Nagybányai Hírlap, 1913 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-13 / 19. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden kedden 8—12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Or. AJTAi NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Herrn.'s“ könyvnyomda Nagybányán, Hid-utca (Bay-ház), ------------ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ------------Pü nkösdkor. Gondolatokkal íróasztalomnál ülve, előttem a könyvek könyve, annak lapjait forgatom. A lélek szomjáva! keresem az üditő enyhe italt. Kellemes érzések jól eső melege járja át szivemet, lelkemet; érzem, hogy ez a nagy szentkönyv forrása minden szépnek, jónak. Üdvöt, enyhet, békét, lelki vigaszt, elhatározást, kitartást, igazságot, szeretetet, erőt és megnyugvást hirdet soraiban az emberek számára. Keresni az Istent a Krisztussal, ki egy az Atyával, ez volt a keresztény világ sorsa, hivatása, majdnem kétezer év óta. Ez ma is. Az apostolok szeme kinyílt, Krisztus szelleme betöltötte őket teljesen s azóta millió meg millió emberen győzedelmeskedett. Egy különös erő, a léleknek fenséges ereje lett ama világitó fény, mely az esengő lelkeket időről — időre Istenhez vezette. Az emberi lelkekben, a jó és rossz indulatoknak e közös székhelyén foly a harc azóta szakadatlanul. Ama bizonyos fény vezette az embereket, irtotta a bűnt, gyógyította a sebeket. Ama bizonyos fény a pünkösdi lélek, Istennek lelke volt. Istennek lelke erő és hatalom. Egy tudományra, egy akaratra vezérelte az apostolokat, azóta is a szent ügyekért küzdő emberek között az egyetértésnek lelke volt. A nagy világ társadalmi életében menynyi magasztos eszme születik ! Az eszmék terén támadnak itt is, ott is buzgó harcosok, de a nagy tömeg ellenállásán, tudatlanságán, akaratán a kigyult fény ellankad végre s nem egyszer kialszik. Ám a pünkösdi lélek fénye ma is világit, nem alszik el, örök élete van! Magyar nemzetünk életében is forrnak az eszmék. Több vagy kevesebb jogosultsággal bir az egyik avagy másik, az mindegy ; de egy gondolat, mint a nemzetek életében örök életű fény, szent vágyódással ott kell, hogy éljen kiolthatatlanul minden jó magyar ember szivében, lelkében. Szabadnak, nyelvében erősnek látni fajunkat, szent törekvésünk kell, hogy legyen ! A ki nem akarja, nem magyar ember. Ezredéves múltúnk önérzettel tölti el keblünket. Számos buzdító példa áll előttünk ! dolgozzatok a nemzetért, mert e föld a tiétek, őseitek vére, könnye, öröme, fájdalma, türelme, szenvedése és izmos kitartása szerezte ezt nektek. És mégis sokan a múltak emlékein elmerengve összedugott kézzel, tétlenül várják a jobb jövőt. Az árulásnak, haszonlesésnek, felekezetieskedésnek gyűlölködésnek és bosszúvágynak — ezer éves múltúnk tanítja, — hányszor ittuk meg keserű levét! Hogy el nem pusztultunk s nemzeti létünk ma még nem üres fogalom, nem hiú á' ránd, azt a szabadságra törekvés örök fénye biztosította nekünk. Ez a fény világította útját a nemzet jobbjainak mindig s ha fajunk sírja széléhez jutott, mindig felrázta azt. A nemzet teste beteg, tele van sebekkel ; itt is, ott is vérzik: nincs, a ki meggyógyítsa. Iparunk, kereskedelmünk pang, közgazdasági életünk gyors és biztos segélyre vár. A régi nemzetfenntartó közép- osztály csaknem teljesen elbukott. A kisbirtokos tele van adósággal, földje már csak névleg az övé. Itt, idegen érdekcsoportok vásárolják össze birtokainkat. A nép általában szegény, éhezik, a nyomor elöl fut, idegen országokba vándorol. Közéleti viszonyaink megbízhatatlanok; nem az eszmék és elvek harca uralja a helyzetet, hanem személy küzd személy ellen. A „NAíYBÁNyAI HÍRLAP“ TÁRCÁJA A májusfa. — Irta: Cosbuc György. — De Isten, királyok — királya, — Ki mindnyájunk szivébe lát, — Míg eljövend a végórája, A megváltás tragédiája, Nem hagyta egyetlen fiátS u gyilkosok hiába jártak; Már jött a hajnal, tiint az éj; A Megváltó szegény lakának Nyomára sehol nem találtak, Mert oszlop állt mindenkinél. Mikor Jézus a földön jár a S igéit hallgatók sokan: A zsidó vének összeállva — Az Üdvözítő halálára Megeskiivének titkosan. Egy fergeteges sötét éjjel, A mikor Jézus már pihent: Kutatva mindűtt szerteszéjjel, A tört szivébe verni kéjjel — A gyilkos csorda megjelent. Éjfélre vártak. Megjegyezvén A hol az áldozat lakott, — A ház előtt a vészes estén Egy észrevétlen percre lesvén — Beástak egy nagy oszlopot. Hogy ne legyen e szörnyű átok Fején ezért mindannyinak: A városra vakéjt bocsátott, Eloltott minden kis világot, Nehogy reá találjanak. S leszállt az éj sötét palástja, Bujkálva jöttek a zsidók; Tapogatódszván egyre-másra, Minden kapunál földbe ásva Találtak egy-egy oszlopot. Utcáról-utcára haladtak, Ordítva ment a nagytömeg ; Itt össze — túl meg szétszaladtak S ily káromlásokra fakadtak: „Tán nem is tadjuk ölni meg!“ S hogy álljon ezen nap emléke Tűnő évezredek során : Szokásba jött, lombfát egy végbe Beásni minden ház elébe Az első május éjszakán. Románból: Révai Károly. Hogyan tanulta meg Csömesz főszolgabíró a magyar csárdást? (A régi betyárvilágból.) — irta: Török Teofil. — Már félszázad választ el bennünket attól a sajátságos, félelmes világtól, mely romantikusnak ugyan az lett volna, ha lett volna valami haszna * Csak azon ládikák és csomagok, melyek gyár'egyként a kávédarálót viselik, tartalmazzák a legjobbnak elismert ,,valódi :Franck: kávé--ótlé&©t” a Kassai gyárból, Ajtért óvatosság a be- v ás áriásnál! mg un 124/24035
