Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-17 / 46. szám
2 NAGYBANYAI HÍRLAP 1914. november 17. kibocsátás összege a nyilvános aláírás eredménye alapján fog megállapittatni. Az aláírás — ha e sorok megjelenéséig még nem vette volna kezdetét, egy pár nap leforgása után bizonnyal kezdetét veendi. Aláírási helyekül az összes állampénztár és adóhivatalok, a postatakarék pénztár és közvetítő helyei s az összes számottevő hazai pénzintézetek fognak szerepelni. A terv szerint az aláírási ár minden 100 korona névértékért 97 K 50 f. lesz, a mely az aláírás alkalmával azonnal befizetendő. A kötvények első szelvénye már 1915. évi május elsején kerül beváltásra, a folyó évi november 1-től az aláírás napig járó folyó kamatokat azonban az aláirónak nem kell megtérítenie, úgy, hogy ha az aláírás például november 23-án történik, ez az aláirónak 100 koronánként 38 fillér megtakarítást jelent, vagyis a tényleges kibocsátási árfolyam 97 K 12 f, ami 6-18o/°-os kamatozásnak felel meg. Az aláirt kötvények árának kifizetésére azonban 100 K-t meghaladó jegyzéseknél kedvezményes fizetési módozat lesz igénybe vehető olyképpen, hogy az aláíráskor csak az aláirt névérték 10%-a lesz biztosítékképpen leteendő, még pedig vagy megfelelő értékpapírokban s a jegyzett összeg ezt követőleg lesz befizetendő oly képpen, hogy 40% az aláírási felhívás közzétételétől számított 1 hónap alatt, a további 60% pedig két egyenlő részletben egy további hónapon belül lesz befizetendő. A biztosíték az utolsó részlet befizetése alkalmával lesz elszámolva, illetőleg viszaadva. Ez a kedvezményes fizetési módozat minden 100K névértéknél 50 f kamat megtakarítást jelentvén, az e módon befizetett kötvények aláírási ára minden 100 K névértékért 98 K lesz. Az aláírási áron kívül az aláírók terhére semmi jutalék nem számítható fel. Az az aláíró, a ki az általa jegyzett kötvényeket zárolja s a zárolást öt éven át fel nem oldatja, a kötvényen alapuló követelését legkésöb 1919. évi november hó 1-én, ettől a naptól számított egy évre névértékben leendő visszafizetésre, felmondhatja, viszont a pénzügyminiszter fentartja magának a jogot, hogy három havi felmondás mellett a kölcsönt— egészben vagy részben— névértékben visz- szafizethesse, a felmondás azonban 1920. évi november hó 1-ét megelőző időre nem fog eszközöltetni. A kölcsönre történő befizetésekre, a felmonviseled, az nem illik egy jó katonához, bűn az Isten ellen, szégyen az egész regementre, durva tiszteletlenség és sértés a herceg, a fejedelem ellen és ha igy folytatod, akkor derék, becsületes katona sohase lesz belőled, akkor kár volna még azért a golyóért is, amelyet rád lőnének s nem érnél annyit sem, mint a kötél, amellyel felakasztanának. Csak még egy futás a büntető vesszők között, amelyek hátadból a vért kisercegtetik: akkor egészen ráléptél arra az útra, amely az akasztófához vezet s úgy mégysz majd akkor a vesztőhelyre, aminthogy most felsőbb parancsra hozzám jöttél. Szégyen és gyalázat, ha egy katona nem a csaták zajában vitézül, hősiesen harcolva hal meg, hanem olyan csúfosan végzi életét. Az is meglehet, hogy a büntetéstől való félelemből, megszököl a katonaságtól, gondolván, hogy ily módon kikerülöd a földi igazságszolgáltatás terét. És mi lesz belőled ? Koldus, csavargó, útonálló, rabló, és miután esküszegő is vagy, mert zászlódat hütlenül elhagytad, nevedet abban a községben, amelyben születtél, családodnak örök szégyenére megbélyegzik. Ha pedig elfognak, ami ilyen gonosztevőkkel rendszerint meg is szokott történnni, akkor úgy is látod mi lesz a nóta vége. De hát miként lesz majdan a lelkeddel ? Az esküszegő a pokolba jut és a tolvaj, a részeges és más effélék nem örökölhetik az Istennnek országát. Gondold meg ezt jól s halgass a szavamra, mert (in a javadat akarom. Meg akarom szabadítani a lelkedet, mielőtt az örök kárhozatra dási idő betartásával, átutalás utján igénybe vehetők az 1914. évi agusztus hó 1-e előtt betéti könyvre vagy folyószámlára elhelyezett, egyébként moratórium alá eső betétek is s azok, a kik a befizetésre ily betétjeiket kívánják igénybe venni, betétjük teljes öszege erejéig az illető intézet közvetítésével jegyezhetnek s ezek az intézetek a menyiben nem hivatalos aláírási helyek, a betétekből teljesítendő befizetéseket, a hivatalos aláírási helyek valamelyikével fogják elszámolni. A kibocsátandó kötvényekre és pedig úgy a szabad mint a zárolt darabokra, az Osztrák-magyar bank és a hadi kölcsönpénztár a mindenkori hivatalos váltóleszámítolási kamatláb mellett, a melyik jelenleg 572%, fognak kölcsönöket nyújtani s ily kedvezményes kamatlábat legalább egy esztendeig fognak alkalmazni. Ugyancsak kedvezményes, vagyis a szabályszerűnél 72%-kal alacsonyabb kamatláb mellett tehát jelenleg az állampapírok legnagyobb részére 572, más megfelelő értékpapírokra 6% kamat mellett fognak előleget nyújtani ezek az intézetek, a mennyiben a felveendő összeg az uj kibocsátás jegyzésére szolgál. Az üj járadékkölcsön-kötvényeit úgy az Osztrák- magyarbank főintézete és fiókintézetei mint a szelvények beváltásával megbízott fővárosi pénzintézetek az 1915. év végéig költségmentesen fogják megőrizni. Annak elérése végett, hogy ennek a kizárólag hadi célokra szolgáló kibocsátásnak jegyzése, a kisebb embereknek is lehetővé tétessék, a legkisebb kötvény névértéke 50 koronában fog megállapittatni A kölcsön előnyös feltételei, a pénzpiac kedvező helyzete s annak a felismerése, hogy a kölcsön jegyzésben való minél nagyobb részvéttel az aláírók magánérdekei mellett a közérdeket is nagymértékben szolgálja, biztosítékai annak, hogy e kizárólag belföldi kölcsön jegyzésének eredméí- nyeiben az ország közgazdasági ereje igazságosan fog megnyilvánulni A hadi kölcsön jegyzésével nem csak ön magának szerez hasznot — mivel pénzére magasabb kamatot kap, — hanem vele a leghazafiasabb cselekedetet Is mivell. jutna. Derék, becsületes katonát akarnék faragni belőled. Azért intlek és kérlek, hogy hagyj fel gonosz életeddel. Térj meg és vedd szivedre, a- mit Jézus Krisztus előhirnöke, Keresztelő János a katonáknak mond igy szólván : „Senkit meg ne rontsatok, senki ellen ne patvarkodjatok és megelégedjetek a ti zsoldotokkal.“ A mellékszobában hallgatózó hercegnő nem tudta elgondolni, hogy ki beszél oly hangosan és egyre dörgőbben a herceg szobájában. Végtére már nem tudott ellentállni a kíváncsiságának és kinyitotta az ajtót. A mit látott, felülmúlta minden képzeletét. Az öreg desszaui herceg, összetett kezekkel, lehajtott fővel, alázatosan ült ott s előtte egy tüzesen beszélő fiatal pap, az ő bünbánatra serkentő prédikácziójával. Leginkább pedig azon csodálkozott, hogy a különben ingerlékeny herczeg mily türelemmel hallgatja a beszédet, melyet nem mer megszakítani. A fiatal pap befejezte mondókáját: „Most menj és javulj meg! Kérem az Istent, hogy szivedet a jóra irányozza, hogy a fejedelem és a hadsereg ismét örömét lelhesse benned! A hercegnő most már nem tartoztathatta magái. „Az Isten szerelméért, Lipót mi történt itt ?“ A herceg nyugodt komolysággal válaszolá: „Semmi, semmi, kedves gyermekem. Ez a fiatal ember az én tábori papom ; éppen most tette le a vizsgát és pedig, mondhatom, igen jó sikerrel“. Német leány sóhaja. — Irta: Kernstock O. — El tőlem hiú vágyak, Cicomák egyaránt! Miért születtem lánynak? Ez az csak, ami bánt. Hős, aki nem tud félni — Mily szépen cseng e szó!— Miért nem vagyok, férfi, A sorban harcoló! Ha fegyverrel és tör.el Állnám a leshelyet, A vörösvad ép bőrrel Nem menekülne meg! Üldözném, mig rá lelnék Mikor bozótba mász.’ Be jó vón, ha lehetnék Egy vadölő vadász! Ha nékem lovam volna, S kezemben kard acél: Mikor trombita szólna, Vágtatnék, mint a szél. Hegyen ■ völgyön repülnék Mint isteni lovag. O, én huszár szeretnék, Hős huszár lenni csak! Annak, ki kézben tartja A győzök seregét: Boldogság áradatja Önti el a szivét. Mert neki sok babér jár S győzelme végtelen. Ha én a német császár Lehetnék, Istenem! Fordította : Révai Károly. Egy társdalmi szokás kiküszöbölést. Egyik vidéki laptársunk megszívlelendő dolgokat ir a Kézfogásról, kézcsókról és a kolera járványról. Mindenekelőtt magunk részéröl is kinyilatkoztatjuk, hogy teljesen egyetértünk laptársunk véleményével különösen a mai viszonyok közt, mikor a háborúval kapcsolatosan mindenkor megjelenő kolera terjesztésének veszélyét akarjuk kikerülni. Mert, fertőzés — köztudomás szerint, — leginkább a kezek utján történik. Nem minden ember vigyáz eléggé a tisztaságra; nem minden ember mossa meg naponta többször, vagy fertőtleníti a kezét s igy a legkönnyebben tovább adhatjuk a kolerabacillust. Hagyjunk hát föl a kézszoritással ami — ha átmegy a köztudatba, — nem lesz bántó senkire nézve. A kézcsókra nézve laptársunk a következőket Írja : „Nagyon nehéz dolog bizonyos társadalmi szokások ellen állást foglalni, mert az emberek rendszerint a szokások rabjai. Nem is hisszük, hogy abbeli felszólalásunk, miszerint jó lenne a kézcsók szokásával is felhagyni — meghallgatásra találjon. De akkor, amikor a ragályos betegségek: kolera, vérhas, sőt pestis is fenyegeti az emberiséget, nem tanácsos dolog-e kerülni mindazt, ami a járvány terjesztésére alkalmas ? És a kézcsók nem mozditja-e elő a járvány terjesztését? Hiszen kézcsóknál a bacillust legkönnyebben megkaphatjuk ajkunkra, vagylegköny riyebben átadhatjuk ajkunkról annak, akinek kezét megcsókoljuk ! Van-e tehát a bacillus terjesztésére alkalmasabb, mint a kézcsók? Tessék csak megnézni, hogy aránylag a legtöbb kézcsók a társadalom magasabb rétegénél
