Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-07 / 27. szám

2 NAGYBANYAI HÍRLAP 1914. Julius 7. vetett tett szerint, hanem a tettes egyéniségéhez igazodik. Más szóval, a nagy bűnnek nem termé­szetes következménye a büntetés nagysága. Itt merül fel tehát a férfi és női bűntettes közötti különböztetés szüksége először. A bűn statisztikája a nemek szerinti osztá­lyozásnál arra a közismert eredményre jut, hogy a nőbünösök száma jelentékenyen kisebb, mint a férfibünösöké. Ennek az aránynak gazdasági okai vannak elsősorban, mert hiszen a nő kevesebbet vesz részt a gazdasági küzdelemben és igy kevesebbet is van kitéve az élet és forgalom csábjainak és ösz- szeütközéseinek. A nőkkel kapcsolatos esetek legnagyobb ré­szében a nő, mint felbujtó szerepel. Két büntetendő cselekmény az, amelyben a férfiak percentualitását fölülmúlja a nőknek mint tetteseknek arányszáma. 100 férfi által elkövetett magzatelhajtási és gyermekölési esetre 477 nő ál­tal elkövetett eset esik Lombroso összehasonlitó tabellája szerint. Hasonlóképen a mérgezés által elkövetett büntetendő bűnök közül 100 férfi bű­nösre 123 nő esik. A nők által elkövetett bűnök nagy arány­száma a mérgezés által elkövetett esetekben van. Ez is természetes. Mert ezekben az esetekben a gyengébb fizikum is hathatósan érvényesülhet. De hiszen tulajdonképen ezekben az esetek­ben nem is a mérgezés ténye a fontos, nem is ez az érdekes. Az érdekes az ok, amely a nőt ezekre a cse­lekedetre ragadtatja. A nők által elkövetett büntetendő cselek­mények 80 százaléka a szerelem, az örökkévaló és örökké megmagyarázhatatlan lelki jelenségek körül fordul meg. Mi az oka annak, hogy a gyengébb nem a maga szerelmi szenvedélyében gyilkolni képes? Az gyenge magyarázat, hogy a férfi a törvény hi­ányossága folytán aránylag olcsón tehet ígéreteket és igy a törvény hiányosságait gyilkoló fegyverrel óhajtja a nő helyrebillenteni. személyválogatás nélkül lehetne trónörökös, ha az osztrák öröklési rend megengedné, hogy ugyan ő az örökös tartományokban is trónra lépjen. Ez azonban ott ki van zárva, a pragmatika szakció- ban pedig Ausztria és Magyarországra nézve az együttes uralkodás van kikötve. A pragmatika szankció: az 1723. évi II. t.-c. 4. §-a szerint az örökösödés Magyarországon III. Károly, I. József és I. Lipót ágaiban megilleti a Habsburg-ház női vagy fiörököseit, „aki a felsé­ges ausztriai házban elsőszülöttségi szabály értel­mében a felséges osztrák ház említett királyságai­nak és országainak örököse lesz.“ Ezzel tehát a Habsburg-ház örökösödési jo­ga Magyarországon recipiáltatott s aki annak rendje szerint Ausztriában nem örökölhet, bár ha elsőszülött is, Magyarország leendő királyának sem tekinthető. A második cikkely hetedik pontja szerint pedig Magyarország koronája átszáll a Habsburg-háznak föntnevezett ágaiból származó törvényes, mindkét nemén levő osztrák főhercegi utódaira, a császári és királyi uralkodó felség ál­tal Németországban és azon kívül fekvő királysá­gaiban és tartományaiban megállapított elsőszü­löttségi rendben a föntebbi jog- és sorrend sze­rint, hogy föloszthatatlanul egymással és együtte­sen és Magyarország királyságával és az ahoz kapcsolt részekkel, királyságokkal és tartományok­kal egyetemben örökösen bírják, uralkodjanak rajta és kormányozzák.“ Ebből az következik, hogy Magyarországnak nem lehet más uralkodója, mint Ausztriának és a királyi házból trónöröklési joggal csak az bírhat, ki a dinasztia által III. Károly korában megálla­pított házi törvény szerint következik s osztrák fő­hercegi ranggal bir. A nőnek kell tudnia, hogy a törvény és jog- gyakorlat értelmében a házasságon kívüli szere­lemnek nincsen semmi garanciája, tehát, aki e tu­dat dacára az ígéretre hallgat, megérdemli a kiáb­rándulást. A megérdemelt kiábrándulás azonban a leg­nagyobb emberi szenvedélyeket képes kiváltani. Az embert néző modern igazságszolgáltatás pedig, mérlegelvén e szenvedélyeket, rendkívüli elnézéssel és jóakarattal bünteti a szenvedély bűn­tetteit és itt a magyarázata annak, hogy a jelen­legi társadalmi felfogás az elkövetett bűntett nagy­sága és a más jogát sértő mivolta dacára mély gyökeret vert a mindennapi krónikákban. A hisztérikák által elkövetett büntetendő cse­lekményeket természetesen nem sorolhatjuk a fen­tiek közé, és meg kevésbbé azokat a büntető szankcióval alig-alig, vagy egyáltalában nem ellá­tott cselekményeket, amelyek a nemek egymásközti érintkezésében olyan gyakran előfordulnak. Azok az apró vagy nagyobb múló vagy állandó „sze­relmi csalások“ ezek, amelyeket a nő természete dacára elkövet és legtöbbször egy lelki vagy testi aberráció következményei. A gazdasági fejlődés irányvonala a nőt a férfi mellé emeli és vele egyenrangúvá, teljesen egyenjoguvá teszi. Ez az egyenjogúsítás természe­tesen növelni fogja a női bűnösök alacsony arány­számait. A nő és a bűn között a kapcsolat erő­sebb lesz. Ellenben a magzatelhajtások és szerelem kö­vetkeztében elkövetett bűnesetek kevesebbek lesz­nek. A modern törvényhozás szelleme, lassan bár és óvatosan, de mégis utat enged annak a felfo­gásnak, hogy a női erény és jóhiszeműség ellen elkövetett cselekményeket úgy magánjogi, mint büntetőjogi következményekkel kell sújtani. Egészen kikapcsolódik azonban a jogi fej­lődésből ennek az ellenkezője. A megcsalt férfiú jogi védelméről, a szerelmében lelkileg kifosztott férfi társadalmi és hiúsági elégtételéről szó sincs, pedig éppen a feminizmus által hangoztatott Vagyis a dinasztina házi törvénye, mint pél­dául a Merán grófok esetében is történt, a nem egyenrangú, úgynevezett morganatikus házasságból származó utódokat a dinasztia kebeléből kizárja és főhercegi rangjuktól megfosztja. íme, igy vo­natkozik a Habsburg házi törvény és a közjog Ferenc Ferdinánd szerelmi frigyére. Politikai és közjogi szempontból Ferenc Fer­dinánd házassága egyike volt a legfontosabb ese­ményeknek, mely igen jelentékeny következménye­ket vont maga után. A következményeket azonban Ferenc Ferdinánd levonta úgy magára mint nejé­re és gyermekeire nézve, midőn családja számára a trónőröklési igényről lemondott. Vőlegény volt még Ferenc Ferdinánd, midőn a király és a két ország, Ausztria és Magyarország nagyjai jelenlé­tében 1900. junius 28-án — éppen a vasárnapi rettenetes merénylet előtt tizennégy évvel, — ün­nepélyesen kijelentette, hogy házasságát morgana­tikus házasságnak elismeri, vagyis nem egyenlő rangú házasságnak. Ünnepélyesen kijelentette to­vábbá, hogy a főherceget, illetőleg a trónörököst megillető jogok és tisztségek hitvestársát s gyer­mekeit meg nem illetik, minélfogva ők az uralko­dóháznak nem tagjai s igy a pragmatika szankció értelmében Ausztriában és az 1723 : I. és II. tör­vénycikk értelmében Magyarországon a trónörök­lésre joguk nincs. A magyar parlamentben a házasság közjogi részével igen sokat foglalkoztak. Az ellenzék Kos­suth Ferenccel és Polónyi Gézával az élén azt bizonyította, hogy a magyar közjog morganatikus házasságot nem ismer, Ferenc Ferdinánd törvényes felesége tehát épp úgy királynéja lesz Magyaror­szágnak, miként az volt a Nagy Lajos királyé, egyenlőség elvéből következnék, hogy az, aki a jog által szankcionált formák között kapcsol vala­kit magához és ad neki saját magával szemben jogokat, annak e bizalommal való visszaélés foly­tán ne csak a kapcsolat felbontását legyen joga követelni. A nemek közötti jogi és gazdasági különb­ségnek várható megszűnése ezeket a kérdéseket is meg fogja oldani és a nivellációnak az lesz a ter­mészetes eredménye és csak akkor beszélhetünk majd igazán a nemek teljes egyenlőségéről, ha a férfi és nők számának arányszáma az általuk elkö­vetett büntettek arányszámával egyenlő lesz. Dr. Sebők Dezső. HÍREK. Julius 5. Személyi hírek. Dr. Zolnai Gyula kolozsvári egye­temi tanár rokoni látogatásra városunkban időzött. — Dr. Tóth Zoltán nagykárolyi ügyvéd pár napra városunkba rándult ki. — Ince Lajos budapesti főgimnáziumi tanár és családja nyaralásra ideérkeztek. Gyász isteni tisztelet a római kath. tem- lomban.Szombaton délelőtt 9 órakor a róm. kath. templomban gyász isteni tisztelet volt az elhalt trónörökös pár lelki üdvéért; megjelentek az ösz- szes állami hivatalok és hatóságok tisztviselői. A kóruson a helybeli dalegylet megható gyászdalokat énekelt finom precizitással. Betétül Jancsovics Jo­lán urleány és Kupás Gyula énekeltek Bethoven- féle gyász áriákat feltűnő művészi felfogással. A templomot a gyászoló közönség zsúfolásig meg­töltötte. A veresvizi és kereszthegyi bányászok mind feketében, gyászlobogók alatt vonultak fel üzem­vezetőik és altisztjeik vezetése alatt. Az országos gyász városunkban. A vá­rosi képviselőtestület szerdai közgyűlésén méltó módon adott kifejezést az országos gyásznak. Ki­mondotta, a polgármester javaslatára, hogy a vá­ros kegyúri templomaiban a temetés megtörténtéig naponta kétszer harangozta! s a temetés napján — szombaton, — az összes üzletek zárva tartás i akinek felesége szintén nem származott fejedelmi családból. Azonban Széli Kálmán miniszterelnök, majd november hónap 6-án Szilágyi Dezső igazságügy­miniszter kifejtette, hogy az 1722. évi törvények értelmében Magyarország királya csak Ausztria fő­hercege lehet, főherceg pedig a családi törvények szerint morganatikus házasságból nem szülefhetik. így november 13-án a képviselőház végre elfo­gadta s december 4-én a király is szentesítette az ő akaratára és előleges beleegyezésére beterjesz­tett javaslatot. Tavaly a király a trónörököst az összes fegyveres erő felügyelőjévé nevezte ki s ezzel e- gyütt megkapta a tábornagyi rangot. Ez az állás Albrecht főherceg halála óta betöltetlen volt. A trónörökösnek ebben a minőségben külön katonai irodát állítottak fel. A trónörökös a legutóbbi idő­kig igen visszavonultan élt, de nehány év óta ki­lépett rezerváltságából. Különösen intenziven vett részt a hadsereg reorganizálási munkájában és ennek fejlődése sokban az ő érdeme. A politikában, mint a király helyettese, két Ízben szerepelt és érdekes, hogy mind a kétszer Budapesten. Első alkalommal 1910. december 29- én a budai várban megnyitotta a delegációkat. Másodszor szintén a delegációk megnyitására jött Budapestre, ez év április végén. Mindkét alkalom­mal feltűnést keltett, hogy csak fél napig tartóz­kodott Budapesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom