Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-24 / 8. szám

VIL évfolyam. TÁRSADAIjMI és szépirodalmi hetilap. Nagybánya, 1914. február 24. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. 'Fomunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■■■■■■■ A telefon reformja. A magyar telefon korszakos jelentősé­gű reform előtt áll, mely nagyban hozzá fog járulni a modern élet eme nevezetes szervének népszerűsítéséhez. A reformok szerint először is meg­szüntetik a mai telefon-díjszabást, még pe­dig az egész ország területén Budapest és Újpest kivitelével miniszteri rendelettel, a fővárosban pedig törvényhatóságilag. Az uj telefon-tarifa szerint a csomagpostához ha­sonlóan az országot hat távolsági zónára osztják s e zónák szerint ui telefon-díjsza­bást léptetnek életbe. A helyi tarifát úgy állapítják meg, hogy két kilóméternyi körzeten belül be­szélgetésekre bárki évi 60 koronáért bérel­het egy telefon állomást s az uj előfizetők egy negyedévi előfizetési dijat előre tartoz­nak fizetni. A helyi beszélgetés tehát lé­nyegesen olcsóbbá válik, de ezzel szemben megszüntetik a törvényhatósági bérletet s minden távolsági beszélgetés a zónák sze­rint megállapított tarifa szerint díjköteles. A legalacsonyabb zónában egy 3 per­ces beszélgetés dija vidékre 20 fillér. Helyben, az évi 60 koronáért bérelt állo­másokról két kilométer körzeten belül min­den beszélgetés díjtalan. Az interurbán beszélgetésekért eddig követelt telefon biz­tosítékot teljesen törlik s a postakincstár az interurbán beszélgetések diját hitelezi elő­fizetőinek. Ezek a dijak zónánkint emel­kednek, de a legnagyobb távolságban sem haladják túl három percenként a két ko­ronát. A posta ezzel az újítással azt akarja elérni, hogy a vármegyei hálózatok túlter­helését megszüntesse, ami eddig a legna­gyobb mizériáknak okozója. Ugyanis az olcsó vármegyei beszélgetések következté­ben a törvényhatósági' vonalak állandóan foglaltak. A legjelentéktelenebb beszélgeté­sekre használják fel, ami a legnagyobb munka és idővesztegetést jelenti a telefon kezelésében. Napirenden van a mai rendszer mel­lett, hogy a szomszédba telefonálnak csak azért, hogy jóreggelt kívánjanak, vagy hogy meg kérdezzék, hogy van a kis baba. Ilyen­kor a két állomás között négy vonal dol­gozik s ezek a beszélgetések a legnagyobb torlódást okozzák. Ha tehát minden vidéki beszélgetés díjköteles lesz, az oknélküli beszélgetések elmaradnak, ettől pedig a a szakemberek a vonalak tehermentesítését várják s igy jobban kielégíthetik a közön­ség igényeit gyors és pontos kapcsolással. Két lényeges ujitás tehát, a helyi be­szélgetések tarifájának vagyis a telefon évi bérletének tetemes leszállítása s a zó­nánként emelkedő vidéki tarifa. Nevezetes újítások még: az éjjeli elő­fizetés életbeléptetése kedvezményes tarifá­val, mert éjjel a vonalak kevésbbé foglal­tak. Igen érdekes és praktikus „a társas előfizetési rendszer.“ Például egy ház la­kói együtt bérelhetnek évi 60 koronáért egy telefonszámot lakásonkint külön álló­A„NA6yBÁNyAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Olvasoh a nagy feltár könyvből... — Irta: Révai Károly. — Mélységes csönd és nyugalom. Az éji l öd felszáll s kisüt a nap ; a havas lejtők ragyogva égnek, a csúcsokon szikrázik a fény. Egy höpilte sem mozdul, véghetetlen nyugalom borul a he­gyekre. Csodálatos meleg február; valóságos izzó verőfénnyel süt a nap s nevető tnosölyával bera­gyogja a hegyeket. Megelégedettség lüktet a szi­vem körül. Itt ülök vadász székemen a bérc tető- jén, ezer méter magasságban a tengerszine fölött, s olvasok a nagy fehér könyvből, a hómező nagy könyvéből. Egyedüli élő lény. Oly némaság van, hogy szinte hallani lehet lüktetését. Igen ! Hallom, de az a szivem dobogása. Ilyenkor korlátlanul dobog, hogy amit élőlény előtt elmondani nem mer, azt rábizza a zuzmarás fák rengetegjére, a milliárd hópihékre, a mosolygó verőfényre. Délfelé be lehet látni a nagy végtelenségbe. Észfárasztó messzeség. Ott is fehér minden, mint a patyolat, csak valahol a látóhatár közepe táján látszik egy koromfekete vonal, mely — mint a kígyó, — hú­zódik lassan keletnek süni párát okádva magából: a vasúti vonat. Az égre törő nap sápadt aranynak látszik a goniolygó füst felhők rongyai közt, de £sak rövid ideig. Mire a fekete kígyó átkanyarodik a síkról a bércek aljába, a libegő fátyol-rongyok szétoszolnak s teljes pompájában süt ki a nap, a föld édes anyja. Ragyogó fényesség rezeg a fehér végtelen­ségben. Fejem lehajtom s belebámulok a csillogó hótakaróba. Csodálatos dolgokat látok: az egész takaró sűrűn tele van írva szép szabályos betűkkel. De minő betűk ! Nem hasonlít semmiféle Íráshoz, ta­lán leginkább az ószláv betűkhöz. A legkülönö­sebb dolog az egész káprázatban az, hogy folyé­konyan tudom olvasni, holott sohase láttam ilyet. A nagy kezdőbetűk iniciálékkal vannak diszitve, minőket a régi középkor remetéi alkottak a zár­dák szomorú falai közt. Mozdulatlanul nézem a kiterített nagy feliér könyvet s amint a hosszú sorokat olvasom, — sejtelmes, édes hangok kelnek vágyakozó sóvár lelkemben és valami titokzatos varázslatot érzek: tele lesz lelkem poézissel. A képzelet tündérkerti virágaival kezdem hímezni az élei durva szövetét. Kikacagok minden nehéz gondolatot lelkemből s könnyű szívvel szaladok be a kitárt kapun, mely a végtelenséget nyitja meg előttem. Száműzök minden árnyékot, mely netalán belopódzott volna belsőmbe. Gyönyörű ez a fehér világ! Táncol rajta a napsugár lilaszinselyem fátyolban. Legalább én úgy képzelem; mert ha sokáig nézem, szemem előtt lila fantomok hullámzanak. Ha lecsukom szemem, ugyanazon alakok bíborban lejtenek to­vább. S minél tovább olvasom a gyémántokból összerótt betűket, epedő lelkem annál távolabbra száll vissza az elmúlt idők ködös éveibe s amit ott látok, az az ámulatnak sóhaját fakasztja resz­kető ajkaimon. Micsoda fényes, nagy útra indul­tam egykor! Csillag vezetett, mint a bethlemi pásztorokat. De egyszer aztán a szilárd talaj ki­siklott lábam alól s én borzalmas félhomályban tapogatóztam s igy jutottam el az öreg korba, mely nem azért szomorú, mert nincsenek öröme­ink, hanem azért, mert elhagynak reményeink. El- komorodok s fölrezzenek álmodozásaimból. Előt­tem pár lépésnyire egy havasi pinty száll a nagy fehér könyvre s okos szemével reám néz. Kételke­dik élő voltomban. Lehet, hogy vállamra akart szállani, vagy ezután akar, ha meggyőződik arról, hogy nincs lélek bennem. Lélek ? Pár perc előtt nem volt bennem, mert messze-messze járt a múlt A _. . ' __ természetes ásványvíz gyógy­|ujf É Ji JjL | Ä I hatása hurotos bántalmaknál iJP Ä mm. Mm»é JT\ U A páratlan; a legutóbbi termésű ~ ^“r—.......................... ................“—---------------------------- savanyu uj borral vegyítve Kapható ki vinSra'tmV a ^szü gyógyfürdő igazgatósága. • kitűnő italt szolgáltat, % j mindenhol. j Iliin lm—— UHUM lllllll l I semmin rí— 11 mii 111—TU—Ili ITirilMinTmrTIMnnMfTTMrnriimniTirTIHMITITrMMMMimiMMmMMMMMMmfl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom