Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-18 / 33. szám

lomban a reformátusok és evangélikusok tartják ünnepi istentiszteletüket; ugyanekkor lesz isten- tisztelet az izr. templomban is.

Délelőtt 10 órakor a plébánia templomban a r. kath és g. kath. hívek együttes ünnepi istentisztelete lesz.

Délelőtt 11 órakor a bányászzenekar térzenét ad a Rákóczi-téren, ugyanakkor városunk lelkes hölgyei a nőegylet vezetése alatt gyűjtést rendeznek. — Délután fél 6 órakor ismét térzene lesz a Rákóczi-téren, mely alkalommal a gyűjtést folytatni fogják.

Kereskedőinket és iparosainkat is felkérjük, hogy a f. hó 18-iki bevételeiknek egy bizonyos százalékát e magasztos czélra felajánlani és_ezt üzleteik kirakatában jelezni szíveskedjenek.

Polgártársak! Nincs kétség benne, hogy Nagybánya város közönsége ez alkalommal is méltó lesz régi, dicsőséges hagyományaihoz s amidőn lelke szárnyalásával ostromolja az Eget, hogy védje, óvja, boldogsággal és szerencsével övezze Felséges Királyunkat, nem fogja sajnálni filléreit sem hogy véreink, hadba vonult harczosaínk itt maradt családtagjainak nyomorán segítsen.

Sursum corda! Fel a szivekkel! Ünnepeljünk !

Nagybánya, 1914. aug. 16.

A város tanácsa.

Szent István napján.

Ma midőn határainkon ádáz ellenségek üvöl- tenek s fegyverrel kezökben lesnek alkalmas pillanatra, hogy reánk törjenek,- kétszeres áhítattal s fölmagasztosult érzéssel gondolunk nagy királyunkra, ki megvetette alapját a mai Magyarországnak.

Szent István királyunknak, mint első magyar nemzeti koronás uralkodónknak, az egész magyar nemzetre nézve immár ünnepé szentesik tt emléknapján, hazafias kegyelet és magábaszálláslölti be a magyar sziveket.

Minél messzebbre távolodunk az enyészetbe tűnő évszázadokkal magyar őseink legendás múltjától, annál tisztább és tündöklőbb fénynyel ragyog felénk mindaz, ami abban a múltban mai létünknek alapvető erőssége és fenmaradásunk- nak biztosítéka volt. Szent István apostoli első királyunk nagy és nemes alakja igy bontakozik ki sugaras tündökléssel majdnem ezer évnek ködös homályából a mi számunkra, akik az ősi

ha hivatalból nem is, de valóságban, hitükben az orosz' czár a pápájuk. —Igen ám, csakhogy a népekben a nemzeti önérzet kapcsa erősebb ma, mint a vallási egybetartozásé, a szlávok közé ékelt románok görögkeleti létük mellett sem akarnak oroszok lenni, és bizonyára fájlalják már az oláh Beszarabiát, melynek fejében az oszmán Dobrudzsát kapták. — Az atyuska jó volt, amig az ő érdekeivel összeegyeztek a balkáni mozgalmak, jó lenne bizonyára most, ha olyan beteg nem lenne, ha belső mardosásai nem lennének.

Szerbia talpraállását, létezését mindenesetre Oroszországnak köszönheti. — Az orosz a Földközi tengerhez keresve utat a magyar erővel tönkretett törököt kezdte verdesni — már a 18 század közepétől szövetkezve a balkáni népekkel mindig nagyobb és nagyobb területek szabadultak fel, melyekből a kisebb államok keletkeztek.

A honfoglalás idején Bolgárország volt a mai Szerbia legnagyobb helyén, Belgrád is Bolgár-Fehérvár maradt sokáig; Nagy Lajos idejétől kezdve a török foglalásokig magyar terület volt Szerbia Bosznia északi része ; a török kiűzetése után az !718-iki pozsareváczi béke értelmében szintén Magyarországba került vissza Nándorfehérvárral együtt; az 1739-iki belgrádi békében azonban visszaszállott Belgrád a törökre és a Dumagyar nemzet utódainak és folytatásának valljuk és érezzük magunkat. Mert ő nemcsak első királya vala a magyar nemzetnek, hanem egyszersmind első nemzeti apostola is, akinek csudálatos előrelátó bölcsesége, népek leikébe hatoló látása, mindenütt és mindenben megtalálta a nemzeti boldogulás leghelyesebb útját és az akkoron még kevésszámú ősmagyar törzsbe be tudta oltani, olvasztani, minden mai diplomatáén tultevő tapintatával, a magyarrá tett földterületek változó eredetű egész népességét.

Ereje, fegyvere, hatalma és végül sikere, mind az ő nagy és megértő leikéből keletkezett, éppen azáltal, hogy a legnemesebb erőhöz s hatalomhoz : a civilizációhoz folyamodott, amelynek megértője, átvevője, úttörője, védelmezője és terjesztő géniusza akart s tudott is lenni, királyi hatalmával. Az ő legszebb programmja a békében fogant szabadság vala, amely varázslatos vonzással kapcsolt egymáshoz minden embert, aki a magyar szent koronához tartozandósága által egygyé vált a magyarsággal : a magyar nemzettel és a magyar hazával. Ő volt a mi első nagy példaadónk abban, hogyan lehet és kell testvériséget éreztetni vérrokonsági kötelék nélkül is, csupán az egyazon nemzeti szándékokban való közösség által.

Az Ő utain haladva nőtt meg és fejlődött naggyá a kereszténység polgárosító hatalma segélyével megnemesedett és megtisztult Magyarország ; — Ő jelölte volt ki elsőnek az irányt, amelyben itt boldogulni, megmaradni és ezer év múltán is ifjonti erővel nemzeti -életet élni lehet. Rajtunk, a kései ükunokákon múlik, hogy követni birjuk-e a nagyszerű példát, amely egész nemzeti létünknek alapja, oszlopa, geringe.

Illő és történelmi hagyományaihoz sértetlen kegyelettel ragaszkodó nemzetünkhöz méltó is egyszersmind, hogy a magyarok első nagy királyának az emlékét nemzeti ünneppel tisztelje. Hisz Szén István koronája kilenc évszázad óta a mi legnemzetibb s egyben legősibb összetartó ereklyénk, amely magában foglal mindent, ami magyar: úgy a királyi hatalmat, mint valamennyi magyar honpolgárnak összes jogát, kötelmét s szabadságát. Ehhez a koronához a szent jelzőt nemcsak a vallási megkülömböztetés, hanem a nemzet hagyományos érzülete, tisztelete és hódolata fíizi. Ennek a koronának a vonzó ereje gyűjti egybe Magyarország áhitatos népét Szent István napján Buda várának ősi koronázó temploma környékére.

Mélységes tisztelet adassék ezen a napon a

na-Száva lett a magyar és török birodalom határvonala, Szerbia tehát török Lrület maradt az orosz-török háborúk bukaresti békéjéig (1912), az ország azonban parányi, csak az 1878-iki berlini kongresszus növeli meg Nis területével (Oszerbia).

A kis Szerbia királysággá lesz 1882-ben, szép fejlődésnek indul, Milán király és Natália királyné benső baráti viszonyban él a monarchiával és igyekszik a vadráczokat megszelídíteni, európai műveltséggel ellátni, ami kezd már-már sikerülni, Sándor is apja nyomdokain halad — ámde Szerbiának nem felelt meg ez az irány. Sándort legyilkolják, és az ország folytonos torzsalkodásban él szomszédaival, elsősorban a monarchiával, a vámháboruk egész sora 1909-ben már- már valóságos háborúban tör ki, egész Szerbia felfegyverkezve, Belgrád körülsáncolva provokálja a monarchiát. Ősz királyunk békeszeretete és a hatalmak közbenjárása folytán háború nélkül volt kénytelen Szerbia leszerelni. A harczias dinasztiának végre 1912-ben alkalma nyílt a háborúra. Az Afrikában eldöngetett töröknek estek neki, hogy a mozlimot kitegyék a keresztény Európából. Hogy nem keresztény módon jártak el különösen a szer- bek, az köztudomású. — Bulgária űzte a török fősereget Csataldzsáig, Bulgária hódította meg a legtöbb területet, Szerbia is segédkezett, de a

szent szimbólumnak, és állandó, csorbítatlan meg- becsiiltetés erősítse a nemzet hagyományos kegyeletér, a melylyel Szent István napját igy ünnepli.

A háború és a közgazdaság.

A háborús időkre való tekintettel a kormány a pénzügy és a közgazdaság terén is kivételes intézkedéseket léptet életbe. Ezek az intézkedések a közigazgatási hatóság ellenőrzése alatt nem álló kereskedelmi társaságok vagy külön törvények alapján létesült társulatok, pénztárak rendőrhatósági ellenőrzésének szabályozására vonatkoznak.

Egyelőre ma közgazdasági kivételes intézkedések nincsenek, csak azok, amelyeket az 1912. 65-ik törvénycikk foglal magában. Az a moratóriumról szól.

De most nem ezekről a kivételes intézkedésekről akarunk szólni, hanem azokról a megnyugtató momentumokról, amelyekre a jelen válságos időkben is rámutathatunk.

Az ország nagyobb pénzintézeteit nem érte váratlanul a mozgósítás hire. A bankok vezető emberei okos előrelátással gondoskodtak arról, hogy minden eszköz kéznél legyen, amely a piacot megóvhatja a megrázkódtatástól. Minden eszköz alatt természetesen mást nem érhetünk, mint a kész pénzt, amelyre szükség van azért, hogy a nyugtalankodó betevők igényeit kielégíthessék és a köz- gazdasági élet forgalma se nélkülözze azokat a az eszközöket, amelyekre szüksége van, ha a jelen válságos időkben bármire is vállalkozik. A nagybankok vezetői tanácskozásra gyűltek össze és ezen tanácskozásokon megállapodtak olyan intézkedésben, amely a piac biztonságának megvédése szempontjából szükséges. A pénzintézetek, az Osztrák-Magyar Bankkal élükön, egy olyan sin- dikálust alakítottak, amelynek bőséges eszközök állanak rendelkezésére, hogy azoknak az intézeteknek is támogatást nyújtsanak, amelyek erre rászorulnának. Különben is a vidéki pénzintézetek sorában egy olyan tisztulási processzus ment végbe, amely a gyengébbeket leszorította működésük teréről és igy nem kell tartani attól, hogy sok olyan gyenge intézet volna, amely nem bírná ki a háborús időket és pusztulásával más intézeteknek is bajt okozna.

A közönségnek sincs oka a félelemre. Nyugodtan, a helyzet komolyságának teljes átélésével kell a jövőbe tekintenie. Pénzintézeteink momunka oroszlánrésze a bolgároké, mégis, mikor a török már harczképtelenné vált, akkor nekiesett a szerb és görög a bulgárnak — graeca fides.

Szerbia nagyobb lett, majdnem mégegyszer akkora, amilyen volt; lakosainak száma is megnövekedett 1,200.000-rel ; az uj Szerbia összes lakossága 4 millió, a monarchiáé megközelíti az 50 milliót. Az újonnan nyert területen azonban szerbek laknak legkevesebben, a szandzsák egészen szerb illetve délszláv, Prisztina vidékén és az uj terület déli részein vannak nagyobb szerb szigetek, különben az elfoglalt terület legnagyobb része bolgár lakosságú, amint olyan törökökkel tarkázva Nis messze környéke; az uj teiület közepét albánok lakják. Szerbia tehát a világért sincs olyan rettentő biztonságban hegyei között, mert sem az albán, sem a török, sem a bolgár nem szereti jobban a szerbet, mint a hogy mi most, azonkívül Szerbiát északkeleten nagy darabon oláhok lakják, tehát az a 4 millió ember korántsem egy szivvvel és egy lélekkel szerb.

A monarchia hadi katonai létszáma 2 millió ember, Szerbiáé 324 ezer, tehát nincsen hatoda.

Termékeny országuk gazdasági helyzete nem kedvező mostan, amit a 2 évi fegyverben létei érthetővé is tesz, különösen mikor az országnak még igen sok fejlődésre lelt volna szüksége, hogy a modernség fokát elérje. Sch. R.