Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-23 / 25. szám

NAGYBÁNYAI HÍRLAP kesztő a legújabb biológiai kísérletekről számol be. „A másodlagos nemi jellemvonások megváltoz­tatása operáció utján“ címmel. Dr. Nagy Jenő Hel­goland madárvilágáról mond el érdekes dolgokat. László Artur azt a beszélgetés számláló gépet és rendszert ismerteti, melyet a fővárosi telefonháló­zatban most fognak bevezetni. Dr. Gáspár Lajos a „tápsóról“ cseveg. Érdekesek a banánról és a villámhárító történetéről szóló cikkek is. A kéthe­tenként megjelenő folyóirat előfizetési ára a Dai- vin-Könyvtár köteteivel együtt félévre 5 K. Mu­tatványszámot küld a kiadóhivatal, Budapest VI. Andrássv ut 60. Tornavizsga a polgári leányiskolában. Múlt héten zajlottak le a polgári leányiskola tornavizsgálatai. Az uj tanítónő : Pentsy Böske ki­tűnő vezetése alatt a növendékek szabatos fegyel­mezett gyakorlatokat mutattak be s a nagyszám­ban megjelent szülők és érdeklődők az elismerés meleg hangján nyilatkoztak a fiatal tanítónő mód­szeres tanításáról. A júniusi országos vásár. Az úgynevezett urnapi országos vásár forgalma meglehetős gyen­ge volt. Felhajtatott 1360 darab szarvasmarha, 1252 drb. ló, 1392 darab sertés, 58 drb. juh kecs­ke, összesen 4062 drb. Eladatott 626 drb. szar­vasmarha, 328 drb. ló és 222 drb. sertés, össz- szesen 1176 drb. A kirakó vásár alig ért föl egy jó hetivásárral. Mulatságok. Junius 29-én a szatmári Dal­egylet concertje a Lendvay színházban. — Julius 4- én a nagykárolyi dalárda kirándulása és estélye a Lendvay színházban. — Úgy értesülünk, hogy jú­lius elején színházi est is lesz Komái Beita, Sze­mere Gyula, Csikváry Margit Nádor Zsiga s más fővárosi művészek közreműködésével. Egy kis vasládika története. Mauks Kornélia, az ifjúság kitűnő írónője, Mikszáth Kálmán sógornője ezzel a czimmel pompás hosszabb elbeszélést irt a Jó Pajtás-ba, — egy a régi magyar világból való színes és érdekes tör­ténetét, mely most folyik a magyar gyermekek kedves lap­jában. Sebők Zsigmond és Benedek Elek képes gyermek­lapja legújabb számába ezenkívül Benedek Elek és Fövé- nyessy János Írtak verseket, Bér Böske elbeszélést Bér Dezső rajzával, Sebők Zsigmond folytatja Dörmögő Dö­mötör szerencséjének történetét, Schöpflin Aladár érdekes dolgokat mond el a czeruzáról, Zsiga bácsi krónikás ado­mákkal mulattat a Wiirtemberg-huszárokról, Benedek Elek folytatja Oh szép ifjúságom czimü regényét. A kis krónika rovat apróságai, a rejtvények, szerkesztői üzenetek egészí­tik a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-tár- sulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 köröné 50 fil­lér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem- utcza 4. Egyről-másról. Mi, öregek ha vissza pillantunk a 40 év előtti érettségi vizsgálatokra, valami tündöklő fény­sugár szórja kévéjét megtört szemünkbe s fiata­los pezsdülést érezünk szivünkben. Minő más világ volt akkor 1 A magyar pe­dagógia még bölcsőjében szunnyadt. A 67-iki ki­egyezés után még évekig tartott az állapot, mig a magyar tan-és nevelési rendszer megvethette lábát a középiskolákban. Brassóban például, a róm. kath. főgimnáziumban mi még német nyelven érett­ségiztünk, de vegyítettük a magyarral; sőt jó igaz­gatónk — Muresán, — még románul is adott föl kérdéseket a latin klasszikusok fordításánál. Való­ságos bábeli nyelvzavar volt. Tankerületi főigaz­gatónk, hatolykai Pál Sándor beszélt mind a három nyelven egyformán és soha nem kifogásolta fele­leteinket, bármilyen nyelven adtuk is meg. Vizsga alatt szunyókált a júliusi kánikulában ; bukásról szó sem volt, mert azt tartotta, hogy akit előbb ki nem rostáltak, azt az érettségin nem szabad elejteni. Még csak az kellett volna ! Igazgatónknak fia, Muresán Aurél osztálytársunk volt s mi tűrés- tagadás, — a leggyengébb mindannyiunk közt. Őt pedig keresztül kellett vinni. Hát még minket, akik mégis valamicskével többet tudtunk! Aztán más viszony is volt a tanár és tanít­vány közt akkor, mint ma. Patriárkális viszony. Az öreg tanárokat lebácsiztuk; ők meg úgy szó­lítottak : fiam ! A fiatalokkal jóajtáskodtunk. Amit ugyan akkor sem helyeseltem, most még kevésbé. Mikor aztán a „Testimonium maturitatis“ a kezem­be volt, nagy bucsuestélyt tartottunk az összes tanárok részvételével s bizony össze tegeződtünk a jó öreg Légárd Józsi bácsival, a ki a magyar irodalomnak volt tanára, de a kitől, ha hirtelen meg­kérdeztük volna, hogy ki volt Szenei Molnár Albert, azt felelte volna, hogy ninc^bemutatva neki! Az öreg Muresán az igazgató a latin klasz- szikusokat niagyarázgatta, de úgy, hogy közbe- közbe mindig egy-egy oláh közmondást vegyitett. Tőle tanultam a következőket: Fuga-i ru$inoasä, dar-e sänätoasä. Bränza e buná, dar-e in fóle de cáne. Care e de una, e §i de alta. Oprea face berea §i Oprea bea cu muerea. Sat. S ime milyen jól tanított: mai napig emlé­kemben maradt minden szava. A mai rendszer alatt oly igaz, mint a két- szer-kettő, hogy magam is elhasalnék; egyet azon­ban megállapíthatunk: soha sem szabad a tanárt okolni elbukásunkért. Annak mindig mi magunk vagyunk okai; meg talán a mai tanrendszer 1 * * * Elvonult a katonaság! Vége a színes utcai képnek. Pedig be jól esett szemünknek az egyen­ruha. Hát még hogyan búslakodhatnak a lányok és asszonyok! Egy szép asszony azt mondá a napokban : Istenem ! Már nincs kiért öltözködnünk ! Nem érdemes kórzózni 1 A számon volt a felelet, de elhalgattam. Azt akartam neki mondani, hogy: „ha nincs kiért felöltözni, van kiért le.............“ Pardon ! Grácia ! BÁNYÁSZAT. J A villamosság újabb csodái. Irta és előadta az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület nagybánya-vi­déki osztálya által 1914. évi május hó 30-án rendezett népszerű felolvasás alkalmából: Kápolnai Pauer Victor. (Folytatás.) Ha a váltóáram nem sokszor változtatja irá­nyát, vagyis nem szapora váltakozásu, vagy a mint mondják: nagy frekvenciájú, már nehány száz voltnál, tehát ami világitó áramunknál alig nagyobb feszültségnél, öl. Érdekes azonban, hogy a nagy szaporaságu, sűrűn irányt változtató áram, bármily magas feszültségnél sem bir káros befo­lyással az emberi szervezetre. Mennél magasabb a hang, annál elviselhe­tetlenebb, de van egy pont, mely fölé, ha a hang emelkedik is, nem halljuk, semmit sem hallunk. Ilyenforma tünemény a szapora váltakozásu áram nagy feszültségének veszélytelensége is. A váltakozó áram zavart, hullámzást okoz az éther óceánban, épen úgy, mintha hullámokat vernénk a tenger vizén. Mennél szaporább válta­kozásu az áram, annál különösebb jelenségek lép­nek föl. Hogy emeljük az áram irányváltakozások számát ? Erre többek közt a villamos szikra al­kalmas. Minden szikra kisülés két ellentétes vil­lamossággal megtöltött fémgömb között egy-egy mesterséges villámlás. S érdekes, hogy a pillanat alatt átcsapó szikra nem egy egyirányban lefolyó kiegyenlítődés, hanem valami ide-oda rezgő áram­lás. Szapora áramirányváltakozást tehát a szik­rázás felhasználásával is el érhetünk. Nem a szikra kelti a villamos hullámokat, hanem a rezgő áramkör, mely nem egyéb szám­talanszor irányt változtató villamos áramlásnál s melynek előidézéséhez csak egy segédeszköz a szikrázás. Marconi azt tapasztalta, hogy ha a szikrázó rézgömbök egyikét alumínium sodrony segélyével, staniollal bevont póznával vagy gömbbel kötötte össze, vagy ezek helyett 60—100 méter hosszú árbócra feszitett dróttal, vagy hajóárbóccal kap­csolta : az elektromos hullámkeltés jobban sike­rült. Ezek a magas árbócok : az úgynevezett an­tennák. Ilyen antennák az Eiffel torony is, a pold- hui 70 méter magas Marconi-féle tornyok s a már a világ minden részén található drótnélküli táviró állomások feladó és felvevő tornyai. Mindenkinek önkéntelenül az a kérdése, ha ezekről olvas, vájjon milyen eszközök állanak ren­delkezésünkre, hogy a feladott sürgönyöket csak az kapja meg, a kinek szól ? Bizony ez nehéz probléma. Legegyszerübbeu úgy mutathatunk rá, ha a következő közismert je­lenségre hivatkoznak. A pohárszékben őrzött poharak között sok­szor akad egy, melyben, ha kevés viz is van, a zongorázás közben megütött hang valamelyikénél megcsendül. Úgy mondják ezt, hogy ez a pohár és a zongora bizonyos hangja össze van hangolva, rezonál. Rezonancia ez a tünemény. Ilyen összehan­golását a feladó és felvevő készülékeknek tanul­mányozzák, most pár év óta, a szikra távíróval foglalkozó tudósok. így volna csak a táviratok titka megőrizhető. Hiszen jelenleg sok amatőr azzal mulat, hogy pár száz méter hosszú drótkerítését beköti egy kohe- rerel, vagy más villamos szemmel ellátott felvevő készülékbe s kihallgatja az óceánra bocsájtott hí­reket. , Mikor Marconi az elektromérnökök londoni társulatában ezekről a problémákról beszélt s azt a találmányát, mely nagy lépéssel vitte előre az összehangolás kérdését, bemutatta, a szellemes Ayrton profeszor szólalt föl. Igazán alig hinnők, hogy egy szakember, kit rideg, prózai léleknek képzelnénk, milyen poétikusan szól ezeknek a fel­adatoknak jövőjéről. „Hogyha majdan valaki távoli barátját akarja fölhívni, mondta Ayrton tanár, hangosan kiáltja az ő nevét elektromágneses hangon. Persze csak ő fogja hallani, akinek a széles e világon egyedül van barátjával összehangzó elektro-mágneses füle. Hol vagy ? és jönne a felelet, messze távolról : „Lenn va­gyok egy kőszénbánya tárnájában“ vagy pedig „Fönn vagyok a délamerikai Andeszek hágóján“, Vagy a „Csendes Óceán közepén.“ vagy talán akárhogy hívod már barátodat, nem jönne felelet s te immár tudnád, hogy ő nincs többé. Gondoljuk csak el, mit jelent az, hogyha a család tagjai, amint ma a lakószobákon ke­resztül hívják egymást, épen úgy szólhatnának egymáshoz majdan az északi saroktól a déli sarokig. És a hang nem gyenge sercegés, mint a mostani táviró gépeken, hanem „tiszta hang annak, aki hallani akarja és teljes csönd annak, a kinek nem szól“ Mesébe illő távlatot mutat az angol tudós s ámuló szemeinket meg kell dörzsölnünk, hogy csak belepillantani is merészek legyünk. Lesz tehát drótnélküli telefon is ? Sir Willi­am Preece, az angol főur, majd Graham Bell tanár, a világhírű feltaláló, később Hammond Hayes, kiről még szólunk, végre a Marconi rendszerre emlékez­tető találmánya az amerikai A. I. Collinsnak mind csak előfutárai a még később eljövendő csodás kornak. Vegyünk először két érdekes készüléket: Graham Bell fotofonját- ez fénybeszélő- és a ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom