Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-10 / 45. szám
jgi*#**' tí in lm ksfdifi . I ■? 111 ff fi / Jy ril || fe í | A | 45 szám. TÁRSADALMI és szépirodalmi hetilap. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Blőflzetésl árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-ia oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Szerkesztőség:: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Or. ÄJTAI NAGY GABOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Kiadóhivatal: .Hermes“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ----------hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ A mi hadseregünk. Terem-e mezőinken annyi virág, amennyi elég legyen koszorúra ? Van e az emberi ajknak annyi magasztaló szava, a mennyi elhalmozni tudja hős fiainkat, kik a mostani világháború égzengő forgatagában halál megvetéssel küzdenek a Hazáért és Királyért ? Győzelem és dicsőség kiséri hadseregünk minden lépését; tündöklés és ragyogás kél nyomukban s csodás hir szárnyal mindenfelé róluk, ahol csak megfordulnak. Magyarország fiai ezer év óta harcolnak a Kárpátok által övezett föld megtartásáért s bár sokszor tiz ellenség is támadt élete ellen s szomorú belső villongás is emésztette életfájának gyökerét, — még se tudtak tőle egy talpalatnyi földet elvenni s őt rabszolgaságba sülyeszteni. Mert a haza földjének rajongó szeretete megedzette karjait s katonáinak hősiessége, hűséges becsületessége lelkében mint drága ö- rökség szállt nemzedékről- nemzedékre s leküzdhetetlen energiája ragadja őt mindig csak előre, előre! Hol vannak a nagy költők most, kik hős költeményben megénekeljék Magyarország fiainak csodálatos vitézségét? Azokat a tetteket, melyekkel nem a maguk, hanem nemzetük dicsőségét akarják öregbíteni! Akármerre nézünk küzdő fiaink harcoló soraiba, a hősiesség, a halálmegvetés izzó erényeit látjuk összpontosulni. S mig mi lángoló szívvel, tűzben égő szemekkel kisérjük hadseregünk minden lépését, az alatt az ellenség csodálattal adózik nekik s meghajtja zászlóját a legendás hősök előtt. Magyarország hadserege megmutatta most, hogy méltó utóda azoknak, kik a törököt, tatárt mongolt föltartóztatták s megmentették egykor Európát a barbár áradattól. A történelem megismétlődik! Most a moszkovita áradat ellen szegezte szuronyát a nemzet s feszitette ki acélos mellét. Ilyen harcot nem látott még a világ! Szárazföldön, vizen, levegőben, tenger alatt példátlan halálmegvetéssel küzd, hogy a hazát, a nemzetet, a fajt naggyá, boldoggá tegye. Óh, dicsőséges, csodálatraméltó a mi hadseregünk! Nem terem mezőinken any- nyi virág, amennyi elég volna koszorúnak a hősök homlokára! Nincs az emberi ajknak annyi magasztaló szava, a mennyivel elhalmozni tudjuk őket, ami fiainkat, kik mint a hősköltemények héroszai küzdik a világtörténelem legnagyobb csatáját. A magyarok kegyelmes Istene vezérelje továbbra is őket a diadalmas csaták mezején előre, mindig csak előre! Mikor lesz a béke kötés. A legnagyobb, legégetőbb és’legnehezebb kérdés, amely bennünket ma nyom és amely ma a vállunkra nehezül az, hogy meddig tart a háború. Mikor a népeknek ez a hatalmas mérkőzése megkezdődött és az egész világ lángba borult, akkor az emberek azzal biztatták magukat, hogy egy európai háború, amelybe az összes számottevő európai nagyhatalmak belekeverednének, nem tarthat tovább négy hétnél. És ime ma már harmadik hónapja tart a háború, sőt már a harmadik hónapon is túl vagyunk és a háborúnak még csak legelső fázisait fejezték be a hadviselő felek. Szó sincs róla, teljesen igaz, hogy ez alatt a három hónap alatt nagy események történtek, hogy egy gazdag független államot, Belgiumot letörölte Európa térképéről. Szerbiát mi fojtottuk saját vérébe, Francia- ország északi várai egymásután estek a németek kezébe. És Anglia meg-meg remeg a ZeppelinekÄ„NAGYBÁNYAI NIRLAP“ TÁRCÁJA Asszonyt levél. A nappalaim olyan feketék, Az éjszakáim olyan süketek, Fölöttem álmos, mozdulatlan ég, A levegő erötelen, beteg; De nem az ősz nvomasztó sárgasága Borítja gyászba siri telkemet, Búm a napot kinórákba vágja, Minden órán a jajjam eltemet Kis kék szobám csupa meleg homály, Csupa szerelmes, apró, enyhe zug; S téged vihar fagyos keze dobál, Amíg a szél vacogó sípja zug. Az otthonom hiába lágy, meleg, A jöttödet hiába lesem én: A dt ága tested odakint remeg, Vad muszka föld fagy verte mezején. Látlak rohanni habderes lovon, Száguldani, mint harcok Istenét, Látlak piroslón, szűz fehér havon, Látom a tested csonka tetemét, Látlak a kórház durva fekhelyén S nem ágyamon forró karom között; Látlak az Isten trónja lépesején, Ahol a lelked dicsbe öltözött. Messze cikáznak sárga őrtüzek, Meleg lehük tán álomba temet; Ott vagy-e te, vagy tán a tar füzek Rejtik susogva oszló testedet ? Mondd, hol talállak: gázló fenekén, Rabok között, bilincsbe görnyedön, Közös nyugágyba hullt a sok legény, S alszik veled jeletlen temetőn ? ! Bál merre légy, én a tied vagyok, Bús hitvesed utánad sirva-sir; Tied vagyok, ha csonka véresen, ha szívtelen elföd tőlem a sir; Tied jövendő, gyönge magzatom, Szegény, apátion, árva gyermekem; S tied a véres, büszke bánatom, Hogy hős fiát hagyod szülni nekem. Nagy Margit. A németek Párisban. Páris városa száz esztendő óta immáron negyedszer fogja a németeket hívatlan vendégéül látni. 1814-ben és 1815-ben a németeka muszkákkal, osztrákokkal és angolokkal együtt vonultak be a megalázott Parisba ; 1871-ben a németek már egyedül végeztek a francia fővárossal, most pedig Németország és monarkiánk jóformán egész Európával áll szemben. ( Páris sáncos falai és bástyái ugyancsak megszokhatták az idegen vendéget, hiszen már Attila is Klodvig is ostromolták Párist. De az a város melyet N. Károly és Capet Hugó tett fővárossá voltaképpen csak a tizenkettedik században kapott rendes várfalakat, melyeket azután V. Károly erősített meg. Az akkor már erős vár 1420-ban mégis meghódolt az angoloknak. Érdekes, hogy a kevély Páris jóformán csak egy ostromnak tudott ellentállni, 1593-ban;azostromlókpedig akkor éppen maguk a franciák voltak, a kik Navarrai Henrik alatt (a későbbi IV. Henrik francia király), kétszer is megostromolták, mint hugenották a katolikus Párist. A lipcsei csata után, 1814 tavaszán a szövetséges seregek betörtek Franciaországba, de március 20-án Napoleon Arcis mellett még leverte Schwarzenberg hadait; utána Napoleon a grande armée romjaival és a gloire utolsó fénykévéivel a szövetséges hadak háta mögé ikerül. Az volt utolsó hatalmas terve, hogy a raguzai herceg és a trevisói herceg Párisból kitörnek, ő pedig hátba támadja, tehát két tűz közé fogja az idegen ármádiát. Csakhogy a maga levele árulta el tervét. E levélben ezt írja a császár hitvesének: Elhatároztam, hogy a Marne felé törtetek, hogy az ellenséget eltereljem Páristól, s hogy közelebb legyek a várakhoz. Még ma este St. Dizi- erben leszek. Ezt a levelet Szhwarzenberg elcsípte s harr
