vele : ledobta az emeA f természetes ásványvíz gyógyjg-^ ti 1,4 J/ /I 1 B I hatása hurotos bántalmaknál fl r# il B m. m ^ A H B—^ B páratlan; a legutóbbi termésű ! _---------------—----------------------------------------------------------------------------------------------savanyu uj borral vegyítve Kanhatn kí vánatra triid' a ^SZ3[li yyogyfürdä igazgatósága. ^ kitűnő italt szolgáltat. © j mindephol. j
