Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-14 / 15. szám
4. NAGYBANYAI HÍRLAP Elek vidám színjátékot, Garay Ákos és Moldován Béla szép képeket rajzoltak, Kertész H., az ismert labdarugó elmondja, hogy törte ki a lábát, Lendl Adolf, az állatkert igazgatója a kutyáról mond el érdekes dolgokat, Lakatos László a francia huszárról irt szép elbeszélést, Zs;ga bácsi egyik legmulatságosabb mókáját mondja el, Zuboly erdélyi meséket mond, Benedek Elek folytatja regényét. A Kis krónika rovat apróságai, a rejtvények, szerkesztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-társulat adja ki ; előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatvány- számokat küld a „Jó Pajtás“ kiadóhivatala Budapest, IV. Egyetem-utcza 4. Triesti általános biztosító társulat (Assi- curazioni Generáli) Budapest, V., Dorottya-utca 10. és 12. A „Közgazdaság“ rovatában közöljük a Triesti általános biztositó társulat (Assicurazioni Generali), e legnagyobb, leggazdagabb és legrégibb biztositó intézetünk mérlegének főbb adatait. Teljes mérleggel a társulat mindenkinek, aki e célból hozzá fordul, a legnagyobb készséggel szolgál. Az intézet elfogad: élet-, tűz-, szállítmány-, üveg- és betörés elleni biztosításokat. Közvetít továbbá: jégbiztosításokat-a Magyar jég- és viszontbiztosító r..-t., baleset- és szavatossági biztosításokat az Első o. általános baleset ellen biztositó társaság, valamint kezességi és óvadékbizto- sitasokat, eltulajdonítás, lopás, hűtlen kezelés és sikkasztás elleni biztosításokat és versenylovak, telivérek és egyéb értékesebb tenyészállatok biztosítását a „Minerva“ általános biztosító részvény- társaság, valamint áru- és utipodgyászbiztositásokat az Euiópai áru- és podgyászbiztositó részvénytársaság számára. A nagybányai ügynökség: Spinetti Sándor utóda, Troplovits M., Rosenth . Lajos. Uj cigaretta. A kincstári dohányjövedék uj cigarettafajtát hozott forgalomba. Az uj cigaretta öt-tiz darabos csomagolásban darabonként 5 fillérért kapható: a kiállítása szebb lesz, mint az eddig forgalomban levő szivarkáé. A Miriam cigaretta szopókával és szopóka nélkül és aranyvéggel ellátva keiül forgalomba. Keleti marhavész fenyeget. Bár a fertőzött helyek az ország határától távol esnek s országunk és a fertőzött bulgár területek között fekvő Románia a hivatalos kimutatások szerint mentes a keleti marhavésztől, mégis a betegség behurco- lásának megakadályozása érdekében a gazdaközönség legfontosabb kötelessége minden megbetegedési esetet azonnal az illetékes elöljáróságnak bejelenteni, mert a bejelentés elmulasztása azonkívül, hogy büntetendő cselekményt képez, az állami kártalanításhoz való igényeket megszünteti. A bankófaló. Koszté Tódór szatmármegyei oláh gazda nagyon jómódú ember. Egyike a leggazdagabb parasztoknak. Tódor gazda mulatós természetű, szereti a bort meg a nótát s valahányszor berándul Szatmárra, mindig rendez egy-egy görbe napot, olyan görbét, ami pár száz koronát húz ki a zsebéből. A minap vidám dáritót csapott. Húzta a cigány, folyt a lőre, meg a pálinka. Mindenkit itatott és ugyan különös módon repesz- tette ketté a huszkoronásokat. A bankó egyik felét a cimbalomra lökte, vagy a cigány képére ragasztotta, a másik felét pedig — lenyelte. — Ide nézzetek, hogy kell pénzt enni. És egyre-másra falta a fél bankókat, abban lelve mulatságát, hogy a cigány kétségbeesetten rimánkodik az egész bankjegyért. Ezután más ko-icsmába ment. Egyik ivóból a másikba, mig el nem nyomta az álom. Egy csapszékben elaludt s csak reggel ébredt fel. Aztán tapogatni kezdte a zsebét meg a pénzes zacskóját, amelyben közel ezer koronát hozott. Hol az ördögbe lehet az a sok pénz, mert bizony csak tiz koronát talált, azt is apróba. A gazda elment a csendőrökhöz és bejelentette, hogy felhasználva 1914. április 14. részeg állapotát, ismeretlen tettesek kirabolták. A csendőrök hamarosan kiderítették a tényállást. Koszté Tódor eszmélni kezdett: — Ahá, persze, hogy megint ettem a bankót. Megint nyavalyás lesz a gyomrom, mehetek a doktorhoz. És megnyugodott a sorsában. De egyelőre nem ment orvoshoz, hanem bánatában újra rettentően leitta magát. Most már kontóra. Gyászhir. Vettük a következő gyászjelentést: Alulírottak mélyen megrendülve tudatjuk úgy a saját, mint az összes rokonok nevében is mély fájdalomtól áthatva, hogy felejthetetlen jó nevelőanyánk és szerető nagynénénk, illetve sógornőnk özv. Podlócz Sándorné szül: Riha Jozefa f. hó 5-én reggel Va 7 órakor áldásos életének 67-ik és özvegysége 5-ik évében, hosszas, de békén viselt szenvedés és az utolsó szentségek ájtatos felvétele után Szegeden jobblétre szenderült. Drága halottunkat Nagybányára szállítva f. hó 7-én, 1/z5 órakor fogjuk róm. kath. vallás szerint a róm. kath. temetőben levő családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Jó lelkének iidveért pedig az engesztelő szentmisét f. hó 8-án, délelőtt 9 órakor fogjuk az Egek Urának felajánltatni. Nagybánya, 1914. április hó 5. Nyugodjék békességben és az I örök világosság fényeskedjék neki ! A gyászoló család. Egyről-másról. A magyarországi sajtó egy pár nap óta óriási változáson ment keresztül. Mintha az összes hírlapok munkatársai beálltak volna az erkölcsne- mesitő egyesületbe. Micsoda finom, előkelő hang . árad a lapok hasábjairól ! Még a legvadabb, legszókimondóbb lap is keztyüs kézzel simogatja ellenfeleit ; a Figaró-féle lapok pedig már nem meztelenkednek annyira, mint ennekelőtte. Vájjon mi lehet az oka ? Semmi egyéb, miit az 1914. évi XIV. t.-cz. Lakatot tettek a mosdatlan szájakra. A törvény útját állja annak, hogy másnak becsületében gázolhassanak. Azért az igazat ezután is szabad lesz nyíltan megmondani. Természetesen alapos bizonyítékok kellenek. Az afféle „úgy mondják“, „azt hallottuk“, „így beszélik“, „azt suttogják“ már nem elégséges a bizonyításra. Sőt a család belső életébe még akkor sein szabad beavatkozni, illetőleg belenyúlni, ha bizonyítékok vannak. A pojnográ- fiának meg egyenesen kitörték a nyakát. No hát minket, kik a vidéki tisztességes sajtót képviseljük, — a fentebbi sajtótörvény egyáltalában nem hoz zavarba. Mi ezután is úgy Írunk, mint eddig, mert mi soha át nem léptük azt a határt, melyet — sajnos — a fővárosi sajtó egyré- sze minden pillanatban átlépett; soha családi belső ügyeket nem szellőztettünk, soha senkit pellengérre nem állítottunk ! A közérdek vezette toliunkat mindig; s ha néha élesek voltunk is, de becsületet nem sértettünk soha 1 Ami pedig a pornográfiát illeti, — az a vidéki sajtó előtt ismeretlen fogalom. Mert lapjainkat a mi gyermekeink olvassák ; feleségünk és leányaink kezébe adjuk ! Hogy azonban néha ezután is csintalankodni fogunk, azt nemcsak ígérjük, de be is tartjuk. Nem szeretjük a limonádét. Többet ér egy kis pezsgőbor, ami nem áll ellentétbe az 1914. évi XlV.-ik törvénycikkel. Például megírjuk nyíltan, hogy a szíirkehaju aranyifjuság, — mióta a színésznők eltávoztak városunkból, — le van törve. A mozi nem elégíti ki őket. Hosszú orral, megrogy- gyanva járnak-kelnek közöttünk. Megírjuk azt is — a „Szamos“ után, — hogy egy fiatal festőművész Budapestről egy szép leánykát szöktetett Nagybányára autón. Igaz, hogy itt se’ hire — se’ hamva; senkisem látta, senkisem ismeri, de az mindegy: a „Szamos“ irta, tehát igaznak kell lenni 1 Írhatnánk még más csiklandós dolgokról is annélkül, hogy a sajtótörvénnyel összeütközésbe jönnénk, de tartjuk a jövő számunkra. * * * Aranymondások, éleiigazságok: Önzetlen cselekedetnek mondható mindannak az ellenkezője, amit az emberek cselekesznek. Az igazság nem egyéb, mint dicshimnusz a hazugsághoz. Ha nagy emberek bűnöznek, azt mondják róluk: hiszen ők is emberek! Ha kicsiny köznapi emberek esnek bűnbe, a világ azt kiáltja: gazemberek 1 Vadállatot könnyű megszeliditeni, de a bosz- szuálló nőt lehetetlen. Ha a húrt a hárfára alkalmazzuk, sziveket elbájoló hangot ad ; ha nyílra feszitjük, megrepeszti a szivet. Kétféle nő van a világon: akinek szive van, csak egyet szeret s akinek nincs szive, az százat szeret. A magyar nyelvet szolganép megtanulni nem fogja soha 1 CSARNOK. Hazatérés. Régen nem jártam rózsaberkeid, Régen nem ittam édes italod ; Költészetem, te égbe járó hit: Régen derült rám hajnalod. Csúf, szürke órák hamva hullt reám, Bekormozák égjáró szárnyaim, Bántott az élet, ez a láncos eb, Megtámadott, de nincsen rajta seb: Épen megyek tovább. Nincs oly erő, milyen az én erőm, Mint déli pálma, rugonyos derék, Most is csavarta szélvihar, elég S lásd, fennhordom a főm. A kedvem is, mint tiszta nap ragyog, Födjék be bár nagy felhő-darabok: Amint eloszlik siri szemfedője Világnyitó szikra száll belőle S én újra Én vagyok. Nagy Margit. Péntek és 13. A babonás számról. A hónap tizenharmadik napja ebben az évben háromszor esik pénteki napra. Ennek a két- babonás napnak az összeesése alkalmából egy párisi lap érdekes történelmi reminiszcenciákat elevenít fel, amelyek a babonában hívők aggodalmát igazolják. Carnot köztársasági elnök és IV. Henrik, akik merényletnek lettek áldozatai, tizenharmadikán születtek. III. Henriket, aki szintén igy vesztette el életét, tizenharmadikán keresztelték. A világ végét is mindig tizeharmadikára jósolták Beranger híres dala abból az alkalomból Íródott, hogy 1819. január 13-ikára a világ végét várták. Később, 1857. junius 13-át jelezték ilyen kritikus dátumnak, amikor attól remegtek az emberek, hogy a föld az üstökössel ütközik össze. A sokat emlegetett Falb tanár is tizenharmadikára, még pedig 1899 november 13-ikára tette a világ végét, amikor megint egy üstökös találkozása fenyegetett, minket. A jelenkor emberei között is sokan vann ak akiknek a péntek és a tizenharmadika csakugyan nem szerencsés. Gábriellé d’ Annunzió 1907. december 13-án egy akcidens következtében majdnem elvesztette szenievilágát. A költő hazulról tá-