Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-31 / 13. szám
és magának a kurucz költészetnek szívből jött és szívhez szóló versei, melyek mind a legnagyobb szeretettel, nagyrabecsüléssel, hódolattal és az országból távozása után nagy, őszinte bánattal szólanák a nagy Fejedelemről. És azután, hogy a császári Szekfüszál mily következetlen az adatok fel- használásában is, arról nem is érdemes beszélni. Tendencziája azonban és ez feltétlen megállapítható, nem egyéb, mint a nagy Fejedelem emlékének meggyalázása. Ennek a könyvnek minden példányát meg kellene semmisíteni, még pedig úgy, hogy föl kellene kérni a magyar tudományos akadémiát, hogy a még őrzésében levő összes példányokat semmi- sittesse meg; azután föl kellene hívni azokat a testületeket s egyeseket, kiknek meg van ez a könyv, hogy a birtokukban levő példányokat küldjék meg egy választott bizottságnak, mely azokat egybe gyűjtve, egyszerre és nyilvánosan elégettetné. Olvasom, hogy az egyetemi ifjúság körében mozgalom indult meg a szóban forgó könyv és annak szerzője ellen. Nagyon helyesen; ilyenekben ki járhatna előbb, mint a hazá ifjúsága. De nagy baj lenne, illetve a mozgalom se lenne oly eredményes, ha az ifjúság túl lőne a czélon és oly egyéneket is megpróbálna elitélni, kiknek a könyv megjelenésében részük nincsen. Feltétlenül el kell azonban Ítélni első sorban a szerzőt, továbbá a könyvnek akadémiai bírálóit azért, hogy egy ily logikátlan és rósz akaratú mü- j nek megjelenését meg nem akadályozták. Azután megkellene semmisíteni akár a föntebb említett, akár más módon a könyv összes példányait. A „Nagybányai Hírlap“ a következőket irta : „Olvasom a hírlapokban, hogy a bécsi levéltár egyik tisztviselője gyalázó könyvet irt Rákócziról. Nemzetietlennek rajzolja a kurucz világ fényes alakját. Nincs kétségünk abban, hogy minden tisztességes magyar undorral utasítja vissza históriánk legkiválóbb alakja emlékének megbántását. Hogy magyar ember irta, az legnagyobb szégyen. A kezét kellene letörni az ilyen Írónak, hogy soha többé tollat ne vehessen a kezébe.“ Én is ezt mondom. Farkas Jenő polgármester. NAGYBÁNYAI HÍRLAP Védelmi akció. Háromszék vármegye törvényhatósági bizottsága által az erdélyi védelmi akció megtárgyalására kiküldött 21 tagú b/zottság megkezdette munkálkodását. A bizottság mindenek előtt megállapodott abban, hogy az első feladat a helyzet tanulmányozása, megfelelő adatok összegyűjtése és birtokvédelmi programm kidolgozása. A bizottság teendőit két csoportba sorozza, egyfelől a közeli oláh veszedelmet kívánja legyőzni, másfelől pedig a jövő generáció, az erkölcsileg, szellemileg s gazdaságilag erős magyarság megteremtése képezi célját. Ezért a bizottság a közelebbi és távolabbi teendők egész sorát állapítja meg permanens munkájának segítségével. A utolsó évtized alatt 400 millió korona értékű magyar birtok jutott Erdélyben idegen, főleg oláh kézre, a legközelebbi teendőkben tehát a birtokvédelmi akció fog dominálni. Adatokat fognak gyűjteni abban az irányban, hogy ma a vármegye birtokállása milyen; a kis és középbirtokokon mennyi jelzálogi teher van s a magyar és idegen nemzetiségű pénzintézetek között milyen arányokban oszlik meg. Adatokat gyűjtenek abban az irányban is, hogy melyek azok a székely birtokok, ahol közeli árveréstől lehet tartani s tartani lehet, hogy oláh vagy szász kézre jut, továbbá, hogy a ma .yar pénzintézetek anyagi ereje milyen összegű jelzálogteher átvállalását bírja meg és mekkora számokban kifejezve az a teher, amely társadalmi utón összehozandó tőkével vagy esetleg az altruista Bank bevonásával vállalható át. Ez az adatgyűjtés a közigazgatósági hatósági főszolgabirákat és jegyzőket utasította, hogy a szervek közreműködésével történjék s a vármegye a bizottságnak mindenben, tőlük telhetőleg álljanak rendelkezésére és segítségére. A bizottságba éppen komoly munkájára v ló tekintettel, a megyegyülés több közigazgatási tisztviselőt, gazdasági szakértőt, földbirtokost és pénzügyi szakértőt delegált, hogy minden gazdasági tényező munkásságát biztosítsák a siker érdekében. A bizottság alel nőkének az a terve, hogy nemzetiségi pénzintézeteknél levő magyar birtokosok jelzálogi terheit átvállaltatja magyar pénzintézetekkel és ez az átvállalás hasonló kamatláb, hasonló feltételek és kikötések mellett történjék meg, mert a mai nyomasztó közgazdasági helyzetben bármilyen létről s a pénzt is utána hajította. Makulátlan állami hivatalnok volt, ki később nagy szegénységben halt el. Ma, a XX-ik században azt mondanák róla : ostoba volt! A „Steuereinnähmer“ egy tetőtől-talpig csasz- laui ember volt. Magyarul egy szót sem tudott, de kis fiacskája már velünk járt iskolába s tökéletes magyar kölyökké vált. Apjának érdemkeresztjei voltak sárga — fekete szalagon, melyeket bizonnyal az adóbehajtás körül szerzett érdemei elismeréséül kapott. Egyszer ott játszódtam náluk a kis cseh pajtással. Ráakadtunk az öreg diszkabát- jára, melyen 3 érdemjel volt. Leszedtük róla s felkötöttük a juhászkutyák nyakába. Nagy baj lett belőle. A „major,“ aki állomásparancsnok volt, — meglátta a kutyák nyakán a császár érdemkeresztjeit. Szegény adófőnök majdnem tömlöcbe került a mi csintalanságunk miatt. Úgy mászott ki a bajból, hogy reám kente az egész bűnt, mint magyar fajzatra. Szárazon én sem menekültem : szigorú büntetést kaptam az iskolában áldott emlékű tanítómtól, Kóródy Istvántól, ki a végrehajtott büntetés után szivéhez szorított s megcsókolta szöszke fürtéimet. Egyik napon nagy örömhírt tudadtott velünk az osztálytanító : jön a püspök! Nagy esemény volt ám ez akkor. Az erdélyi püspök abban az időben nagy tekintély volt. Kivonult fogadtatására a katonaság, a császári biztosok, hivatalnokok, iskolák növendékei stb. De önként kivonult a székely atyafiak nagy tömege is, mert hát Fogarassy Mihály gyergyószentmiklósi ember volt; tehát ben- szülött. Elővették az iskola nagy fekete-sárga lobogóját, hogy az alá sorakoztassák a növendékeket. Egy hatalmas termetű oláh fiú vitte elől a zászlót. Mikor épen indulni akartunk a szárhegyi útra, egyik tanulótársunk, egy oláh papnak a fia, felragadta a tintás üveget s végig öntötte a zászló sárgáját. Menten tarka zászló lett belőle. Szentségtörés volt ez! A fiút rögtön lecsukták, mi pedig kivonultunk Fogarassy elé. Volt szónoklat, ének, hurrázás, virághintés, ami már ilyenkor szokott lenni. Az öreg püspök mosolygott, könnyezett s adta áldását mindnyájunkra. Este még lampiónos szerenádot is adtunk neki. Másnap nagy dolog készült az iskolában: a zászlósértő fiúnak a megbüntetése. Tizenkét vesz- sző csapásra és kizárásra ítéltetett. Soha se’ feledem el a végrehajtást. Négyszögben állítottak föl az udvaron. A négyszög közepén volt a deres; körülötte állottak a tanítók és az iskola szolga a vaskos, sósvizbe áztatott vesszővel. Egy adott jelre az összes növendékeknek „hátraarcot“ kellett csinálni úgy, hogy a vesszőzésből mit sem láttunk, csak a jajgatást hallottuk. A végrehajtás után megszólalt az iskola csengettyűje s a delikvensnek kicsekély százalékú kamatemelkedéssel birtokmegmentésre gondolni abszurdum volna. Az alispán terve szerint, mely most foglalkoztatja a bizottságot, az Altruista Bank akár közvetlenül, akár magyar pénzintézetekkel való pénzügyi kontaktusban, szolgálhatja azt acélt, amiért tulajdonképpen alapittatott, igy tevékenységének szinterét átteszi Erdélybe és kezébe veszi az erdélyi magyar birtokok megmentését esetleg áldozatok árán is. A vármegyei gyámpéztárakat esetleg szintén igénybe lehetne venni kölcsön nyújtására, törvényszerű és szigorú biztosítékok mellett. E teendők mellett állandóan figyelemmel kívánják kisérni a földbirtokváltozásokat s nem engedik az árverés alá kerülő magyar birtokokat nemzetiségi kézre jutni. Ezek a legközelebbi programmpontok s csak a későbbi munkálkodásnak fogják pontjait képezni a jövő megalapozására, az erkölcsiteg, szellemileg és anyagilag erős magyarság megteremtésére irányuló tervek. HÍREK. Március 30. Szeretsz ? Szeretlek ! Szerelmünkről még Ajkunk eddig egy szót sem szólott Szivünk, lelkünk, bár sejtem, érzem: Egy dobbanásban, hő érzésben, Rég egybeforrott! Még rejtsük is el! Maradjon meg csak sejtelemnek . . . Mig egy mézédes forró csókban, Szívből suttogjuk elhalóan : Szeretsz? — „Szeretlek!" (Zs — a.) Személyi hir. Dr. Erdödy Ignác nyug. honvéd főtörzsorvos 9 heti távoliét után Afrikából hazatért. Esküvő. Dr. Selegian János itteni orvos ma esküszik örök hűséget dr. Olsavszky Gyula nagysomkuti ügyvéd, bankügyész leányának: Va- lérkának Nagysomkuton. Tanuk Mán Lajos orsz. képviselő és Berényi Antal kir, törvényszéki biró lesznek. Esküvő után az ifjú pár hosszabb nászúira kél. kellett mennie örökre az iskolából. A sárgafekete zászló becsülete helyre volt állítva ! Sok, sok évvel azután találkoztam megvesz- szőzött pajtásommal; akkor már honvédszázados volt s holtig magyar érzelmű. Egy reggel, mikor épen iskolába mentünk, különös esetnek voltunk szemtanúi: egyik közeli falu plébánossát hozták a zsandárok erősen megvasalva. A szekereit három zsandár között ült, a jólelkii pap nehéz vasban s vitték egyenesen a „Bezirker“ úrhoz. Az emberek suttogtak, a gyermekek ijedezve menekültek, az asszonyok tereferéltek. Nagyvégre kisütötték, hogy a pap „konspirált" Akkor mi még nem tudtuk, hogy mi az a konspiráció ? Házkutatást is tartottak nála, mely fényes eredménynyel végződött: találtak egy gaz- dasszonyt 7 apró gyermekkel. A 7-ik még szopós volt, a legnagyobbik alig 9 éves. Persze, hogy haza bocsátották a főtisztelendő urat azzal a szigorú meghagyással, hogy elég legyen már a konspirációból. Hogy mi lett a plébános nagy családjából, — azt nem tudom ; de az holt bizonyos, hogy Fogarassy Mihály nem csinált kanonokát, de még esperest sem belőle.
