Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-10 / 45. szám
tői való félelmében. Ennyit produkált a kettős szövetség az első három hónapban és ha ezekhez az eredményekhez hozzászámítjuk, hogy Oroszországot, a pökhendi gőgös muszka medvét, megálllitottuk nagyhangon bejelentett lehengerelésben, akkor megállapíthatjuk, hogy a kettős szövetség eddig dicsőséggel végzett. De ezek a diadalok mind — ugylátszik csak bevezető eseményei a háborúnak. Mi bátrak vagyunk és megadjuk az egyetlen választ, mely ugyan nem oldja meg a kérdést, de meg kerüli és igy ad megoldást. Ez a megkerülés pedig az, hogy teljesen mindegy, menyi ideig, meddig tart a háború. Nem szabad függővé tenni attól, hogy soká lesz a béke, vagy holnap leteszik- e az ellenfelek a fegyvert. Az, amit a háború első hónapjában a két szövetséges produkált, elegendő biztosíték arra, hogy ez a háború már csak a nu nagy, általános és végleges győzelmünkkel végződhetik. Arra a kérdésre azonban, hogy meddig tart a háború, ezek az események és sikerek semmiféle választ nem adnak. Nem adnak, mert nem adhatnak, mint ahogy nem adhat erre a kérdésre választ senki. Ez a legtökéletesebb, leghomályosabb kérdés, amely most mint sorsdöntő kérdőjel feke- télik mindnyájunk előtt. Minden ipari és kereskedelmi tevékenység lendületét elvágja ez a kérdés, senki sem tudja hogy vagyonát — akár garasai, akár milliói vannak — hogyan ossza be, hogyan használja fel; senki sem tudja belefogjon- e abba amibe belekezdett, hiszen nem tudja hogy e- zek a háborús zavarok meddig tarthatnak. Már pedig ez a fontos, nem pedig a háború időtartama. Ha a háború hosszabb ideig is eltart és a szövetséges seregek diadalt diadalra halmoznak, akkor nekünk, akik itthonmaradtunk és puha ágyban pihenhetjük ki magunkat, nem szabad fáradalmakkal és szűkös helyzetekkel törődnünk, hanem dolgoznunk kell annak a nagy célnak érdekében, amit a háború el akai érni. Teljes gazdasági felszabadulást kell kivívnunk magunknak és ezt csak úgy érhetjük el, ha itthon komolyan és vállvetve dólgozunk, levetjük magunkról a kishitűséget és ugyanolyan bátran harcolunk, mint véreink esőben, hóban, nélkülözések között odafenni és odalenn. marosan a cár kezébe juttatta; a haditanács erre azt határozta, hogy a szövetséges hadak Páris felé törjenek. A legrövidebb idő alatt az ellenség már Meaux-nál volt. Párlst kimondhatatlan félelem és izgalom fogta el; a kővetkező nap inMáiia Lujza császárné fiával, a római királlyal már elmene kült. Hiába hívta föl József király, Napoleon helytartója, Páris népét arra, hogy minden ember fegyvert fogva védelmezze Párisi, a mikor a Montmar tre ormairól a sziléziai divíziók ütegei megszólaltak. Páris népe lázban égett és maga József király adta ki a parancsot, hogy a császári generálisok adják meg a várost. Hajnalban a császár brigádjai kivonultak Párisból. Reggel nagy plakátok hirdették, hogy a szövetséges hadak nem ellenség módjára vonulnak be a városba, hanem mint jó barátok. Napoleon hős népe megadta magát, a császár rendithetlen nemzete pedig teli torokkal kiáltotta : Vive le roi, vive Louis XVIII. Március 31-én déli 12 órakor vonultak be a szövetségesek a megalázott Páris bulevárdjaira. Délceg német gránátosok, daliás svalizsérek, nyalka magyar huszárok álltak vártát utcahosszat és a St. Martin diadalkapuján át harsonák harsogása, katonabandák muzsikája mellett diadalittas dacossággal vonult be Sándor, muszka cár, Frigyes Vilmos burkus király és Schvarzenberg herceg mint Ferenc magyar király képviselője. NAGYBANYAI HÍRLAP Egység a nemzetben. Nincs mai napság, a mindennapi tapasztalatok alapján merem hinni és remélni, hazánk gondolkozó és érző hü honpolgárai között egy sem, kit hidegen hagynának az előttünk most lefolyó világesemények, melyek alapjait fogják megvetni a jövő nemzedék világfelfogásának, jellemének, gondolkozásának és megfogják ét lelni hazánk minden állampolgárában a testvériségnek, az összetar- tózandóságnak és őszinteségnek nemes jellemvonását. Az a széthúzás, mely a háború előtt hazánkban a külömböző politikai pártok és nemzetiségek között itt-ott előfordultak, úgyszólván egy csapásra szűnt meg. Pedig azt hitték ellenségeink, hogy amint meglesz az orosz hadüzenet, az osztrákmagyar monarchia népfajok szerint alkotó részeire fog szétesni. Mi történt? Az, hogy a veszély első pillanatában népünk, mint egy család testvérei jajdul- tak fel: Veszélyben van a haza/ Az történt, hogy a hősök kora támadt fel s uj eposok alakjai bontakoznak ki izmosán feszülő inakkal, büszke csillogó szemekkel, dacolva minden vésszel, veszéllyel, mindnyájunkat, kik szép hazánk fiai vagyunk, egy azon érzés fog el, egy azon remény táplál a győzelem érzése, a győzelem reménye, olyan győzelemé, mely évtizedek hosszú sorozatára fogja ösz- szes népünknek, vallás, nemzetiségi különbség nélkül, biztosítani a békés, munkás, boldog családi életet és a kulturális továbbfejlődés lehetősé geit. A hazaszeretet és királytisztelet nemes érzésében egybeolvadva látom én most hazánk mindenrendű, rangú és fajú népeit. Azok a testvéreink, kik ott fent északon és lent délen, a királygyilkos Szerbiában, a világtörténelem véres fejezeteit írják s a kultúra csatáját vívják egyformán érzik, hogy az orosz kancsukás elnyomatás dagadó tengerét fogják fel erős mellükkel és hogy amerre erős karjukkal az utcát vágják és biztos fegyverükkel azt megvédik, az az ut mindannyiunkra nézve az emberi jogok, az emberi szabadság és a kultúra útja. Egyformán érezzük mi itthonmaradottak, a tőlünk távol titáni küzdelemben lévő testvéreinkkel, hogy ez a haza ami közös édesanyánk, ez a A színes formaruhától, a ragyogó fegyverektől, a hatalmas kísérettől szinte elkábult Páris népe, elkáprázott a szeme és a tegnap még legyőzhetetlen császári nép ma meghunyászkodva hajtott térdet az ellenség előtt. De nem tellett bele egy esztendő s a csapodár város ujfent Napóleon császárnak hódolt. A császárnak ez a második hatalma azonban csak száz napig tarott. Napoleon 1815. márciusban tért vissza Elba szigetéről Párisba, de 1815 junius 22-én a világ ura másodszor is leköszönt a trónról, a párisi császári hadakat pedig Davoust generálisra bizta, mert a Waterlooi katasztrófa után a szövetséges hadak megint Franciaország felé tartottak és már junius végén újra állást foglaltak st. Denis és a Montmartre alatt. Davoust serege már julius 3- án kapitulált. 7-én pedig két porosz hadtest másodszor is bevonult Páris falai közé. A poroszok ismét a Port St. Martin alatt vonultak be; vidám katonamuzsika és trombitaszó mellett végig masíroztak a buievardokon és a Bois de Boulógne sűrűjében vertek sátortábort. ' A poroszok a békekötésnél majdnem összekoccantak az angolokkal. Blücher tábornok . záz- millió frank hadi sarcot vetett ki a városra; a poroszok el akarták vinni Páris műkincsének egy részét. Gneisenau generális pedig azt követelte, hogy Napoleon föbelövessék. Welington angol hadvezér azonban mindezt ellenezte. 1914. november 10. hazai föld az, mely minket ápol és eltakar, ez a hazai föld az, melyen nekünk élnünk vagy halnunk kell. Büszkesség kell hogy eltöltsön mindenkit azon a tény látásán, hogy a mai világeseményekben, melyeknek középpontjában a monarchia áll, a legnagyobb összetartásunkon bámulhat a világ és szuggesztiv erőnkön, mellyel magunkhoz tudunk láncolni számos idegenajku népet, akik a magyar földön keresik meg kenyerüket és most velünk lelkesednek, a mi igazunkat vallják és elszakadhatatlannak, hálásaknak érzik magukat. Ezt az egységet kontstatáljuk ma s Isten áldását kérjük hazánk minden hűséges fiára! HÍREK. November 9. Személyi hírek. Dr. Szmik Gyula nagyági m. kir. bányakerületi főorvos pár napig városunkban időzött. Dr. Wagner József főorvos a harctérre visszautazott. i Az esti istenitisztelet állandósitása. Csernoch János dr. bíboros hercegprímás a Budapesten tartott részleges püspökkari értekezlet határozata értelmében fölhívja a lelkészkedő papságot, hogy az októberben tartott esti ájtatosságokat a háború miatt a hónap elmúltával ne szüntesse meg, hanem a helyi viszonyoknak megfelelő keretekben továbbra is tartsa fönn. Haláleset. Vettük a következő gyászjelentést: Pityik György férje, György, Gizella, Rózsi, Idus, Irénke gyermekei; Pityik GyörgynéTohotán Ágota menye, Magos Gyula veje, Bencsik Teruska, Pityik Lacika és Ágica unokái úgy a saját, valamint az összes rokonok nevében is mélyen megrendülve tudatjuk, hogy a felejthetetlen jó hitves, forrón szerető édes anya és szeretett nagymama : Pityik Györgyné túri Gerendy Ilona f. hó 6-án reggel 1/i 3 órakor, fáradhatatlan és áldásos életének 57- ik, boldog házassága 40-ik évében, hosszas, de megnyugvással viselt betegség és az üdvösségünkre rendelt szentségek többszöri felvétele után, csendesen az Urban elhunyt. Drága halottunkat folyó hó 8-án, délután 3 órakor fogjuk a róni kath. vallás szertartása szerint Posíarét-utcza 27. számú gyászos háztól örök nyugalomra elhelyezni. Jó lelkének üdvéért a szentmise-áldozatot folyó hó Végül 1870-ben, a szedáni kapituláció után a németek hihetetlen gyorsasággal haladtak Páris felé. Frigyes Vilmos trónörökös, és a szász trónörökös hadteste már szeptember 17-én körülzárták Párisi. A császárságot közben a köztársaság váltotta föl, a nemzeti kormány élén Gambetta állott, a várost pedig Trochti generális védelmezte. Egy fél millióra rugó katonaságot toborzottak össze; de az már nem volt hadsereg. Tavaszig védelmezte magát az éhező Páris, s közben a hadsereg Maimaison és Le Bourge ellen nagy kirohanást is tett. A német ütegek borzalmasan bántak el a francia fővárossal; egész utcákból csak füstölgő romhalmaz és omladozó kőtörmelék maradt, nyilvános épületek, templomok és paloták düledeztek a robbanó gránátoktól és miután Werder és Manteufel seregei a franciák utolsó reménységét, Bourbaki seregét megverték, Belfort eleste után Páris is megadta magát. Egynegyed millió német katona állott Páris előtt, ott a Mont Valerien, Vi.icens, Nogent és Is- sy erődök alatt A németek főhadiszállása már Ver- sailesben volt, január 18-án Vilmos porosz királyt német császárrá kiáltották ki. Az uj császár azután 1871. március 2-án vonult be Párisba, és a világ legkényesebb, legbüszkébb városa tehetetlenül nézte, mint vonult be a győző ellenség. Vilmos császár, Frigyes trónörökös, Bismack’ Moltke, mind ott lovagoltak a diadalmas csapatok élén.
