Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-18 / 33. szám
1914. augusztus 18. NAGYBÁNYAI HÍRLAP 3. bilitása minden kétségen felül áll. Nem szabad, hogy e válságos időkben, mikor mindanyiunknak össze kell fognunk, a bizalmatlanság érzete nyilvánuljon meg; éreznünk kell, hogy az ország elég erős a háborúra, nagy gazdasági károsodás nélkül azonban csak ugy tudunk keresztül lábolni rajta, ha nyugodtan és teljes bizalommal tekintünk a jövő elé. Közgazdaságunk szilárd bázisokon nyugszik és a közönség legnagyobb garanciája annak, hogy a háború nem fog gazdasági krízist előidézni. Természetes azonban, hogy a háborús viszonyok közt a kivételes állapot teljesen indokolt. Ily kivételes állapot intézkedése volt a jegybank kamatlábemelése is. A bank utolsó kimutatásai ezt a kamatlábemelést teljesen indokolják, mert pld, a legutolsó kimutatás szerint is alig 56 millió volt az adómentes bankjegytartalék. Látjuk tehát, hogy megtörténtek a kellő intézkedések arra nézve, hogy a háborúnak közgazdasági életünkre való behatása lehetőleg korlátoz- tassék. Cél azonban csak ugy érhető el, ha az e- gész közgazdasági érdekeltség nyugalom mai várja be a fejleményeket. Mindenki teljesítse kötelességét, mindenki őrizze meg nyugalmát s akkor a fejlődésnek oly lehetőségei nyílnak meg előttünk, amelyek e háború szükségességét gazdaságilag, is befogják bizonyítani. Katonák. Csendes, csillagos este szelíd hegyek alján gondolkodni jó . . . És ott lent, hol titkoson zug a város és bíborra festi a levegőt a fény: trombitaszó harsan. Szokatlan hangja belehasit a szivekbe és kél nyomában köny, lelkesedés, áhitat .... Könny azok után, kik itthagyták lelkűk felét, egyet-többet vérükből, övéikből és elmentek oda, a nagy, a véres, de igaz bizonytalanságba, hol összecsap vészként az Ember, — mint még soha, — hogy megtisztítsa a földet . . . Lelkesedés azok iránt, kiknek megadatott a legnagyobb, a legfényesebb szentségért, létért célokért, mindenért menni-menni és meghozni a legistenibb babért, mely a tiszta vértől még tündök- lőbb leszen. És áhitat, lebomlás az időkért, minőket nem ért még ember . . . Hiszen katonák jöttek Testvérországunk mesz- szi vidékének lakói. Szentimentális öreg fiuk, kik szivelszoritó szeretettel játszadoznak a ligeti bányászasszony ölbeH magzatával, mialatt elküldik lelkűket oda . . . otthonra. És jókedvű fiatalabbak, kik hangos idege- genen hozzák zavarba a hetivásáros menyecskéket, hogy megcsíphessék ajakát ... És magyar bortól magyar örömre dalosán vígak. Csütörtök, péntek este és mindig érkeztük- ke! a szivükbe füttyintett bele a nagytestű vonat: Nagybányához méltóan impozáns volt minden. A fényes, fellobogózott vátos, a diákság lelkesen nó- tás felvonulása, a fogadáshoz csatlakozó bányászzenekar indulói és a tarka nagy-nagy tömeg éljen — és hochriadala szinte belénkszuggerálták, hogy a nagy jövő a mienk, hogy a fényesség csakis minket illet . . . Ott látszott a hit, a szelíd, buta, nevető emberek arcán s ott volt a komolyakén, kiknek gondolatai átölelik a helyzet nagy, világtörténetileg is egyedüli fontosságát, kiknek szeme látja, kiveszi az éjj ezen fekete felkők közül a felbukkanó nap beszinezte rózsásokat is . . . S ahogy egész lényünket felvillanyozta a hangulat s ahogy lelkesedésben élt a város mind’ gyakrabban együtt kellett éreznünk Vörösmarty ismét aktuálissá vált szentséges igazságával, mely szerint: Jönni fog, mert jönni kell Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez’ Százezrek ajakán . . . Mert — bizton hisszük, — hogy azok is akik már nem — és azok is akik még nem élnek örömteljes tapssal adóznának annak az erős lelkesedésnek, mely az országon át áldást hozó viharként hozzánk is eljutott. Hej! — gondoltuk, — ha mostanság azokon a fénylő, csillagoknak hivott távoli világokon minket néznének: azoktól a fantasztikus lényektől is kiérdemelnénk a kézszoritást. . . . Katonák jöttek, katonák mentek. Katonák, kik szeretettel adott szeretettel vett magyar asszonyok magyar rózsáiért felébresztettek bennünk sok szent érzelmet, testvériséget, sok- sok nagy lelkesedést, együttérzést. És mig csendes, csillagos estén harmatos füvönfekve, róluk gondolkodom, nem messze tőlem vén diófa alól vonatkozó nótát hallok : Banda Marczi húzd el az én nótámat, Amelytől még a halott is föltárnád Nem tudja azt, mint te senki, (: Hogy :) „Mindnyájunknak el kell menni" ... S meglásd hogy még a halott is föltárnád ... Krizsán Péter. A Vörös-kereszt működése. A „Vörös-kereszt Egyesület“ nagybányai fiókja erősen dolgozik. Díszes hölgy koszorú gyűjt a sebesültek részére ágyfelszerelést. Eddig felajánlottak: NeubauerFerencné (1), Dr. Kádár Antalné (I), Madán Ferencné (1), Hoffmann Árpádné (2), és 5 db. szalmazsák, Mike Jánosáé (vaságy felszerelés), Neubauer Her- jiiin (1), Frieder Vilmosné (1), Gurszky Jánosné (1), Dr. Weisz Ignácné (2), gróf Teleki Jánosné (6 ágy complette), Turmann Olivérné (6 ágyba készlet) Steinfeld Mórné (I), özv Garlathyné (1), Soltész Elemérné (1), Wiessner Richárdné (1), Szappanyos Gézáné (1 ágy), Dr. Lakatos Mihály- né (1), Huszthy Mátyásné (1), Szász Józsefné (1), Révészné (1), Berényi Izidorné (1), Dr. Winkler- né 1, Glanzer Malvin (1), Prohászka Antalné (1), Székely Árpádné ágy és felszerelés), Kandó Katinka (ágy és felszerelés), Szabó Irén (ágy) Bal- czerné (1 teljes ágy) Nőegylet (4 ágy), Stoll Gá- borné (3 ágy) Selegian Jánosné (1), Rezső Gyu- láné (1), Radó Andorné (1), Sipos Dezsőné (1), Szeőke Béla (1), Csüdörné (1) Nagy Györgyné (1), Benedek Vilmosné (1), Friedmann Márkus- né (1), Izsák Sámuelné (1 ágy és felszerelés), Langer Sándorné (1), Taub Bertalanná (1), Ajtai Nagy Gáborné (1), Salamon Hermáimé (1), Ko- váts Elekné (1), Rumpold Gyuláné 1 szooa a szállodában, 2 ágy és felszerelés, sebesült ellátással), Lázár Bertalan (1), Steinfeld Lajosné (1), Jancsovits Józsefné (1), Barthos Zsigmondné (egy ágy felszereléssel együtt), Csepei Ferencné (1), Ketney Mihályné (egy ágy és felszerelés) özv. Kovács Józsefné (1), özv. Varga Lipótné (1), Mla- deiovszky Lajosné (1 ágy és felszerelés), Glück Izidorné (l) Dr. Drágos Teofilné (2) Stoll Béláné I (I), Dr. Barna Samu né (1), Szentmiklóssy Józsefné (1), Steinfeld Sarnuné (1), Kupás Mihályné (1), Mendihovszkyné (egy ágy), Bernhardt Adolfné (1), Platthy Gézáné (2), Sipos Lajosné (1), Bilcz Valér (1), Incze Józsefné (1), Katz Antalné (1 ágy és felszerelés), özv. Spinetti Sándorné (1), Hirsch Józsefné (1), Hirsch Ábrahámné (1) Hanzulovits Kristóf (1), özv. Virágh Bálintné (egy ágy szalmazsák lepedő) Összesen 87 ágy készlet, 1 lepedő, 6 szalmazsák, 29 ágy, 2 sebesült ellátás, 1 szoba, « Kizárólag a fiókegylet részére adományoztak: özv. Steinsdorfer Béláné szül. Neubauer Anna 10 K., Czárich Ida 20 korona, Neubauer Henriin 10 korona. Uj tagokul jelentkeztek: Bozsenik Béláné, Szimon Béláné, Weisz Ignáczné. — A harctéri könnyebb sebesültek közül saját házukban ingyen ellátás és ápolás végett betegeket vállaltak : Neubauer Ferenc (1), berencei Kováts Géza (1), Veress József (1), Kovács Gyula (1), Bozsenik Béla (3), Berks Leó (3), özv. Sámuel Józsefné (1 szoba). Prickné Kosztka Viktoria (1), Révész János (2), Beregszászy Kálmán (1), Ozsváth Károly (2), Dr. Makray Mihály (1), Herczinger József (1), Pásztor István (2 szoba több beteg részére és 2 ágy). Fülep Imre (3) Dr. Kádár Antalné (1), Stoll Tiborné (1 sebesült ápolás s egy ágyfelszerelés.) A fiókegylet választmánya legutóbb e hó 14- én tartott ülést. A hölgybizottságok előadták, hogy a polgári leányiskolába már többen elszállították a sebesültek részére szánt ágy felszereléseket. A hölgybizottság kéri, hogy akik még az ágyfelszereléseket be nem küldték lehetőleg a délelőtti órákban sürgősen szolgáltassák át a polgári leányiskolában. A hadbavonultak családtagjai részére újabban adakoztak: Nagybánya város Takarékpénztára 50 K, Rezső Gyula 10 K, Rezső Sándor 4 K, Bátori Gusztávné 5 K, Wienerberger Béla és neje 10 K, a róm. kath. egyház perselypénze 25 K. HÍREK. Augusztus 10. Az élelmi cikkek drágulása. Az ország minden részéből jön a hir, hogy a háború folytán az élelmi cikkek ára hirtelen felszökött. Nagyon természetes, hogy amilyen feltűnő ez, épen olyan indokolatlan is a háborús idők elején. Nagyrészt ez a fejvesztettség, de nagyrészt a nemtelen spekuláció eredménye. Érthető volna, ha egy hosszú zárostrom után emelkednének fel oda az élelmi szerek árai, ahol most vannak, de teljesen indokolatlan a nagyfokú áremelés mindjárt a háború elején. Istenem, hát hova jutunk akkor? ^katonaság szükségleteinek fedezése nem idézheti elő az élelmiszerek aránytalan fogyását, hiszen az emberek száma nem nőtt meg s a hadsereg ilyen évszakban ott elláthatja magát élelemmel, ahol van. Nem volna szabad hát országosan emelkedni az áraknak. S mindenféle élelmi szer ára felemelkedett. Indokolatlan az árak felemelése azért is, mert mindenféle eladó, vagy viszont eladó csak azokat az. árukat árulhatja még, melyek a háború kitörése előtt már birtokában voltak, melyeket tehát ő a normális árakon vásárolt. A termelőknek sem lett kevesebb a termésük, a fogyasztás sem lett nagyobb a háborúval, mégis felemelték a nyers termények árát. Tisztán csak ürügyül használva a rendkívüli helyzetet, amely pedig épen csak arra nézve nem rendkívüli, aki most tele zsákok tetején ülve önkényesen szabja meg a kenyér árát azoknak, akik talán épen most maradtak kenyérkereső nélkül. Jogosan kérhetünk tehát mindenkit, aki bármilyen formában is ad el élelmi szereket, legyen méltányos az árak megszabásánál. Ne akarjon meggazdagodni akkor, mikor egyénenként mindenkitől csak áldozatot vár a haza az egyetemes nagy célért, a haza boldogabb jövőjének kivívásáért. Kinevezés. A m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Bertalan Máriát a nagybányai polgári leányiskolához segédtanitónővé nevezte ki. Nevezett tanítónő Bertalan Miklós kereszthegyi bányatanácsos leánya, ki eddig is mint helyettes működött a leányiskolánál. A kinevezés városzerte általános örömet keltett. Áthelyezés. A m. kir. vallás — és közoktatásügyi miniszter Obetkó Bella orosházi polgári iskolai tanítónőt öngvárra helyezte át.
