Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-03 / 5. szám
2. NAGYBANYAI HÍRLAP 1914. február 3. . A ref. batyubál. Február 2. Ezidén szokásunktól eltérőleg hosszabban referálunk a farsangnak eddig kétségkívül legsikerültebb mulatságáról. Oka ennek az, hogy lelkiismeretesen és fáradhatatlanul buzgolkodó háziasz- szonyok az utolsó percig is szorbngással, aggodalommal eltelve gondoltak a nevezetes estére, mely évről-évre ismétlődve a ref. egyház történetének mindenkor ünnepnapja volt, mert a kegyes jótékonyság megnyilatkozásának impozáns eredményeit juttatta az egyház számára. Voltak sokan, a kik egy percig sem kételkedtek abban, hogy a ref. batyubál ez idén is sikerülni fog; egyedül a siker méretei felöl támadtak eltérő nézetek, melyek mindenike a gazdasági, pénzügyi, társadalmi stb. viszonyokban kellő meg- okolásra talált. Némelyek még a kath. egyháznak két hét múlva rendezendő batyubálját is a károsan befolyásoló tényezők között emelgették ; ám hála istennek, katholikus felebarátaink ezidén is impozáns számmal tettek tanúságot a felekezeti egyetértés és a kölcsönös istápolás nagy kötelezettségeinek alapos átérzése és gyakorlása mellett, a miért nyilvános hála és elismerés illesse őket! Tehát pompásan sikerült! Az az áldozatkészség, mely az asztalok ellátásában ismét hatalmas mértékben jelentkezett, — az a fáradhatatlanság, az az előzékenység, mellyel a résztvevő háziasssonyok és felszolgáló leányok serege a tenger vendéget kiszolgálták, kik maguk is- mindanynyian teli kézzel járultak a dúsan terített és ízléssel dekorált asztalok elsorolhatatlan tartalmához : fényesen tesznek bizonyságot a felöl, hogy az egyház nagy érdekeit annak hívei és a társadalom általában a maga legkétségbeejtőbb helyzetében is felkarolja, vállvetve munkálja, mert tudatosan is, ösztönszerüen is érzi és jól tudja, miként a ref. egyház nemcsak felekezeti, de egyetemes nagj nemzeti faji és kulturális feladatok megoldásában is tevékeny részt kér magának, becsületesen dolgozik hivatása betöltésén. Az eddigi szokáshoz hiven ezidén is három csoportban történt a terítés. A színpad előtti asztalnál háziasszonyok Madarassy Lászlóné, Révész Jánosné, Soltész Elemérné, dr. Stoll Tiborné, dr. Wagner Józsefné és dr. Vass Gyuláné voltak. A Lendvay színház jobboldali páholysora alatt Bálint Imréné, Bommersbach Péterné, Égly Jánosné, Ketney Mihályné, Langer Sándorné, Marosffy Dezsőné, Nagy Gábor né, Szűcs Károlyné, Smareg- la Mihályné és özv. Vásárhelyi Gyuláné voltak a háziasszonyok. A baloldali páholysor alatt az iparososztály csekély számmal foglalt helyet. Mi azonban ennek csakis időleges jelentőséget tulajdonítunk, mert a súlyos gazdasági helyzet legkeservesebben ezt a társadalmi osztályt sújtotta legkegyetlenebbül s ezért erős a hitünk, hogy a jövőben ez a mindnyájunknak nagy szomorúságot okozó jelenség elmarad. Ezen asztaloknál Balkó Sándorné, Kovács Lajosné, Simon Ferencné, Suba Károlyné, Válent Vrlmosné, és Virágh Istvánná háziasszonykodtak. Mindhárom asztalcsoportnál még a segítő asszonyok és felszolgáló leányok elragadó serege is tevékenykedett elannyira, hogy a kiszolgálás tüntetőén figyelmes és gyors volt. A mulatság a késő reggeli órákig tartott s arra Felsőbányáról, Szatmárnémetiből s máshonnan is többen rándultak át, hogy haza vihessék egy gyorsan átröppent tündéri éj varázslatos, kedves, feledheteilen emlékeit 1 Lapzárta miatt a bál nagyszerű erkölcsi sikerével felérő anyagi eredményeiről részletes beszámolást csakis jövő ssámunkban hozhatunk. HÍREK. Február 2. Tanulságos közmondások. Az asszony könyei drágák, de neki semmibe sem kerülnek. Az igazság olyan, mint az olaj, mindig felszínre szád. Házasítsd ki a fiadat, amikor akarod, a leányodat pedig, amikor teheted. A férfi a tűz, az asszony a kóc, az ördög pedig a szél, amelyik belefuj. Aki sokáig akar öreg maradni, az igyekezzék minél előbb megöregedni. A róka rendkívül ravasz, de az asszony ravaszságával föl nem ér. A fösvény saját zsirján, — az irigy mások zsírján soványkodik. A melyik asszonyt őrizni szükséges, az nem érdemli, hogy őrizzék. Az igaz szerelem olyan, mint a napsugár: behunyt szemmel is érezzük világosságát. A szerelem ott kezdődik, ahol az ész végződik. Az udvarló olyan, mint a bor; mennél régibb annál jobb. Ha egy órát eltöltesz egy 16 éves leány társaságában, — 16 évet olvashatsz ki az édes anyja életéből. Színházi jelentés. Dr. Márffy Károly színigazgató, a ki most kitünően szervezett társulatával Sopronban szolgálja a magyar kultúra ügyét, febr. 15-én vonul be színházunkba. Hidasy Kálmán titkár már pár nap óta itt van s elég szép eredménnyel gyűjti a bérleteket. A társulat a kiadott jelentés szerint a következőleg alakult: Műszaki sz .mélyzet : Dr. Márffy Károly igazgatófőrendező ; Hidas) Kálmán titkár, ig. helyettes; Székely Gyula operette-rendező; Lajthay Károly és Rogoz Imre drámai rendezők ; Donáth A. Jenő karnagy ; Szécskay Árpád súgó ; Halász Sándor ügyelő; Kiss István pénztárnok ; Ölvedi István gazda és könyvtárnok ; Dobó Mihály főruhatárnok 2 segéddel; Falka István diszmester 1 segéddel; Lipák András szerepos, tó; Keindl Gusztáv disz- letfestő. Működő nők : Antal Erzsi tánczos szub- rett primadonna; Bányai Etel komika; Deák Flóra naiva ; Kiss Tusi énekes naiva táncosnő ; Ladányi Mariska énekesnő; Dr. Márffyné Mezei Jolán szubrett-primadonna ; Kovács Hanna koloratur é- nekesnő; Róna Stefi vígjáték naiva; Homokay Gabriella anya ; Zöldi Vilma drámai szende, fiatal hősnő ; Bencze Erzsi, Csepreghy Emma, Sz, Csepreghy Irma; Czinczér Mariska, Halász Sándorné, Molnár Juliska, Szigethy Te.csi, Tarján Viola, Magyari Rózsi kar- és segédszinésznők. Működő férfiak : Bónyi József, szerelmes színész ; Fekete László énekes bonvivant; Galgóczy Lajos operett tenor-énekes; Ivánfi Jenő táncos komikus; Lajthay Károly szerelmes és bonvivant ; Lenkey György siheder; Rogoz Imre lírai szerelmes és natur-bursch ; Bónai Géza hős- és jellemszinész; Stoll Béla operett-buffó; Székely Gyula opera- és operett-bariton; Bodnár István, Halász Sándor, Márkus János, Papp Ferencz, Szarvassy Hugó, Varga Simon, Rózsahegyi Sándor kardalosok és segédszinészek. A zenét az összes előadásokhoz az 50-ik gyalogezred zenekara szolgáltatja. A szi- ni-idény alatt az alábbi újdonságok kerülnek bemutatóra : Operett újdonságok : Czigányprimás, Sztrájkol a gólya, Katonadolog, A mexiói leány, Diák herczegnő. Buksi, Sybil herczegnő, Nevető csonyfa alatt láttam szőke fejeiket, bensőmben igy imádkoztam : „Uram, jó Istenem ne hagyj el engem 1 Nem birom ki 1 Ez már gyenge erőmöt túl haladja 1“ De az Isten nem hagy el minket és megtanít, hogy mosolyogjunk azokra, akiket szeretünk, dacára, hogy szivünk majd megszakad és alig tudjuk visszatartani könnyeinket. A megpróbáltatás elmúlt már, és el vagyok készülve, hogy tizenkét nap múlva megjelenjek a drága gyermekek között, mint valami szerető nagy anya, akit megrohannak a szépségek, mert mindég hoz nekik valami jót, valami kedveset. De vájjon megértik-e ők, a drága gyerekek, hogy mily gondos anyai érzéstől van áthatva az én becézgetésem, az én tekintetem, az én csókom ? . . . Most, nem régen, keblemhez szorítva tartottam az angol nővérek lelencházában egy talált kis leányt, egy örökké beteg szegény mártírt, aki nagy fájdalmakat állt ki. Ö mindenáron látni akart engem, mert nagy lelki megnyugvást talált elolvasva „Bátyám élete“ cimü könyvemet, és ajándékul hozta nekem legdrágább kincsét: szent Erzsébetnek egy képét. — Halvány kis fejét kebelemre hajtá. „Mily kár, — mondá — hogy a királyné nem az én anyám. Ö oly jó lett volna hozzám.“ Egy karácsonyfát küldtem neki, megrakva minden jóval és meghagytam, hogy mondjanak el nekem minden szót, melyet a kis leány mondani fog, mikor átnyújtják neki az ajándékot. Mint sok más, aki szintén sokat szenvedett, megkíséreltem elaltatni fájdalmaimat azáltal, hogy írásba foglaltam azokat. Íróasztalom egyike volt a legbiztosabb menedékhelyeimnek. Mindezek már a távol múltak ködébe vesztek. — Nem sokára a hatvanadik életévemet érem meg. — Még húsz éves korom óta úgy képzeltem, hogy mikor elértem ezt az életkort, egész valómat egy csendes derű fogja uralni, és ez nem is lehet máskép, tudom, hogy ennél a kornál egy tartós és ünnepélyes csönd váltja fel a szenvedélyeket és fájdalmakat, hogy hátralevő napjainkat mások bol- dogitására szentelhessük. Az önmegtagadásnak ebből a szempontjából sokat lehetne tanulni a királytól, aki sohasem gondolt magára, és éppen ez a nemes tulajdonsága nagyobb hőssé avatja, mint a Plevnánál kivívott győzelem. — Ő nála a gyűlölet ismeretlen fogalom, mert saját személyére nézve nincs semmi vágya. Ha megtámadják a lapok, ő nyugodtan mondja : „Ezt helyzetem igy hozza magával. — Ha egy egyszerű halandó volnék, nem volna okuk rágalmazni.“ Egy időben, mikor egy hajaszálát sem kimélték meg a rágalomtól és gyanútól, hozzám jött és nevetve mondá: A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75°/t áram megtakarítás. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰYEK-nél, Budapest, VI., Teréz-korut 36. Gyír-utczi 13.
