Nagybányai Hírlap, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-14 / 15. szám
VII. évfolyam. Nagybánya, 1914. április 14. TÁRSADALMI E3S SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybánya vidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8-12 oldal terjedelemben. aas* ganigg nrrnin-MBam Felelős szerkesztő-tulajdonos: r. AJTA! NAGY GÁBOR. Foniunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: „Hermes“ köynvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ---------Hu svét. A húsvéti evangéliom a nyitott, az üres sir mellett a szívről, az érző meleg szívről beszél; a virágos sirhalmok mellett arra tanít, hogy a megteljesedett szív, a lelki tapasztalás, ez az áldott örök valóság életet biztosit mindannak, ami előttünk nemes, szent, megragadó, példaadó. A keresztre feszitett Mester minden szava szeretetet, fényt, békét és üdvösséget hirdetett az emberiség számára; azért kellett feltámadnia, hogy ez az erős hit, szeretet és reménység életté, tapasztalássá, valósággá váljék ! Az emberiség megváltója keieszthalálá- val példát adott nekünk arra, hogy miként kell eszmékért az embernek magát föláldoznia, még pedig minden egyesnek, a kunyhók lakójától föl a királyi trónon ülőkig. A keresztény világnak kétezer esztendős ünnepe a feltámadás, kétezer év óta tanit minket arra, hogy nagy és nemes célok szolgálatában meghalni dicsőség — és föltámadás ! Az emberiség legnagyobbjainak sorsa hasonlatos a Megváltó életéhez : az emberiség nagy eszméi hasonlítanak Krisztus eszméihez. Minden nemzetnek meg van a maga Golgotája és feltámadása mindannyiszor, valahányszor sorsára befolyással biró eszmék küzdenek az érvényesülésért. És ilyenkor támadnak a vértanuk, hasonlóan a Megváltóhoz kik föláldozzák magukat az eszméért. Most, mikor a keresztény világ a feltámadás ünnepét üli, — mély szomorúsággal nézünk szét Magyarország földjén, hol nap-nap után újabb és újabb zivatarok vonulnak el fejünk fölött! Az egymás megértésére, megbecsülésére hivatottak ádáz ellenségként küzdenek egymás ellen, mert az emberiség sorsának javítását más- és más utón vélik elérhetőnek. S a küzdelem folyamán nincs válogatás az eszközökben. Tisztelet, szereiéi, bccsiilés azok iránt, akik kultúránk, előrehaladásunk, gazdasági életünk emelésen fáradoznak, — teljesen kiveszőben van. Egyéni érdek, múló hiúság, összeköttetések gyakorolnak döntő befolyást legjelentősebb szellemi és erkölcsi javainkra. Prohászka Ottokár, Székesfehérvár tudós püspöke azt mondta egyszer: Érzéseink fakadó vizében tisztuljunk meg! Nézzétek a földet! Az egész világ minden szennyje belefolyik, minden piszok belé kerül és a víz mégis tisztán buzog föl belőle. Ne legyünk száraz fa, ne legyünk kemény kőszikla, hanem legyünk érező, meleg szív ! Tisztuljunk meg tehát az emberi érzésekben, mert akkor bizonyossággá válik minden reménykedésünk, feltámad mind, mi szivünkben él, amit lelkünk óhajtva vár. Eszményeink meg nem semmisülhetnek soha, ha azokat melegen érző szivünk tiszta vérével tápláljuk. Sirhalmok virágozzatok! Bánatos szivek : bízzatok ! Lesz reggelünk, uj nappalunk, Húsvét zengi: feltámadunk ! Az anyák iskolája. Ezt a nevet viseli az az emberbaráti törekvés, melynek alapkövét most egy néhány vidéki városban letették. A cél szép és a progresszív munkának áll szolgálatában : felvilágosítani az olyan embert, akinek erre szüksége van és hozzájárulni egy jövő nemzedék támogatásához. Általánosan ismert célja „az anyák iskolájának“ az, hogy szakavatott emberek az asszonyokat, különösen az anyákat a céltudatos és észszerű életnek apró, de annál fontosabb titkaiba bevezessék, a maguk életének és a gyermeknevelésnek a titkaiba. aranybányái nirlap“ tárcája Gyermekkori emlékeimből. — Irta: Révai Károly. — Most is élénken emlékezem vissza egy drámai jelenetre, melynek önkéntelen tanúja voltam a Borszék-felé vezető hegyi utón. Gyermekkoromban még javában virágzott a „szegény legén) “ egyesület. Innen is, onnan is hozták a híreket, hogy a szegény legények kifosztottak valakit; néha gyilkoltak is, ha a körülmények úgy hozták magukkal. Leggyakrabban gazdag zsidókat, kereskedőket, bérlőket, no meg főpapokat fosztottak ki a Rózsa Sándor cégére alatt összeverődött zsiványok. A parajdi hegyen, a Bucsesen — mint előbbi cikkeimben említettem, — nekem is volt közvetlen részem egy ilyen banda látogatásában. De — áldom az emléküket, — tisztességesen viselték magukat s mikor nagybátyám elmondta nekik, hogy kicsoda és mi járatban van, lábhoz eresztett puskákkal álltak körül s nem egynek köny csillogott szemében. Semmit el nem raboltak tőlünk ; az oda kinált elemózsiából is csak annyit fogyasztottak el, hogy nekünk is maradjon még egy napi járó útra. Aztán kezet szorítottak s némán eltűntek a rengeteg erdők sűrűjében. Ez 1861- ben történt. Sohasem tudtam meg, hogy kik voltak. Csak később, mikor már nagyobbacska diák lettem, jutottam arra a gondolatra, hogy bizonnyal bujdosó magyarok lehettek, kiket — ki tudja miért ? — üldözött a zsandár, az akkori idők szomorú hírre vergődött hada. Magyarok voltak minden bizonynyal, habár nem emlékszem, hogy milyen nyelven és mit beszéltek ? De emberséges bánásmódjuk, szomorú arcuk, könyező szemük arra vallott, hogy bujdosó magyarok. De nem erről akartam írni. A borszéki dráma jutott eszembe, melynek tanúja voltam később. Mint kis diák bolyongtam a gyergyói községekben, hegyeken, erdőkön, mezőkön keresztül. Egyszer föltettem magamban, hogy Borszéket, — mely már akkor is nagyhírű fürdő volt, — megnézem. Nem sokat készülődtem. Egy faragott botot vettem kezembe, zsebembe tettem egy darab kenyeret s neki vágtam a szárhegyi útnak. Micsoda isteni élvezet volt egyedül, gyalog, mindennemű cók-mók nélkül utazni jó két ifjú csikómon, erőteljes lábaimon. Nyár dereka volt: julius vége. Aranysárga kalászok táblái mellett vezetett utam. Gyergyóban későn aratnak, de acélos, első minőségű búzát. Csak a rétek voltak lekaszálva s az illatos széna boglyába rakva, mely körül már MMMIMBMMMMBBMBBMHMRMMMB34iBttÉflM—BHSM—MM—I íüTTii TUHHUHBPIIW IW» I ■ ■ II" li' Hl Ml HUH II H'J HIHI—MBMMM——Mi^——M—————— ^ természetes ásványvíz gyógyHm I /% H g E hatása hurotos bántalmaknál ^ A O A MmJl A BL 1^ M. páratlan; a legutóbbi termésű “ " " ““ “ ---------- savanyu uj borral vegyitve Knnhntn kí vánatra tüw a gyógyfürdő igazgatósága. » kitűnő talt szolgáltat, • I mindenhol. I m—■iiiiííiiiiMirr i iiiiimn———n— gannHirrr—r——w— i—inimi 11—111111 iiiihbiii 11 min 1 1 ibip iy 11 ■■ 1 miiim !■■■■'iii i^iiii—m—m—■«—————m————^^m—m——u—
