Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-22 / 51. szám

NAGYBANYAI HÍRLAP 1914. december 22. közelebb ötvenfilléres váltópénzt fog forgalomba hozn', mert aprópénzben az utóbbi időben nagyobb hiány mutatkozott. Változás a vasúti közlekedésben. Értesí­tem a közönséget, hogy folyó hó 20-ától kedődő- leg a Szatmár-nagybányai vasúton Szatmár és Fel­sőbánya közt csakis az 5801. és 2804. számú vo­natok közlekednek, — amely Nagybányáról reggel 6 óra 13 perckor indul Szalmáira és onnan este 7 óra 36 perckor indul vissza. Az alsófernezelyi vasúton a délelőtti vonatok járni fognak. Felsőbá­nya — Nagybánya közt, a Felsőbányáról reggel 7 óra 20 perckor induló és Nagybányáról Felsőbá­nyára 1 óra 20 páckor induló vonatok közlekednek. Szatmár és Püspökladány között a Szatmárról este 6 óra 57 perckor induló a Szatmárra este 7 óra 11 perckor érkező személyvonatok fognak közle­kedni. A teheráru forgalom Nagybánya Püspökla­dány között további intézkedésig'' szünetelni fog. Nagybánya, 1914. december 19. Dr. Makray Mi­hály s. k. polgármester. Vármegyei közgyűlés. Holnap után vár­megyei rendkívüli közgyűlés lesz, melynek 27 tár­gya közt alig van Nagybányát érdeklő iigy. Te­kintettel a karácsonyi ünnepekre a közgyűlés alig­ha lesz népes. A kereszthegyi áll. óvodában a hadba vonult katonák javára tartott hazafias ünnepély bevételei: 18-án 38 Kor. 84 fiit. 19-én 20 Kor. 27 fill. és 20-án 41 Kor. 76 fillér. Összesen 100 Kor. 87 fillér. Összes kiadás 10K. 87 f. Tiszta jö­vedelem 90 Kor. mely összeget a „Kisdednevelés“ szerkesztősége utján (Budapest Vili Kér. Mária Terézia tér 9 sz.) a hadba vonult katonák javára beküidöttem. A naponkénti persely felbontása Be- nedekné Nagy Erzsébet áll. tanitónő és Rozsos Ist­ván áll. isk. igazgató ur jelenlétében történt. Mind­azok, kik adományaikkal a jótékony célhoz hozzá járulni s az előadás sikerének előmozdításán fára­dozni szívesek voltak (villany bevezetés, színpad rendezés stb.) fogadják honleányi köszönetemet. Egyszersmind tisztelettel nyugtázom, hogy a jóté­kony „Nőegylet“ a Szatmáry Béláné alapítvány ka­matából az óvódás gyermekek részére 12 Koronát, Müllerné 1 K. adományozott. Puldus Józsika és Török Józsika 30-30 f. küldtek- az angyalkának. Összesen 13 K. 90 fill. mely összegből az óvó­dás gyermekek egyformán süteményt, cukrot, fü­gét és almát kapnak. Ismételve fogadják szives pártfogásukért hálás köszönetéin. Kiváló tisztelettel Kandó Katalin kereszthegyi áll. óvónő. A „Vasárnapi Újság“ december 13-iki száma már az első oldalán szenzációt ad : a belg­rádi konak tróntermét mutalja be, a mint magyar csendőr üldögél a szerb írón lépcsőjén. A többi képek is mind pompás eredeti felvételek a hábo­rúról, az oroszországi, szerbiai s a nyugati harcterekről. Belgrad bevételének történeti jelen­tőségét Marcali Henrik méltatja. Szépirodalmi ol­vasmányok : Lakatos László és Galsworlhy regé­nye. Egyéb közlemények: cikkek a háborúról s a rendes heti rovatok : Irodalom és művészet, Sakk­játék, Halálozás stb. A „Vasárnapi Újság“ előfize­tési ára negyedévre öt korona, a „Világ-kró­nikáival együtt hat korona. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem utca 4.). Ugyanitt megrendelhető a „Ké­pes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 4 0 fillér. Az Est és a háború. Az újság- hírszolgálatát a bábom állítja a legnehezebb, a legfárasztóbb és a legköltségesebb feladatok elé. Százszorosán ne­héz a feladat, amikor a magunk háborúját vívjuk, amikor a mi tűzhelyünk nyugalmáért harcolnak a katonáink. Hisszük, hogy minden újságolvasó meg­tanulta már és tudja, hogy a hírszolgálat pontos­sága és gyorsasága előtt más, nagy érdekekre kell tekintettel lennünk, mert amikor a hadseregünk harcol és vérzik mindnyájunkért, mi fáradunk és nélkülözünk velük együtt, de a nagy cél érdeké­ben a mi munkánk is beilleszkedik a haditervbe és a katonai szemponthoz simul. Az Est munka­társai, akik a magyar irodalom és újságírás lege­lőkelőbb képviselői, ott vannak minden harctéren, s a táborokból küldik lelkiismeretes, hü tudósítá­saikat és ismertető, színes cikkeiket, úgy, ahogyan ök maguk tapasztalják. S boldogan látjuk, hogy nemcsak, itthoni közönségünk, hanem a velünk szövetséges és barátságos viszonyban lévő külföld sajtója is a legnagyobb elismeréssel sorozza Az Estet a világ első hírlapjai közé. Hogy pedig még szorosabb legyen a kapcsolat Az Est és a had­sereg között, a háború kitörése óta ezerszámra kül­di ennek az újságnak a kiadója Az Estet a tá­bori postákon a kórházakba, s örömmel gon­dolunk arra, hogy a hónapok óta meszi harcoló, vagy idegen kórházakban gyógyuló katonáink na­ponta hallhatják a mi szavunkat, a hazai hangot. Az Est kiadóhivatala Budapesten, VII., Erzsébet- körut 20. szám alatt van. Anyakönyvi közlemények. Születtek: dec. 9. Marosán László magánbányaigazgatónak, gör. kath. „László jános“ ; dec. 12.Legez:' István cipész­nek, róm. kath. „Ilona“ ; dec. 12. Nagy Lajos nap­számosnak, róm. kath. „Anna“ ; dec. 12 Catnpián Miklós gör. kath. segéd lel késznek „Valér Miklós Ammosz“; dec. 8 Bernát Dezső téglagyárosnak, izr. „Zoltán“ ; dec. 8 Káhán József ita mérésben üzletvezető, izr. „Mózes“; dec. 12 Tóth Ferenc vasúti osztálymérnöknek, róm. kath. „Ida“ ; dec. 9 Frenkel Ede keresedőnek, izr. „Terézia“ ; dec. 15. Weisz Imre villamossági tiszviselőnek, róm. kath. „István György“ ; dec. 12 Pétül László kereskedő segédnek, róm. ka h, „Margit nevű gyermeke. Elhaltak: dec. 12. Gersch Irén, 4 éves, izr. mészáros-mester gyermeke, tüdőgyuladásban ; dec 13 Takács János 67 éves r. kath. szabómester, hashá-rtyalobban ; dec. 13. Konyárdi Sándor, 25 éves, ref. borbélysegéd, tüdőgümőkorban ; dec. 14 özv. Tóth Sámuelné sz, Jeremiás Julia, 77 éves, ref magánzó, vizkórban ; dec. 15 "Sipos János, 64 éves, ref. magánzó, véredényelmeszesedés; dec. 17 Schisser Lajos, 61 éves, róm kath kincst. bá­nyaács, tüdőgümőkorban ; dec. 17. Juhász István, 7 éves, róm. kath. bérkocsis gyermeke tüdőgü- mőkorban: Haláleset. Lapunk zártakor vesszük a hirt, hogy Dr. Zseni be ry Tivadar, kir. törvényszéki biró, tartalékos százados-hadbiró Brassóban el­hunyt. A Zseniben-család iránt általános a rész­vét. Egyről-másról. Mi célból alakult az emberi társadalom ? Tisztán csakis abból a célból, hogy az em­beri - állatok egymásnak kellemetlenkedjenek, bo- szantsák, kínozzák egymást s a roszakarat mérge­zett nyilait nemcsak belelőjjék egymásba, de - ha alkalmas médiumra találnak, — a belelőtt nyilat meg is forgassák az eleven búsban. Egyéb célját most ez időszerint, a XX ik szá­zad elején,, ebben a világháborús világban nem lá­tom. Én legalább egyéb célját nem vagyok képes belátni. Mert, hogy engem mindennap nyíllal szur- kálnak, sőt meg is forgatják bennem, az szent és igaz. Lehet, hogy nem rossz akaratból. Nem is té­telezem föl a szándékosságot. Mert ugyan mi örö­me lehet egyik - másik jó barátomnak, ismerősöm­nek abban, ha — amint meglát - legelőször is bead egy csomó rémhírt; eleinte ostyába burkolva, mint a keserű orvosságot, azután lassanként ostya nél­kül, amúgy meztelenül, hogy még a szemem is szikrázik tőle. De ha nem is a rossz akarat vezeti őket ez eljárásukban, azért céljukat elérik. Szereznek ne­kem egy izgalom teljes napot, egy lázas éjszakát. Földülják békés nyugalmamat, ki facsarják a vissz­fojtott könyeket s oly szivszorongást, lelki fájdal­mat okoznak, minőt soha, egész életemben nem éreztem. Vájjon bennem van - e a hiba, vagy a rém­hír terjesztőkben? Sokszor vetem föl magamnake kérdést. Én vagyok-e oly hazámat, nemzetemet féltő gyönge lelkű lény, vagy az az embertársam erős, niegedzett, semmitől sem félő óriás, ki a rémhírek­kel kacagva dobálózik ? Nekem valami azt súgja, hogy én jó úton já­rok akkor, ha soha lémhirt meg nem hallgatok, to­vább nem adok, el nem csüggesztek senkit, ha­nem minden embertársamnak lelkes önbizal­mat ébresztő magasztos eszméket szuggerálok leikébe s azt a zászlót lobogtatom, melyre a nem­zet becsülete, vitézsége, törhetetlen erélye van arany­szálakkal kihimezve. Aki mást hirdet, az hazafiatlan, gyáva, cudar, kire nem, érdemes hogy rásüssön az Istennek éltető napja. * * * Végig hallgattam akaratlanul egy párbeszédet. Nem szívesen hallgattam, de oly körülmények közt voltam, hogy el nem menekülhettem környezetük­ből. A pár beszéd egy asszonyka és egy fiatal em­ber közt folyt le ilyen formán : A n ő. No, megjárta a sorozást ? A férfi. Igen. A nő. És milyen eredménynyel? A férfi: ( kacagva ) Természetesen jó ered­ménynyel : kidobtak. A n ő. ( kissé lehangolva ) És nem szégyelte ? A férfi. Én? Van eszemben! Nem kell háborúba mennem ! A nő. S az magának dicsőség? A férfi. Dicsőség ide, vagy oda! Első az én bőröm ! A nő. ( megvetőleg elfordul) Pfuj! A f é rf i. Tán maga is ideálista! Ugyan gyó­gyuljon ki e betegségéből. A nő. (s7Ónélkü! tovább megy.) A férfi. Megálljon! ne gyerekeskedjék. A nő. (visszafordul s megvetőleg szól) A gyerekek már régen a harctérre mentek. A férfi. .(pár lépést a nő után megy.) Nem vehetik hasznomat, gyönge lábam van. A n ő. Ha gyönge a lába, utánam se koptas­sa. (Betér egy mellékutcába gyorsan ; a fiatal em­ber szétnéz, hogy hallotta - e valaki e párbeszédet. CSARNOK. Mint lávatenger. . . . Mint lávatenger, úgy forrik a föld, Vállára nagy biborpalástot ölt, Szép, jámbor arca többé nem kacag, Szivéből ömlik szörnyű vérpatak. Szivének szörnyű vérpatakja közt Az embereknek milliója küzd. E milliók közt első nemzetem, Mint üstökös a csillagos egen. Hah, hogy tombol, zúg, csattog a csata, És mindenik közt harsait trombita . . . Hogy fénylenek a rémes szuronyok . . . E fénybe népem szent neve ragyog, lm megmutatja mostan a magyar, Hogy élni tud, ha élni kell s akar, Hogy olykor-olykor századokon át Megvillogtatja Isten ostorát . . . Ajkán a régi harci dal A menydőrgős, vad zivatar, Az ősök dicső, drága szelleme, Tekintetében mintha réntlene . . . S miként egykor a szent király, Az égen hősök árnyalakja*jár. E hősök közt is első ő : Kossuth, Nyomában vértől tündöklő az ut . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom